Index Vakbarát Hírportál

• Úgy tűnik, hogy az Európai Központi Bank megkongatta a vészharangot: Szlovénia külső mentőcsomagra szorulhat


• Az eurózóna pénzügyminiszterei még bíznak abban, hogy Szlovénia megbírkózik valahogy a problémával


• Ha ez nem sikerül, akkor a ők lesznek a hatodik eurózóna tag, akik csak a többiek segítségével kerülik el a pénzügyi összeomlást

A Handelsblatt német gazdasági újság múlt héten arról írt, hogy az Európai Központi Bank véleménye szerint eljött az ideje a súlyos gazdasági gondokkal küzdő Szlovénia kisegítésének. Az EKB feladata az euró stabilitásának megőrzése, a közös valutát 2007. óta használó ország megmentése is így merülhetett fel.

Szlovénia éveken át a Nyugat-Balkán bezzegországa volt. A térségben található országok közül először csatlakozott a NATO-hoz és az EU-hoz (mindkét szervezethez 2004-ben). Az új tagországok közül először vezette be az eurót (2007-ben), és az új tagoknak megnyitott első csatlakozási körben lépett be a szabad utazást lehetővé tevő schengeni övezetbe (2007. december). A szlovén gazdaság egészen a 2008-as válságig dinamikusan fejlődött, az egy főre jutó GDP vásárlóerő paritáson számolva kb. 25 százalékkal magasabb a magyar adatnál.

A válság azonban itt is felszínre hozta az alapvető gazdasági problémákat. Szlovénia esetében ez a bankrendszer gyengesége volt: a szlovén bankok olyan mértékben eladósodtak, hogy a gazdasági válság nyomán megromló mérlegüket állami segítség nélkül a mai napig képtelenek elfogadható állapotba hozni.

A márciusban kormányfőnek választott Alenka Bratusek szerint Szlovénia rendelkezik annyi állami forrással, hogy ha kell, akkor kistafírozza a csődközelbe jutott bankokat. Az ország államadóssága valóban csak a GDP 55 százalékán áll, ami egészen alacsonynak számít az eurózónában. Ám a költségvetésre súlyos terhet ró a nyugdíjkassza és az ország anyagi lehetőségeit meghaladó szociális rendszer fenntartása.

A tervezett bankmentő intézkedéseket a szlovén vezetés politikai nyomásra halogatja (a bankszanálást eredetileg idén júniusra tervezték). A lépést például hevesen ellenzi a populista szlogenekkel egyre több szavazatot begyűjtő Szlovén Nyugdíjasok Demokratikus Pártja (nekik összejött az, ami a Schmuck Andor-féle Tisztelet Társaságának még soha: bejutottak a parlamentbe, sőt 2008-ban még koalíciós partnerként kormányzati szerephez is jutottak).

A nyugdíjak vásárlóerejének növeléséért politizáló nyugdíjas-párt mellett a rekord-magasságokba szökő munkanélküliség miatt a többi ellenzéki párt is a bankmentő csomag ellen érvel. A 4 milliárd eurós mentőcsomagot szerintük inkább a 13-14 százalékos munkanélküliség csökkentésére kellene költeni. A politikai tétlenkedés miatt mára a helyzet odáig jutott, hogy a kormány múlt héten két pénzintézet bezárására kényszerült.

A szlovén bankok helyzete évek óta aggasztja az eurózóna pénzügyminisztereit. Bár a szlovén gazdaság eltörpül az eurózóna egészéhez képest, a ciprusi válság óta világos, hogy az egészen kis gazdaságok problémái is könnyen európai gazdasági-politikai krízishez vezethetnek. Ezért tűnik hitelesnek a Handelsblatt név nélküli forrásokra hivatkozó tudósítása az Európai Központi Bank álláspontjáról. A friss statisztikák szerint az eurózóna kínkeserves lassúsággal ugyan, de elkezdte a recesszióból való kilábalást. A szlovén államcsőd veszélye ezt a pozitív gazdasági trendet törné meg.

A pénteken ülésező Pénzügyniniszteri Tanácsülés napirendjén ugyan nem merült fel egy esetleges mentőcsomag kérdése, és ennek lehetőségét egyelőre az Európai Bizottság is elvetette, de jelezték: Szlovéniának a strukturális reformok, az adópolitika és a pénzügyi rendszer szanálása terén még bőven van tennivalója. Az Eurologus azonban a fent részletezett okok miatt egyáltalán nem lepődne meg, ha még idén elindulna a találgatás a szlovén mentőcsomag pontos összegéről és időpontjáról.

A napokban az EU jogi szolgálatának kiszivárgott jelentése illegálisnak bélyegezte az uniós pénzügyi tranzakciós adót (FTT). De vajon tényleg az?

Az EU jogi szakszolgálatának (a jogalkotást előkészítői uniós jogászok) kiszivárgott elemzése adta az uniós pénzügyminiszterek tanácsülésének témáját. A pénzügyminiszteri tanács mostanában az európai pénzügyi tranzakciós adó (FTT) bevezetésével van elfoglalva. A jogi szakvélemény szerint a jövőre bevezetendő adó jelen formájában illegális, mert az uniós alapszerződésbe és nemzetközi adózási szabályokba ütközik. Bónuszként még az adó versenytorzító hatása miatt is aggódnak.

A javaslattevő Európai Bizottság évi 35 milliárd euró körüli bevételt remél az FTT-ből. A bevétel a tagálalmi költségvetésekbe folyna, a Bizottság indoklása szerint azért, hogy kompenzálja az európai adózókat, amiért pénzükből kisegítették a pénzügyi válság idején a bankrendszert.

Az jogászok véleménye gyanúsan jól jön a tranzakciós adó ellen keményen ágáló briteknek, s különösképpen a londoni Citynek. A brit kormány akár az Európai Bíróságig is elmenne, hogy érvénytelenítse az adót mivel az a megállapodásban résztvevő uniós tagállamokon kívüli országokkal zajló banki utalásokat is érintené. Itt persze magukra gondolnak. David Cameron brit kormányfő hétfőn meg is erősítette álláspontját, mely szerint “nem jó ötlet az FTT, mert veszélyezteti a brit pénzpiacot és az európai gazdaság versenyképességét”. A brit bankok emellett azzal riogatnak, hogy az FTT hatására tömegesen költöznének EU-n kívülre a pénzintézetek.

Érdemes ezzel párhuzamba állítani a Goldman Sachs két vezérigazgatójának nyilatkozatát, akik szerint viszont a brit uniós kilépés tenne be igazán a Citynek. Michael Sherwood és Richard Gnodde szerint a Brixit után szép fokozatosan a kontinensre húzódnának át az európai vállalatok pénzügyi központjai.

Kiötlői szerint az FTT a pénzpiaci (részvény-, valuta-, kötvény-) - spekulációknak szabna gátat.

A jogi szakvélemény nem kötelező érvényű és ugyan a 28 tagállamból 15 nem támogatja az FTT-t, a többiek - köztük Németország és Franciaország - már elhatározták, hogy belevágnak. Az uniós adóügyi biztos, Algirdas Semeta szóvivője a minap az Európai Bizottság sajtótermében persze határozott ellenvetésének adott hangot a jogi szakvélemény kapcsán. “A tervezett FTT egybevág az uniós joggal és a nemzetközi adózási megállapodásokkal” - visszhangzottak a Berlaymont sajtótermében az adózási biztos szóvivőjének, Emer Traynornak a szavai.

A döntés most a pénzügyminiszterek kezében van, akik elvethetik, átírhatják vagy jelenlegi formájában megtartják a javaslatot, amely kormányközi megállapodásként léptethet életbe az év végéig.

Az ellene megkísérelt negyedik merénylet után már Brüsszelben is két fegyveres testőrrel mászkált. A szicíliai maffia ellen 2007-ben indított háborút, azóta rendszeresen kap halálos fenyegetéseket. Politikusi karrierje kezdete óta nyíltan vállalja homoszexualitását, mégis tavaly ősszel a konzervatív-keresztény Szicília kormányzójává választották.

Rosario Crocetta az eddigi legkeményebb EP képviselő!

Az olasz politikust 2007-ben választották a szicíliai Gela polgármesterévé, ahol harcot hirdetett a maffia ellen. Összefogta azokat a vállalkozókat, akik megtagadták a maffiának járó védelmi pénz (pizzo) fizetését, kirugdosta a maffia embereit a közhivatalokból, lefújta a korrupt közbeszerzéseket, és közben elképesztő népszerűségre tett szert. Mindennek persze ára volt.

A halálos fenyegetéseket saját bevallása szerint már rég nem számolja.

Az olasz rendőrség eddig négy merényletet akadályozott meg ellene. A legutóbbi akcióban tavaly tavasszal négy, a szicíliai maffiához köthető bérgyilkost kapcsoltak le. Crocetta élete ezért elég macerás: páncélozott autóban mászkál, Olaszországban állandó rendőri védelem alatt áll, és saját testőrei is vannak.

Crocetta 2009-ben került Brüsszelbe, ahol azzal keltett feltűnést, hogy mindenhova két testőr kísérte. Az Európai Parlament biztonsági szolgálata még a kormányfők fegyveres kíséretét is csak kivételesen engedélyezi, és ezt a negyedik merénylet-kísérletig Crocettának sem engedélyezték. Az EP-ben kitartóan lobbizott a szervezett bűnözés elleni különleges bizottság felállításáért, amely egyébként jövő héten mutatja be a szervezett bűnözés európai helyzetéről szóló jelentését az Európai Parlamentben. A korrupció egyébként a gazdasági válság kitörése óta Európa-szerte erősödik, ahogy arra a Transparency International tavalyi jelentése is rámutatott.

A szicíliai politikus viszont időközben elhagyta az EP-t, ugyanis tavaly ősszel szicíliai kormányzóvá választották. 1947 óta ez egyetlen baloldali politikusnak sem sikerült a konzervatívok fellegvárának tartott, az elmúlt évtizedben Silvio Berlusconi pártja által uralt szigeten. A 62 éves politikus a kampányban mindvégig nyíltan vállalta homoszexualitását: „Meleg vagyok. Ezt isteni áldásnak tartom, és nem, egyáltalán nem akarom rejtegetni.” Crocetta a hírek szerint kezdeményezte a maffia-ellen hozott törvények szigorítását, és nekilátott a szicíliai kormányhivatalok megtisztításának. Népszerűsége töretlen.

Brüsszelben kilincsel a dohánylobbi, az európaiak egészségének kárára . Az EUrologus gyakorlati példával illusztrál.

Kiszivárgott dokumentumok szerint két év alatt másfél millió eurót (kb. 450 millió forint) költött a Philip Morris dohányipari óriásvállalat a szigorodó uniós jogszabályok elfogadásának késleltetésére – írta vasárnap a Guardian.

A lobbival az európai dohányzás-ellenes törekvéseket igyekeztek gyengíteni. Főleg azokra a szabályokra utaztak, amelyek az uniós intézmények által használt tanulmányok szerint a gyerekek és nők számára tennék kevésbé vonzóvá a cigarettázást. A másik fő törekvés az volt, hogy a dobozokon ne kelljen még nagyobb egészségügyi figyelmeztetéseket elhelyezni.

A másfél millió eurós összegből 161 embernek fizetett a vállalat akiknek az volt a dolguk, hogy EP képviselőkkel, asszisztenseikkel, tanácsadóikkal és más uniós hivatalnokokkal találkozzanak, beszéljenek és “javaslatokat”, adott esetben készre írt törvénymódosító tervezeteket adjanak át nekik.

A lobbisták célja az Európai Parlament környezetvédelmi, közegészségügyi és élelmiszer-biztonsági bizottsága által készített javaslat felvizezése volt. Erről a múlt héten szavaztak volna.

Az EP tervezet kötelezővé tenné minden dohányterméken legalább a doboz első és hátsó oldalának háromnegyedét befedő képekkel, fotókkal ellátott egészségügyi figyelmeztetések elhelyezését. Emellett betiltanának minden ízesített dohányterméket, pl.a mentolos, vaníliás és az epres cigarettát. De nem lehetne többé slim cigit sem venni az európai dohányboltokban. Utóbbi javaslatokat kifejezetten a fiatalok védelmében vezetnék be, mert az ízes és a vékony cigik népszerűbbek a fiatal dohányosok között. Az irányelv-tervezet továbbá gyógyszerészeti szabályozás alá helyezné az e-cigarettákat, és árusításukat a gyógyszerekre vonatkozó szabályok szerint tenné lehetővé a jövőben.

A brüsszeli dohánylobbi ereje miatt aggódók azonban úgy látják, hogy a Philip Morris máris csatát nyert, azzal, hogy elhalasztották egy hónappal a javaslat szakbizottsági szavazását. Az indoklás szerint több időt kell hagyni az EP képviselőknek arra, hogy az összes álláspontot megismerjék. Ez az olyan transzparenciáért küzdő szervezetek szerint, mint a Corporate Observatory Europe szerint veszélyezteti a javaslat elfogadását.A jelenlegi litván soros EU elnökség ugyanis erősen támogatja az irányelv törekvéseit, míg az őket jövőre váltó görögök ellenzik a szigorodó dohánykontrollt. A halasztással a dohányipar mindenképpen jól járna, mert a szabályozás még a legenyhébb esetben is szigorodni fog.

Az EU-s statisztikák szerint évente 700 ezer ember hal meg dohányzáshoz köthető betegségekben.

