Szerdán tartják az első tárgyalást a perben, amelyet Magyarország és Szlovákia indított az uniós Miniszterek Tanácsa ellen az EU bíróságán. Az ügy az Európába érkezett menedékkérők töredékének a széttelepítése. Eredetileg 160 ezer embert osztottak volna szét az uniós államok azok közül, akik Olaszországban vagy Görögországban lépték át az EU határát, és jó esélyük van rá, hogy megkapják a menekültstátuszt. A fogadó ország 6000 eurót (nagyjából 1,9 millió forintot), a küldő 500-at kap a költségei fedezésére az Európai Uniótól.

Az eredeti tervben Magyarországról is elvittek volna 54 ezer menedékkérőt, de a kormány ezzel a lehetőséggel nem kívánt élni. Ez ugyanis azt jelentette volna, hogy Magyarországot hivatalosan „frontországgá” nyilvánítják, és nekünk kellett volna megszervezni az emberek fogadását és áthelyezését.

Magyarország néhány más keleti tagállammal együtt az egész rendkívüli menekült-áthelyezést leszavazta az uniós Miniszterek Tanácsában, de kisebbségben maradtak. A többségi döntés értelmében 1294 menedékkérőt kellene fogadnunk szeptember végéig, de a magyar kormány a szlovákkal együtt nem kíván senkit átvenni, és pert indított a lengyelek támogatásával. A másik oldalon hét tagállam szállt be az eljárásba.

A magyar-szlovák kifogások egyike elég bénának tűnik, bár több kormánytagtól és Orbán Viktortól is hallottuk már. Azzal érvelnek, hogy a szakminisztereknél magasabb, állam- és kormányfői szinten már korábban úgy döntöttek: csak önkéntes alapon vehet át egy uniós ország egy másiktól menedékkérőket. A probléma, hogy az államfők és kormányfők testülete, az Európai Tanács hivatalosan nem vesz részt a jogalkotásban. Évtizedekig nem is volt közösségi intézmény, csak 2009-ben vált önállóan azzá. A szabályokról a Miniszterek Tanácsa dönt, általában az Európai Parlamenttel együtt.

A magyar-szlovák érvet az is gyengíti, hogy az állam- és kormányfők egy olyan végkövetkeztetést is egyhangúlag elfogadtak, amivel a kvóta mielőbbi végrehajtását kérik.

Abban már van valami, hogy a kvótáról nem szavaztatták meg az Európai Parlamentet, csak konzultáltak vele. A magyar-szlovák beadvány arra is rámutat, hogy a kormány lemondott 54 ezer menedékkérő elviteléről, ezért módosult az eredeti javaslat, de erre nem figyeltek az eljárásnál és emiatt szerintük hibákat vétettek. Pozsony a nemzeti parlamentek bevonását is hiányolja.

A Bruxinfónak két érdekességet is megpendítettek. Ha a magyar-szlovák beadvány nyer, az sem feltétlenül jelentené, hogy eltörtlik a jogszabályt. Akár arra is lehetőséget adhatnak, hogy egy adott határidővel kijavítsák a hibát. A magyarok és a szlovákok amiatt is aggódhatnak, hogy az Európai Bíróság sajtóreferense október és december közöttre tippelte a végső döntést, holott az áthelyezést szeptember 23-ra végre kellene hajtani.

Korábban már többek között Navracsics Tibor is arra figyelmeztetett, hogy aki nem hajtja végre a szabályt, az az ilyenkor szokásos kötelezettségszegési eljárásra számíthat. Igaz, a többi tagállam is alaposan le van maradva: áprilisi állás szerint nagyjából 16 ezer menedékkérőt helyeztek át, és Ausztria kihúzná magát a mechanizmus alól. A végrehajtást viszont lassítja a kérelmezők biztonsági vizsgálata és az, hogy a fogadó országok válogathatnak köztük, ráadásul egyszerűen nincs elég menedékkérő. Az EUobserver szerint a már 98 ezresre csökkentett cél 32 ezerre eshet, vagyis Magyarországra is jóval kevesebb, mint 1294 menedékkérő jutna.

A per eredménye az állandó áthelyezési rendszerre is hathat, ami már egy éve beragadt az uniós jogalkotásban. A magyar Alkotmánybíróság ezzel kapcsolatban csőre töltött egy fegyvert, amit esetleg végső védelemként be lehet vetni itt is.