Index Vakbarát Hírportál

Végre valami, amiben tökéletesen egyetért az Európai Unió

2017.04.29. 19:08 Módosítva: 2017.05.02. 12:14
Ki kell találni, hogyan okozzák a legkisebb kárt a britek saját maguknak és az EU-nak. Megegyeztek az uniós vezetők a tárgyalási stratégiáról.

Az Európai Unió huszonhét maradék tagállama előállt a nagy tervvel, amivel a brit tárgyaló küldöttséget fogják kínozni a következő két évben.

„Mindenki rosszul jár a brexittel  – tette világossá egy magas rangú uniós diplomata a szombati tárgyalás előtt.  A feladatunk a kármentés, hogy a kilépés minél kevésbé rázza meg Nagy-Britanniát és az EU-t.”

A brit kilépés olyan „bizonytalanságot teremt, amely fennakadásokat okozhat különösen az Egyesült Királyságban és kisebb mértékben más tagállamokban is” – vázolja föl a helyzetet a stratégia, amiben az uniós állami vezetők megegyeztek szombaton. 

Brit állampolgárok, vállalkozások és közigazgatási szervek is arra alapozták az elmúlt években az életüket és a működésüket, hogy az uniós tagsággal mindenféle jogokat élveznek, és ennek hamarosan vége lesz. Nem számíthatnak majd az uniós jog nyújtotta kiszámíthatóságra és biztonságra – írja a huszonhét vezető által jóváhagyott szöveg.

Először az emberek és a pénz

Felállítottak egy fontossági sorrendet, hogy miről kell először megegyezni a britekkel. A legelső helyen az áll, hogy meg kell védeni az Egyesült Királyságban élő külföldiek és a kontinensre költözött britek jogait, amelyeket eddig is élveztek uniós állampolgárként.

Garanciákat kell biztosítani ezeknek az embereknek, amelyeknek ki kell terjednie arra is, hogy „öt évnyi folyamatos jogszerű tartózkodást követően jogot lehessen szerezni a huzamos tartózkodásra”.

Aztán meg kell róla egyezni, hogy az Egyesült Királyság befizeti-e azt a pénzt, amit a kilépése utáni évekre már korábban beígért az uniós költségvetésbe. Theresa May brit miniszterelnök állítólag hajlik rá, hogy ezt a több milliárd eurós tételt átutalja, a békesség érdekében.

A következő ügy: az északír határon mindenképpen szeretnék elkerülni, hogy vissza kelljen állítani a határellenőrzést Írország és az Egyesült Királyság között. Évtizedekig háború dúlt azért, hogy Észak-Írország az Ír Köztársasághoz vagy az Egyesült Királysághoz tartozzon-e. 1998-ban sikerült rendezni a terület jogállását. Ha a brexit oda vezet, hogy nem léphetik majd át a helyiek ezt a határt – hiszen onnantól rögtön külső uniós határrá válik –, komoly problémák jöhetnek. „Rugalmas és kreatív megoldásokra lesz majd szükség”, hogy kezelhessék a helyzetet, írják az uniós vezetők. Az EU kész rá, hogy elismerje a London és Dublin közötti kétoldalú egyezményeket a közös határról. Ugyanez vonatkozik arra is, hogy mi lesz Gibraltárral és Ciprussal, azzal a két uniós országgal, ahol Nagy-Britanniának jelentős területek fölött van fennhatósága: a brit kormánynak meg kell majd állapodnia a spanyolokkal és a ciprusiakkal.

Az uniós bíróság joghatósága nem szűnhet meg egyik napról a másikra, ahogy a britek elhagyják az EU-t. Lesznek olyan ügyek, amelyeknek a tárgyalása túlnyúlik majd a kilépés dátumán, és az is előfordulhat, hogy egy kilépés előtti jogsérelem miatt jóval később kell majd az EU Bíróságához fordulni. Érdekes kérdés, mi lesz például a Hinkley Pointnál épült brit atomerőmű ügyében futó perrel. Ausztria indított eljárást az Egyesült Királyság ellen, mert London állami pénzből tolta meg az építkezést, ezzel előnybe hozva az európai energiapiacon a céget, amelyik az ott termelt energiával majd kereskedni fog. 2019 előtt meglesz az ítélet, de érvényes marad majd a kilépés után is?