A Philip Morris International konszolidált nettó árbevételének 28 százalékát az EU-s eladások adják, s a cég legprofitábilisabb részlege az európai. A kiszivárgott Philip Morris dokumentumok szerint a cég taktikája kifejezetten az irányelv elfogadásának késleltetése, miután tavaly nyáron a vállalat a siettetést - és a cég számára rossz részletek eltávolítását - elvetette mint lehetséges irányt. Tavaly júniusra a dokumentum szerint 233 EP képviselővel találkoztak legalább egyszer, de volt akivel 4-5 lobbitalálkozóra is sor került. Kiemelt célpont volt az Európai Néppárt és a jobbközép pártok honatyái, akiknek közel a felével beszéltek a Philip Morris emberei.

Ahogy azonban azt a profi érdekérvényesítők csinálják, a lobbisták szövetségeseket gyűjtöttek, és tudományos kutatásokat készítettek álláspontjuk alátámasztására. A cigaretta-lobbi kapcsolatokat épített a dohánytermesztés fenntartásában érdekelt agrár-szervezetekkel, valamint a kereskedelmi és üzleti érdekképviseletekkel is. Emellett "tudományos és gazdasági kutatásokat” rendeltek, álláspontjuk alátámasztására, illetve azért, hogy az Európai Bizottság egészségügyi főigazgatósága körül negatív kampányt gerjesszenek.

A Philip Morris persze messze nem az egyetlen dohányipari szereplő, amely Brüsszelben lobbizik. Idén korábban amiatt aggódott a Tanács egyik munkacsoportja, hogy az Imperial Tobacco védett információk birtokába jutott. Szintén a dohánylobbi törekvései állnak a Save E-cigs Campaign mögött is, mely petíció aláírásával igyekszik az uniós jogalkotókat eltántorítani az e-cigaretta gyógyászati eszközzé nyilvánításától.

Az Európai Parlament egy évvel az EP választások előtt felmérést készített az uniós állampolgárok általános hangulatáról, az európai integrációhoz fűződő viszonyáról, illetve általában arról, hogy mennyire érdekli az embereket az EU és az általa képviselt ügyek.

 

• A megkérdezett európaiak többsége nemzeti identitása mellett európainak is érzi magát. Amióta zajlik EU-s statisztikai adatgyűjtés először vannak többségben azok, akik az európai identitást a nemzeti önazonossággal egy lapon említik. A magasabban képzettséggel és munkával rendelkezők, az 55 év alattiak és a férfiak az átlagnál markánsabban vannak jelen ebben a csoportban.


• Az európai identitás legmarkánsabb eleme az euró, amit a szabad mozgás, a letelepedés szabadsága követ, míg harmadik helyen az európai kontinens békéje került említésre. Utóbbi egyébként csak az 55 fölötti korosztályban számít az EU melletti legfőbb érvnek, a fiatalabbak inkább gazdasági szempontok alapján ítélik meg az uniós tagságot.


• A megkérdezettek fele (50%) szerint saját országa EU tagsága alapvetően jó dolog, 31 % szerint se nem jó, se nem rossz, míg 17% szerint az EU tagság rossz az adott országnak. Magyarországon a megkérdezettek 39%-a szerint jó a tagság, ami 7%-al magasabb a Tárki nemrég közzétett (először felcserélt adatokkal, aztán korrigálva) felmérésében szereplő (korrigált) számnál.


• Viszont tízből csak négyen gondolják, hogy a véleményük számít az uniós döntéseknél, ami azt tükrözi, hogy az európaiak többsége szerint az EU és intézményei még mindig távolinak és megfoghatatlannak tűnnek.


• Valószínűleg éppen ezért a válaszadók 70%-a közvetlenül választaná meg az Európai Bizottság elnökét. Az, hogy az EB elnökének személye az európai parlamenti választások eredményének függvényében alakul, szintén tetszik az európaiaknak: a válaszadók többsége legalábbis azt állítja, hogy emiatt nagyobb valószínűséggel megy el szavazni jövő májusban.

A felmérést a TNS közvélemény kutató készítette az EU 28 tagállamában 27624 ember megkérdezésével. Az adatfelvételre június 7-23-a között került sor.

Csak mellékszerepeket osztanak az EU vezetőinek abban a darabban, melyet Putyin rendez a világ húsz legnagyobb gazdaságának vezetőit vendégül látva egy pompás volt cári kastélyban Szentpétervár mellett. Obama a vacsorához tálalja fel Szíria kérdését.

Tetszik vagy sem Barrosónak és Rompuynak, nemcsak 2008-as első csúcsuk óta a legmegosztottabb G20 találkozó kezdődött csütörtökön délután, de a várakozások szerint éppen a legfontosabb témákat, a világgazdaság gatyába rázását célzó megállapodásokat árnyékolhatja be egyebek mellett Szíria kérdése.

Pedig a csoport soros elnöki székében idén ülő Vlagyimir Putyin orosz elnök még úgy konferálta fel a napokban a találkozót, hogy a G20-ak megállapodásra törekszenek a tőkepiacok rendszerének nemzeti és globális fejlesztésére, tovább erősítik a nemzetközi kereskedelem és az energiapiacok stabilitását, valamint még inkább rágyúrnak a korrupció elleni küzdelemre.

 Kicsit konkrétabbra váltva, az orosz elnök a profit áthelyezés elleni cselekvési terv kapcsán úgy fogalmazott, az az utóbbi 100 év legfontosabb lépése az országok adópolitikájának modernizációja és koordinációja terén. Emellett az idei orosz G20 elnökség másik kiemelt céljaként a globális növekedés erősítését és a munkahelyteremtést nevezte meg. Júliusban erről már tárgyaltak a csoport foglalkoztatási miniszterei Moszkvában.

Barroso és van Rompuy elnökök persze hasonlóan kiváló lózungokkal felvértezve indultak Szentpétervárra. Az EB elnöke indulás előtt azt mondta: “ a globális gazdasági helyzet miatt egy dolog biztos: a G20 vezetőinek fokozniuk kell erőfeszítéseiket a fellendülés, a növekedés és munkahelyteremtés, a kereskedelem nyitás és az adózás igazságosabbá tétele érdekében. Nincs ok az elégedettségre, és még sok a tennivaló, hogy a G20 helyreállítsa a gazdasági bizalmat. Én személy szerint el fogom mondani Szentpéterváron, hogy az EU teljesítette a Los Cabosban (a tavalyi G20 csúcs helyszíne) tett kötelezettségvállalásait, és folytatni fogjuk átfogó lépéseken alapuló politájának megvalósítását, amely kezdi meghozni eredményeit.

Az Európai Tanács elnöke, Herman van Rompuy szerint az EU sokkal jobb gazdasági állapotban indul neki az idei csúcsnak, mint tavaly.

Azt is hozzátette azonban, hogy a válság még inkább megmutatta annak szükségességét, hogy mindenkinek ki kell vennie a részét az igazságos adózásból. Ezért az EU Szentpéterváron arra törekszik, hogy a G20-ak fokozzák az adóelkerülés elleni harcot és biztosítsák, hogy minél szélesebb körben támogassuk az adózással kapcsolatos információmegosztást a tagállamok kormányai.

A föld lakosságának kétharmadát és a megtermelt GDP 90 százalékát képviselő kormányok találkozója előtt azonban ezektől a témáktól szinte alig lehetett olvasni az európai vagy a nemzetközi sajtóban. Helyette akadt bőven részlet a Snowden által okozott Washington-Moszkva kardcsörtéről. Arról, hogy az EP LGBT bizottsága felszólította az EU vezetőit: kérjék számon Putyinon a homofób propaganda törvényét. Meg arról, hogy az EU pereli a Gazpromot piaci erőfölénnyel való visszaélésért. Sőt arról, hogy az orosz-ukrán gazdasági viszony protekcionista mélyponton tanyázik.

A nemzetközi porondon ellenben a FED gazdaságélénkítési programjának kilátásba helyezett berekesztése miatt nagy az aggodalom és a fejlődő gazdaságokban tapasztalható piaci hullámzás miatt félnek sokan. Ezek nyomán amerre az EUrologus fordul, mindenhol csak azt hallani, hiányzik a harmónia a G20 államok törekvései mögött hiába a Nagy Péter cár Peterhof palotája biztosította úri pompa.

Elemzők szerint ezért létrejöhet ugyan a multinacionális nagyvállalatok adóelkerülésének gátat szabó megállapodás, bemutatják a származtatott ügyletek 630 milliárd dolláros piacának újraszabályozását célzó nemzetközi javaslatot és az árnyékbankrendszer új globális banki szabályoknak való megfelelését célzó terveket, nagyobb ívű előrelépésre azonban nem látszik esély.

Ez a szakértők szerint leginkább azért van, mert a fejlett országokat erősen megosztja, hogy az Washington kivezetné a gazdaságélénkítő eszközöket gazdaságpolitikai repertoárjából, míg az EU ezt csak lassabban, fokozatosan tenné meg. Ráadásul Christine Lagard, a Nemzetközi Valutaalap vezetője is azt vetítette előre a G20 csúcs előtt, hogy az gazdaságélénkítés irányába ható globális lépésekre tesz javaslatot Szentpéterváron.

És akkor még nem ejtettünk szót róla, hogy Obama minden áron a szíriai katonai beavatkozáshoz szeretné megnyerni a G20 első napi vacsoráján a vezetőket, melyet Oroszország mereven elutasít, mondván ENSZ BT felhatalmazás nélkül az merő agresszió.

 És akkor még nem is teljesítette Obama azon ígéretét, hogy emberjogi, köztük melegjogi szervezetek képviselőivel tervez találkozni tiltakozva a a Putyin által aláírt “meleg propaganda” törvény ellen.

A brit bulvársajtó szellőztette meg, hogy az Európai Bizottság berkeiben nemrég felmerült az Intelligens Sebességszabályozó Rendszerek alkalmazásának európai bevezetése. Az ilyen rendszerek a gépjármű GPS pozíciója és a helyi KRESZ szabályok figyelembe vételével maximálja a gépjármű haladási sebességét, így a sebességkorlátozások átléphetetlenné válnak.

Brüsszel a brit sofőrök szabadságát akarja korlátozni! A brüsszeli bürokraták lába a fékünket taposná!” – dörögték bele a mikrofonba brit konzervatív politikusok, akik mindjárt közölték, hogy ha az Európai Parlamentben szembetalálkoznának egy ilyen szabállyal, akkor természetesen ők ellene szavaznának. Az Európai Bizottság mindjárt sietett közölni, hogy felesleges aggódni, mert ilyen jogszabály egyelőre nem lesz, igaz a téma valóban felmerült a Bizottság és a közúti közlekedésben érintett ágazati szereplők egyeztetésein. És miért is ne merülhetne fel? A gyorshajtás a mai napig a halálos és súlyos sérüléssel járó közúti balesetek leggyakoribb kiváltó oka.

Hiába csökkent ugyanis az uniós statisztikák alapján 1999 és 2009 között 40 százalékkal, 57600-ról, 34500-ra a halálos kimenetelű közúti balesetek száma, a közlekedési balesetek áldozatainak 90 százaléka még mindig közúton veszíti életét (a tíz százalék hajón, vonaton, repülőn stb.). Ezek felében pedig szerepet játszik a gyorshajtás, a bódult vezetés és a biztonsági öv be nem kötése.

A sebességkorlátozás betartását a teherautókon és buszokon már a 90-es évek óta úgy igyekeznek elérni, hogy egy szerkezet rögzíti a jármű sebességét, és azt a rendőr igazoltatásnál jogosult visszanézni. Mivel a szerkezet nem tudja, hogy hol mennyi volt a sebességkorlátozás, ezért leginkább az autópályán megengedett maximális sebesség túllépésének kiszűrésére alkalmas. De a statisztikákból világosan látszik, hogy a „tachográf” kötelező bevezetése így is jelentősen javította a közúti biztonságot és csökkentette a balesetek számát. Egy nemrég elfogadott uniós jogszabály hasonló korlátozást vezetne be a kisteherautók és mikrobuszok esetében is. Logikus lépés, hogy a technológiai fejlődés adta kereteken belül továbbfejlesszék ezeket a rendszereket, adott esetben összekapcsolják a jármű pozícióját rögzítő GPS-egységgel, esetleg arra is képessé tegyék, hogy beavatkozzon a vezetésbe, és szépen lelassítsa a száguldó autót. Kevesebb baleset lenne, és csökkenne a gépjárművek által okozott légszennyezés.

Korlátozza-e ez a személyes szabadságot. Persze. Annak idején a biztonsági öv kötelező bevezetése ellen is a személyes szabadság korlátozásával érveltek. Az is igaz, hogy borzalmasan unalmas úgy vezetni, hogy minden sebességkorlátot betart az ember. De aki izgalmakra vágyik, az vehet egy autósjátékot, kimehet a versenypályára, vagy választhat más közlekedési eszközt magának, például elég izgalmasnak tűnik ez alapján a TED video alapján az elektromos gördeszka. Gyorshajtani egyébként is egyre nehezebb. Az európai városokban az autós közlekedés átlagsebessége 20 km/óra körül alakul. Vezetési élményről ilyen tempó mellett nem nagyon beszélhetünk.

Ezért aztán az EUrologus úgy gondolja, hogy az Európai Bizottságnak fel kellene vennie a kesztyűt, amit a brit konzervatívok dobtak. Ideje értelmes vitát kezdeményezni arról, hogy miként csökkenthetőek az autós közlekedés ártalmai, lehetőleg úgy, hogy az abból fakadó előnyöket megőrizzük. A kötelezően kikényszerített sebességkorlátozás ilyen szemmel nézve nem tűnik ördögtől való ötletnek.

