„Nem volt szó nevekről, kérem, ne is kérdezzenek erről” – kötötte ki a kedd esti sajtótájékoztatóján Donald Tusk, az Európai Tanács elnöke, miután arról tárgyalt az uniós országok vezetőivel, hogy hogyan válasszák ki a megfelelő jelöltet az Európai Bizottság élére.

A Bizottság elnöki posztja ősszel üresedik meg. A 28 kormányfőnek és államfőnek a következő hónapokban kell eldöntenie, kit jelöl a pozícióra. Ezt a jelöltet az Európai Parlamentnek is jóvá kell hagynia. Az Európai Bizottság készíti el az EU ötéves jogalkotási programját, ezért a bizottság elnöksége tulajdonképpen a legfontosabb pozíció az Európai Unió intézményrendszerében.

Minden korábbinál nehezebb lesz kiválasztani a bizottság elnökét, ugyanis a 28 államfőnek és kormányfőnek egészen más elképzelései vannak az odáig vezető folyamatról, mint az Európai Parlamentnek, de a végén mégis valahogyan meg kell egyezniük.

Az államfők és kormányfők ragaszkodnak ahhoz a szerződésben lefektetett jogukhoz, hogy ők jelölik ki az általuk kiválasztott embert, és bárkit választhatnak. Az Európai Parlament viszont ahhoz ragaszkodik, hogy csak azok a jelöltek kerüljenek egyáltalán szóba, akik az európai pártcsaládok kampányarcai, úgynevezett csúcsjelöltjei voltak az EP-választás előtt. A parlament által favorizált rendszernek nincsen jogi alapja, de a parlament ettől függetlenül megteheti, hogy visszautasítja az államfők és kormányfők jelöltjét.

A visszautasításra azért van nagy esély, mert az Európai Parlamentben nem alakult ki egyértelmű többség az EP-választás után. Legalább három frakciónak kell összeállnia egy többséghez, ami azt jelenti, hogy olyan embert kell találni a bizottság vezetésére, akit legalább három pártcsalád elfogad.

Nagyon nehéz tárgyalások következnek ezért, Donald Tusk ennek ellenére üdvözölte az EP-választás eredményét. Azt mondta: valódi, demokratikus eredmény született, amely jobban tükrözi Európa sokszínűségét.

Egyensúlyra kell törekedni a kinevezésekkel

Donald Tusk magára vállalta a feladatot, hogy minden érintettel leül tárgyalni a következő hetekben, és kitapogatja, hogy mely nevek lennének elfogadhatóak a többségnek.

Segíti a tárgyalásokat, hogy nemcsak az Európai Bizottság elnökét (aki most Jean-Claude Juncker) kell kiválasztaniuk. Három másik vezető pozícióról is a kormányfőknek kell dönteniük: hogy ki lesz Donald Tusk utódja az Európai Tanács élén, hogy ki lesz az Európai Központi Bank (EKB) elnöke, és ki lesz az EU külügyi főképviselője. Ad némi mozgásteret az alkudozásokban, hogy ha az egyik nagy pártcsaládnak vagy az egyik népes országnak van egy erős jelöltje a bizottság elnökségére, de mögötte nem állhat föl többség, fel lehet neki ajánlani például a külügyi főképviselői posztot, vagy az Európai Tanács vezetését.

Az uniós szerződés le is írja ezt, ugyanis kiköti, hogy a kinevezéseket úgy kell megtenni, hogy létrejöjjön egy földrajzi, politikai és nemek közötti egyensúly. A 2014-es választás után ezt úgy sikerült megvalósítani, hogy a bizottság elnöke egy nyugat-európai, luxemburgi néppárti férfi, Jean-Claude Juncker lett, a külügyi főképviselő egy dél-európai, olasz szociáldemokrata nő, Federica Mogherini, az Európai Tanács elnöke egy kelet-európai, lengyel néppárti férfi, Donald Tusk. Az Európai Központi Banknak már akkor egy dél-európai férfi, az olasz Mario Draghi volt az elnöke, és most is az. Mindannyiuk mandátuma 2019 őszén jár le.

Donald Tusk kedd este kijelentette: személyes ambíciója, hogy a négy pozícióból kettőt nők töltsenek be, és az Európai Tanács jól látható többsége osztja ezt az elkötelezettségét. Hozzátette, hogy amikor az Európai Központi Bank elnökségéről van szó, azért nem a politikai szándékok lesznek a mérvadóak, ugyanis az EKB-nak politikailag független testületnek kell lennie.

Macronnak nem tetszenek a parlament jelöltjei, a parlament viszont ragaszkodik hozzájuk

A francia köztársasági elnök Emmanuel Macron kedden újból leszögezte: nagyon rossz ötletnek tartja, hogy az Európai Parlament megpróbálja megkötni az államfők és kormányfők kezét abban, hogy kit választhatnak a bizottság élére.

Nála az az elsődleges szempont, hogy a legjobban képzett, a legtapasztaltabb, a legjobb vezetői kvalitásokkal rendelkező embert találják meg, aki egyúttal elkötelezett az európai projekt mellett, fogalmazott. Ő úgy gondolja, hogy egy nagyon széles Európa-párti koalíciónak kellene megalakulnia az Európai Néppárt, a szociáldemokraták, a liberálisok és a zöldek támogatásával.

Mind a négy pártcsaládnak megvan a saját jelöltje: a Néppártnak a német néppárti frakcióvezető, Manfred Weber, a szociáldemokratáknak a holland EU-biztos Frans Timmermans, a liberálisoknak elsősorban a dán EU-biztos Margrethe Vestager, a Zöldeknek a német EP-képviselő Ska Keller és a holland Bas Eickhout.

Rajtuk kívül a legtöbbször szóba kerülő név a bizottsági elnökségre a volt EU-biztos és többszöri francia miniszter Michel Barnier, aki az elmúlt két évben a brit kilépésről szóló tárgyalásokat vezette.

A következő csúcstalálkozót június 20-21-én tartják, addigra szeretnének előállni jelöltekkel, akik közül dönthetnek. Minősített többséggel döntenek a bizottság elnökéről, ami azt jelenti, hogy a 28 vezetőből legalább 21-nek igent kell mondania egy jelöltre, és ennek a 21 vezetőnek legalább az EU lakosságának 72 százalékát kell képviselnie. A szavazásra nyáron kellene, hogy sor kerüljön.

Az Európai Parlament ezután egyszerű többséggel hagyja jóvá a jelöltet, de csak miután meghallgatta az összes jelöltet a 27 másik biztosi pozícióra. Ez a folyamat szeptemberben kezdődik majd.

Szóljon hozzá az EUrologus Facebook-oldalán !