„Meglep, mennyire máshogy beszélnek az önkormányzati választások után a magyar barátaim, mint másfél éve, mikor a könyvemhez gyűjtöttem anyagot. Akkor fásultak voltak, arra készültek, hogy Orbán még ötven évig hatalomban lesz. Most felélénkültek” – nyilatkozta az EUrologusnak Bernard Guetta francia EP-képviselő.

A névazonosság nem véletlen: a Megújuló Európa EP-frakció politikusa a francia sztár DJ David Guetta féltestvére. Annyit árul csak el az öccsével való kapcsolatáról, hogy "szeretjük egymást, de mi olyanok vagyunk, mint a nappal és az éj."

A márciusban megjelent L’enquête hongroise (puis polonaise, italienne et autrichienne) című könyvéről azonban annál szívesebben mesél. Magyarul még ki nem adott riportkötet címet úgy lehet fordítani: Nyomozás Magyarországon (aztán Lengyelországban, Olaszországban és Ausztriában).

Guetta ötvenéves újságírói tapasztalat után döntött úgy, hogy az európai politikában is kipróbálja magát: „kihívást akartam, mert már csukott szemmel is tudtam cikket írni.” Az 1979-1990 közötti sorsfordító időszakban dolgozott tudósítóként a Le Monde francia napilapnak. Az évtized elején Lengyelországból számolt be a Szolidaritás mozgalom megszületéséről, 1983-tól Washingtonból a hidegháború végének amerikai politikájáról tudósította a francia olvasókat, majd 1987-től négy éven át Moszkvából mutatta be a Szovjetunió széthullásához vezető társadalmi-gazdasági folyamatokat. 1991-től France Inter rádió reggeli műsorát vezette. Számos más francia lap szerkesztőjeként és munkatársaként is dolgozott az elmúlt harminc évben.

Magyarországról szóló könyve olyan, mint egy hosszú riport egy minőségi lapban: minden oldalt megkérdez, mindenkit meghallgat, néha közbeveti a megfigyeléseit, majd finoman értelmezi az elhangzottakat. Az eredmény értelemszerűen szubjektív, de igen plasztikus és nyugati olvasó számára jól érthető magyarázata annak, ami a 2010-es évek végének Magyarországán történik. Guetta odafigyel a Figyelő főszerkesztőjének, Lánczi Tamásnak vagy épp Hegedűs Zsuzsa szociológus és miniszterelnöki tanácsadónak szavaira, de a liberális demokrácia iránti elkötelezettsége megingathatatlan marad.

Hegedűs Zsuzsát egyébként az 1970-es évek óta ismeri, mikor a magyar szociológus a párizsi balos értelmiség egyik meghatározó szereplője volt. A közmunkaprogramot kitaláló egykori barátját negyven évvel később Guetta kérdőre vonja: 

Mondd azt, Zsuzsa, hogy politikailag jobbra tolódtál, nem te vagy az egyetlen, de ne gyere nekem megint azzal, hogy azért lettél Orbán jobbkeze, mert te balos vagy.

A fiatal korában hasonló körökben mozgó Guetta egyébként teljesen logikusnak tartja, hogy a liberális-centrista Megújuló Európa frakcióhoz csatlakozott. "Egész életemben a mérsékelt centrista-baloldalt támogattam. A hőseim Pierre Mendès France és Michel Rocard, a második baloldal figurái. A Renew Europe-ben a thatcherizmus örökségét képviselő liberálisok ülnek még, de elképesztő kisebbségben. A frakció többsége centrista, akik a skandináv szociáldemokrata vagy épp a német szociális piacgazdaság elveit vallják."

Kifulladó illiberalizmus

A riportkönyv egyik kulcsjelenetében az elbeszélő Guetta, megszegve a hat előtti alkoholfogyasztás tilalmát, már fél hatkor kikér egy dupla whisky-t, és a hogyléte felől érdeklődő barátjának azt nyögi a telefonba: rosszul, mert eljött a civilizáció vége, ezek a fiatalok „megkérdőjelezik a felvilágosodás eszméit!” A vérbeli francia gondolatmenet az alapvető emberi szabadságjogok tiszteletére utal.

„Rengeteg politikai tehetséggel megáldva Orbán előnyt tudott kovácsolni a magyar helyzet sajátosságaiból. Abból, hogy elképesztően mély társadalmi elégedetlenség és az az érzés, hogy gazdaságpolitika csak a felső körök érdekeit szolgálja” – magyarázza Guetta következtetéseit Brüsszelben, az európai parlamenti irodájában. „Orbán kitalálta és népszerűsítette az illiberalizmus szót, és megindította a hadjáratot a liberalizmus ellen. 

