Németország vette át szerdán az Európai Unió Tanácsának soros elnökségét. Az uniós politika berkeiben már legalább egy éve azt várják, hogy jöjjön végre Angela Merkel kancellár, hogy afféle búcsúajándékként még mindent rendbetegyen Európában. 

A német diplomatakörökben csak „koronaelnökségként” becézett következő fél évben előbb olyan rázós kérdéseket kell megoldani, amivel korábban csak a vészforgatókönyvekben számoltak: el kell fogadni a 2021-27-es keretköltségvetetést és a hozzá kapcsolt helyreállítási alapot, lehetőség szerint lezárni a brexittárgyalásokat, és legalább megkezdeni az egyeztetéseket az új migrációs csomagról.

Csak ezután lehet olyasmibe kezdeni, ami normál körülmények között lett volna a feladatuk, például haladni a jogállamiság kérdéseivel, tető alá hozni az uniós klímatörvényt vagy érdemi álláspontot kialakítani az Európa jövője konferencián. 

Koronaelnökség

A soros elnökség  azt jelenti, hogy egy fél éven át a miniszterek és uniós diplomaták ülésein a német küldött vezeti a megbeszéléséket, és a legfőbb feladatuk, hogy elősegítsék a kompromisszumot. Emellett a német kormány képviselői számos nyilvános és háttérben zajló politikai eseményt rendeznek annak érdekében, hogy előremozdítsák az uniós döntéshozatalt – lehetőleg azon elképzelések mentén, amelyeket előre lefektettek a programjukban. 

Már a felkészülés során is nehézséget okozott, hogy a koronavírus-járvány miatt nem tudtak személyes találkozókat szervezni. A következő hetekben esedékes vezetői csúcs biztosan, nagy valószínűséggel néhány miniszteri tanácsülés is szemtől szemben fog már zajlani, de igazából csak szeptembertől tervezik a visszatérést, azt is társasági távolságtartással fűszerezve, és ha kevesebb esetben is, továbbra is bevetve a videókonferenciákat.

Ám a kellemetlenségek ellenére is reményt kelt, ahogy a német kormány nekikezdett az elnökségének: sem a következő hat hónapot felvezető háttérbeszélgetéseken, sem pedig a hivatalos programban nem szerepelnek egymás hegyén-hátán az uniós zsargonból jól ismert „prioritás”, „akcióterv”, „zászlóshajó”, „stratégia” és hozzájuk hasonló hangzatos – és gyakran semmitmondó – kifejezések.

Angela Merkelnek egyébként ez már a második EU-elnöksége, legutóbb 2007-ben volt rajtuk a sor, és akkor sikerült is tető alá hozni az EU működését alapjaiban megreformáló Lisszaboni Szerződés elfogadását.

Öröklött gondok

Ahogy azonban a júniusi virtuális csúcstalálkozón már kiderült, az uniós tagállamok nem értenek egyet abban, hogy a 750 milliárd eurós helyreállítási alapban:

• milyen arányban legyenek vissza nem térítendő támogatások és kölcsönök,
• milyen szempontok szerint osszák el a pénzeket,
• milyen feltételekhez kössék a források elosztását.

Nem is beszélve a normál hétéves költségvetés körüli nézeteltérésekről, amelyek már februárban olyan mélyek voltak, hogy hiába kellett volna az uniós vezetőknek egyezségre jutniuk, nem tudtak. Aztán jött a koronavírus-járvány, ami egy ideig végképp megakasztotta a tárgyalásokat, majd újabb konfliktusokba torkollott.

Magyarország szempontjából a következő uniós költségvetés egyik legnagyobb talánya az, hogy sikerül-e egy olyan jogállamisági feltételrendszert elfogadni, ami a gyakorlatban is alkalmazható, vagy a 7. cikk szerinti eljáráshoz hasonlóan papíron létező, de az uniós politika útvesztőiben elsikkadó lehetőség marad-e. Az EUrologus úgy tudja, a német elnökség kifejezetten támogatja az Európai Bizottság javaslatát a „fordított minősített többség” megreformált szavazási mechanizmusával kapcsolatban.

A német kormányzat a nyilvánosság felé igyekszik azt az üzenetet közvetíteni, hogy a költségvetésről és a helyreállítási alapról még júliusban meg tudnak az állam- és kormányfők állapodni. Ám igazából az is nagy eredmény lesz, ha valamikor ősz elején megszületik az alku. 

Akut ellentétek

Ezután fordulhatnak csak rá az uniós migrációs politika és menekültügy reformjára, amellyel a 2015-ös válság óta képtelen az uniós politikai döntéshozatal megbirkózni. Az eredeti elképzelések szerint az Európai Bizottságnak már márciusban ki kellett volna jönnie az új javaslattal, de ezt a török-görög határon kialakult helyzet miatt elhalasztották. Majd a koronavírus elleni védekezés vált a legfontosabb uniós feladattá, végül pedig jött a helyreállítási alap körüli vita.

