Akármelyik oldal fog nyerni alig több mint hét múlva az Egyesült Királyság EU-tagságáról rendezett referendumon, egyik sem lehet büszke magára. A kiélezett versenyben – ahol legutóbb a kilépéspártiak voltak előnyben – egyik fél sem fogja vissza magát.

A brit reformok működnek!

Már a kampány előtt sokan attól tartottak, hogy ugyanaz fog történni, mint a skót népszavazásnál, ahol a maradáspártiak beizzították a „Félelem Projektet”, és főleg a gazdasági veszélyekkel próbálták eltántorítani Skóciát az elszakadástól.

David Cameron konzervatív miniszterelnök vezetésével valóban sikerült ilyen irányba elvinni az EU-tagságot támogatók kampányát. A miniszterelnök legutóbb őrültségnek nevezte, hogy „tönkretegyék a gazdaságukat” a kilépéssel, de vizionált már háborút is, ha otthagyják az Európai Uniót.

Mintha magyar kollégájától is átvett volna egy trükköt: füzetkéket postázott minden háztartásba, amiben az EU-tól kiharcolt reformjaival villogott, és az EU-ban maradás mellett érvelt. Minderre 9,3 millió fontnyi (nagyjából 3,7 milliárd forintnyi) közpénzt fordított a kormány, miközben egyébként mindkét oldalnak van hivatalos kampányszervezete, és azok csak hétmilliót költhetnek. A húzással ráadásul sikerült sok szavazót felháborítani, petíció és visszaküldési hullám lett belőle.

Béna számháború

Ha mindez nem lenne elég, többen megkérdőjelezték a kormány számításait – igaz, az EU-ellenesekével szintén vannak gondok. A kilépéspártiak még Lázár Jánosnál is tendenciózusabban bizonygatják, hogy az uniós tagság ráfizetés, és heti 350 millió fontba kerül. Ezzel csak az a probléma, hogy nagyon primitív manipuláció. Mindössze azt nézték, mennyit fizetnek be, azt már „elfelejtették”, mennyit kapnak ebből támogatásként vissza, ráadásul a britek az 1980-as években egyedi visszatérítést harcoltak ki maguknak, ami a tagállamok közül csak nekik jár, és ez szintén lemaradt a kockás füzetükből.

A maradáspárti kormány propagandája a saját számításaiban a tagság közvetett gazdasági hatásait dicséri, és azt hangoztatja, hogy háztartásonként 4300 fontot (úgy 1,7 millió forintot) bukna minden háztartás a kilépésen. Ez szintén túlzás, mert a többlet nem marad egy az egyben a családoknál, ráadásul csak egy lehetséges forgatókönyv a sok közül, így mindkét kampányt el is meszelte egy parlamenti bizottság.

Maradhatnak-e a kinti magyarok?

A kilépéspártiak fő fegyvere a gazdaság helyett inkább a bevándorlás. Általában azzal érvelnek, hogy az EU-n belüli szabad munkaerő-áramlás miatt nem tudják szabályozni, kik és hányan jönnek az országba.

David Cameron azt állítja, az EU-tól kicsikart reformjaival be tudja tartani a korábbi, bukott ígéretét, és százezer alá csökkentheti az éves bevándorlást, de hiába lesz így nehezebb hozzáférni a jóléti juttatásokhoz, a magasabb fizetés vonzereje továbbra is megmarad.

Timothy Kirkhope, a maradáspárti brit EP-képviselő az EUrologusnak adott interjújában arról beszélt, hogy nagyon is kézzelfogható az a haszon, amit a brit közszférában dolgozó 250 ezer uniós munkavállaló jelent. Százezren közülük kulcsfontosságúak az egészségügyben és a szociális ellátásban. A kilépés az ő helyzetüket is kockára tenné.

A másik táborban talán az EU-ellenes Egyesült Királyság Függetlenségi Pártját vezető Nigel Farage mondta a legnagyobb baromságot. Szerinte ha maradnak az EU-ban, a kölnihez hasonló támadásokra számíthatnak, mert aki bejön, az kulturálisan különbözik a britektől. Hogy miként oldották meg az elmúlt évszázadokban a britek és a tőlük kulturálisan különböző, brit gyarmatokról származó bevándorlók együttélését, az Nigel Farage-nak egy máig megoldatlan rejtély lehet.

A kvótás riogatás itt nem működik, mert az Egyesült Királyság nem vesz részt az uniós bel- és igazságügyi együttműködésben, vagyis a menedékkérők újraelosztásában sem, és nem Schengen-tagok, vagyis van határellenőrzés – helyenként már a francia területen is. Utóbbit épp a kilépés veszélyeztetheti, legalábbis ha beváltják Emmanuel Macron pénzügyminiszter fenyegetését.

Ráadásul az, hogy kilépnek az EU-ból, nem feltétlenül jelenti azt, hogy a közös piacból is, amelynek része a tagok közti munkaerő szabad áramlása. A BBC szerint a parlamenti képviselők maradáspárti többsége fontolgatja, hogy kilépés esetén lépjenek be az Európai Gazdasági Térségbe. Ebben az EU-n kívül Norvégia, Izland és Lichtenstein van benne. A három ország nem vesz részt az uniós döntéshozásban, de – amellett, hogy a többi tagállamból bárki dolgozhat náluk – át kell venniük EU-jogszabályokat és egy alapon keresztül támogatniuk kell a szegényebb tagokat. Magyarán nagyjából az összes dolgot megtartanák, ami miatt a kilépni vágyók faképnél hagynák az EU-t.

Banánon csúszott el a Brexit-vezér

Nem is Nigel Farage, hanem a volt londoni polgármester, Boris Johnson lett a Brexit-kampány leghangosabb szószólója. David Cameronnal a drága Eton magán-középiskola óta cimborák (ami nagyjából az a konzervatív toryknak, mint a Fidesznek a Bibó-kollégium volt a kezdetekkor), de mára eléggé elmérgesedett a viszony a miniszterelnök és „Boris, a komisz” között.

Boris Johnson korábban a brit bulvármédiában dolgozott, amely ontja magából az EU-ellenes ökörségeket. A Telegraph volt brüsszeli tudósítója most is kitett magért, például kijelentette, hogy az EU nem engedi a banánokat hármasnál nagyobb fürtökben árulni. Ha ön már járt valaha úgynevezett boltban és véletlenül látott ennél több gyümölcsöt egy fürtön, ne aggódjon: nincs ilyen szabály. A ki tudja, honnan szedett állítást természetesen rögtön felkapták a tagság támogatói, banánnak és gorillának öltözve trollkodtak egy brexites kampányeseményen, amíg egyiküket állítólag arcon nem vágták.

Hitler, Putyin, Iszlám Állam

Boris Johnson egyébként már a kampánynyitóján feltette magára a krumpliorrot és a bohócsipkát. Egy német-lengyel gyártmányú buszból integetett, ami a kilépéssel rögtön megdrágulhat a vámok miatt, ráadásul egy cornwalli péksüteményt lóbált, amit épp uniós védelemnek köszönhetően nem lehet hamisítani más tagállamokban.

A kampány legalját viszont akkor érte el, amikor Adolf Hitlerrel hozta össze az EU-t, mert szerinte mindkettő európai szuperállamot akar, aminek „tragikus vége lett”. Cserébe a miniszterelnök arra célzott, hogy a kilépéspártiak Vlagyimir Putyin orosz elnökkel és Abu Bakr al-Bagdadival, az Iszlám Állam vezetőjével vannak.

Szóljon hozzá az EUrologus Facebook-oldalán!