• Brüsszelben rengeteg a lobbista, amivel önmagában még nem lenne gond


• Néhányan viszont ide-oda ingáznak az uniós intézmények és a nagyvállalatok között


• Sorra kerülnek nyilvánosságra az újabb esetek


• Mégsem várható szigorú szankció, mert béna az uniós lobbiszabályozás

Brüsszelben évek óta problémát jelent az uniós forgóajtónak nevezett jelenség, amikor az üzleti szabályozási környezet kialakításáért felelős korábbi uniós alkalmazottak szerződésük lejártával jól fizető iparági lobbistaként folytatják karrierjüket. Az ilyen összefonódásokat vizsgáló Corporate Observatory Europe (CEO) nyár végi beszámolója ismét újabb eseteket leplezett le, felhívva a figyelmet az uniós lobbiszabályozás súlyos hiányosságaira.

A CEO „forgóajtó figyelő” szolgáltatása ezúttal az Európai Bizottság energia és klímapolitikai szakértőivel foglalkozott.

A CEO állítása szerint az, hogy az EU energia és klímapolitikáját egyre inkább az iparági érdekek határozzák meg, annak köszönhető, hogy a szabályozó és az iparági érdekeket képviselő lobbisták között feltűnően gyakori az átjárkálás.

Erre több példát is hoznak. Fanny-Pomme Langue 2009 és 2012 között az Európai Bizottság energetikai főigazgatóságán dolgozott, egyebek mellett a biogáz és biomassza fenntarthatósági kritériumainak meghatározásán. S láss csodát, az ifjú hölgy mindössze négy hónappal EB-s munkaszerződése után már az Európai Biomassza Szövetség (AEBIOM) jogalkotásért felelős igazgatói tisztségében ült. A szervezet honlapja szerint Langue feladata az európai bioenergia szektor érdekképviselete.

Magyarán eddigi bizottsági kollégáinál kilincsel az AEBIOM érdekében, illetve lobbista belépővel a nyakában győzködi az Európai Parlament e témára fogékony képviselőit.

Hasonló eset Poppy Kalesi-é aki, szintén az Európai Bizottság energetikai főigazgatóságán dolgozott 2008 és 2010 között az ellentmondásos "széndioxid megkötését és geológiai tárolását" (CCS) szolgáló technológiák jogszabályi keretein. Szerződése lejárta után a norvég Statoil energiavállalat vette alkalmazásba, ahol kevéssé meglepő módon az EU-s szabályozási kapcsolatokért lett felelős. A norvég állami energiavállalaton belül 2012-ben aztán előléptették, és egyebek mellett a “világ vezető CCS programjának” felelőse lett. Utóbbi azért különösen durva, mert korábban az Európai Bizottságban éveken át éppen azon ügyködött, hogy további pénzügyi támogatásokat kapjanak a CCS projektek.

Szintén tanulságos Mårten Westrup esete. Westrup előbb 2007 és 2010 között a személyautók CO2 kibocsátására dolgozott ki szabályozást, majd gyorsan átmentette magát az egyik legnagyobb uniós lobbiszervezet, a BusinessEurope ipari ügyekért felelős bizottságába. Itt olyan kliensekkel volt dolga, mint a Hyundai, a Toyota, a BP vagy az ExxonMobil. Sőt konkrét bizonyítékok vannak rá, hogy volt kollégáinál lobbizott sikeresen a EB klímapolitikai főigazgatóságának javaslatai ellen. Ennek ellenére Westrup 2011-ben visszatért az EB kötelékébe, egyenesen az energetikai főigazgatóságra, ahol az EU 2050-ig szóló energia ütemtervén dolgozhat.

Westrup esetét jelenleg az Európai Ombudsmani hivatal is vizsgálja, ám a vizsgálat megindítása azt is világosan mutatja, hogy a Bizottság nem veszi komolyan a “forgóajtó eseteket”, és nem tesz eleget azok kiszűrésére. A Bizottság egyébként idén júniusban fogadott el új személyzeti szabályozást, azt követően, hogy tavaly John Dalli egészségügyi biztos korrupciós botrányba keveredett és lemondásra kényszerült. A megszigorított összeférhetetlenségi szabályok azonban továbbra sem vonatkoznak a határozott idejű munkaszerződéssel foglalkoztatott bizottsági tisztviselőkre, márpedig ők azok, akik esetében a legvalószínűbb, hogy néhány éves bizottsági kiruccanás után valamelyik vállalatnál kötnek ki.

Jövőre átrendeződhetnek erőviszonyok az Európai Parlamentben, és ez akár teljesen új irányt adhat az európai politikának. A baloldal 1999 óta először az Európai Parlament legnagyobb frakciójává nőhet, miközben a jobboldali Európai Néppárt lehet a jövő évi EP választás legnagyobb vesztese. Meggyengülnek a liberálisok, viszont rendkívüli módon megerősödhetnek az EU-ellenes, a szélsőbaloldali és a szélsőjobboldali politikai erők – ez olvasható ki a Policy Solutions kutatóintézet által mind a 28 tagállamra elkészített elemzésből.

A kutatóintézet elemzése szerint, ha az uniós tagállamok legutóbbi közvélemény-kutatási adatait vesszük figyelembe, a jobb- és a baloldal fej-fej melletti küzdelméből, néhány mandátummal ugyan, de az utóbbi jönne ki győztesként. 1999 óta az európai mérsékelt baloldal (jelenleg az Európai Szocialisták és Demokraták Frakciója, amelynek tagja az MSZP) mindig másodhegedűs szerepre volt kárhoztatva a Fideszt is sorai között tudó Európai Néppárti Frakció mögött. Valószínű, hogy a baloldal erősödésének, és a jobboldal gyengülésének legfőbb oka, hogy a gazdasági válság kitörése óta az európai országok többségében a jobboldal vezetésével működtek azok a kormányok, amelyek számos népszerűtlen intézkedés meghozatalára kényszerültek. Ráadásul a fegyelmezett költségvetési gazdálkodást, a keresletélénkítő állami költekezés helyett a megszorításokat szorgalmazó jobboldali válságkezelés számos kritikát váltott ki az utóbbi időben például az Egyesült Államok, vagy a Nemzetközi Valutaalap részéről. Néhány nagy tagállamban, így Németországban, vagy Franciaországban a jobboldal ugyan megőrzi pozícióit, ám számos kisebb tagállamban jelentősen visszaszorul a legfőbb rivális, vagy a szélsőséges pártok javára.

A 2014-es EP választás nagy vesztesei a liberálisok lehetnek, akik hosszú évek óta a mérleg nyelveként egyensúlyoztak az EP-ben, hol a jobb-, hol pedig a baloldallal társulva a szavazásokon. Szintén csökkenne a Zöldek frakciója, viszont jelentősen megerősödne a szélsőbalos képviselőket tömörítő Egységes Európai Baloldal, a keményen EU-ellenes Szabadság és Demokrácia Európája, valamint a politikai formációkon kívül rekedő szélsőséges (jellemzően szélsőjobboldali) erők. A mérsékelten euroszekptikusok Európai Konzervatívok és Reformerek Frakciója kb. ugyanolyan létszámban, de valószínűleg Bokros Lajos nélkül kénytelen folytatni (mellesleg az ő jelenlétét ebben a frakcióban a mai napig nem értjük).

Ahogy arra a Policy Solutions elemzése is felhívja a figyelmet, „a Lisszaboni Szerződés értelmében az Európai Bizottság elnöke párthovatartozásának reflektálnia kell az európai parlamenti választások eredményére, ezért baloldali parlamenti többség esetén 2014 őszétől az Európai Unió „kormányát” is baloldali politikus vezetheti.” Erre pedig a legnagyobb esélye az EP jelenlegi elnökének, a német Martin Schulznak van. Az európai politikai vitákban határozott, markáns álláspontot képviselő, rendkívül jól kommunikáló német politikus akár új lendületet is adhat az utóbbi években meglehetősen színtelenné váló Európai Bizottságnak. Sőt, ha a jelenlegi német és brit közhangulat nem változik érdemben a két országban idén, illetve jövőre sorra kerülő általános választásokig, akkor könnyen lehet, hogy Németországban megint nagykoalíció alakul, Nagy-Britanniában pedig a Munkáspárt veszi át a kormányrudat. Ezért egyáltalán nem elképzelhetetlen, hogy a francia, illetve a kisebb tagállamokban megerősödő baloldali kormányokkal együttműködve jelentős változás következik be az EU gazdaságpolitikai irányvonalában.

A 2014-es EP választáson a Fideszé lehet a magyar EP-képviselői helyek fele, de a baloldali Szocialisták és Demokraták Frakciója, amelynek tagja az MSZP is, 1999 óta először az EP legnagyobb politikai erejévé nőheti ki magát. A Policy Solutions az összes uniós tagállamban megnézte, hogy mi lenne az EP választások eredménye, ha most vasárnap tartanák őket.

A Policy Solutions 28 uniós tagállam közvélemény-kutatási adatait összesítette, és ezek alapján megrajzolta a 2014-es európai parlamenti patkót. A kutatást két részben dolgozzuk fel, először a magyar, majd a következő cikkben az európai eredményekre koncentrálunk. A magyar EP-választási kampányt tovább színezi, hogy lehet, az EP-képviselőket az országgyűlési képviselőkkel együtt választhatjuk meg, 2014. május 25-én (hacsak a kormány nem szeretne néhány hét különbséggel 4 milliárd forintot kidobni az ablakon, igaz vannak erre utaló jelek is).

A magyar pártok közül, a Policy Solutions saját mérése szerint a jelenlegi pozíciókhoz képest a legnagyobbat a Fidesz-KDNP bukja (14-ről 10 hely), de még így is messze verik a mezőnyt.

Az MSZP a jelenlegi négyről hat képviselői helyre erősödik, a Jobbik plusz egy helyet szerez a mostani háromhoz, az E2014-PM pedig egyetlen helyet húzhat be. Az intézet úgy számol, hogy a Fidesz-KDNP marad az EP-ben második helyre szoruló Európai Néppárti Frakcióban, az MSZP pedig a legnagyobbra növő Európai Szocialisták és Demokraták Frakciójában.

Az EUrologus azonban a Fidesz-KDNP néppárti tagságára nem venne mérget. A magyar kormánypárt a közelmúltban nyílt küzdelmet folytatott az EU-val, rendszeresen euroszkeptikus hangokat pengetett, ezért egyáltalán nem lennénk meglepve, ha 2014-et követően a fideszes-kádéenpés képviselők eggyel jobbra sorolnának, és a szoft-euroszkeptikus Európai Konzervatívok között kötnének ki. Ez azért is lehet vonzó alternatíva, mert a 10 fős kontingens a Néppártban ugyan erős, de inkább csak stabil második vonalas nemzeti delegációnak számít, még az ECR formációban a brit konzervatívok, és a lengyel konzervatív pártok után a harmadik erő lehet a Fidesz. Az MSZP helye nem kérdéses, bizonyosan maradnának az Európai Szocialisták és Demokraták Szövetsége nevű formációban.

Kérdés, hogy a Jobbik hova ültetné négy EP képviselőjét. EU-ellenes politikusokból a felmérés szerint nem lesz hiány 2014-től.

A Policy Solutions szerint több, mint száz olyan EP képviselő jut mandátumhoz, aki kisebb-nagyobb mértékben, de az EU gyengítésén fog fáradozni, és közel hetven kifejezetten xenofób, szélsőjobboldali képviselő lesz. Ez komoly lehetőséghez juttatja az EU lebontásán fáradozókat, ugyanis, ha képesek lennének frakcióba rendeződni, vagy a fontosabb szavazásoknál együttműködni, akkor az EP harmadik legfontosabb politikai erejévé válhatnának. Szélsőjobboldali frakció létrehozására egyébként már volt kísérlet a közelmúltban: 2007-ben Identitás, Tradíció, Szuverenitás néven hat ország szélsőjobbosai borultak össze, a formáció gerincét a francia Nemzeti Front és a Nagy Románia párt adta. Az együttműködés nem volt hosszú életű, 10 hónap alatt a frakcióban résztvevő pártok úgy összevesztek, hogy a társaság széthullott. Az egymás iránt táplált őszinte utálat valószínűleg 2014-től is akadályát képezi majd a szélsőjobbosok együttműködésének.

Végül az utolsó nyitott kérdés magyar szempontból, hogy a kutatásban jelzett egy E2014-PM-es képviselő vajon melyik frakcióhoz csatlakozik.

Információink szerint ez a dilemma már belső fórumokon is többször felmerült, de döntés egyelőre nem született. Nehéz is jó döntést hozni ebben a kérdésben. Ha az E2014-PM a szocialista frakcióhoz csatlakozna, akkor először az MSZP által keltett ellenszelet kellene legyűrniük, amire valószínűleg most nincs kapacitás. Ha más frakcióval kötnének együttműködést (liberális, vagy zöld), az olyan bélyeget sütne a pártra, amelyet inkább elkerülnének. Úgyhogy marad a kivárás.

Persze mindez csak előrejelzés, sőt 10 hónappal a választások előtt inkább csak politikai jóslás.Már csak azért is, mert még azt sem lehet biztosan tudni, hogy hány hely jut az Európai Parlamentben Magyarországnak a jelenlegi 22-höz képest. A horvát csatlakozás, illetve a Lisszaboni Szerződés által bevezetett plafon (750+1 fő) miatt 2014-től csökkenni fog néhány tagállam képviselői létszáma, és mivel a magyar helyek száma az ország lakosságához képest még mindig magas, szinte biztos, hogy legalább egy helyet veszteni fogunk. A kampány csak ősszel indul be igazán, és ki tudja, hogyan változik a magyar pártok megítélése jövő májusig. A Policy Solutions ezért ígérete szerint 2014. áprilisában újra elkészíti az európai körképet, amely már a jelenleginél pontosabban mutatja majd a várható eredményeket.

Következő cikkünkben a többi európai ország eredményeit vesézzük ki, és vad jóslásokba bocsátkozunk az uniós vezetők személyét illetően is.