Teljesen összekeveri a közgazdasági neoliberalizmus fogalmát a politikai liberalizmussal, és ebben rejlik a tragédia

– mondja. Liberalizmus mindkettő, de az 1980-as évek thatcheri neoliberalizmusa vagy chicagói fiúk gazdasági iskolája, amely a rendszerváltás utáni éveket is áthatotta nem egyenlő a francia felvilágosodás legfőbb eszméjével, az egyéni szabadságjogok tiszteletével.

Az illberális hullám, amelyet „másként, de Jarosław Kaczyński is meglovagol Lengyelországban, a szociális elégedetlenségből és a thatcheri neoliberalizmus visszautasításából táplálkozik. Félelmet keltenek, mert Hszi Csin-ping Kínája, Narendra Modi Indiája és Donald Trump Amerikája is élteti őket. De mikor az önkormányzati választások eredményei Törökországban és Magyarországon, vagy az ellenzék szenátusi győzelme Lengyelországban azt mutatják, hogy ezek a mozgalmak kezdenek megfáradni.”

A több tízezres klímatüntetések Guettát az 1960-as évek tiltakozásaira emlékeztetik. „Nem a tartalom, hanem a forma: az egész kontinenst átható tiltakozás. A forradalom akkoriban iskola, a család, az egyház szabályai alóli felszabadulást hozta.

Ma az egyenlőtlenségektől szabadít meg. Megerősíti és követeli az állam szerepét, ami igazságot tesz a munka és tőke között, és olyan szabályozási keretet teremt, ami a jövőbe tekint

– véli a politikus.

Guetta állítja: „ez a hullám el fogja törölni az illberalizmust, mert sokkal hitelesebb, erősebb és követi az idők szavát.” Annak a lehetőségét sem zárja ki, hogy Orbán és Kaczyński is változni fog. "Már csak azért sem, mert Kaczyński egy őszinte ember. Orbán persze más. Ő cinikus” – mondja. A publicista véleménye egyszerre hízelgő és kritikus Orbánnal kapcsolatban:

Autoriter és ellentmondást nem tűrő vezető, aki hihetetlen biztos a saját szellemi fölényében. Ami valódi, csak nem ilyen mértékben.

Guetta nézeteit az sem ingatja meg, hogy az önkormányzati választásokon is megőrizte a Fidesz vidéki szavazóbázisának szilárd támogatását. Felidézi azt a történetet, amelyben az 1980-as évek elején lengyelországi tudósítóként hetente mondott nemet a Le Monde szerkesztőjének, aki azt akarta: utazzon vidékre és kérdezze meg, mit gondolnak a Szolidaritás mozgalomról. „Tudtam, hogy ellenségesek lesznek a Szolidaritással, de ugyanilyen ellenségesek lesznek a baloldali értelmiséggel szemben is. A városoknak, az értelmiségnek, a munkásosztálynak, az egyháznak van politikai súlya. A mezőgazdaságból élőknek nincs. Akkor lett politikai súlyuk, mikor a demokráciában szavazati jogot adtunk nekik, és meg is választották Kaczyńskit.”

Számít Anatólia Isztambulhoz képest? Számít a magyar vidék Budapesthez és ahhoz a tíz vidéki városhoz képest, amit az ellenzék megnyert? A vidéki szavazatok súlya elvitathatatlan, de nem ők határozzák meg az ország politikai történéseinek irányát

– állítja Bernard Guetta.

Macron és Orbán összefog

Budapesti oknyomozása során Guetta arra is választ keresett, hogy a magyar miniszterelnök hogyan érthet egyet Emmanuel Macron francia elnökkel az európai védelempolitika kérdésében. Orbán támogatói sem tudták feloldani azt az ellentmondás aközött, hogy a közös biztonságpolitikát magával vonja a föderalizációt. Guetta szerint a magyarázat abban rejlik, hogy

Orbán cinikus demagóg, aki belátja a nemzetközi politika szükségszerűségeit.

Az EP-képviselő szerint „Trump elnök durván és néha nevetségesen mondja ki, amit Obama udvariasan és stílusosan” tett, de végeredményben az üzenetet ugyanaz: az USA-nak nem létérdeke, hogy Európa biztonságát garantálja, miközben az amerikai közvélemény belefáradt az amerikai intervencionizmusba, és csak a Távol-Keleten akarja megvédeni a gazdasági érdekeit.

Szerinte a magyar miniszterelnök „összes nacionalista, Brüsszel-ellenes kijelentése a demagógia tiszta esszenciája. Egy szót sem gondol komolyan abból, mond. A belpolitikai érdekei vezérlik. Ugyanakkor nagyon okos ember, aki képes felmérni azt, hogy az amerikai védelmi ernyő véget ért, és az európai államoknak igazi szüksége van a közös védelempolitikára. Nemcsak kis országoknak, hanem Franciaországnak vagy Németországnak is.”

