A harmincegy éves Carola Rackete német kapitány története bejárta a világot júniusban, amikor 53 migránssal kikötött az olasz partoknál a Sea Watch 3 nevű hajójával. A hajó az azonos nevű német civil szervezet tulajdona, mely a migránsok kimentését tűzte ki célul a Földközi-tengerből. A lépése után az olasz hatóságok őrizetbe vették,  majd néhány nappal később szabadlábra helyezték, de vizsgálat még folyik ellene illegális migráció elősegítésének vádjával, amiért akár 15 év börtönbüntetést is kaphat.

A nemzetközi hajózási jog szerint minden alkalommal, ha egy hajó veszélyben lévő embereket vesz észre, akkor kötelessége azokat kimenteni. A nemzetközi jog konfliktusban áll a szélsőséges Ligát vezető Matteo Salvini volt olasz belügyminiszter alatt sebtében meghozott olasz jogszabállyal, ami alapján Racketét el lehet ítélni.

A klímaváltozás elleni harcba is beszállt

Carola Rackete a csütörtöki európai parlamenti meghallgatása előtti este elmondta, hogy nem aggódik a börtön miatt, sokkal jobban foglalkoztatja az állandó növekedésen alapuló gazdasági berendezkedés, ami miatt emberek ezrei kényszerülnek elhagyni lakhelyüket, és ami a klímára nézve is végzetes. A hagyományos technikákkal előidézett gazdasági növekedés több fogyasztást, ezáltal több hulladékot és szén-dioxid kibocsátást is jelent. Mindez a klímaváltozás hatásait erősíti, és a szélsőséges időjárási viszonyok miatt egész régiók válhatnak lakhatatlanná, migrációra kényszerítve az ott élőket.  

Különösen a fejlett országok polgárainak a felelőssége, hogy tegyenek ez ellen, mert ők ennek a rendszernek a haszonélvezői. Rackete a klíma ügyében sem rejti véka alá a véleményét: szerinte bebizonyosodott, hogy a klímaváltozásnak nemcsak éghajlati, de fontos szociális és politikai hatásai vannak, például a Szahara térhódítása miatt.

Rackete szerint Európában a migráció kérdésében óriási változás állt be negatív irányba. Ő 2016-ban kezdte önkéntes munkáját a Földközi-tengeren, és akkor még szoros együttműködésről szóltak a tárgyalások a parti őrséggel és más hatóságokkal. Mára viszont a munkájukat megnehezíti, hogy nehezen átlátható jogi okok miatt a hajóikat kikötés után hónapokra elkobozzák, ezért egyszerűen nincs elég saját tulajdonban lévő hajójuk. Emiatt egyre többen vannak azok, akiken már nem tudnak segíteni. Ebben az évben 900 emberről tudni, akik a tengerbe vesztek, de a valós szám ennél még magasabb lehet.

Rackete visszaemlékezett a legkritikusabb órákra a tengeren, amikor

Az ellehetetlenített mentési körülmények ellenére az elmúlt években sosem történt meg, hogy valakit hátra kellett volna hagyniuk, ha a hajón már nem volt hely, a menekültek csónakjait erősítették a hajóhoz. Az viszont gyakran előfordult, hogy helikopterek láttak embereket a vízben, de a közelben egy hajó sem volt.

Bűnrészes az EU?

Sokáig azt hittem, hogy az EU az emberi jogok megtestesítője, de egy idő után hitedet veszted az európai intézményekben

– mondta Carola Rackete. Szkeptikusan áll hozzá az önkéntes elosztási mechanizmushoz, melyet szeptemberben Máltán fogadott el négy európai ország belügyminisztere. Szerinte mindig van egy rejtett passzus a hasonló megállapodásokban, mely végül negatívan érinti a tengeri mentést. A megegyezés egyik vázlatában elmondása szerint azt olvasta, hogy a jövőben a  mentőhajóknak mindig a partiőrség utasításait kell követniük, viszont ez egyet jelenthet azzal, hogy a partiőrség kérésére vissza kell vinniük a migránsokat a polgárháború sújtotta Líbiába.

Rackete az Európai Uniót bűnrészességgel vádolja, amiért az embereket visszatoloncolja az olyan polgárháborús országokba, mint Líbia. A négy ország megállapodása szintén kimondja, hogy a tengeri illegális migráció megkönnyítése bűntett, és hogy „annak szisztematikus megkönnyítése különösen okot ad az aggodalomra.”

A média hasznos eszköz, de nem törődik az emberek sorsával

„Az országoknak mindig sokkal nagyobb hatalma lesz, mint amennyi hatalmad neked valaha is lehet – mondta Rackete. – De a médiát felhasználhatod arra, hogy megmutasd, mi a helyes. Ebben nem tudnak megakadályoztatni.”

Ő maga nem szívesen nyilatkozik, mert szerinte azzal túlságosan elvonja a figyelmet a lényeges ügyekről, és helyette saját magára irányítja a reflektorfényt. Párizs legmagasabb polgári kitüntetését is visszautasította augusztusban, álszentséggel vádolva meg a város vezetését amiatt, ahogy ott bánnak a migránsokkal. Szerinte az ő személye helyett a médiának inkább a segítségre szorulókra kéne összpontosítania.

Az emberek a kimentésük után megszűnnek létezni a média szemében. Utána bűnözőkként vannak megpecsételve, gyűjtőtáborokba zárva, ahol sokáig semmilyen információt nem kapnak.

Racketével együtt Magid Magid, a szomáliai menekültből lett sheffieldi polgármester és későbbi EP-képviselő is felszólalt. Magid az európai életmód védelméért felelős biztos kinevezésén élcelődött, szerinte ezzel a brüsszeli európai buborék akarja magát elzárni. Elmondása szerint a menekültek arc nélküli, veszélyes tömegként élnek az emberek képzeletében, és ez a félelem különösen a választások idején hág a tetőfokára, hiszen a politikusok az érzelmek felkorbácsolásához értenek a legjobban.

Szóljon hozzá az EUrologus Facebook-oldalán !