Az Együtt2014-MSZP együttműködési-összeveszési teleregény legújabb fejezete arról szól, hogy legyen-e előválasztás az ellenzéki oldalon 2014 májusa előtt. De hogy zajlott ez ott, ahol már tényleg volt ilyen? A francia baloldal 2011. októberében tartott először előválasztást, aminek azóta is csodájára járnak.

Hogyan lehet öt héten át kisajátítani az összes politikai programot a TV-ben és a rádióban, megtölteni a belföldi hírek rovatot, elárasztani az internetes fórumokat önjelölt kommentelőkkel, akik másról sem beszélnek, mint az általunk felvetett témákról? Hogyan lehet elérni, hogy a közbeszéd több mint egy hónapon át másról se szóljon, mint egy meglehetősen unalmas pártról, amelynek képviselői egyébként vért izzadnak a médiajelenlétért. A Nicolas Sarkozyvel ellen harcba induló, belső ellentétekkel és botrányokkal terhelt Francia Szocialista Párt, valamint a Francia Radikális Baloldal 2011-ben vette át az amerikai Demokrata Párt által 1956-ban kitalált előválasztási rendszert, alakította azt a francia viszonyokhoz, és nyerte meg utána az elnökválasztást. Persze a folyamat ennél sokkal bonyolultabb, és egyáltalán nem biztos, hogy a magyar ellenzék sikerrel venné az akadályt.

Az előválasztás célja a jelölt kiválasztása, lényege azonban az ezzel járó show.

A műsornak érdekesnek, szórakoztatónak, esetenként botrányosnak kell lennie, ahhoz, hogy a média és a közvélemény érdeklődését felkeltse. A francia szociknál annak idején hat jelölt indult. A három esélyes a mérsékelt, középre húzó Francois Hollande, a meglehetősen szürke, de a pártszervezésben komoly érdemeket szerzett Martine Aubry, és az olykor szélsőbalos hangokat pengető Arnaud Montebourg voltak. Az előválasztási kampányok fő témái a francia gazdaság helyzete, a válságra adott válaszok, a pénzügyi ágazat megregulázása, a jobboldali Sarkozy-kormány ekézése, a jövedelem-különbségek csökkentése, az adórendszer átszabása, a munkahelyteremtés, a tanárok fizetésének emelése, és az EU jövője, valamint az ebben játszott francia szerep voltak. Nem nehéz felismerni eddig a pontig a francia és a magyar helyzet közötti hasonlóságokat. Itt is van középre húzó, kicsit szürke, meg kemény-balos jelölt, a felsorolt témák pedig ugyanúgy fontosnak számítanak Magyarországon 2014-ben, ahogy a franciáknál két éve.

Az előválasztás azonban önmagában nem csodaszer, ahhoz, hogy politikai tőkét kovácsoljon belőle az ellenzék, nagyon jól kell csinálni.

Először is az országos választási rendszer megszervezése, és botrányoktól mentes lebonyolítása komoly szervezést igényel. A francia baloldal még 2009-ben döntött a 2011-es választásról, másfél évet hagyva az előkészítésre. Korábban már kétszer próbálkoztak hasonló módszerrel 1995-ben és 2006-ban, ám akkor csak a párttagoknak tették lehetővé a szavazást, és el is maradt a remélt médiafelhajtás.

 

2011-ben kinyitották a részvételt, és a kétfordulós választáson az első fordulóban 2,7, a másodikban már 2,9 millió választó vett részt. Ez már olyan érdeklődés, amire a kereskedelmi tévék is bemozdultak, teret adtak a jelöltek között szervezett három vitaműsornak, a komolyabb jelöltek üzeneteit szerepeltették a hírműsorokban. Az előválasztáson való részvételhez a párttagság nem volt feltétel, elég volt egy 1 eurós hozzájárulást teljesíteni, és aláírni egy nyilatkozatot a baloldali értékek melletti elkötelezettségről. A költségeket nagyjából 3,5 millió euróra becsülték, amit a szavazáson résztvevők által befizetett 1 eurós hozzájárulások, és a párttagok befizetései fedeztek.

A jelölteket a baloldali országgyűlési, megyei és helyi képviselők jelölhettek. A szavazásra két fordulóban került sor, a második fordulóba a két legtöbb szavazatot szerző jelölt (Hollande és Aubry) jutottak tovább, végül Hollande a szavazatok 56 százalékával (1,6 millió) nyert.

Ha ezeket a feltételeket nézzük, akkor már nehezebb a magyar és a francia helyzet között közvetlen párhuzamot vonni. A magyarországi előválasztásnak legkésőbb 2014. elején le kellene zajlania, hogy a közös jelöltnek jusson ideje kampányolni.

Az MSZP és az E2014 egyelőre még a lebonyolítás legalapvetőbb kérdéseiben sem tudott megegyezni, a jelöltindítási és a részvételi feltételek teljesen ismeretlenek, a szervezést senki nem kezdte meg.

A Mesterházy Attila által szorgalmazott változat (szavazás minden egyéni körzetben) lebonyolítása a hátramaradt szűk negyed évben még az MSZP országos infrastruktúrájával is reménytelennek tűnik. A Bajnai Gordon által felvetett „mérjék meg a közvélemény-kutatók” megoldással pedig az a baj, hogy pont a folyamat demokratikus jellege szenved csorbát. Ez alapján az EUrologus úgy gondolja, hogy még ha lesz is valamifajta előválasztás a magyar ellenzéki oldalon a 2014-es országgyűlési/EP választásokra készülve, az szervezettségben, figyelemfelkeltésben és a társadalmi vita tematizálásában messze elmarad majd a francia, pláne az amerikai mintáktól. Ennek oka szerintünk az, hogy az ellenzék elkésett az előválasztás megszervezésével. Ez pedig azt is megkérdőjelezi, hogy egyáltalán van-e értelme belevágni.

Most bebizonyítjuk, hogy nem mindig olyan töketlen az EU kommunikációja, mint amilyen általában. Összeszedtük a közel- és régmúlt pár jól sikerült uniós kampányvideóját.

Meztelen felsőtest, pogózó kémiai elemek, cuki rajzfilm és slowmotion érzelmi zsarolás!

Az első, s talán leghíresebb reklámmal az európai egészségbiztosítási kártya kiváltására ösztönzik a külföldön nyaraló utazóközönséget. Figyelem, majdnem 18+ tartalom! Akit ezzel sem lehet meggyőzni, azt semmivel…

A nők átlagosan 17 százalékkal kevesebb fizetést kapnak ugyanazért a munkáért, mint a férfiak. Az EU szerint ez nem ok, az alábbi kisfilmben meggyőzően demonstrálják, hogy miért nem.

Kaját pazarolni egyszerűen bunkóság. Ezt viszont ilyen szép képekben is el lehet mondani.

A geekek kedvence lesz ez a kisfilm, amiben azzal fényezi magát az unió, hogy kutatási támogatásokat oszt (nagyon helyezesen).

Végül egy cuki rajzfilm az energiapazarlásról, az éghajlatváltozásról, és, hogy ki mit tehet a jegesmedvék megmentéséért.

A német kancellár is beállt az uniós jogok renacionalizációját szorgalmazó brit és holland kormányok mellé. A Merkel környezetében dolgozók szerint a kancellár a gazdasági kormányzás esetében még szorosabb együttműködést szeretne a tagállamok között, viszont a felzárkóztatási pénzeket osztó regionális politika terén visszavágnák a németek az uniós kompetenciákat, és valószínűleg a kapcsolódó pénzügyi forrásokat is.

Ha pusztán a német érdeket nézzük, akkor ebben nincs semmi meglepő, ha viszont figyelembe vesszük, hogy mindenki úgy tekint Németországra, mint az unió egyetlen megmaradt motorjára és dinamizáló erejére, akkor igencsak problémás a kizárólag saját szempontokra koncentráló germán álláspont. A németek ugyanis a gazdasági kormányzás erősítésével egyrészről a fegyelmezett költségvetési gazdálkodás szigorát erőltetnék mindenkire, másrészről csökkentenék a forráshiányos gazdaságok fejlesztésére szolgáló uniós támogatásokat.

Az első céllal elvileg nem lehet probléma, hiszen minden országnak érdeke az adózási fegyelem növelése, a költségvetési pazarlás visszaszorítása, a versenyképességet szolgáló lépések meghozatala. 

A gond csak az, hogy az uniós, vagy egyenesen német nyomásra áterőltetett intézkedések komoly ellenállást váltották ki Görögországban, Portugáliában, Cipruson, sőt még a saját segélyprogramjukkal kiválóan haladó íreknél is.

A szigor további fokozása, a nemzeti költségvetések mozgásterének csökkentése tehát nem biztos, hogy több fegyelmet hozna. Lehet, hogy a megrendszabályozott országok inkább a kiskapukat keresik majd, ahogy a tapasztalat szerint például a kemény reformoktól óvakodó görög kormányok tették. Az EUrologus bizottsági forrásai szerint a görög és a portugál program már jelenleg is egy állandó macska-egér játékra emlékeztet, ahol a Bizottság igyekszik leleplezni a szabályok alól folyamatosan kibújni igyekvő kormányokat.

A felzárkóztatási támogatások visszavágása mögött meghúzódó német törekvés a saját érdekeik szempontjából szintén érthető. A kohéziós politikával egyre több a gond. A görögökbe évtizedeken át öntötték a pénzt, az eredmények pedig ismertek. Spanyolországban az uniós pénzek az egyoldalú felhasználás következtében Európa legnagyobb ingatlanpiaci buborékát hizlalták. Az új tagállamokban pedig lépten-nyomon korrupciós ügyek, vagy legalábbis gyanús ügyletek övezik az uniós pénzek felhasználását.

Nem csak nálunk, ahol mostanra a brüsszeli átutalások zömét csöndben befagyasztotta a Bizottság, hanem például a románoknál is, ahol a források csaknem negyedét bukták el a szabálytalan felhasználás okán kirótt büntetések miatt. Az pedig szerény vigasz, hogy a románok annyira gyengén álltak a felhasználással, hogy esélyük sem lett volna lehívni ezt a pénzt.

A németek erre a bénázásra mondják, hogy minek ennyi pénz, ha azt úgysem költik el a célországok, és miért nem szigorúbb az ellenőrzés, ha az elköltött pénz jelentős része vélhetően nem a meghatározott célokra megy.

Ezzel az érveléssel viszont az a gond, hogy az unióhoz 2004-ben, 2007-ben és idén csatlakozott új tagállamok esetében a belépés mellett szóló egyik legcsábítóbb érv éppen a felzárkóztatási támogatásokhoz való hozzáférés volt. A magyar gazdaságban az uniós pénzek hihetetlenül fontosak, mert bár évente csak a költségvetés 7-8 százalékát adják, mégis a Magyarországon elvégzett beruházások 97 százalékát valamilyen mértékben ezekből finanszírozzák.

Ma nem épül út, villanyoszlop, szennyvízkezelő rendszer, nem újítanak fel iskolát, kisvárosi főteret uniós támogatás nélkül.

A magyar vállalkozások fejlesztésére szolgáló vissza nem térítendő támogatások az EU-tól jönnek, a hitelhez jutást könnyítő garanciaprogramok mögött uniós pénz áll.

Amikor a kormány szabadságharcot hirdet az EU ellen, akkor nem ártana először azt kitalálni, hogy ezeket a forrásokat mégis miből pótoljuk.

A pénzek felhasználása során pedig arra is érdemes figyelemmel lenni, hogy ami Magyarországról nézve a gazdag németek, franciák, vagy hollandok pénze, az a nyugati kormányok szemében a saját adófizetőik által előteremtett forrás, amit a kelet-német tartományok, a marseilles-i banlieu-k, vagy a zeelandi gátrendszer fejlesztése helyett Dél-, Közép-, és Kelet-Európába küldenek. Ezt pedig a gazdasági válságból kínkeservesen nehezen kikecmergő nyugat-európai választóknak egyre nehezebb megmagyarázni.

Ismét jól felidegesítették belga szomszédaikat a hollandok, a marihuána-kereskedelem terén is mindent felülíró libertáriánizmusukkal. Ezúttal három belga falu lázad a határ mellé tervezett holland “feltankoló” coffeeshopok nyitása ellen.

Történt, hogy néhány éve egyre jobban kiakadtak a dél-holland városkák lakói, hogy coffeshopjaikba özönlenek a shop and go belgák, franciák, németek és luxemburgiak, akik buliznak, zajonganak és szemetelnek. Mivel hiába javasolták szomszédaiknak, hogy legalizálják a füvet, ezt nem fogadták meg, ezért úgy érezték, más megoldáshoz kell folyamodniuk.

Legelőször Roosendaal városa csukatta be  az összes coffeeshopját. Később a konzervatív kormány bevezette, hogy Limburg és Észak-Brabant tartományokban csak holland személyivel lehessen füvet venni, ami viszont felélénkítette az utcai feketekereskedelmet. Az idén januártól kiterjeszteni kívánt “fűengedély” kiváltását végül az új kormány elvetette. Utóbbi nem is meglepő, miután Amszterdam és több másik város vezetése is jelezte, ha be is vezeti a kormány, nem fogják betartani a szabályt.

Eközben idén tavasszal egy bírósági határozat első fokon kimondta, hogy jogellenes volt a maastrichti coffeeshopokból kitiltani a külföldi vevőket (a hivatkozás az európai uniós szabályok a szolgáltatásokhoz való egyenlő hozzáférésről volt). Több coffeeshoptulaj jelezte is, hogy visszaáll a régi rendszerre, és kiszolgálja a fűvásárló turistákat. Erre a városvezetés megbüntette őket 2500 euróra, ami ellen most viszont a coffeeshopok fellebbeznek.

