Az Európai Bizottsághoz megérkezett a magyar kormány kérése, amivel a déli határzárra kér pénzt. Lázár János csütörtökön jelentette be, hogy a szolidaritás jegyében 441,6 millió eurót (nagyjából 135 milliárd forintot) akarnak arra hivatkozva, hogy térítsék meg a déli határzár költségeinek felét, mert ezzel a közös schengeni külső határt is védjük.

„Tudomásul vettük, hogy a magyar kormány mostanra elismerte: a szolidaritás az Európai Unió fontos elve, és értékeli a támogatást, amit az EU nyújtani tud a közös érdekek védelmére” – mondta Alexander Winterstein bizottsági szóvivő.

Magyarországot arra biztatják, hogy használja ki az eddigi támogatást, amit kapott (93 millió eurót, nagyjából 28,5 milliárd forintot az EU menekültügyi és biztonsági alapjaiból, továbbá hatmillió eurónyi gyorssegélyt). Ha további segítséget akar, az Európai Bizottság hamar értékeli a kérést és az uniós jogszabályoknak megfelelően segít, ha a helyzet úgy kívánja.

Korábban többek között Litvánia is kért pénzt kerítésre (a kalinyingrádi orosz exklávé határára), de elutasították. Amikor egy újságíró felhozta a példát, a bizottsági szóvivő közölte: „helyesen állapította meg a múltbéli álláspontunkat, azaz

nem támogatjuk kerítések és akadályok építését a külső határokon”.

Hozzátette, hogy támogatják a határellenőrzést, így a megfigyelést vagy eszközbeszerzést. Ez alapján nem tűnik kizártnak, hogy a határőrizeti rendszer ilyen elemeire kaphat pénzt a kormány, de a szóvivő többször is leszögezte, hogy kerítésre nem adnak.

A szolidaritás kétirányú utca

„Egy dolgot ne felejtsünk el: a szolidaritás kétirányú utca. Minden tagállamnak készen kell állnia a hozzájáruláshoz.

Ez nem valamiféle à la carte menü, ahol kiválaszthatunk egy fogást – például a határőrizetet –, miközben egy másikat visszautasítunk – például azt, hogy megfeleljünk az áthelyezési határozatoknak, amelykről a [miniszteri] Tanács döntött”

– utalt Alexander Winterstein arra a mechanizmusra, amellyel 1294 menedékkérőt kellene fogadnunk Olaszországból és Görögországból. Eredetileg 54 ezer embert innen is elvittek volna, de ezt a kormány visszautasította.

Az áthelyezendők olyanok lennének, akik jó eséllyel valóban menedékjogra szorulnak (olyan országból jönnek, ahonnan az érkezők háromnegyede megkapja a menekültstátuszt), de a magyar hatóságok dönthetnék el az ügyüket, és előzetesen visszautasíthatják azokat, akiknél biztonsági kockázatot látnak.

A „kvótát” a magyar kormány a szlovákkal együtt bíróságon támadta meg. Döntés jövő héten várható, de az előzetes vélemény alapján bukni fog a per.

Orbán Viktor kijelentette, hogy ebben az esetben se hajtanánk végre az áthelyezést, ami jogilag finoman szólva is problémás. A lengyel kormány épp nemrég csinált hasonlót, amivel az Európai Tanács elnöke szerint az uniós kilépésüknek ágyaznak meg.

Közben az áthelyezés jogerős, ezért az Európai Bizottság kötelezettségszegési eljárást indított, ami pénzbüntetéssel végződhet.

A helyzet azért érdekes, mert a kvótadöntés alapja épp a szolidaritás volt, amire most a magyar kormány a 400 millió eurós számlánál hivatkozik. Valószínűleg nem véletlenül hangsúlyozta ezt az elvet a kérelemnél Lázár János, és ugyanezért örült Alexander Winterstein, hogy a magyar kormánynak fontos a szolidaritás. Előbbi arra épít, hogy ugyanazt próbálja a pénzkéréshez hivatkozási alapnak használni, mint az áthelyezési döntés, utóbbi pedig azt látja a kérésben, hogy a kormány a kvótadöntés alapját jelentő elvet ismerte el.

Szóljon hozzá az EUrologus Facebook-oldalán !