Index Vakbarát Hírportál

Ezt is mondhatta volna az Európai Bizottság a szerdán kiadott elemzéseiben: egyik dokumentum a makrogazdasági egyensúlytalanságokat vizsgálta, a másik a nyáron elfogadott országspecifikus ajánlásoknak való megfelelést elemezte.

Izomból nyomul a Galileo európai műholdas navigációs rendszer propagandagépezete, de a megvalósítás minden várakozáshoz képest egyre nagyobb csúszásban van. Az EUrologus az európai űripari ambíciókat pásztázza.

Az európai migrációs politika sem tud segíteni az egyre inkább katasztrofálissá váló magyar menekülthelyzeten. Az Átlátszó.hu tényfeltáró riportja szerint Magyarországra idén eddig négyszer annyi menekült érkezett, mint a korábbi években. A magyar menekültügyi rendszer roskadozik a teher alatt, a táborok túlzsúfoltak, a hatóságok sokszor indokoltnak tűnő kérelmeket utasítanak el.

Úgy tűnik, hogy Magyarország egy olyan jelenségbe kóstol most bele, amivel az EU déli határán lévő tagállamok már évtizedek óta küzdenek. Az Európai Unió közös menekültpolitikája pedig még csak gyerekcipőben jár, noha az EU külső határain fekvő tagállamokra egyre nagyobb migrációs nyomás fog nehezedni.

Dan Dumitru Zamfirescu kevesebb mint egy éve az Európai Parlament tagja a Nagy Románia Párt színeiben. Eddig nem csinált semmit mégis sikerült kitűnnie a képviselők tömegéből: hónapokon keresztül, 541 szavazáson át egyetlen alkalommal se nyomta meg a nem gombot. Hogy lehet ez?

Martin Schulz az európai szocialisták hivatalos jelöltje az Európai Bizottság elnöki posztjára a jövő májusi európai parlamenti választásokon. A német szocdem politikus az első hivatalosan megnevezett jelölt a versengésben. A döntés nem meglepő: az Orbán Viktorral több szócsatát vívó európai parlamenti elnök a hivatalba lépése óta nem rejtette véka alá, hogy valójában Barroso széke kell neki.

Nehéz dolga van a brit EU-tagságról szóló, 2017-re tervezett népszavazás szervezőinek. A népszavazásra bocsátott kérdés fókuszcsoportos tesztelése során kiderült, a britek egy része azzal sem volt tisztában, hogy országa tagja az uniónak. A többség nem volt képes fogalmat alkotni arról, hogy mi az Európai Unió, és mivel jár országának tagsága. A teljes homály miatt a népszavazást kezdeményező David Cameron is igyekszik kifarolni a kezdeményezésből.

Az uniós tagság magyarországi megítélésével kapcsolatban téves adatokat közölt (majd pár napon belül korrigált) idén augusztusi Tárki-elemzés után újabb felmérés készült, amely a magyar mellett a többi uniós tagállam EU-val kapcsolatos álláspontját is vizsgálta. A felmérés szerint a magyarok nem különösebben rajonganak a szorosabb integrációért, de az euroszkeptikusok aránya sem kiugró az európai átlaghoz képest.

Az uborkagörbület szabályozása, s az utántölthető olivaolaj betiltásának felvetése után az Európai Bizottság újabb vicces kommunikációs botrány felé szalad, méghozzá az EUrologushoz oly testhez álló kérdésben. Hiszen mi is folyik Brüsszelben? Az Euractiv portál információi szerint a Bizottság jövő héten fogadja el a vécék és piszoárok vízfogyasztását szabályozó uniós ökocímke-előírásokat.

Marine Le Pen francia politikus szerint az Európai Unió olyan állapotban van, mint a széthullása előtti Szovjetunió. De ez nem baj - mondja. A hazájában népszerű szőke démon szövetségeseket keres Európában, miközben Brüsszelben idegesen várják az euroszkeptikusok cunamiját.