Az új migrációs csomagot csak akkor fogják nyilvánosságra hozni, ha a tagállamok megállapodtak a keretköltségvetésről, mivel nem akarják tovább bonyolítani a helyzetet

– magyarázta egy magas rangú német diplomata egy sajtónak szervezett háttérbeszélgetésen. 

Azzal, hogy a Bizottság egy ponton bemutatja az új menekültügyi rendszerről szóló elképzeléseit, csak egy újabb tárgyalási szakasz kezdődik az uniós tagállamok, illetve intézmények között. A német elnökség szerepe ebben ideális esetben az lenne, hogy megpróbálja közelíteni egymáshoz az álláspontokat.

Ugyanakkor nehezíti a helyzetet, hogy nemcsak az európai tagállamokat, hanem a német kormánykoalíciót is mélyen megosztja a kérdés: a szociáldemokraták sokkal megengedőbb álláspontot képviselnek, mint a Merkel-féle kereszténydemokraták. Így az elnökségnek tulajdonképp kapóra is jön, hogy csak a keretköltségvetés elfogadása után kell a kérdéssel foglalkozni, hátha addig a kormányon belül is sikerül valamilyen kompromisszumos álláspontra jutni.

A kibékíthetetlen ellentétek között pedig ott sorakozik az EU és Nagy-Britannia brexit utáni viszonyának rendezése. A tárgyalófelek ideális esetben már ebben a témában is legalább valamilyen előzetes megállapodásra juthattak volna az év első felében, de ez nem történt meg. A különbség annyi, hogy mint azt Michel Barnier, az EU brexitügyi főtárgyalója kifejtette: ennek az oka nem a koronavírus, hanem a britek hajthatatlansága volt. A hétvégén Barnier korábbi nyilatkozataihoz hasonlóan Merkel is arról beszélt az addiginál keményebb hangot megütve, hogy az Egyesült Királyságnak együtt kell élnie a brexit következményeivel.

Ahhoz, hogy december 31-én rendezett feltételek mellett szűnjön meg az átmeneti időszak, a német elnökség értékelése szerint az kellene, hogy legalább október közepéig megállapodjon az EU és a brit kormány, hogy a szerződést még az év végéig ratifikálni lehessen. Az elmúlt hónapok fényében ennek alacsony a valószínűsége, bár az is tény, hogy Nagy-Britannia számára nagyságrendekkel több kárt okozhat, ha nem születik megállapodás, mint az EU-nak.

Amivel mindenképp foglalkoztak volna

Ezek után jönnek csak azok a kérdések, amelyekkel a német elnökségnek alapvetően is törődnie kellett volna. Régóta a németektől várták, hogy a jogállamisági kérdésekben, főként a magyar és lengyel demokrácia védelmében indított hetes cikk szerinti eljárásban történjen előrelépés. Ennek egyik előfeltétele lesz a fentebb említett keretköltségvetéshez kapcsolódó jogállamisági kritériumrendszer kidolgozása. Emellett a Bizottság szeptemberre várható új jogállamisági jelentését is meg fogják alaposan vizsgálni, és annak fényében lépnek majd – tudta meg az EUrologus egy elnökségi forrásból.

Az EU jövője szempontjából kiemelkedően fontos, hogy

A németek célja, hogy konkrét jogszabályok formájában tegyék lehetővé az Európai Zöld Megállapodás egyelőre csak hangzatos bizottsági stratégia formájában létező elképzelését a 2050-ig megvalósuló klímasemlegességről. Emellett azt is szeretnék elérni, hogy a tagállamok aktívan elkezdjenek tenni a 2030-ig megvalósítandó károsanyag-kibocsátás és zöld gazdasági átállás érdekében.

Végezetül pedig ott van az „Európa jövőjéről szóló konferencia” is, vagy pontosabban szólva az uniós intézmények, tagállami kormányok és parlamentek, civil szervezetek és uniós állampolgárok között zajló konzultáció is. A folyamat lényege lenne, hogy a résztvevők értékeljék az EU működésének elmúlt tíz évet, és javaslatokat tegyenek a jövőre nézve, például az EP-választások, a bővítés, a szociális jogok területén. A három fő uniós intézmény már kiadta a saját álláspontját, de egy közös javaslatot is ki kellene alakítaniuk. A német elnökség szerint késő őszre juthatnak majd idáig – ha az EU jövőjének gyakorlati kérdéseit is megoldották.

Szóljon hozzá a Facebook-oldalunkon!

Borítókép: Angela Merkel kancellár beszél a német soros európai uniós elnökségről a parlament plenáris ülésén Berlinben 2020. június 18-án. Németország július 1-jétől tölti be az Európai Unió soros elnökségét. MTI/EPA/Michele Tantussi