Ettől az ügytől függetlenül, már korábban úgy döntött a maastrichti városvezetés, hogy a coffeeshopok körüli gangelés kiszorítására a város hét sarkába száműzi a könnyűdrogokat árusító boltokat. Ezek közül három a városon kívül, a belga határ melletti ipari területen telepedhet le.

Na erre pöccentek be végül a fent említett három település, Voeren, Riemst és Lanaken polgármesterei annyira, hogy egyenesen a határ lezárásával fenyegetőznek - számolt be a Nos televízió.

Voeren polgármestere, Huub Broers úgy foglalmazott: az európai szabályok lehetővé teszik számára, hogy minden autót, mely Maaastrichtből visszatér, ellenőrizzenek. (Ugyanerre hivatkoztak nemrég a magyarországi Sun és az O.Z.O.R.A. fesztivál elé telepített rendőri ellenőrző pontok felállításánál, melynek dicsőséges eredménye kb. 100 uniós polgár bekísérése a a megyei kapitányságokra drogok, jellemzően kenderszármazék birtoklásáért.)

A belga települések próbáltak bírósági úton megálljt parancsolni a határ menti kannabisz-tankolóhelyek létrehozásának, de végül a holland legfelsőbb bíróság nem osztotta az érveiket.

A belgák hozzáállása azért is sajátos, mert miközben a kormány 2003-ban dekriminalizálta fejenként két kender növény tartását és kb. három gramm birtoklását, nem lépett tovább a holland modell irányába.

A dolgos belgák így miközben országszerte nyíltan szívhatnak - amit a statisztikák és az EUrologus empirikus tapasztalatai szerint is legalább annyian, mint a hollandok, meg is tesznek - továbbra is kénytelenek átruccanni, ha legális forrásra és primőr minőségre vágynak.

Forró ősz jön Európában: egy kiszivárgott német jegybanki jelentés szerint ugyanis elfogyott a pénz a görög mentőcsomagból, és az államcsőd elkerüléséhez még több pénz kellene a görögöknek.

A problémát amolyan nyílt titokként kezelik Brüsszelben, de a szeptember 22-i német választások előtt senki nem mert róla beszélni. Eddig...

A napokban ugyanis a Bundesbank belső jelentését kiszivárogtató Der Spiegel kiborította a bilit. A német jegybanki dokumentum úgy vélekedik, hogy legkésőbb a választások után elkerülhetetlen lesz az új mentőcsomag összeállítása, máskülönben a görög állam csődbe megy. A mentőcsomagot legkésőbb 2014 elejéig tető alá kell hozni, hogy a görögök államadósság-finanszírozása a most érvényben lévő mentőprogram jövő év végi kifutása után is folyamatos maradjon.

Erről viszont a Merkel-kormány eddig egy szót sem ejtett a német választóknak, akik a görög, a portugál, az ír, a második görög, a ciprusi mentőcsomagokhoz már eddig is több tízmilliárd euróval járultak hozzá.

Hogy miért fogyott el a pénz, azt a legvilágosabban a Financial Times szedte össze. Röviden, a lényeg az, hogy az európai hitelezők (EKB, EFSF, kormányok) 144,6 milliárd eurót ígértek Görögországnak 2014 végéig, és ebből már 133,6 milliárdot átutaltak. A Bundesbank szerint a legutóbbi részletet júliusban már csak a "politikai nyomásnak" engedve utalták el, miközben mindenki látja, hogy a program eredeti célja, Görögország pénzügyi önállóságának visszaállítása továbbra is elérhetetlen távolságban van. A probléma eddig sem volt ismeretlen. A Nemzetközi Valutaalap (IMF), amely szintén részt vesz a görögök hitelezésében már régóta kongatja a vészharangot. Az IMF szerint a görög adósságpálya nem tartható, többek között azért, mert nem elég gyors a privatizáció - például mert nincs vevő -, és az állami bevételek szintje rendre elmarad a tervezettől (például mert nem sikerül beszedni a tervezett adókat).

Az IMF arra is felhívta a figyelmet (és nem csak ők), hogy valamilyen mértékű adósságelengedés elkerülhetetlen lesz.

Ettől azonban minden eurózónás kormány óvakodik, hiszen ez azt jelentené, hogy az ő adófizetőik buknának milliárdokat a görög állam finanszírozásán. Kérdés, hogy mikor érkezik el az a kritikus pillanat, amikor ezt a politikailag kivitelezhetetlennek tűnő lépést is meg kell tenni. Máskülönben megint oda jut a görög válság, ahonnan három évvel ezelőtt elindult.

Angela Merkel épp ezért nem akarta feszegetni a kérdést a választások előtt, ahogy egy sor más témát sem. A kiszivárgott Bundesbank feljegyzés miatt azonban az ellenzék már azzal vádolja őt, hogy hazudik a szavazóknak, amikor azt állítja, minden rendben, nem kell többet fizetni a német lakosság többsége által léhűtőknek tartott görögöknek. A CDU/CSU magabiztosan vezet a közvélemény-kutatások szerint, de nem biztos, hogy sokra mennek vele. Jelenlegi koalíciós partnerük, a szabad demokraták ugyanis minden felmérés szerint az öt százalékos küszöb körül járják a haláltáncot. A jelenlegi támogatottsági mutatók szerint ismét nagykoalíció néz ki - mert az SPD-zöld összeborulás sem lesz többségben, a kelet-német posztkomcsi gyökerekkel bíró Die Linkét pedig egyik oldal sem vállalná be. Az is egyre világosabban látszik, hogy a német kampány egyik központi témája lesz a Merkel kormány szerepe az európai válságkezelésben. Pár napja az SPD kancellár-jelöltje vádolta meg Merkelt azzal, hogy nem érti az Európai Unió lényegét.

A dánok jövő májusban népszavazáson dönthetnek az Európai Unióhoz fűződő viszonyuk szorosabbá tételéről. A kormányzó baloldali pártok és a jelenleg ellenzékben lévő liberálisok között megállapodás született arról, hogy ha a dán nép is úgy akarja, akkor megszűnik az ország belügyi és védelempolitikai derogációja.

Ez különösen nagy szó annak tükrében, hogy a kivételezést még 1992-ben, a Maastrichti szerződés elfogadása előtt harcoltak ki maguknak az EU-tól hagyományosan két lépés távolságot tartó dánok.

Az EU belügyi együttműködése alá tartozik többek között:

- a határellenőrzés nélküli utazást lehetővé tevő schengeni övezet (aminek Dánia már tagja, a dán koronához tartozó két különleges jogállású terület, a Feröer-szigetek és Grönland kivételével)

- a rendőri és más bűnüldöző szervek közötti együttműködés (pl. a külföldi gyorshajtások kölcsönös beszedetése)

- a közös bevándorláspolitika (úgy mint a diszkrimináció-ellenes és társadalmi beilleszkedést szolgáló szabályok, illetve az ezek támogatására létrehozott pénzalapok)

- az EU menekültpolitikája (azaz, mely országok hány menekültet fogadnak, ehhez milyen támogatást adnak az uniós tagok egymásnak)

- a közös vízumpolitika (mely országok állampolgárai vízumkötelesek és milyen feltételek mellett szerezhetik meg a beutazási engedélyt)

A közös védelempolitika keretében a tagállamok védelmi stratégiájukat és kiadásaikat igyekeznek összehangolni. Eddig kevés sikerrel, de ezen idén decemberben igyekeznek ismét javítani az állam- és kormányfők az Európai Tanács ülésén.

Dánia egyébként továbbra is opt-outtal (kívülmaradási záradék) él az Európai Monetáris Unióban való részvétel, és az euró bevezetése alól. Ezen a dánok nem is kívánnak változtatni, az euróból egyelőre nem kérnek.

A dán uniós közeledés ugyanakkor figyelemre méltó, hiszen egy hagyományosan távolságtartó ország olyan időszakban fűzné szorosabbá a politikai együttműködést a közösséggel, amikor a belső problémák miatt inkább a széthúzó erők hallatják hangjukat (ez utóbbi a vonalba illeszkedik a magyar kormány is).

A népszavazás időzítése még kétséges, a kormányzó baloldali pártok ugyanis attól tartanak, hogy ha azt az európai parlamenti választásokkal egy időpontra teszik, azzal mobilizálják az euroszkeptikus pártok szavazóit. A liberálisok szerint viszont ez nem lehet visszatartó erő: a közvéleménykutatások szerint mind a belügyi, mind a védelempolitikai együttműködés szorosabbá tételét támogatja a lakosság többsége.

Románia 2007-es csatlakozásakor még csak gyakornokként fordult meg az intézmény falai között, 2009-ben már képviselőként tért vissza Traian Basescu román elnök lánya. Amikor bejelentette EP-képviselői ambícióit, még saját pártja is kivetette soraiból, de a rossz nyelvek és az oknyomozó újságírás tanúsága szerint atyai hátszéllel sikerült 200.000 szavazatot szereznie, és ez épp elég volt ahhoz, hogy a bukaresti éjszakai életben otthonosan mozgó politikuscsemete Brüsszelben folytathassa karrierjét.

A felfújható Barbie-nak és román Paris Hiltonnak csúfolt Basescu lány az intellektusát érő, valamint logikus szövegalkotási képességeit vitató vádakat azzal utasítja el, hogy a modellkedést évekkel ezelőtt feladta, közgazdász diplomát szerzett, az EP-ben pedig felelősségteljes munkát végez.

A parlament falai között gigantikus tűsarkúkban közlekedő képviselőnő valóban a legtekintélyesebb parlamenti bizottságokban rendelkezik tagsággal: az európai gazdasági kormányzás, vagy a bankunió felállításáért felelős Gazdasági és Monetáris Bizottságban, illetve a külpolitikáért és bővítésért felelős külügyi bizottságban. Emellett az uniós polgárok panaszfórumaként működő Petíciós Bizottság alelnöke, és elképesztően aktív az EP plenáris ülésein.

2009 óta 1041 alkalommal szólalt fel, míg például a komplett 14 fős Fidesz delegáció összesen 1501-szer.

Ha ehhez hozzátesszük, hogy összesen 223 parlamenti állásfoglaláshoz, és 54 Európai Bizottsághoz intézett kérdéshez csatlakozott, akkor nem túlzás azt állítani, hogy az EP egyik legaktívabb tagja. A kiemelkedő aktivitás azzal magyarázható, hogy a politikusnő lényegében minden témába belefolyik, a fekete-tengeri delfinpopuláció megmentésétől az egyiptomi civil társadalom helyzetén át a norvég mezőgazdasági termékekre kivetett importvámok ügyéig bezárólag. A néppárti viszonyokat ismerő forrásunk szerint Elena Basescut ezért saját frakciójában is inkább megmosolyogják, mintsem komolyan vennék.

Azzal viszont nem lehet vádolni, hogy kerülné a kemény témákat. A 2009-es EP kampányban a marihuána romániai liberalizációja mellett emelt szót. Emiatt a KDNP-s Surján László azt követelte egy levélben az Európai Néppárti Frakciótól (sikertelenül), hogy akadályozzák meg Basescu csatlakozását (egy másik, hasonlóan vicces Surján akcióról itt olvashat). Kérdés, hogy a jövőre esedékes EP választáson milyen esélyekkel indul a román sajtóban "EBA"-ként emlegetett politikusnő. Apja ugyanis tavaly csaknem elvérzett a román szocialistákkal vívott politikai csatározásban, és a hírek szerint már korántsem rendelkezik olyan erős befolyással, mint az előző EP választások idején 2009-ben.

Unalmasnak is nevezhető a német választási kampány, de a kihívó szocdem Peer Steinbrück gondoskodik róla, hogy legyenek izgalmak: na, ha nem is a végső eredményt tekintve, inkább csak a kampány minőségét illetően.

Az SPD kancellárjelöltje ugyanis vasárnap egy rendezvényen azt találta mondani, hogy szerinte

Angela Merkel kancellár azért nem kötődik annyira Európához, az európai politikákhoz, mert Kelet-Németországban felnőve másként szocializálódott, mint az, aki Nyugat-Németországban az ötvenes évektől végig követhette az európai integráció folyamatát.

– Anyádat! – kiáltott fel egy csomó ossi egyszerre. A konzervatív CDU pártközpontjában pedig valószínűleg megköszönték Steinbrücknek, aki annak idején a nagykoalíció alatt Merkel pénzügyminisztere volt, hogy a bizonytalankodó kelet-német szavazókat a kereszténydemokraták felé taszajtotta. Steinbrück az AFP szerint azt is mondta: a válság közepette veszélyes, hogy a kancellár gondolkodása nincs átitatva a nyugat-németek Európa-pártiságával.

A szocdem politikus azért hozzátette: természetesen senki sem tehet arról, hol születik.

A CDU keleti politikusainak nem is nagyon kellett erőlködniük, hogy megvédjék Angelát. A kormánykoalíció kisebbik tagja, a választásokon valószínűleg halványan szereplő szabad demokraták (FDP) is beszálltak. Guido Westerwelle külügyminiszter közölte: "Az EU nem Nyugat-Európai Unió!" (Ilyet persze csak azért mondhatott, mert nem olvasott Spirót!) Továbbment: Bárki, aki Varsót, Prágát, vagy Budapestet nem tartja Európába részének, a múltban él!

Merkellel szemben valóban rengetegszer merül fel az a vád, hogy nem hisz Európában, nem elég szolidáris a déli tagállamokkal, és annak ellenére, hogy az EU legerősebb tagállamát igazgatja, nincs víziója a kontinens jövőjét illetően. A német kancellárt valóban nem nagy érzelmi kitöréseiről ismerjük, hanem óvatos, tyúklépésekben kimért politikájáról. De valamit tudhat, hiszen ő az egyetlen európai vezető, aki végigélte és túlélte a gazdasági válságot, az uniós vezetők asztalánál - főleg a luxembourgi Jean-Claude Juncker távozásával - abszolút veteránnak számít. Valószínűleg a szeptember 22-i választások után még ráhúz négy évet.

