Kedden délután interjút adott nekünk Navracsics Tibor EU-biztos. Még azelőtt beszélgettünk, hogy nyilvánossá vált volna a törvényjavaslat, ami ha életbe lép, ellehetetleníti a budapesti székhelyű amerikai-magyar Közép-európai Egyetem (CEU) működését, így ez a téma nem került szóba. Miután hallgatók, tanárok, tudósok, diplomaták és politikusok sora emelt szót a lépés ellen, nem szerettük volna úgy kiadni az interjút, hogy az oktatásért felelős magyar európai uniós biztos nem szól hozzá az ügyhöz.

Szerdán már beszéltek a törvényjavaslatról az Európai Bizottság politikai vezetőinek, a biztosoknak az értekezletén. Navracsics akkor annyit mondott: „egyelőre tájékozódunk” az ügyben. Vasárnap délelőtt írásban ezt tette hozzá:

A Közép-európai Egyetem egyike a legfontosabb felsőoktatási intézményeknek nemcsak Magyarországon, de az egész európai felsőoktatási térségben. Ezért tartom fontosnak, hogy az esetleges szabálytalanságok korrekciója után zavartalanul folytathassa működését Budapesten.

Kelet-Európa robbantotta ki a botrányt az EU-ban

Olvasson tovább, mondott még érdekeseket Navracsics Tibor:

• Lehet, hogy korábban arról szólt a biztosi munka, hogy havonta megkeresték egy kisautó árát és eljártak kirándulni, de mostanra, hogy naponta az Európai Unió halálhírét keltik, bedurvult a rendszer.
• Az oktatásnak az kell, hogy legyen a célja, hogy megtartsa az európai közösség stabilitását, és erre egyre többen jönnek rá.

• Mindegyik országban az a cél, hogy gyakorlatibb oktatás legyen, de senki nem áll vele túl jól.

• Míg a magyar kormány az Európai Bizottság sunyi módszereit szidja, amivel rá akarják erőltetni az akaratukat az uniós országokra, az Európai Bizottságban arra panaszkodnak, hogy a kormányok beleegyeznek valamibe, nem hajtják végre, és aztán amikor a Bizottság eljárást indít ellenük, brüsszeli támadást kiáltanak.

• Mondhatjuk, hogy válságban van az Európai Unió, de ez nem párját ritkító az EU történetében. Sőt, éppen a válság vezethet oda, hogy létrejön egy európai politikai tér, amit sokan hiányolnak. A következő EP-választáson egy európai téma már biztosan lesz: a bevándorlás.

• A menekültválság már évek óta zajlik, de amíg nem érte el Kelet-Európát, nem lett belőle botrány. A kelet-európaiak olyan sokkal reagáltak rá, amire nem számítottak Brüsszelben, és azóta vitatkoznak Európa jövőjéről.

Amikor elkezdte a brüsszeli munkáját 2014-ben, megjelent egy karikatúra a Napirajzon, ahol a meghallgatásán azt mondja: „otthon nemsokára indul a boxeres ketrecharc, én ahhoz már puha vagyok… itt havonta megkapom egy kisautó árát, aláírok pár papírt, kirándulgatok…” Megállja ez a helyét?

És ha azt mondom, hogy igen, akkor vége is az interjúnak!

Nem tudom, hogy korábban a biztosi pozícióval kapcsolatban ezt megállta volna-e a helyét, de 2014. november 1-jén léptünk hivatalba, és alig telt el pár hét, megtörténtek az első terrorcselekmények Nyugat-Európában. Megváltozott az európai politikai környezet, kevésbé idillikus ma már.

A közelmúlt fejleményei, amelyek abba az irányba tartanak, hogy az Európai Unióba mint közösségbe vetett bizalmat ingassák meg, kirajzolták az oktatáspolitikának is egy másik profilját. Korábban a jól képzett munkaerő előállítása volt az európai szinten definiált feladata az oktatási rendszereknek. Most már az is kérdés, hogy hogyan tudnak Európa oktatási rendszerei hozzájárulni ahhoz, hogy a fiatalok önmagukért felelősséget vállalni tudó, önálló életet élni képes, demokratikus, európai értékeknek elkötelezett állampolgárok legyenek.

Komolyabb lett az oktatással, kultúrával foglalkozó tárca, mint korábban volt?

Az oktatást egyre többen kezelik európai szinten, stratégiai ágazatként. Davosban a világgazdasági fórum történetében idén először oktatási programok is voltak. Kerekasztal-vitákon vettem részt, ahol a gazdasági élet szereplői az oktatás segítségét kérték, illetve az oktatási rendszerekkel kapcsolatban fogalmaztak meg elvárásokat a saját versenyképességük biztosítása érdekében.

