Pénteken adta ki az Európai Bizottság a legfrissebb jelentését arról, hogyan alakul a szójakereskedelem az Egyesült Államok és az EU között. A dokumentum szerint duplájára ugrott az amerikai fehérjenövény behozatala az egy évvel korábbi szinthez képest, ezzel már az USA adja az uniós szójaimport több mint kétharmadát, és a legnagyobb felvevőpiacává vált.

De minek ad ki erről egy külön közleményt egy uniós testület? Az Európai Bizottság még júliusban állapodott meg az Egyesült Államokkal, hogy több szóját vásárol tőle az EU. Azért volt erre szükség, hogy lecsillapítsa az elszabaduló kereskedelmi háborút, amit Donald Trump kezdett vámok kivetésével az uniós és kínai acélra. Azzal fenyegetőzött, hogy akár az autóbehozatalt is lesápolhatja, ami az elemzések alapján Magyarországnak lett volna az egyik legrosszabb.

Az eredmények első ránézésre magukért beszélnek: a keménykedéssel az USA elnöke megmutatta, milyen remek tárgyaló és engedményeket csikart ki a meghunyászkodó Európai Bizottságtól. „Az Európai Unió képviselői azt mondták nekem, hogy azonnal elkezdenek szójababot vásárolni a nagyszerű gazdáinktól” – büszkélkedett el Donald Trump az eredménnyel Twitteren. Jean-Claude Juncker bizottsági elnök ugyan „kemény, kemény dió” volt, de „olyan gyorsan az irodámban volt Európából, hogy nem is tudtam, hogy vannak olyan gyors repülőik” – mesélte utólag.

Az üzletkötés művészete

Az elnök – aki akkora alkumájszter, hogy Trump: az üzletkötés művészete címmel külön könyvet írt (pontosabban írattatott) róla és a választási kampányában is előszeretettel büszkélkedett vele – már szinte közvetlenül a tárgyalások után átütő sikert mutathatott be. Az Európai Bizottság első jelentése szerint majdnem háromszorosára dagadt a szójaexport az EU felé (a szójaliszté pedig több mint 33-szorosára). Parádés teljesítmény, hiszen az a dokumentum csak egy héttel a megállapodás után született meg.

Itt viszont már kezdhet gyanús lenni, hogy ennyire rövid idő alatt hogyan fordult ekkorát a helyzet. Egyszerű a megoldás:

Az összehasonlítás éves alapú, vagyis jóval azelőtti helyzetet vettek alapul, mint a tárgyalások vagy akár az acélvámok kezdete. Ahogy arról az Index EU-USA megállapodást elemző cikke is írt, az Egyesült Államok uniós szójaexportja ekkor már egy ideje megbízhatóan emelkedett, vagyis

Se a megállapodás, se a jelentés nem sorol fel egyetlen gyakorlati lépést sem, amely megkönnyítette volna a szójakereskedelmet, és máshol sincs ennek nyoma. Az európai bizottsági közlemény viszont kiemeli, hogy az amerikai árak a legversenyképesebbek, magyarul egyszerűen ez olcsó, ezért maguktól ezt veszik a gazdák.

Pontosan erről beszélt Stefan Vogel, a Rabobank agrártermékek piackutatásáért felelős vezetője is a Reutersnek még júliusban, és a Guardian szerint uniós diplomaták is kimondták, hogy csak ráültek a meglévő helyzetre. Ehhez persze az is kellett, hogy Trumpéknak kóbor lövése se legyen arról, hogyan működik az EU, mert – ahogy az Európai Bizottság kereskedelmi főigazgatója is fogalmazott – ez nem a Szovjetunió, nem fogják megmondani senkinek, mennyi szójababot importáljon.

A jelentésből is látszik, hogy az Egyesült Államok 338 dollár/tonnás átlagára a legolcsóbb a piacon. A második és harmadik helyen a viszonylag kis Uruguay és Paraguay szerepelnek. A szójapiac második legnagyobb szereplője, Brazília már 359 dollárért kínál egy tonnát.

származási ország	átlagos szójaár (dollár/tonna)
Egyesült Államok	338
Uruguay	341
Paraguay	346
Brazília	359
Kanada	369
egyéb	509

Színes kártyákkal magyaráztak Trumpnak

Amikor Donald Trump az EU-val együtt Kínára is acélvámokat rótt, Peking a szójánál vágott vissza, 25 százalékos vámot dobva rá. Így az Egyesült Államok helyét ott mások vették át, az USA feleslege pedig Kína helyett a másik nagy felvevőpiac, az EU felé állt új irányba. A váltás felvitte az árakat Dél-Amerikában. Ezt látta át és használta ki az Európai Bizottság a tárgyalásokon, ahol a Wall Street Journal uniós forrása szerint „élénk színű”, legfeljebb három mondatos kártyácskákkal igyekezett Jean-Claude Juncker magyarázni Donald Trumpnak.

Ez a képes, de kissé talán buksisimogató módon magyarázó hozzáállás a jelentésen is látszik. Az egyik grafikon mutatja, hétről hétre milyen szép egyenletesen nőtt az uniós import az Egyesült Államokból. A folyamatos növekedés ugyanakkor annak köszönhető, hogy a mutatott görbe kumulatív – azaz az adott heti eredményhez hozzáadják a korábbi adatokat az évből.