Az átlagos Európai Bizottságnál dolgozó gyakornok 26 éves, négy nyelven beszél, és két diplomája van.

Jobb munkakörülményekért, és fizetésért tüntettek a Brüsszelben dolgozó gyakornokok. Van, aki havi 1000 euró felett keres, de a legtöbben ingyen dolgoznak hónapokon át. Gyakornoki körkép az unió fővárosából.

Az átlagos Európai Bizottságnál dolgozó gyakornok 26 éves, négy nyelven beszél, és két diplomája van. A gyakornoki elitegységnek számító „Blue Book trainee”-ből egy évben hatszázat foglalkoztat az Európai Bizottság öt hónapon át, havi 1000 euróért. Az Európai Parlament, az Európai Központi Bank, a Gazdasági és Szociális Bizottság és az Európai Ombudsman hasonló feltételekkel, de jóval alacsonyabb létszámban kínál gyakornoki állásokat. A felsőfokú diploma mindenhol alapfeltétel, és a tapasztalatok szerint a sikeres pályázathoz az angol vagy a francia mellett más idegen nyelv ismerete is szükséges. A fizetés legalább harmada a lakhatásra, másik harmada az étkezésre megy el. Aki ügyesen gazdálkodik, és lemond az olyan luxusokról, mint az esti szórakozás, vagy az otthoni családlátogatás, annak havi 2-300 eurója megmarad. A legtöbben a spórolt pénzt utazásra költik a program végén, már csak azért is, mert ritka, hogy valaki rögtön a gyakornokság után állást talál.

Az európai parlamenti frakciók, illetve a magyar pártok EP delegációi is indítanak saját gyakornoki programokat. A feltételek itt sem rosszabbak az uniós intézmények hivatalos programjainál, viszont elvárás a politikai-ideológiai elkötelezettség, és belső kapcsolat nélkül nem lehet sikeres a jelentkezés. Balázs (álnév) 23 évesen kezdett dolgozni egy EP képviselő mellett: "Ahogy sok minden más is, a munkaidő is az adott képviselőtől függ. Hivatalosan a munkaidő hétköznapokon 8.30-tól 17.30-ig, pénteken 14.30-ig tart. Ha jól emlékszem nekem ezt egyszer sem sikerült tartanom, egy munkamániás képviselőnél dolgoztam, így előfordultak akár 12 órás napok is. De nem baj, valakinek kompenzálnia kell a 10-re viszonylag szeszszagúan beeső, majd ebéd után sziesztázni induló (és egyébként onnan soha vissza nem térő) olasz gyakornokokat" - teszi hozzá.

A Brüsszelben dolgozó több ezer gyakornok nagy része azonban ennél kevesebb pénzért, vagy ingyen dolgozik akár napi 10-12 órát

az uniós intézmények köré települt lobbicégeknél, szakmai-politikai intézeteknél és vállalatoknál. A minimálisan havi 6-700 euróra rúgó brüsszeli megélhetési költségeket részben, vagy egészben maguk finanszírozzák, a gyakornoki időszak végén pedig általában semmilyen előrelépési lehetőség nem nyílik számukra a szervezeten belül.

A brüsszeli tüntetés szervezői szerint a legtöbb gyakornok ugyanolyan érdemi munkát végez, mint a fizetésért dolgozó munkavállalók. Ráadásul a gyakornokok közül sokan nemcsak az egyetemen megszerzett ismeretekkel és nyelvtudással rendelkeznek, de az egyetemi évek során munkatapasztalatot is szereztek, képesek önállóan, vagy egy szervezet tagjaként dolgozni.

A tüntetés szervezői elismerik, hogy a gyakornok még így sem számít teljes értékű munkavállalónak, és a gyakornoki időszak elsősorban azt a célt szolgálja, hogy pályakezdők megtanulják a gyakorlatban is hasznosítani az egyetemen tanultakat. De arra is felhívják a figyelmet, hogy mindez sokszor megalázó körülmények között zajlik.

Ezt jelképezi a tüntetés szlogenje is: mikor ettél utoljára ebédre mást, mint egy szendvicset? A már idézett Balázs szerint "az egyetemen szerzett tudás hasznos, de nem minden esetben kell használni, főképp ha a gyakornokokat arra használják, hogy vizet töltögessenek, vagy utánuk vigyék az irodában felejtett rúzst az ülésterembe, mert csak így néznek ki jól az ezredik róluk készülő fénykép." A találgatások elkerülése végett az említett példa szintén egy magyar EP képviselőre vonatkozik.

Brüsszel ennek ellenére továbbra is vonzó az uniós-, vagy nemzetközi ügyekkel foglalkozó fiatal diplomásoknak, mert az önéletrajzban jól mutat a nemzetközi munkatapasztalat, a városban óriási a pezsgés, és könnyebb a későbbi elhelyezkedést segítő kapcsolatokat begyűjteni, mint bárhol máshol.

A lényeg sokak szerint a munkaidő végén kezdődik. Egy volt gyakornok szerint: "van, aki csak éjszaka látja Brüsszelt. Igaz, ilyenkor is kiválóan meg lehet ismerni az egyébként nem túlzottan pezsgő várost. Én a brüsszeli tartózkodás kezdetekor a buli-kirándulás-buli-kirándulás-buli-végkimerülés utat választottam."

A fizetés nélküli, vagy a megélhetési költségeknél kevesebb fizetést nyújtó gyakornoki lehetőségek azonban kontraszelekcióhoz vezetnek. Akinek a családja nem képes finanszírozni a gyakornokságot, az kiesik a rendszerből és eleve hátránnyal indul a munkaerőpiacon. Az sem ritka, hogy képzett, és tapasztalattal bíró fiatalok éveken át képtelenek kitörni a gyakornoki létből. A teljes munkaidős foglalkoztatás ugyanis drága, a gazdasági válság pedig Brüsszelbe is begyűrűzött.

Ne kerteljünk ilyen melegben: a Twitter az EU-buborék egyik legfontosabb kommunikációs platformja lett. Sokkal gyorsabb, mint bármelyik hírügynökség, és mindent azonnal meg lehet kapni egy helyen, videót, képet, hosszabb szöveghez mutató linket. A maratoni EU-csúcsokon a Twitter bevált formája a hírek, híresztelések, a csúcs valódi narratívájának terjesztésére.

A brüsszeli buborékban alapvetően a Financial Times brüsszeli irodavezetője, Peter Speigel (@SpiegelPeter), és Matina Stevis (@MatinaStevis), a Wall Street Journal eurózónára állított görög származású újságírója a meghatározó arcok. (Stevis ezen a a Youtube-videón ad elő a Twitterről, görögül tudók előnyben.)

Brüsszelben elég sokan rá vannak csavarodva a Twitterre, és ezért olyan üdítő, amikor az ember valami poént olvas a sok világvége-hír között.

Az Eurologus két álprofilra szeretné felhívni most a fegyelmet, de olvasóinktól várjuk a további vicces, EU-s témában posztoló Twitter-profilokat is.

Egyszer Orbánt is megvédte

Berlaymonster öreg rókának tűnik, s feltételezésünk szerint brit lehet. Neve az Európai Bizottság központi épületére utal, aminek Berlaymont a becsületes neve. 3749 tweet, 2314 követő. Utóbbi nem mennydörgő szám, de az Európai Bizottság szóvivői közül például többen követik. Általában a Bizottság, illetve az EU anomáliáira, hülyeségeire hívja fel a figyelmet, és szórakoztatja a nagyérdeműt. Olivier Bailly, a Bizottság egyik vezető szóvivője többször is beszélgetett vele a Twitteren. Amikor Olli Rehn, pénzügyekkel foglalkozó EU-biztos, euró-cár francia nyelvű blogbejegyzésében méltatta az Asterix képregényt, Berlaymonster azon filózott egy bejegyzésben, mi is lenne a megszorító politikákat még ma is védő finn politikus neve az Asterixben. A legjobb válasz Bailly-tól jött a megszorítás angol megfelelőjére (austerity) hajazva: Austerix!

Na jó, tudjuk, tudjuk, de Brüsszelben EZ a poén.

Berlaymonster egyszer Orbán Viktort is megvédte, amikor a magyar kormányfő tavaly áttételesen Moszkvához hasonlított Brüsszelt. A bizottság ezt kritizálta, és Jose Manuel Barroso elnököt idézve egy szóvivő úgy reagált: "Azok, akik az EU-t a Szovjetunióhoz hasonlítják, teljesen félreértik a demokrácia alapjait". Berlaymonster szerint ilyet nem az isten adta nép által választott vezető nem mondhat. Hmmmm....Ismerős, nem?

Angie nem szereti Silviót

Európa királynője ellenben nem kerülgeti a forró kását. Megmondja. Angela Merkel német kancellárasszony fake accountja elég beszólogatós, még a Twitternél is kiverte a biztosítékot, le is vették, valószínűleg mert nem tette egyértelművé, hogy ő tényleg nem Merkel. A szerzőről megint nem sokat tudunk, csak azt, hogy nagyon képben van az uniós eseményekkel kapcsolatban, mert mindig nagyon jókor és nagyon pontos, értő poénokat posztol. Lehet, hogy mégiscsak Angie?

A @Queen_Europe 1768 tweetnél tart, és 44 179 követője van. Az alaptematika: mindenki szarfej, mindenki csak Angela pénzére hajt, mindig Merkelnek van igaza, és az eurózóna jelenlegi formájában menthetetlen. A fenyegető uniós tiltás miatt mentolos cigiket bespájzoló Helmut Schmidt kancellárról a minap azt írta: megerősítheti, hogy Deutschmarkból is bespájzolt az öreg.

Ó Silvio, nem volt elég szétbasznod az eurót?

- írta Berlusconi volt olasz kormányfőről, aki egyszer pofátlanul megváratta az őt fogadó Merkelt (erről a nagyon kemény videó itt). Nem túlzás azt álllítani, hogy Merkelt nem sikerült a háremébe édesgetni. Berlusconi rendszeres céltáblája a tweeteknek.

Bocsánatkérés Washingtonból. Kiderült, hogy valójában a NASA figyelte meg az EU-hivatalnokokat idegen élet után kutatva - írja az NSA-megfigyelési botránnyal kapcsolatban. A brüsszeli eurokratákba mindenki szívesen belerúg, mint tudjuk.

Ez a legnagyobb izgalom, ami a németek okoztak Londonban azóta, hogy...őőő

- írta álMerkel a Wembley stadionban játszott német-német Bajnokok Ligája meccs után.

Az ebédidei italozás, a strasbourgi juttatások, az őrült költekezési tervek és Brüsszel utálatán kívül Nigel Farage egyáltalán nem hasonlít az eurokraktákra - szólt be egy tweet a brit eurószkeptikus UKIP vezetőjének. És így tovább.

Lengyel barátaink elhúztak mellettünk, miközben Európában nem csak méretük miatt lettek tényezők. Korábban már írtunk arról, miért végtelenül elhibázott az Orbán-kormány Európa-politikája.

Renitenskedünk, feszegetjük a határokat olyan kérdésekben, amelyek egyáltalán nem fontosak a magyar társadalmi-gazdasági fejlődés szempontjából, megsértődünk, amikor ránk szólnak, hogy ezt ne csináljuk, majd közüljük, hogy legszívesebben lelépnénk, de azért a következő hét évben is kérjük a nekünk járó sokezermilliárd forintot, mert az jár.

A rutinos európai politikusok jól ismerik ezt a taktikát, sőt a kevésbé rutinosak is. Hiszen nem olyan régen látták, ahogy egy büszke közép-európai nép ellenállt a brüsszeli „diktátumnak”, a fél világgal szemben makacsul védte saját hatalmi elitjének önző érdekeit, ellenséget keresett otthon és külföldön. Ők voltak a lengyelek a Kaczynski-ikrek idején.

A lengyelek azonban felnőttek.

Levetették a kisebbségi komplexusból fakadó túlzásaikat, és elkezdtek úgy működni, ahogyan egy alapvetően sikeres közép-európai országnak működnie kell az Európai Unióban. Rugalmasabbá tették a munkaerőpiacot, fokozatosan liberalizálták a gazdaságot, Brüsszel és Moszkva irányába is visszavettek a szabadságharcos retorikából. Ráadásul az EU-ban egyedülálló módon tíz éve folyamatosan bővül a gazdaság, az államadósság 60 százalék alatt, a munkanélküliség 10 százalék, az uniós átlag körül mozog.

Donald Tusk miniszterelnököt az Európai Bizottság következő elnökjelöltjeként emlegették, amíg be nem jelentette, hogy egyelőre inkább maradna otthon, mert egész jól fut a szekér. Igaz, Tusk népszerűsége otthon csökken, és lengyel újságírók azt rebesgetik, a 2015-ös választás előtt a pártja lecserélheti. Ugyanakkor a következő hétéves uniós költségvetés egyértelmű nyertesei a lengyelek, mert a felzárkóztatási támogatások megállapításakor mindenkinél ügyesebben lobbiztak.

Nemrég az Európai Bizottság elnökét utaztatták meg Varsóba. Jose Manuel Barroso és Tusk az EU jövőjéről szóló úgynevezett Új Európai Narratíva rendezvénysorozatot indították útjára. Ennek a hangzatos bejelentésnek a lényege, hogy a politikusok helyett európai művészek, tudósok és értelmiségi gondolkodók rágódjanak egy kicsit azon, milyennek kellene lennie az Európai Uniónak a 21. században. Varsó után Párizsban és Berlinben lesz ilyen rendezvény: ez mutatja, hogy a lengyelek milyen szintre helyezik magukat.