Nothing is agreed until everything is agreed

Egyik témáról sem lehet lezárni addig a tárgyalást, amíg az összesről meg nem egyeznek – ismételgetik naponta a brit tárgyalással foglalkozó tisztviselők. Ez azt jelenti, hogy habár pontról pontra haladnak majd a joganyagban, a britek és az EU az utolsó tollvonásig sakkban tarthatják egymást ügyekkel, amelyek látszólag nem függnek össze. Például akkor, ha London nem fizeti ki a 2019 utánra már odaígért pénzt az uniós költségvetésbe, akkor az EU fenyegetőzhet, hogy letelepedési engedélyt kér a kontinensen élő britektől. Persze erre az lehet majd a britek válasza, hogy rendben, de akkor mi pedig vízumot kérünk a tagállami munkavállalóktól. Erre mondjuk a brit bankszektor uniós jogaival kezdhet szívózni az EU. Szóval kölcsönösen dróton rángatják egymást a felek ebben a játékban.

„Annak érdekében, hogy ne ássuk alá az unió álláspontját, az egyes tagállamok nem folytathatnak külön tárgyalásokat az Egyesült Királysággal az Egyesült Királyságnak az unióból való kilépésével kapcsolatos ügyekről” – írja elő a szöveg. Kíváncsiak vagyunk, hogy ezt a tételt mennyire fogják szigorúan venni, hiszen az EU-s egyeztetések éppen akkor szoktak nagyot lépni előre, amikor például Németország zárt ajtók mögött megegyezik egy ügyben Franciaországgal. A nem hivatalos egyeztetéseknek most is nagy súlya lesz, csak valószínűleg gyakrabban értesítik majd a tárgyalásokat vezető Michel Barnier-t, ha a háttérben körvonalazódik egy alku mondjuk arról, hogy ki fogja kifizetni az Egyesült Királyságban található uniós ügynökségek átköltöztetési költségeit.

Szabad lesz-e a kereskedelem?

Csak azután kezdenek el beszélgetni arról, hogy hogyan fog egymással üzletelni Nagy-Britannia és az Európai Unió a jövőben, hogy ezeket a legégetőbb problémákat tisztázták. Azért találták ki, hogy kettéosztják a témákat, hogy legalább egy kicsit könnyebb legyen kibogozni a millió érdeket, ami a tárgyalásokban előkerül majd. És azért is, hogy Nagy-Britannia ne dobhassa be már a tárgyalások elején az adu ászát: hogy egy az egyben kivonul az uniós piacról a cégeivel, ha az EU nem tesz nekik engedményeket.

Így most nagyjából úgy áll a helyzet, hogy ha az Egyesült Királyság beleegyezik, hogy fizet, akkor elkezdhetnek beszélgetni arról, hogy a Frankfurt és London közötti banki ügyletekre szeretnének-e plusz adót kivetni a kilépés után, és hogy milyen feltételekkel maradjon az uniós piacon a Tesco és a Vodafone.

Mindkét félnek érdekében áll erős és konstruktív kapcsolatokat fenntartani, és nem kizárólag a kereskedelem területén

– mondja a szöveg. A brit kormány jelezte, hogy nem kíván az egységes piac tagja maradni, azonban nagyívű szabadkereskedelmi megállapodást szeretne kötni az Európai Unióval.”

A megállapodásnak egyenlő feltételeket kell biztosítania, különösen a versenynél és az állami támogatásoknál, továbbá biztosítékokat kell tartalmaznia a tisztességtelen versenyelőnyökkel szemben – szögezik le. Vagyis az Egyesült Királyság nem válthatja be a brit kormány korábbi, alig burkolt fenyegetését, hogy majd minimális társasági adóval szipkázza el az európai cégeket. Ha megteszi, számíthat rá, hogy iszonyatos vámokat kapnak a nyakukba azok a vállalatok, amelyek ezután Európában akarnak kereskedni.

Valamiben végre egységes az EU

„A tárgyalások során az Unió egységesen fog fellépni azért, hogy olyan eredményt érjen el, amely minden tagállam számára igazságos és méltányos, és az uniós polgárok érdekeit szolgálja. Az Unió konstruktív szellemben fog eljárni és megállapodás elérésére fog törekedni. Ez mindkét fél jól felfogott érdeke” – szögezi le a 27 vezető.

Az Európai Unió valóban meglepő egységet mutat, ha a britekről van szó, és emiatt panaszkodott is korábban a brit kormányfő. A ma jóváhagyott szövegről például már hetek óta megegyeztek. Egy magas rangú uniós tisztviselő el is engedett erről egy gúnyos megjegyezést egy újságíróknak tartott háttérbeszélgetésen, miután többen is keresték a fogást a túl általánosan leírt tárgyalási stratégiáról.

Látom, nagyon megnehezíti a munkájukat, hogy az uniós országok végre egyetértenek valamiben.

Szóljon hozzá az EUrologus Facebook-oldalán !



Rovatok