Guetta meggyőződése, hogy egy harmadik szakaszába léptünk az európai integrációnak –  euró bevezetése előtti és az euró korszaka után –, ahol „Orbán annak ellenére, hogy elutasítja az » új szovjethatalmat, a brüsszeli diktátumokat «, ráébred ezek szükségességére.” A politikus elismeri, hogy paradox helyzet, amelyben Orbán Macront támogatja a védelempolitikában, de németek támogatását sokkal meglepőbbnek érzi, hiszen a második háború és a náci rezsim miatt a németek pacifistává válták, akik nem akartak valódi német hadsereget felállítani és következésképpen nem akartak európai védelempolitikát.

Az EU jövője

Mivel tagállamok elképzelései nagyban különböznek a közös európai védelempolitikáról, az integrációnak ebben az új szakaszában

lesz üvöltözés, sírás, veszekedés, mire mindenben megállapodunk.

De ez nagyon jó jel, mert azelőtt mindenben egyetértettünk, mert semmit nem csináltunk. Végre megint vitázunk” – állítja Guetta.

Az EP-képviselő annak ellenére bizakodó a jövővel kapcsolatban, hogy az állam- és kormányfők októberi csúcstalálkozóján a francia elnök torpedózta meg, hogy az Albániával és Észak-Macedóniával tárgyalásokat kezdhessenek. Guetta értelmézésében Macron "nem vétózott, csak felfüggesztette a tárgyalási, míg a bővítés folyamatát meg nem változtatjuk." 

A francia Európa-politikáról évtizedeken át tudósító újságíró szerint minden francia kormány osztotta azt a nézetet, hogy az európai integráció mélyítését kell előnyben részesíteni a bővítés helyett. A franciák mindig is egy olyan Európában gondolkodtak, amely erős nemzetközi szereplő, közös kül- és védelmi politikával, illetve konvergensebb gazdaságpolitikával. Attól tartottak, a bővítés hátráltathatja ezeket a célokat, ami be is bizonyosodott. "Nagy-Britannia annak idején a leghangosabban támogatta a bővítést azért, hogy az EU ne válhasson a nemzetközi politika önálló szereplőjévé, és ne legyen soha több szabadkereskedelmi övezetnél" - mondja.

Az EP-képviselő olvasatában Macron azért érvel a bővítéspolitika reformja mellett, mert már 27-28 tagállammal is éppen elég nehéz az EU-t kormányozni, és még nehezebb lesz a bővítés után, ha a gazdasági és külpolitikai kérdésekben nem térnek át az egyhangúságról a minősített többségi döntéshozatalra. A csatlakozási tárgyalások hosszú éveken át tartanak, és biztosítani kell, hogy ha egy kérdésben megegyeznek, a tagjelölt államok polgárok azonnal részesüljenek belőle.

Örök újságíró

Guetta meggyőződése, hogy az európai integráció új szakaszába lépünk most. Ezért is vállalta el a felkérést, hogy legyen EP-képviselő. 1983-ban nemet mondott arra, mikor a Le Monde Moszkvába akarta küldeni. „Hála istennek, hogy nemet mondtam, és csak négy évvel később mentem ki, amikor is megélhettem a peresztrojkát és a rendszerváltást.”

Mikor megkeresték az ötlettel, arra gondolt, nincs fontosabb az európai egységnél. Meg arra is, hogy „mindjárt 69 éves vagyok, és nagyon vonzó volt, hogy egy harmadik életet kezdjek, és egy ilyen idős úriemberként valami izgalmasba fogjak."

A politikus úgy érzi, július óta három célja is megvalósult: az EP Szaharov-díjjal tüntette ki Ilham Tohti ujgur emberi jogi aktivistát, a Megújuló Európa frakció megbízta azzal, az EU és az Oroszország kapcsolatáról készítsen jelentést, és az EP-n is átment egy határozat, amely elítéli az algériai vallási kisebbségek és civil társadalom elleni agressziót és megfélelemlítést.

Újságíróként magányos farkas voltam, senkivel nem törődtem, azt mondtam, amit akartam. Itt is azt mondom, amit gondolok, de szövetségeseket kell találnom. Meglepő élmény, pszichológiailag nehéz. Intellektuálisan mindig is védtem a kompromisszumot, de hogy én magam csináljam, az más tészta. Nem szeretem

– árulja el Guetta, aki saját bevallása szerint EP-képviselőként is úgy dolgozik, mint egy újságíró. Nemcsak azért, mert a négynyelvű – magyarul is elérhető – oldalán rendszeresen jelentet meg írásokat. Hanem azért is, mert „mindenkivel beszélgetek, találkozót kérek, megkérdezem hogyan és miért szavazott. Az újságírói fegyvereket alkalmazom.”