Nagy-britanniai olvasóinkat kérdeztük, hogy milyen változásokra számítanak, ha az Egyesült Királyság kilépne az Európai Unióból. Van, aki úgy gondolja, hogy nem fog sokminden változni, más biztosan állítja, hogy a kilépés után nem maradhatna Nagy-Britanniában. (A magyarok helyzetéről itt írtunk bővebben.) A helyzet az, hogy egyelőre még jósolni sem lehet, mik lennének a kint élő és kiutazni vágyó magyarokra vonatkozó új szabályok, mert Brüsszelben még abban sem egyeztek meg, ki fog tárgyalni a britekkel a kilépésről. A népszavazás napjának eseményeiről itt olvashat percről percre>>>  

Bizonytalanságra készüljünk

A kilépéspárti EP-képviselő, Janice Atkinson azt mondta az EUrologusnak, hogy nem okozna túl nagy fennakadást a brit kilépés: egyszerűen visszatérnének az EU-tagság előtti kétoldalú megállapodásokhoz Magyarország és Nagy-Britannia között a beutazási, letelepedési és munkavállalási szabályokról.

Brüsszeli szakértők viszont nem ilyen könnyű menetre készülnek, hanem két évig tartó tárgyalásokra, amiknek pontosan az az egyik kulcskérdése, hogy mi lesz a Nagy-Britanniában élő uniós állampolgárok, és az EU más országaiban lakó briteknek a státusza. Két vonalon számíthatunk rázós tárgyalásokra: egyrészt egyenként szét kell szálazni a negyven év alatt összenőtt brit és uniós joganyagot az összes gazdasági területen. Ezzel szorosan összefügg, hogy rendezni kell az uniós állampolgárok jogállását, és nem fogja könnyíteni az alkudozást, hogy minden szektorban más munkaerőigénnyel fognak előállni a gazdasági szereplők.

Valószínű tehát, hogy a brit kormány nem vezet be egyik napról a másikra vízumot, és egy darabig nem fog kelleni munkavállalási engedély, mert túl sok mindent kell számításba venni ahhoz, hogy egy csapásra változzanak a szabályok. Ez összecseng azzal, amit még tavaly nyáron hallottunk egyik Angliában élő olvasónktól: Nagy-Britanniában lehet kommunikálni a hatóságokkal, és „nem baltával dolgoznak, hogy aztán aki beesik az alá, azt kikaparják az országból.” Azok, akik már évek óta Nagy-Britanniában laknak, valószínűleg más megítélés alá esnek majd, mint akik a kilépés szeretnének kiköltözni.

A kilépési tárgyalásokat övező bizonytalanság viszont egyelőre akkora Brüsszelben, hogy az illetékesek azt sem tudják eldönteni, hogy ki tárgyaljon a britekkel: az EU kormányaként működő Európai Bizottság, vagy a tagállamokat képviselő Tanács, mert a két intézmény jogi szolgálata máshogy értelmezi az egyetlen fogódzót: az Európai Unió szerződésének egy tagállam kilépéséről szóló szűkszavű cikkét.

Kint élő olvasóink közül mindenesetre egy fokkal többen találkoztak környezetükben kilépéspártiakkal, mint a maradás híveivel, de abban megoszlik a véleményük, hogy vajon mekkora változások jöhetnének egy esetleges Brexit után.  

Nem gondolják, hogy megváltozna minden

Azt kell mondjam, itt is a politikusok csinálják a fesztivált, mert az átlag angol (már elég kevés van) nem foglalkozik ezekkel a dolgokkal. Élik az életüket, dolgoznak, és nem igazán tudják eldönteni, mi is a jó választás

– jelentkezett Bálint Leicesterből. Kollégái is csak az utolsó hétre kezdtek beszélni a témáról, és külön megkérdezték az ő véleményét is. „Azt el se tudom képzelni, hogy azok, akik itt vannak, dolgoznak majd mehetnek haza...ez kizárt! Max. hoznak egy-két szabályt, amit meg kell ugrani azoknak, akik maradni szeretnének...vagy munkavállaló vízumot kell intézni. De igazából, aki dolgozik, és fizeti az adót, azzal nincs baja senkinek...itt csak a benefit csalókkal van a gond, és a politikával;(" – írta.

Nagyon sokan azt mondják, hogy nem fognak kilépni, de ha kilépnek, akkor se fognak senkit se hazaküldeni, (...) mivel nem lenne munkaerő. Szép napot:)

– vélte Róbert, aki egy kis angol városban él, ahol napi téma a britek és az EU. Szerinte aki Nagy-Britanniában elmegy egy gyárba dolgozni, az azt tapasztalja hogy angol nem dolgozik gyárban, csakis vezető beosztásban. Ő személy szerint négy gyárban voltam, és egy angol munkással nem találkoztam.

A kelet-európai kapunyitással érvelnek

Bárkivel beszélek, mindenki a Brexit mellett voksol, a bentmaradásra szavazók aránya elenyésző. Javarészt mindenki a kelet-európai EU-s kapunyitást, és az azzal járó munkavállalók tömeges beáramlását hozza fel elsődleges problémájának

– írta Zoltán, aki 2007 óta él Angliában, előtte Írországban dolgozott. Szerinte azt kevesen veszik észre, hogy többségük alulfizetett, minimálbéres munkavállaló. „Ez otthoni viszonylatban jól hangzik forintra átváltva, de az itteni boldoguláshoz édeskevés, ezt sajnos nagyon kevés kitelepült ember fogja fel."