Magyarországon hogy halad a stratégia által vezérelt gondolkodás az oktatásban? Vértes András, a Gazdaságkutató Intézet elnöke szerint „sokkal több képesség” kell Magyarországnak, ha hosszútávon versenyképes akar maradni.

A legutóbbi éves oktatási és képzési jelentés a magyar oktatási rendszernek egy komolyabb problémáját állapította meg, ez az egyenlő hozzáférés hiánya vagy nehézkessége. Van egy kötelezettségszegési eljárás is Magyarország ellen a roma közösségek érvényesülése tekintetében.

Hogy milyen elvárásokat fogalmazunk meg egy oktatási rendszerrel kapcsolatban, az annak a függvénye, hogy hogyan képzeljük el a jövő társadalmát minden országban. Egyik európai uniós tagállam sem áll túlságosan jól, van egy útkeresés. Minden oktatási miniszter egyetért abban, hogy egy gyakorlatorientáltabb oktatásra van szükség, ami a fiatalok kezdeményezőképességének, kreativitásának és innovációjának nagyobb teret ad. Az alapértékekben mindenki egyetért, de az EU körülbelül ötven oktatási rendszeréből igazán egy sem tud olyan modellt felmutatni, amely tökéletes lenne, és adaptálható is lenne egy másik ország számára.

Az a kérdés, hogy mihez képest teljesít jól vagy rosszul a magyar oktatási rendszer? A PISA eredmények kapcsán volt egy nagyon komoly vita, nemcsak Magyarországon, hanem szinte minden tagállamban. Fontos tudni, hogy miközben a PISA a legelfogadottabb nemzetközi összehasonlítási vizsgálat, az is csak egy-egy kompetenciát mér.

Egyre több gimnazista ismerősömtől hallom Budapestről és vidéki nagyvárosokból, hogy gyakran már föl sem merül az osztályaikban a továbbtanulás Magyarországon, hanem sokan egyből külföldre akarnak menni. Hogy jön ki ebből a magyar oktatás?

Ez akkor baj, hogyha később ellátási problémákat okoz az adott ország szakembergárdájában. A balti államoknál, különösen Litvániában de Romániában, Bulgáriában, Portugáliában is komoly gondot jelent. Ez kicsit hasonló ahhoz, mint ami az én fiatalkoromban Magyarországon belül lezajlott, amikor Veszprémből nagyon sokan elmentek egyetemre Budapestre, Pécsre, és már nem jöttek vissza a városba. Azóta ez valamennyire megoldódott az országon belül. 

Az Európai Unióban is van „a magnak” egy szívóhatása. Ez nem szükségszerűen függ össze az oktatási rendszer színvonalával. A magyar felsőoktatással ma még különösebb problémák nincsenek, nemzetközi összehasonlításban is nagyon jól teljesít. De a közhangulat, a kereseti viszonyok okozhatnak olyan szívóhatást, ami később problémákat okozhat a fiatalok tekintetében.

Nyugat-Európa vonzóbb is, és szorosabban is együtt akarnak működni, mint a keleti tagállamok. Ha  több hatáskör lesz a belső Európában, arra több forrás is jut majd az uniós költségvetésből?

A tagállami miniszerek Tanácsának ilyen stratégiai kérdésekben egyhangúan kell döntenie.

A tagállami kormányok előszeretettel panaszkodnak Brüsszelre, vagy a Bizottságra, ugye tudunk néhány ilyet említeni,

de valójában a döntéseket, amiket sokszor kárhoztatnak, a tagállamok, vagy a tagállamok minősített többsége hozza meg. Nem tudom elképzelni, hogy a Bizottság úgy dönt, akár a pénzek elosztásánál is, hogy valamire a jövőben nem jut pénz, és ezt a tagállamok akarata ellenére is keresztülviszi. A Bizottság nincsen ebben a helyzetben, nem tud döntést hozni.

A kormány arról beszél, hogy támadásokkal kell szembenézni Brüsszelből. Új európai adókról és hatáskör-elvonásokról van szó. Az Európai Bizottság tervei veszélyeztetik Magyarország érdekeit?

Adópolitika esetében nincsen semmi terv, a szociális pillérnél az első változatokat tárgyaljuk, és Marianne Thyssen Budapesten világosan megmondta, hogy semmiféle hatáskörelvonás nem lesz. A menekültpolitikában amit a Bizottság végre akar hajtatni, azok a tagállamok minősített többsége által elfogadott és jóváhagyott lépések. Magyaroszág szerint itt egyhangúság kellett volna, ebben majd a bíróság dönteni fog.

Itt van egy kölcsönös egymásra mutogatás. A Bizottságban arra szoktak panaszkodni, hogy a tagállamok azok, akik állandóan át akarják hárítani magukról a döntés felelősségét. Hozzájárulnak valamilyen döntéshez, de nem hajtják végre, és amikor a Bizottság kötelezettségszegési eljárást indít, megint ő kerül reflektorfénybe.

