David Cameront állva tapsolta a konzervatív frakció a brit parlament alsóházában, miután megtartotta az utolsó beszédét szerdán. Vidáman köszönt el, viccelődött. „Egykor én voltam a jövő” – mondta mosolyogva, lehuppant a padra és a tory képviselők mind felpattantak és ovációban törtek ki. Két nappal előtte dúdolva vonult be a Downing Street 10-be, miután megtartotta egyik utolsó sajtótájékoztatóját. 

Mire fel a nagy vidámság és az ünneplés? Éppen elvesztett egy népszavazást, és le kellett mondania! A megoldás, hogy David Cameron személye másodlagos a játékban, amit játszott. A csapat számít, és a csapat, a konzervatív párt 2010 óta nyerésben van. 

David Cameron a konzervatív párt hőse, nem a brit népé. 2010-ben, 13 ellenzékben töltött év után, a párt történetének legmélyebb válságából hozta vissza kormányba a torykat: ez három zsinórban elvesztett választást jelent. Már uniós témával lett pártelnök is: 2005-ben azzal az ígérettel nyert, hogy a pártnak nagyobb hangot ad az Európai Parlamentben, és kilépteti a brit delegációt a német-francia irányítás alatt álló Európai Néppártból.

 

Elvette a UKIP szavazóit

2015-ben azzal az ígérettel nyert parlamenti választást a konzervatívoknak, hogy kilépteti Nagy-Britanniát az unióból, ha a szavazók így döntenek. Így döntöttek, és Cameron beáldozta magát a csapatért.

Saját magára nézve rizikós döntés volt népszavazást kiírni, de úgy ítélte meg, hogy ő bukhat, de a pártnak nincs más választása, mint beleállni a népszavazásba, ugyanis Nigel Farage függetlenségi pártja, a UKIP kenterbe vert mindenkit az európai parlamenti választáson 2014-ben.

Le kellett őket radírozni, mert veszélyesebbek lettek a torykra, mint a hagyományos ellenfél, a Munkáspárt. Cameron úgy látta, mivel észérvekkel úgysem lehet meggyőzni a szavazóikat – ezt utólag világosan bebizonyította a maradáspárti kampány csődje – el kell őket venni tőlük. És nem is finoman, hanem erőből. A UKIP légpuskával lövöldözött az Európai Unióra, és már ezt is kajálták az emberek. Mit tett a Konzervatív Párt? Odaállt melléjük egy tankkal, és azt mondta: srácok, bízzátok ezt inkább ránk.

A Konzervatív Párt jött ki a legjobban a népszavazásból

A taktika bejött: a UKIP cél nélkül maradt a referendum után. Kampányoltak valamiért, aminek a megvalósításában most nem vehetnek részt, hiszen nincsenek kormányon!  Meglepő hozadékként a Munkáspárt is az összeomlás szélére sodródott. A párt soraiból az egyébként is megosztó pártelnök, Jeremy Corbyn fejét követelik, amiért a maradás melletti kampánnyal nem tudta megszólítani a párt törzsszavazóit.

A konzervatívoknál viszont napokon belül megvolt az új miniszterelnök és felállt az új kormány. Kivenezése másnapján Theresa May már a skót vezetővel tárgyalt, és úgy tűnt, jól megértik egymást. A konzervatív párt azt sugározza, hogy kontroll alatt tartja a helyzetet.

Elmaradt a katasztrófa, amivel a maradáspártiak fenyegettek. A font esni kezdett, de ahogy megnyugodtak a politikai kedélyek, a devizapiac is lecsillapodott.

Hosszú tárgyalások következnek az Európai Unió vezetőivel, de a tárgyalások részeredményeivel a konzervatívok formálhatják a közbeszédet. Az alkudozás végkimenetele a párt szempontjából megintcsak mindegy: ha sikerül az EU-nak és Nagy-Britanniának is kedvező szabályokat alkotni a piaci együttműködésre, tökéletes – ha nem, most már tényleg lelkiismeret-furdalás nélkül lehet minden rosszat az Európai Unióra kenni.

A Konzervatív Pártnak nem számított, hogy mi lesz a népszavazás eredménye. Már akkor nyertek, amikor Cameron meghirdette a referendumot. Hogy mennyit, az a következő parlamenti választáson fog eldőlni, mert ezt a csapatjátékot választási győzelemre játsszák.