Szerinte száraz tények egyik oldalról sem hangzottak el a kampányban, csak a hülyítés ment főműsoridőben, miközben senki sem tudja egész pontosan megmondani, mi a velejárója a népszavazás egyik, vagy másik kimenetelének. Ő ugyanakkor nem gondolkozik ezen túlságosan sokat: „Én egyáltalán nem izgulok, hogy mi lesz a végeredménye a szavazásnak, bármi is történik, úgy kell hozzáállni, hogy ebből csak jól jöhet ki az ember. Hazaköltözni a nagy többség még akkor se fog, ha erre kényszerítve lesz, inkább másik EU-s országban próbál szerencsét."

Az egyetemen túlzott izgalomnak nincs jele

„Bár Surrey hagyományosan elsősorban angolok lakta, konzervatív terület (ami nem kis részben a londoninál is magasabb áraknak tudható be), 

az egyetemen dolgozó munkatársaimmal beszélgetve határozottan az a benyomásunk, hogy ők a maradást támogatják

– írta Csaba, aki feleségével együtt a Londontól kb. 50 km-re délkeletre lévő Guildfordban dolgozik. Szerinte az egyetemi oktatók és kutatók tisztában vannak vele, hogy az európai uniós kutatási támogatások elvesztése hatalmas érvágás volna Angliában. Az egyetemen egyébként egyáltalán nem érezni a közelgő referendumból semmit, izgalomnak semmi jele, az emberek nem is beszélnek róla, mindenki éli a megszokott életét, csak egy nyilvános vitaestet szerveztek pár héttel ezelőtt ebben a témában, írta ő is. „Magam is bízom benne, hogy bár biztosan szoros lesz az állás, végül a maradáspártiak kerekednek majd felül."

A font mélyrepülésbe kezdhet

Véleményem szerint az akár két évig is elhúzódó tárgyalások ideje alatt folyamatos lesz a bizonytalanság és üdvözölhetjük majd a néhány hete még 405 forintos GBP helyében a 300 forintosat. De ne legyen igazam inkább! Az is lehet, hogy a második év végére kiírnak egy ismételt népszavazást hátha az emberek addigra meggondolják magukat

– vélekedett a Londonban élő József arról a forgatókönyvről, ha a kilépéspártiak győznek.

Ha azonban a két év lejártával is igény lesz a közös piacra, akkor szerinte pont azok a dolgok hiúsulnak majd meg, amikre a kilépési oldal a kampányát alapozta. Vagyis mindegy lesz, milyen porszívót és gumiabroncsot használnak, viszont marad a szabad munkaerő áramlás és úgyanúgy kell befizetnie az Egyesült Királyságnak ahogy eddig is, csak éppen más jogcímen. „Én nem gondolom, hogy az itt élő, adófizető, tisztességes EU-bevándorlóknak bármitől tartaniuk kellene, hacsak nem a válságtól. Az egyetlen pozitívum a lakásárak csökkenése lehet, ami ráférne Londonra."

Főként a gazdasági visszaeséstől tartanak

Több éve Londonban dolgozom (és Kelet-Angliában élek), újdonsült angol állampolgárként szintén magyar feleségemmel már nem leselkedik ránk az a veszély, hogy egy esetleges Brexit esetén nem maradhatnánk, viszont a gazdasági visszaeséstől, és az ezt követő állapotoktól azért igencsak tartunk

– írta Zsolt, akinek a munkahelyén szinte 90 százalékban britek dolgoznak. A helyzet megítélése vegyes, de érzésre többen vannak a kilépést támogatók. Szerinte sokan ténylegesen meggyőződésből szavaznak a kilépés mellett, és totálisan működni látszik a Vote Leave bevándorlókkal való riogatása, és ezzel párhuzamosan az angolok birodalmi tudatának felélesztése.

„Kiábrandítóan gyengének érzem a maradáspárti kampányt, David Cameron pedig sikeresen eljátszotta már a becsületét a parlamenti választások előtti EU és bevándorló-ellenességgel, valamint az utána következő semmitmondó és majdhogynem eredménytelen tárgyalásai után az EU támogatásával" – írta. Úgy látja, hogy az elmúlt években Anglia nagyot fordult, az egykoron befogadó, nyitott ország mintha teljesen kifordult volna magából. Több generációs bevándorlók is bevándorlás-ellenesek lettek, és hiába panaszkodik mindenki a képzetlen kelet-európai munkavállalók miatt, ez a bélyeg egyszerűen rákerül már a képzett, szakmájukban dolgozó bevándorlókra is.

Bárhogy is alakul a szavazás végkimenetele, hosszú időbe fog telni, mire a közhangulat remélhetőleg visszatér a pár évvel ezelőtti multikulturális, befogadó formába.

Donald és Boris csókja

A végére pedig Márk arról küldött nekünk képet, hogy már „a híres/hírhedt képzőművésznő, Tracey Emin is beszállt a pro-EU kampányba" ezekkel a Farringdon metróállomás mellett fotózott poszterekkel. A volt londoni polgármester Boris Johnson, a kilépéspártiak vezéralakja, és Donald Trump, a republikánusok amerikai elnökjelöltje a híres kép új változatában.