Az elhíresült kötelező kvótás javaslat óta

nem látok különösebb törekvést arra, hogy valamilyen megoldást rá akarna erőltetni a Bizottság a tagállamokra.

Sőt, látjuk a sorsát annak a javaslatnak, ott van a Tanácsnál és a miniszterek nem tárgyalják. Az EU jövőjéről szóló tervezetében már nem is egyetlen javaslattal állt elő a Bizottság, hanem rögtön öttel, hogy elkerülje a látszatát is, hogy bármit is a tagállamokra akarna rákényszeríteni, vagy akár csak befolyásolni is akarná őket.

El fog jutni oda az Európai Unió, hogy nemcsak gazdasági területen lesznek egyértelműen kikényszeríthető szabályai, hanem a jogállamiság és a demokrácia védelmében is?

Nincs meg az a konszenzusos értelmezési környezet ma az Európai Unión belül sem a jogállamiság és a demokrácia kritériumai tekintetében, ami egy hatékony kötelezettségszegési eljárás-szerűséget, vagy akár túlzottdeficiteljárás-szerűséget lehetővé tenne, és mindaddig, amíg ez nincsen meg, addig ezek az eljárások mindig is valahol a jogi és a politikai vita határán fognak imbolyogni.

A jogállamisági eljárásnak és a hetes cikknek is az alaptételezése az, hogy van egy olyan demokrácia-kép, amiben minden EU-s tagállam osztozik. És valójában ilyen valószínűleg nincs. Önmagában az alapok vitatottak, és innentől kezdve ez egy nagyon nehezen alkalmazható intézmény.

Tényleg válságban van az Európai Unió?

Mondhatjuk, de ez nem párját ritkító válság. Időről időre felmerül a kétség, hogy az integráció tud-e folytatódni. Az 1966-67-es üres székek politikája, amikor Franciaország egy évre lebénította az Európai Közösség döntéshozatalát, az összefogásnak azon szintjén legalább akkora válság volt. Akkor Franciaország meghiúsította a minősített döntéshozatalra való áttérést és a közös mezőgazdasági politika reformját.

A mostaniak pontosan azok a válságjelek, amelyek a jövőben egy politikaibb Európai Uniót alapozhatnak meg. Mindig azt szokták mondani, hogy az európai parlamenti választások azért nem igazi választások, mert nincsen európai politikai téma, hanem minden ország a saját belpolitikai témái mentén vívja meg.

A 2019-es európai parlamenti választásokon legalább egy európai politikai téma már lesz, ez a menekültkérdés.

A válság eredményeként kezd kialakulni az európai politikai tér, amit sokáig hiányoltak. Válságjel, fájdalmas, és sokaknak csalódást okoz, de ez egy igazi újdonsága az európai integrációnak.

A menekültválság nyomáspróba alá helyezte az európai közösséget. Ennek az az eredménye, hogy a hagyományosan euroszkeptikusnak elkönyvelt Magyarország például többször előállt már a követeléssel, hogy a védelempolitika tekintetében Európa álljon a saját lábára és hozzon létre saját védelmi potenciált, ami az egyik legföderalistább elképzelés. Lehet, hogy az európai integráció egy olyan új korszakba lép, amely az eddigieknél szorosabb együttműködést fog eredményezni.

Miért lett a menekülők vándorlásából ekkora ügy? Az Európai Unió a világ legerősebb gazdasági blokkja. Nem kellene, hogy egy menekülthullám válságba taszítsa.

Valószínű, hogy a kelet-európaikat ért sokk volt az, ami felriasztotta a nyugat-európai kormányokat is. 

Volt ennek előzménye: öt éve Marokkó felől jött egy hasonló nyomás, a spanyolok felépítették a maguk kerítését, és a Bizottság el is ítélte a lépést. Évek óta húzódik a Földközi-tengeren ez a menekültválság is, csak éppen a kelet-európai közvélemény nem foglalkozott vele, mert az Olaszországban történt. Korábban Nicolas Sarkozy köztársasági elnökként romák ezreit toloncoltatta haza Franciaországból Romániába, és azon túl, hogy Viviane Reding akkori biztos néhány keresetlen szóval bírálta az intézkedéseket, különösebb hullámokat nem kavart az ügy. 

A közép-európai kormányok viszont a hagyományos értelmezési kereten kívüli nyelvezetben szólaltak meg, amikor megjelentek a menekültek tömegei. Ezzel botrányt okoztak az Európai Unióban, amire felfigyelt mindenki. Kialakult egy vita, ami nagyon gyümölcsöző lehet, arról, hogy milyen identitású, milyen politikai jövőjű, milyen szerkezetű Európát akarunk.

Szóljon hozzá az EUrologus Facebook-oldalán !