az EU erősebbik döntéshozó testületében, állapította meg két magyar elemző szerdán teljes egészében megjelent vizsgálata. Kovács Attila és Kocsis Levente eulytix.eu-n megjelent vizsgálata az elmúlt tíz év szavazásait tekintette át az Európai Unió Tanácsában. Itt – téma szerinti csoportokban – a tagállami miniszterek szavaznak az uniós jogszabályjavaslatokról, amelyekbe általában az Európai Parlamentnek is bele kell egyeznie, de bizonyos esetekben a nemzeti kormányok tagjai akár a közvetlenül választott képviselők nélkül is dönthetnek.

Kevesebben, de jobban együttműködve

Az elemzés szerint ugyan „a brexitet sokszor az EU szétesésének kezdeteként írták le”, de az adatokat közelebbről megnézve „a brexit hosszú távon valójában mélyebb integrációhoz vezethet”. Az Egyesült Királyságra ugyan legalább év végéig még minden uniós szabály és kötelezettség érvényes, de februártól már nem szólhat bele a közös döntésekbe. (Itt foglaltuk össze, hogy ez milyen lehetőségeket nyit meg az EU előtt az adóelkerülés elleni harctól kezdve a pénzügyi szolgáltatások visszaterelésén át a szorosabb védelempolitikáig.)

A két magyar elemző megállapította, hogy „az Egyesült Királyság ellenzése sok esetben akadályozta a mélyebb integrációt és a simább együttműködést az uniós országok között”. A Tanácsban a legtöbbször kettős többségre van szükség, ahol egyszerre figyelik a tagállamok számát és lakosságát, az igenek győzelmét pedig akár néhány nagyobb tagállam blokkoló kisebbsége is megakadályozhatja. Az elemzés szerint sokszor a britek körül kristályosodtak ki ilyen ellenzéki csoportok.

Keep calm and say no

Főleg a bel- és igazságügyi területen lendíthet a brexit: átlagosan majdnem 7,5 százalékkal nőtt volna az igenek aránya a britek nélkül. Itt az egyik külön előjoguk miatt eleve csak olyan jogszabályokba szálltak be, amilyenekbe akartak, és az elemzés rámutat, hogy a kivételeik és a kimaradásuk – a nagyobb tagállami csoportra szabott  – megerősített együttműködésekből tovább erősíthet az összefogáson.

A második helyre az általános ügyek tanácsa került. Itt a legtöbbször intézményi és költségvetési kérdésekkel, valamint az állam- és kormányfői találkozók előkészítéséve foglalkoznak. Több mint öt százalékkal növelte volna az összhangot, ha a britek már 2010-től kimaradtak volna.

A foglalkoztatásban és szociálpolitikában, valamint az oktatásban és ifjúságügyben több mint három százalékkal dobta volna meg az igenek arányát a brexit. Előbbi mögött „a munkaerő Egyesült Királyságba irányuló migrációjának és a nekik nyújtott szociális jogoknak az átpolitizáltsága” állhat. Ahogy azt korábban leírtuk, az utóbbi három brit miniszterelnök mindegyike nekiment az uniós, főleg keleti tagállamokból – így Magyarországról – érkező munkásoknak olyasmikkel, hogy a brexit után már nem vághatnak be például az indiaiak elé.

A külügyeknél is majdnem két százalékot javított volna az egyetértésen egy 2010-es brexit, az uniós költségvetés több mint harmadát kitevő mezőgazdaság terén pedig általában a pénzügyeknél kerültek ellenzékbe. A tagállami vezetők épp csütörtökön állnak neki ismét a hosszabb távú uniós büdzsé kitaposásának egymásból.

A 16 területből csak három olyan akad, ahol a britek erősítették az összhangot: az energiaügy, a környezetvédelem és a fogyasztói jogok.

Kocsis Levente korábban azt is megnézte, hogy egy-egy tagállam véleményét mennyire erősítették vagy gyengítették a britek. A 2017-2019-es adatok alapján

Legkevesebbet az írek és a svédek nyertek volna, ha a vizsgált időszakra már lement volna a brexit, Magyarország a középmezőnyben helyezkedik el.

Egyesült Királyság = az EU forever alone mémje?

Korábban az Európai Parlament is utánaszámolt, és szintén arra jutott, hogy az Egyesült Királyság volt a legnagyobb ellenző. Messze a legtöbbször, 2009 és 2015 között az esetek több mint 12 százalékban szavazták le (a második Ausztriát kevesebb, mint feleennyiszer). A legdurvábban talán az a grafikon jelzi a brit hozzáállást, ami a nem szavazatok és a tartózkodások számát jelzi 2009 és 2018 között.

Annyit azért kiemel az EP, ami a statisztikákból szintén látszik:

Az uniós testület arra is int, hogy Franciaország és Németország lakosságának aránya nő a többiekéhez képest, így nő a szavuk (bár a kicsik hasonlóképp járnak az Európai Parlamentben) és több lesz a lehetőség blokkoló kisebbség összehozásához. Magyarország közepes tagként viszonylag jól jár, közel négy százalékra teszik a relatív súlynövekedést.