Persze Lengyelországban sem problémamentes az élet, a gazdasági válság oda is begyűrűzött.

A 2013-ra jelzett 1,5 százalékos növekedés csak töredéke csak a korábbi években tapasztaltnak. Az egészségügyi-, nyugdíj-, és közigazgatási reform nagyja még hátravan, miközben a Jaroslaw Kaczynski által vezetett Jog és Igazságosság Pártja (PiS) megerősödött, sőt egy rövid időre meg is előzte Tusk pártját. Brüsszelben azt rebesgetik, Tuskék egyébként egyáltalán nem csípik, hogy Orbán Viktor és  Kaczynski ilyen nagy barátok, s hogy PiS párt vezére tulajdonképpen az orbáni politikát tartja követendőnek. (A Kaczynski vezette lengyel ellenzéki, jobboldali párt odáig ment, hogy határozattervezetet nyújtott be a varsói szejmben, amelyben támogatásáról biztosította az Orbán-kormányt az Európai Parlament (EP) által elfogadott Tavares-jelentéssel szemben.)

Ez azonban egyelőre nem változtat a lényegen:

Lengyelország ráérzett az európai politizálás lényegére, és képes úgy profitálni az uniós tagságból, hogy a többiek megköszönik nekik, amiért egy tárasaságban vannak.

Ebből lesz rekordösszegű uniós támogatás, vezető szerep az európai politikai vitákban, az országnak kedvező döntés a kulcsfontosságú helyzetekben. Békemenetes lengyel nemzetvédők helyett inkább ezt a mentalitást kellene importálnunk.

Óriás hiszti tört ki az európai napelemgyártók közt, miután Brüsszel dömpingárazást hagyott jóvá a kínai exporttermékekre.

Kiborultak az európai napelemgyártók azon, hogy az Európai Bizottság megegyezett a kínaiakkal a termék áráról, miközben pár hete védővámmal fenyegette meg az ázsiai óriást, mert Brüsszel szerint a kínai napelemeket dömpingáron értékesítették. A kereskedelmi EU-biztos viszont arra panaszkodott, úgy nem lehet tárgyalni, hogy a tagállamok közben akadályozzák a bizottság érdekérvényesítését.

A hétvégi egyezség értelmében minimum importárakat állapítanak meg: a kínai napelemeket évente összesen 7 gigawattig vámmentesen értékesíthetik, 0,56 eurócent/wattnál nem alacsonyabb áron. E felett, illetve az ennél alacsonyabb áron eladott termékekre 47,6 százalékos büntetővám érvényes. Ez viszont az európai gyártók szerint pont az az alacsony dömpingár, ami sérti az ő érdekeiket, és ami miatt az egész ügy elindult. A bizottság korábban 1,12 eurós árról beszélt, mely az európai cégek kárait enyhítené.

Az európai napelemgyártókat képviselő Prosun már közölte: keresetet nyújt be az Európai Bíróságon a bizottság döntése ellen. Szerintük a megállapodás ellentétes az uniós joggal, és veszélyezteti azt az iparágat, amely már így is 15 ezer munkahelyet épített le az állami támogatásokat élvező kínai cégekkel szembeni szerintük nem fair versenyben. A napelem gyártók szerint világos, hogy a bizottság célja az volt, hogy mielőbb lezárja a tárgyalásokat, és hogy engedtek a kínaiak zsarolásának. A végső megoldást a kínai kereskedelmi kamarán keresztül az exportőrök ajánlották. A zsarolás vádjában lehet valami, hiszen a napelemes uniós dömpingvám június elejei bejelentése után nem sokkal Peking közölte: dömpingvizsgálatot indítanak az európai borexportálókkal szemben, amivel Magyarországot is megszivathatják. A kínaiaknak egyébként közel 80 százalékos a részesedése az európai napelempiacból.

Karel De Gucht, kereskedelemben illetékes EU-biztos azt mondta, az európai cégek felelőssége, hogy versenyképesebbek legyenek. Szerinte a megoldás megszünteti az európai piacnak okozott károkat. A biztos utalt arra, nem érezte minden tagállam támogatását a bizottság a tárgyalások során. Bizonyos tagállamok nem akartak rontani a viszonyukon Kínával a válság közepette. Angela Merkel német kancellár azt mondta májusban, hogy a berlini kormány konkrétan használja majd befolyását annak érdekében, hogy a kínai exportőröket ne sújtsák állandó vámmal. Hoppá! A tagállamok decemberben szavaznak majd arról, hogy véglegesítik-e az egyezséget, ami elvileg 2015-ig szól.



Bevált recepten ne változtass - gondolhatják az Európai Bizottság politikai tanácsadói, amikor a jövő évi EP választások és az új Európai Bizottság felállítása előtt megint a közös politikák legnépszerűbbikével, a roamingdíjak immár teljes felszámolásával kacérkodnak.

Európa távközlési mamutjai csak azt gondolták, hogy számukra Viviane Reding volt a leggyűlöltebb politikus a digitális agendáért felelős biztosi székben. Erre utódja, Neelie Kroes a napokban finoman bedobta: szeptemberben jön a következő EB távközlési csomag, mely egyenesen az EU-n belüli roaming díjak teljes felszámolásával kecsegtet.

Közben persze hatalmas színpadi siratókellékek közepette krokodilkönnyeket hullatnak az európai szolgáltatók, akik nem elég, hogy az utóbbi években keményen megcsappant bevételekkel és szigorodó szabályozással voltak kénytelenek együtt élni, erre most jön az újabb fekete leves.

Mindezt úgy, hogy július elején az uniós trösztellenes hatóság is rájuk szállt. A vád: piaci erőfölénnyel való visszaélés. A vizsgálódás egyebek mellett az Orange, a Deutsche Telekom és a Telefonica cégeket érintette. Közelebbről arról van szó, hogy a telekomcégek a konkurencia piacra lépésének megakadályozása érdekében vélhetően visszaélnek a pozíciójukkal amikor a nagybani internet hozzáférésre szerződnek olyan ügyfelekkel, mint a Google, az Apple vagy a webes forgalmat a kontinensek között bonyolító szolgáltatók.

A volt mamut mobilszolgáltatókat tömörítő európai lobbiszervezet, az ETNO eközben olyan reformokat szeretne, mely segíti a lemaradóban lévő szupergyors szélessáv terjedését és a 4. generációs mobil hálózatok kiépítését.

Ezek szükségességét jelzi, hogy az előbbiekhez mindössze az európaiak 2 százaléka csatlakozik, az utóbbiakból is az EU globális részesedése mindössze 6 százalék.

Most meg még ez is

Eközben Kroes szerint az európai távközlési szektor töredezettsége miatt a fogyasztókat és a vállalkozásokat igazságtalan költségekkel és díjtételekkel bünteti jelenleg a piac. Hogy lehet valami abban, amit a holland biztos mond, azt az EUrologus szerint jól érzékelteti, hogy a területileg jóval nagyobb Oroszországban is bárki vehet roamingmentes simkártyát  annak ellenére, hogy a két kontinensnyi ország helyi szolgáltatói közt barangolási díjat fizet a telefonáló.

Egy igazi egységes piacon nincsenek mesterséges roaming díjak, az irritáló, igazságtalan s a múltba kell száműzni - tette hozzá a napokban egy brüsszeli meghallgatáson Kroes, - aki szerint sokszor az utolsó dolog, amely még emlékeztet a belső határokra, az a telefon a zsebünkben.

Az EB azonban nem diktátummal akarja elhozni a roamingdíj mentes szép új világot, helyette a verseny eszközét veti be. Ehhez úgy szeretnék az uniós szabályozást módosítani, hogy hazai mobil és adatforgalmi előfizetésünket bárhol az EU területén használhassuk. Magyarán ahogy a nemzeti piacokon is a verseny nyomta le az árakat, úgy a roamingot is a verseny törölje el.

Tikkasztó meleg van Brüsszelben, de ennek ellenére javában megy a találgatás, ki, hogyan, hova helyezkedik a jövőre esedékes európai választások előtt és után. A helyzetet bonyolítja, hogy jövőre lejár a NATO főtitkára, a dán Anders Fogh Rasmussen mandátuma is.

Még egy meló, amire be lehet jelentkezni.

Brüsszeli pletykák szerint José Manuel Barroso, az Európai Bizottság elnöke szemet vetett a NATO-főtitkári posztra. A bizottság élén már a második mandátuma végén jár, s ugyan valószínűleg szívesen elvállalná harmadszorra is az ötéves megbízatást,

a tagállamok vezetőinek pont elege van már az  EU-csúcsokon órákig tartó powerpointos prezentációiból, így valószínűleg a portugál politikusnak mennie kell.

Na, de nem kell feltétlenül Brüsszelből is elköltöznie. Szerdán két EU-biztos oldalán mutatta be az "Egy versenyképesebb és hatékonyabb európai védelmi és biztonsági szektor felé" című legújabb bizottsági kezdeményezést, amikor a Financial Times tudósítója nem átalkodott megkérdezni Barrosótól, hogy szeretne-e NATO-főtitkár lenni.

Barroso lényegében nem válaszolt, de nem is cáfolta, hogy lennének ilyen ambíciói.

A Twitteren logó brüsszeli tudósítók ezzel gyorsan teleszórták egymás üzenőfalát, hiába próbálkozott a bizottság szóvivői szolgálatának vezetője gátat szabni a Twitteren eluralkodó megállapításnak, miszerint Barrosóval akkor számolni kell a NATO-főtitkári poszt jelöltjei között.

A volt dán kormányfőt, Rasmussent egyébként szintén az európai színtéren emlegetik, mint lehetséges főszereplőt. Mivel liberális, és kicsi az esélye, hogy a liberálisok nyerjenek az európai választásokon, így egyelőre nehéz elképzelni (hacsak az európai parlamenti és tagállami dealek nem szólnak közbe), hogy a bizottság élén lássuk 2014. során.

Viszont felmerült a neve, mint Herman Van Rompuy utóda az Európai Tanács állandó elnökének székében.

Van Rompuy az első politikus, aki ezt az újonnan létrehozott posztot betölti, és széleskörű elismerésre tett szert - még Orbán Viktor is rendszeresen hangot ad annak, mennyire nagyra tartja Van Rompuyt. A politikus, lévén belga, a háttérben való menedzselés, a konszenzusteremtés nagymestere.

A startpisztoly mindenesetre eldördült, őrülten megy a helyezkedés. Ebben egyébként a leggátlástalanabb Viviane Reding EU-biztos, aki nemrég Szófiában közölte: "Ideje, hogy az Európai Bizottság élére nő kerüljön." Pillanatig sem kétséges, kire gondolt.

Minden mélymagyar legnagyobb brüsszeli kedvence, Viviane Reding ezúttal a bolgár fővárosban állt a negyven napja tartó korrupcióellenes tüntetők mellé.

Egy élőben sugárzott kétórás szófiai tévévitán az igazságügyért és állampolgári jogokért felelős biztos úgy fogalmazott, nagyon megérintette a bolgárok korrupció elleni kiállása és az ország demokratikusabbá tételéért folyó akciójuk.

Bolgárok egy csoportja eredetileg részben azért ment utcára, hogy nemtetszését fejezze ki a bolgár nemzetbiztonsági főnöknek javasolt 32 éves parlamenti képviselő, Deljan Peevszki jelölése kapcsán, aki semmiféle hírszerzési tapasztalattal nem bír. A Peevszki család kezében van viszont a legnagyobb bolgár médiaholding.

S ugyan a kormány időközben visszavonta a népharag csillapítása érdekében jelölését, tüntetők múlt héten előbb a szófiai német nagykövetség előtt gyülekeztek, hogy nagyobb figyelmet harcoljanak ki maguknak a többi uniós tagállam nyilvánossága előtt. A követség előtt egy “berlini fal” imitációt rögtönöztek, szimbolizálva a bolgár kormány és az üzleti mogulok, oligarchák közti összezárást.

A tüntetések keddre, ahogy arról anyánk, a 444 is beszámolt, parlamenti blokáddá bővültek, melyből csak hajnalban sikerült a szófiai rendőrségnek kiszabadítania több, mint száz képviselőt és néhány minisztert.

Reding ráadásul olyan kijelentésekre ragadtatta magát, mint, hogy a modern demokráciák és erős gazdaságok nem férnek meg az oligarchákkal.

Arra persze nem tért ki, hogy a brüsszeli átláthatóságért harcoló szervezetek évek óta hiába kérik az EB-t, hogy tegye kötelezővé az EU-nál lobbizó cégek és szervezetek regisztrációját az uniós lobbi nyilvántartásban, melyre az uniós végrehajtó testület nem sok hajlandóságot mutat.

Reding kijelentését egyébként az Európai Bizottság rendes napi sajtótájékoztatóján megpróbálták önálló akcióként értelmezni a szóvivők, akiknek a luxemburgi oroszlán magánakciói rendszeresen feladatot adnak.

Olivier Bailly szóvivő szerint Reding általában fogalmazott meg véleményt a korrupcióval kapcsolatban, és nem állt egyik oldalra sem a bolgár belpolitikában.

Az EB-nek amúgy kapóra jöttek a tüntetések, mivel 2006. óta nem sikerül lezárni a két ország igazságügyi reformját, illetve a korrupció és a szervezett bűnözés elleni küzdelem terén tett lépéseket mérő uniós mechanizmus munkáját. Reding azt sem titkolta, hogy nincsenek ugyan erősebb jogi eszközök a Bizottság kezében, hogy nagyobb transzparenciára bírja a bolgár kormányt, ezért a mechanizmus mindaddig hatályban marad amíg nem tapasztal érdemi javulást Brüsszel. A monitoring eljárás egyik hatását pedig a bolgárok saját bőrükön is érzik, mivel évek óta csak ígérik neki, hogy belépést nyernek a schengeni övezetbe.

