Háromnapos közép- és dél-európai körútra indul a francia elnök. Emmanuel Macron szerdán először Ausztriában találkozik Christian Kern osztrák kancellárral, és Robert Fico szlovák, valamint Bohuslav Sobotka cseh miniszterelnökkel. Onnan aztán Romániába, majd pedig Bulgáriába repül tovább.

Ausztriát az teszi magyar szempontból érdekessé, hogy itt találkozik a cseh-osztrák-szlovák slavkovi háromszög tagjaival. A csoportot egyre inkább a csehek és a szlovákok mellett magyarokból és lengyelekből álló visegrádi négyek vetélytársaként szokták emlegetni, de Orbán Viktort és lengyel kollégáját most kihagyják a buliból.

Hiába tűnt úgy korábban, hogy Emmanuel Macron hazánkba is ellátogat idén, Budapest és Varsó nem került be a végleges útitervbe, és a két ország miniszterelnökei sem lesznek ott a találkozókon. Egy francia kormányzati forrás egyenesen azt állította a Reuters hírügynökségnek, hogy a kihagyással szándékosan „üzenetet küldenek” a két rendetlenkedő kormánynak, de hivatalosan semmi ilyet nem jelzett az Elysée-palota. 

Macron viszont már korábban, a legutóbbi uniós csúcs margóján egyeztetett külön a visegrádiakkal, és a korábbi hírek sem augusztusi, hanem szeptemberi francia-V4-es találkozóról szóltak. Ilyenről sem tudni azonban egyelőre, Macron jövő kedden majd Luxemburgba, szeptember 7-8-án pedig Görögországba utazik.

Szakadóban a V4-ek?

Ha mégis kikosarazta volna a francia elnök a lengyel és a magyar kormányt a csehvel és szlovákkal szemben, nem ő lenne az első, aki feszegetné a visegrádiak egységét. Ahogy azt korábban is megírtuk, az osztrák kancellár is rájátszott az európai integrációra fogékonyabb cseh-szlovák és az illiberális lengyel-magyar kormány tengelye közti különbségekre.

A slavkovi háromszögnek nevezett csoportot 2015 januárjában hozták létre, a nevét a dél-morvaországi Slavkovról (történelmi nevén Austerlitzról) kapta. Fico az előző slavkovi találkozón, Brünnben azonban arról is beszélt, hogy ez nem a V4 alternatívája, hanem újabb lehetőség a szomszédsági kapcsolatok kiaknázására.

Emmanuel Macronnak az sem mindegy, hogy a négyek közül egyetlen euróövezeti tagként Pozsony nem akar kimaradni az európai integráció elmélyítéséből. Néhány napja a szlovák miniszterelnök nyilatkozta, hogy a nyugati EU-tagokkal tartana. Robert Fico „nagyon is érdekelt” a visegrádi együttműködésben, de „Szlovákia létfontosságú érdekei az EU-ban vannak”, a „politikám alapjai közel vannak az [EU] magjához, Franciaországhoz, Németországhoz”.

Márpedig röpködnek az ötletek arra, hogyan turbózzák fel a valutaövezetet. Emmanuel Macron hazatérve hétfőn fogadja majd Angela Merkelt, Paolo Gentiloni olasz és Mariano Rajoy spanyol miniszterelnököt, valamint Federica Mogherinit, az EU külügyi főképviselőjét, hogy tárgyaljanak az eurozóna megerősítéséről.

Aztán a közép-európai és balkáni körút után indul nyugatra, hogy több tagállammal a reformterveiről egyeztessen. Várhatóan a szeptemberi német választás után indulhatnak be a tervezett változtatások, amelyek az eurózóna mentén gyakorlatilag kettéoszthatják az EU-t.

A cseh kormány folyamatosan játszik a gondolattal, hogy csatlakozzon az euróövezethez. Nemrég jelentette be, hogy megfigyelő szeretne lenni az euróövezeti pénzügyminisztereknél, vagyis a szlovákokhoz hasonlóan ők is a belső kör felé tartanának. Ennek véget vethet, ha az októberi választáson a győztesnek tippelt, az eurót ellenző és populista, névleg liberális Andrej Babiš kerül hatalomra, de egyelőre úgy néz ki, ebből a szempontból kétfelé tartanak a V4-ek.

Az uniós dolgozók 0,7 százaléka miatt hőbörög Macron

Abban a témában viszont összezárhatnak a visegrádiak, amiért Emmanuel Macron errefelé kalandozik. A francia elnök a kiküldött munkavállalókról szóló szabályokat szeretné megváltoztatni. Ők olyan dolgozók, akiket ideiglenesen másik tagállamba küldenek egy bizonyos szolgáltatás elvégzésére.

Összesen viszonylag kevés van belőlük, 2014-ben csak a foglalkoztatottak 0,7 százaléka volt kiküldött munkavállaló. Azért lett belőlük politikai ügy, mert néhány ágazatban, főleg az építőiparban eléggé felkapott lett ez a lehetőség, ráadásul a kiküldöttek fele három országban dolgozik – Németország és Belgium mellett Franciaországban. Franciaországba 286 ezer ilyen kiküldött munkavállaló érkezett 2015-ben, és a második célország az EU-n belül Németország után. Viszont a harmadik legnagyobb kiinduló ország is, hiszen közel 140 ezer francia dolgozik így külföldön.

A kiküldetés azért ilyen közkedvelt megoldás, mert általában a küldő ország szabályai vonatkoznak a dolgozókra, azaz ha keleti országból jönnek, olcsóbban – akár felével kevesebbért – lehet őket foglalkoztatni.

Az Európai Bizottság tavaly javasolt szigorúbb szabályokat. Eddig csak a minimálbért kellett megadni, de azt szeretnék, ha ugyanannyit kellene fizetni, mint a helyieknek, azaz figyelembe vennék például a jutalmakat, pótlékokat és kollektív szerződéseket.

Ez elsőre jól hangozhat a keletieknek, mégis tiltakoznak ellene. Az ok egyszerű: így elveszne az árelőnyük. Egy ritkán használt módszerrel 11 tagállam, köztük Magyarország parlamentje „sárga lapot” mutatott, de ezt az Európai Bizottságnak nem volt kötelező figyelembe vennie. Nem is vonta vissza a javaslatot, de a módosításnak minősített többséget kellene kapnia a tagállamok között, ami ekkora ellenállás mellett necces lesz. A 11 tiltakozó kis híján önmagában blokkolni tudná, hogy elfogadják a szabályt (16 igen szavazat kell a 28 országtól).

A szociális ügyekért felelős uniós biztos, Marianne Thyssen márciusban Magyarországon járva védte a javaslatot. Elismerte, hogy szükség van a négy uniós alapszabadságra, köztük a szolgáltatásokéra, amire a munkavállalók kiküldése épül, de azt akarják, hogy ennek az alkalmazását „az állampolgárok méltányosnak érezzék”. Az a cél, hogy ugyanaz a bér járjon ugyanazért a munkáért ugyanazon a helyen, de  „nem tapsoltak meg érte” a magyar kormánytól. Azzal is védeni próbálta a javaslatot, hogy más téren a nyugatiaknak nem engednek, mint a külföldön dolgozók otthon maradó gyerekeiért járó támogatásoknál (azaz akkor is ki kell fizetni a gyerekek után járó pénzt, ha valójában nincsenek is az adott országban, hanem otthon maradtak).