Maga alatt vághatta a fát az Egyesült Királyság. Azzal, hogy kilép az EU-ból, egyben Angliától is leválaszthatja a többi országrészét – sőt, akár fővárosát is –, mert ők köszönik, de jól megvoltak uniós tagokként.

Az Egyesült Királyság négy fő nemzetből jön össze: Angliából, Wales-ből, Skóciából (ezek együtt adják Nagy-Britanniát) és Észak-Írországból. Az utóbbi kettőben az a közös, hogy a tegnapi népszavazáson mindegyikben uniópárti többség volt, úgyhogy sokan lehetnek zabosak, amiért az akaratuk ellenére kivonszolhatják őket az angol falusiak az EU-ból. Wales-ben is csak kis különbséggel győzött a kilépés.

Ehhez jön hozzá, hogy alapból sem mindenki boldog az Egyesült Királyság részeként, főleg az utóbbi időben egyre öntudatosabb skótok és a protestánsok ellen évtizedekig gyakran terrormódszerekkel polgárháborút vívó északír katolikusok.

Skócia

A 2014-es népszavazáson ugyan (a vége felé megfordult állás miatt) a maradás mellett döntöttek a skótok, de akkor más volt a helyzet, ráadásul a nagy (angol) pártok az utolsó pillanatban fűt-fát beígértek, nagyobb önrendelkezési jogokat a skótoknak, amiből egyelőre nem sok valósult meg. Az Európai Unión kívüli bizonytalan gazdasági kilátásoknál most már az is kedvezőbbnek tűnik, hogy Skócia egyedül megállja a helyét. A Skót Nemzeti Párt (SNP) készen áll rá, hogy új referendumot hirdessen, a politikusaik büszkén hirdették, hogy a skót választók majdnem kétharmada az unió mellett tette le a voksát, és stabilan a kezükben tartják a kormányzást.

A párt vezetője, Nicola Sturgeon is új népszavazásról beszélt. Nyilatkozatban hangsúlyozta, hogy Skócia lakosságának nagy többsége a bennmaradásra adta voksát. Felidézte azt is, hogy az SNP választási programjában fenntartották az újabb függetlenségi népszavazás jogát arra az esetre, ha arra kényszerítik őket, hogy akaratuk ellenére távozzanak az EU-ból. Most ez a helyzet, ezért ismét napirenden a függetlenségi népszavazás – mondta a skót kormányfő.

Észak-Írország

Észak-Írországért évtizedeken keresztül polgárháborút vívtak az Írországhoz húzó köztársasági erők és a koronához hű lojalisták. 1997-ben sikerült törékeny megegyezésre jutni. A brit kilépés előáshatja a régi indulatokat, de legalábbis megindulhat a gondolkodás a Belfast központú régió hovatartozásáról.

A radikális ír nemzeti párt, a Sinn Féin már bejelentette, hogy meghirdetnék azt a referendumot, ami lehetőségként az 1997-es nagypénteki egyezményben is szerepelt Írország egyesítéséről. Az északír helyettes első miniszter, a sinn feines Martin McGuinness szerint most az egész sziget alkalmas lehet az újraegyesítésre, de ehhez nyilván lenne egy-két szava (vagy tölténye) a protestánsoknak.

Enda Kenny ír kormányfő annyit mondott, hogy a problémákat „ugyanazzal a partnerségi szellemmel kell megközelíteni, amelyek a békefolyamatot támasztották alá” a szigeten.

Az északír megyék 56-44 százalékos arányban az EU-ban maradás mellett voksoltak.

Wales

Eddig viszonylag lapított a helyi nacionalista párt, a Plaid Cymru, mert nincs akkora túlsúlya, mint a skót kollégáiknak északon. Az EU-népszavazással viszont ezt a méhkast is sikerült felrúgni. Ennek van egy nagyon egyszerű gyakorlati oka: az országrészben több olyan terület is van, ami haszonélvezője az uniós támogatásoknak. Ironikus módon egyébként pont itt szavaztak leginkább az EU ellen.

Bár a függetlenség csak a „végső cél”, de a Brexit tartogat nekik „lehetőségeket”, mondta Leanne Wood, a Plaid Cymru vezetője a Guardiannek.

Gibraltár

Ez a kakukktojás, mert az Egyesült Királyságnak csak egy tengerentúli területe, mégis óriási fontosságú neki az EU-tagság, ráadásul Gibraltárál egy uniós tagállammal, Spanyolországgal csattanhatnak a britek. Az Egyesült Királyság a spanyol örökösödési háború végén, 1713-ban csippentette le a Gibraltári-szoros északi végén lévő ferde sziklát Spanyolországról, amikor szépen összemazsolázgatta a világ stratégiai fontosságú pontjait a tengeri uralma biztosításához.

Madrid ebbe azóta sem törődött bele, de hiába, mert Gibraltár tele lett brit telepesekkel, úgyhogy a pampogásra mindig népszavazás a válasz, amit kilencvensok százalékkal megnyernek a britek. Legutóbb 2013-ban durvult el a helyzet, ami gibraltári mesterséges zátony építésével indult, és gyakorlatilag gazdasági blokáddá fajult. Akkor pontosan az Európai Unió ültette le őket és tette helyre a renitens államocskát, de ezt EU-tagság nélkül elfelejthetik. Plusz nagy gazdasági hasznot húz a különleges helyzetéből, ennek is köszönhető, hogy adóparadicsomként működik. Talán érthető, miért szavazott szinte az összes gibraltári (96 százalékuk) az uniós tagságra.

A spanyolok mindenesetre már bejelentkeztek: José García-Margallo y Marfil külügyminiszter „megosztott szuverenitást” javasol a Sziklának becézett földnyúlvány felett.

Se a népszavazás, se a visszalépés nem egyszerű

Ahhoz, hogy függetlenségi népszavazást lehessen kiírni, a brit kormány beleegyezése is kell. Az SNP gyakorlatilag azóta pedzegeti a második referendum ötletét, hogy az elsőt bebukták, de London erre azt szokta válaszolni, hogy ezt most egy időre eldöntötték. Persze elég képmutató lenne épp most lepöccinteni őket, de elképzelhető, hogy lesz megfelelő kifogás.

A másik probléma, hogy az EU-ba visszalépni se lenne egyszerű. Hiába próbálták bemagyarázni a skót népszavazás kampányában, Brüsszel egyértelművé tette, hogy ilyenkor új országként, tiszta lappal kellene felvételizniük, ami hosszú időbe telik. Ráadásul a belépést garantáltan akadályoznák a spanyolok, nehogy az elszakadni vágyó katalánok vérszemet kapjanak, és várhatóan más, szeparatista mozgalmaktól félő országok is keresztbe feküdnének a skótoknak. Márpedig új országot csak a tagállamok egyhangú beleegyezésével lehet felvenni.

És még London is

Nemcsak az egyes országrészeit veszíthetné el az Egyesült Királyság, hanem egy, a Brexit-szavazás másnapján indult, és máris hihetetlenül népszerű, több tízezer ember által támogatott petíció értelmében a fővárosát is. A londoniak ugyanis azt szeretnék, ha London – ahol 60 százalék fölött volt a bennmaradást támogatók aránya – függetlenné válna, hogy az Európai Unió tagja maradhasson. A kezdeményezésről ebben a cikkünkben olvashat bővebben.

Szóljon hozzá az EUrologus Facebook-oldalán!