Egyre gyakrabban hallani Brüsszelben, hogy valamit nem lehet megcsinálni, elfogadni,

sőt, még csak rágondolni is csak óvatosan,

mert szeptember végén Németországban választást tartanak. Sokak szerint Németország ahelyett, hogy az EU motorjaként előrevinné az integrációt, inkább nemzeti érdekeinek megfelelően fékezi azt. Legutóbb az EU adatvédelmi irányelve, illetve a gépjárművek szén-dioxid kibocsátásának szabályozása kapcsán vált egészen egyértelművé a mindent elsöprő német lobbi ereje.

Az adatvédelmi irányelv körüli vita már jóval azelőtt fellángolt, hogy a kiugrott NSA dolgozó nyilvánosságra hozta volna az amerikai PRISM rendszert leleplező előadást, amelyből kiderült:

az összes európai ország közül Németország állt a legintenzívebb megfigyelés alatt.

Az adatvédelmi jogszabály – amelyhez már eddig is több mint 3000 módosító javaslatot tettek az Európai Parlamentben – ezzel az epizóddal az őszi német választási küzdelem egyik fő témájává vált.

Állandó vitatéma a kormányzó kereszténydemokraták és az ellenzéki pártok között, hogy Angela Merkel kancellár és kormánya vajon mennyit ismert a PRISM működéséről, arról, hogy a rendszer igen kiterjedt megfigyelést folytat a német állampolgárok körében, és, hogy együttműködött-e a német titkosszolgálat az amerikaiakkal. Merkel eddig kitérő válaszokat adott ezekre a kérdésekre, ugyanakkor belügyminisztere amerikai látogatása során természetesnek nevezte, hogy a hírszerző szolgálatok a 21. században a legmodernebb eszközökkel harcolnak a globális terrorizmus ellen, s ennek során együttműködnek egymással.

A magánélet védelme rendkívül fontos Németországban.

A németek a náci, illetve a kelet-német időszakból közvetlen tapasztalattal bírnak arról, hogy milyen következményekkel járhat, ha a kormány széles körben megfigyeli a magánembereket.

Merkel ezért határozottan kijelentette, hogy az adatvédelmi irányelvnek szigorúnak kell lennie (bármit is jelentsen ez), és a német állampolgárok adatai nem kerülhetnek ellenőrizhetetlen módon a jórészt amerikai internetes cégekhez, vagy külföldi hírszerző szolgálatokhoz. Az EU legerősebb tagállama vezetőjének szájából elhangzott kijelentés megtette hatását: a témával foglalkozók szerint az ügyben eddig elért megállapodásokat egytől egyig újra kell tárgyalni, figyelemmel a német érdekre.

A minap nyilvánosságra került másik eset durvább: a német lobbi meglehetősen határozottan lépett fel azért, hogy nemzeti érdekeiket az uniós jogalkotásban érvényesítsék – miután kiderítették, mi is a német érdek. 2009. óta uniós jogszabály írja elő a gépjárművek maximális káros-anyag kibocsátását. A szint évről-évre csökken, amely a legérzékenyebben a nagy motorral gyártott német autókat érinti.

Állítólag a német környezetvédelmi és gazdasági minisztérium más álláspontot képviselt, ezért a német autóipar intenzív lobbit folytatott annak érdekében, hogy a kormány kivételeket harcoljon ki számukra az idén megújításra kerülő szabályozás alól.

A jelek szerint sikerrel: tagállami diplomaták azt mondják, a német diplomácia bizonyos helyzetekben zsarolással igyekezett kikényszeríteni a német álláspont elfogadását, de volt amikor elég volt egy telefon Merkeltől.

Egyes pletykák szerint például az uniós elnökséget adó írekkel közölték, ha nem állnak be a német álláspont mögé, akkor búcsút inthetnek az ír gazdaság szempontjából kulcsfontosságú EU-IMF mentőcsomag következő részletének.

Politikai elemzők szerint a választás évében Merkel nem szeretné magára haragítani a német autógyárakat, és az ott dolgozó, szakszervezetekbe tömörülő több százezer alkalmazottat.

Mindenesetre az agresszív német lobbizás az Európai Bizottságnál is kiverte a biztosítékot. Az Európai Bizottság nyilvános szerepléseket csak elvétve vállaló főtitkár asszonya, Catherine Day ritka megszólalásainak egyikében aggodalmát fejezte ki, hogy a német törekvések az uniós jogalkotási folyamat integritását veszélyeztetik.

Vurstlira, eufemizmussal majálisra emlékeztetett leginkább a belga föderális parlament és a királyi palota közti brüsszeli parkban megrendezett össznépi királyváltó hepaj – melyet az EUrologus is emelt fényével.

A hideg belga sörre, fagyira és körhintára nagy szüksége is volt a forró nyarat talán szökő évente megélő vallon és flamand érdeklődőknek, akik főként az „Éljen a király” és a „Fülöp Fülöp” szlogenek skandálásával koronázták meg az amúgy a belga függetlenség napjára, július 21-re időzített eseményt.

A hetedik belga király, Fülöp mai beiktatását mindössze kiválasztottak egy kis csoportja tekinthette meg élőben. A plebsznek a palota erkélyéről integető királyi család látványával kellett beérnie.

A különösebb pompát és fényűzést az „emberarcú királyság” imázs megőrzése érdekében nélkülöző ceremóniára alig két héttel II. Albert bejelentése után került sor, hogy fia javára lemond a trónról. A 79 éves eddigi uralkodó a korábbi holland királyné Beatrixhoz hasonlóan, ám uralkodókra nem jellemző módon, lemondott a trónörökös javára.

Visszatekintve a számos magánéleti botránya (házasságon kívül született gyermekek) ellenére Albertől, mint a flamand és vallon függetlenedés ellen hatékonyan fellépő és az országot a 2009-2011 közti 500 napos kormányválság idején is összetartó uralkodóról ír a megosztott nemzeti sajtó.

Az új uralkodó, az 53 éves Oxfordban és Stanfordban tanult Fülöp kapcsán azonban elég szkeptikus a belga média. Sokan kételkednek abban, képes lesz e kellő tekintélyt kivívni a hagyományosan erős diplomáciai kapcsolatokkal bíró Belgium élén.

Egy biztos: Albert után Fülöpnek sem dukálnak koronaékszerek, a belga királyoknak ugyanis se jogara, se palástja de még egy árva korona sem osztályrésze.

 

Nem, nem fogadjuk el a brüsszeli diktátumokat -  ezt kivételesen nem Orbán Viktor mondta, hanem Benjamin Netanjahu. Az izraeli miniszterelnököt az borította ki, hogy az Európai Bizottság június 28-án szép csöndben megtiltotta, hogy 2014-től az EU támogatást nyújtson, ösztöndíjakat folyósítson, vagy kutatási alapokat létesítsen a ciszjordániai zsidó telepek lakóinak.

Az EU költségvetésből finanszírozott programok tartoznak ebbe a körbe. Természetes személyek kivételt képeznek, és az 1967-es "zöld határon" belüli telephellyel rendelkező izraeli jogi személyekre nem vonatkozik a tiltás.

Viszont ha Izrael elfogadja a támogatást ezekkel a feltételekkel, az azt jelenti, hogy elfogadja az európai koncepciót, miszerint a telepek nem tartoznak Izrael területéhez.

Ez azonban elvi kérdés Izraelben, ahol azzal érvelnek, a határokat majd egy béketárgyalás során lehet pontosan megállapítani. Izrael 1967-ben - miután négy arab állam megtámadta - elfoglalta Ciszjordániát (Izraelben Júdea és Szamaria a becsületes neve), a Golán-fennsíkot, a Sínai-félszigetet és a Gázai-övezetet, és Kelet-Jeruzsálemet. (Izrael a Sínai-félszigetről közben az 1979-es egyiptomi-izraeli békeegyezmény értelmében kivonult, és 2005-ban a Gázai-övezetet is otthagyta.) Az 1993-as oslói békeegyezményben a felek megpróbáltak bizonyos palesztin önkormányzati jogokkal megalapozni egy jövőbeni palesztin államot, de az 1993-as ponttól lényegében nem sikerült elmozdulni. Izrael eközben továbbra is lelkesen építi a telepeket Ciszjordániában, ahova zsidó telepesek költöznek. Most már legalább félmillióan élnek a nemzetközi jog értelmében megszállt területeknek számító térségben.

A palesztinok szerint a telepek szerkezete és elhelyezkedése azt szolgálja, hogy az izraeliek minél több földet szerezzenek meg a palesztinoktól és életképtelenné, értelmetlenné tegyenek bármilyen jövőbeli palesztin államot. Szerintük ez a célja a palesztin területeket elkerítő izraeli biztonsági falnak, vagy kerítésnek is.

A szakértők szerint a két államos megoldás, tehát az önálló Izrael és az önálló Palesztina békés egymás mellett élése egyre lehetetlenebbé válik.

A telepek építése a jobboldali Netanjahu-kormány egyik legmakacsabbul őrzött politikája. Annak idején Barack Obama amerikai elnök is megpróbálta rávenni az izraelieket, legalább függesszék fel a telepek építését, de kínosan belebukott a kezdeményezésbe. Most az EU lépett. Az izraeli politikusok nem fogták vissza magukat.

"Európa újra bebizonyította, mennyire elszakadt a valóságtól, és miért nem tud teljes értékű partner lenni a béketárgyalásokon"

- mondta a regionális fejlesztésért felelős Silvan Shalom miniszter.

Nem jelent új megközelítést Izraellel kapcsolatban a szabály - bizonygatta a napokban Brüsszelben Maja Kocijancic, az EU kül- és biztonságpolitikai főképviselője, Catherine Ashton szóvivője. Ennek azonban ellentmond, hogy a Bizottság állítólag még idén új irányelvekkel rukkol elő. Ezek szerint jól láthatóan fel kell majd tüntetni, ha egy termék a ciszjordiániai telepeken készült, hogy az európai fogyasztók könnyebben bojkottálhassák őket, ha akarják.

A ma zajló moszkvai G20 csúcson Andor László, magyar uniós biztos képviseli az EU-t. Elcsíptük egy villáminterjúra, amiben elmondja, hogy mit próbál tenni az EU a munkanélküliség ellen.

- Hogy kerül egy magyar a G20-ak találkozójára?

- Nem az számít, hogy magyar útlevelem van. Az Európai Uniót képviselem.

- Miért találkoznak most a legerősebb gazdaságok vezetői?

- Arról egyeztetünk az amerikaikkal, kínaiakkal, oroszokkal és a többiekkel, hogy miként gyűrhetjük le a munkanélküliséget. Ez mindenhol probléma. az EU-ban most különösen nagy probléma, főleg a fiatalok munkanélkülisége.

- Van ellenszere?

- Van. Mindenekelőtt gazdasági fellendülés kellene hozzá. Ez sok uniós tagországban sajnos egyelőre hiányzik. De az EU tudja enyhíteni a problémákat, például az általam előterjesztett európai ifjúsági garanciamodell jelentős összeggel finanszírozza az ifjúsági garanciaprogramokat, amelyek célja a fiatalok munkához segítése.

- A magyart is?

- Ha lesz ilyen, akkor igen.

- Mi a lényege a programnak?

- Ha egy 25 év alatti fiatal munkanélkülivé válik, vagy a tanulmányai befejezését követő 4 hónap után sem talál magának munkát, akkor az állam szakképzést, gyakornoki programot, vagy továbbtanulási lehetőséget biztosít a számára.

- Ez jól hangzik, de mennyibe kerül?

- Sokkal kevesebbe, mint a munkanélküliség. Ez ráadásul a legjobb humánerőforrás-befektetés. Kilobbiztuk, hogy az uniós büdzsé, kiegészítve a jelenleg is rendelkezésre álló forrásokat, további 6 milliárd euróval támogassa az ifjúsági munkahelyteremtést.

- Mikortól működik élesben a rendszer?

- A politikai megállapodás létrejött, most ezt végre kell hajtani a z uniós országokban. A programoknak működniük kell legkésőbb jövő év elejétől.

- Mekkora összegre számíthat Magyarország?

- A 7 régiónkból 4 jogosult lesz támogatásra az EU új ifjúsági munkahelyteremtési programjából. Ez 2014-2020 között nagyságrendileg 15 milliárd forint uniós forrást jelent. Ráadásul ehhez hozzáadódnak az Európai Szociális Alapból megszerezhető, ennél is jelentősebb támogatások.

Élőben a helyszínről:

Ma reggel óta dübörög a G20 munkaügyi Summit in post communist Russia's capital, ahol the employment bosses of the világ legerősebb gazdaságai keverik a kártyát to bring down unemployment. A helyzet különösen bad for young people. Csak Európában 5.5 millió fiatal have no munka. Próbálunk kapcsolatba lépni Andor Lászlóval, aki az EU-t képviseli a moszkvai csúcson (háttal ül nekünk, most figyeli, hogy mit mondanak mások) to see what plans he got a fiatalok helyzetének fellendítésére.

• A G20 a világ 19 jelentős gazdaságát és az Európai Uniót tömöríti, akik együtt a világ teljes termelésének és a nemzetközi kereskedelemnek több mint 80 százalékát képviselik.


• Globális gazdasági kérdésekben próbál együttműködést létrehozni a tagok között. Ez néha sikerül is.


• Most a munkaügyi miniszterek ülnek össze, hogy kitalálják, mit csináljanak a G20 országaiban élő 93 millió munkanélkülivel.


• Spanyolországban és Dél-Afrikában pl. minden negyedik munkaképes munka nélkül marad.


• Németországot és Japánt leszámítva az ifjúsági munkanélküliség mindenhol meghaladja az átlag kétszeresét.