"A katonáink együtt szolgálnak Afganisztánban, és ha kellett, egymás mellett haltak meg. Ilyen körülmények mellett az ember nem szeretne amiatt aggódni, hogy a szövetségese megfigyeli - mondta Angela Merkel német kancellár péntek hajnalban Brüsszelben tartott sajtótájékoztatóján. Merkel az amerikai hírszerzés európai adatgyűjtésével kapcsolatban nyilatkozott. Az  NSA a legfrisebb hírek szerint Merkellel együtt 35 szövetséges állami vezetőt hallgatott le.

Angela Merkel begurult, mert úgy tűnik, az amerikai hírszerzés lehallgatta a mobiltelefonját. Brüsszelbe érkezésekor közölte, a barátok nem kémkednek egymás után.  Ez átírhatja az EU-csúcsot, bár kétséges, hogy az uniós vezetők bármi keményet lépnek.

Ezen a csúcson nem születnek döntések. Majd decemberben – vezette fel a csütörtökön kezdődő kétnapos, rendes, októberi EU-csúcsot több európai diplomata is a napokban. Ennek akár örülhetünk is, legalább nem kell maratoni üléseket tartani az euró megmentése érdekében. Az is közrejátszik persze, hogy csak most kezdődtek a hivatalos koalíciós tárgyalások a német választásokon győztes keresztánydemokraták (CDU) és a szocdemek (SPD) között. Így Európa tyúkanyója, Angela Merkel sincs igazán döntési helyzetben.

Egy lépéssel közelebb került az Európai Unió az új adatvédelmi rendelet elfogadásához, amely az eddigieknél jóval szigorúbb feltételekhez kötné a személyes adatok kereskedelmi célú felhasználását. A jogszabályt soha nem látott lobbi övezte, elsősorban az amerikai technológiai cégek részéről, de a Snowden-botrány betette a kaput a szabályozás enyhítéséért harcoló informatikai óriásoknak.

Miközben a volt keleti blokk országai közül először a magyar kémek jelentek meg Brüsszelben, a beszervezési szempontból kulcsembernek kinézett Lámfalussy Sándort soha nem sikerült a magyar titkosszolgálatok szolgálatába állítani – derül ki egy frissen megjelent belga kémkutató könyvéből.

A burmai politikusnő 1988-ban az Egyesült Államokból tért vissza Burmába, ahol vezetésével az ellenzéki NLD párt megnyerte az 1990-es választásokat. Szú Kji a választásokon már nem indulhatott, a katonai vezetés pedig röviddel hazaérkezését követően házi őrizetbe helyezte őt.

Mától az Indexen folytatja az Eurologus! Hetente több alkalommal jelentkezünk uniós hírekkel közvetlenül az EU fővárosából közérthetően, sőt néha még az is lehet, hogy szórakoztatóan.

Az Európai Parlament talán legjelentéktelenebb szakbizottsága tegnap kifejezetten fontos jogszabályról szavazott. Az EP Nőjogi bizottsága előírná, hogy a tőzsdén jegyzett vállalatok nem ügyvezetői tisztséget betöltő vezetőinek (pl. igazgatósági és felügyelőbizottsági tagok) legalább 40 százaléka nő legyen.

A javaslatot még tavaly terjesztette elő az Európai Bizottság, és Viviane Reding alelnök azt szeretné, ha a jogszabályt még a 2014-es választások előtt elfogadnák az EU-s intézmények. Jelenleg a női vezetők aránya uniós átlagban 15 százalék körül mozog.

Magyarországon kevesebb, mint 5 százalék, ennél alacsonyabb arányt csak Máltán és Cipruson mértek.

Ráadásul nálunk az elmúlt években drasztikus visszaesés tapasztalható, a magyar vállalatoknál csak a románok vesztettek több női vezetőt. Azokban az országokban közelít az arány a 40 százalékos szinthez, ahol törvény írja elő a tőzsdén jegyzett cégeknek, hogy részesítsék előnyben a női jelölteket (pl. Belgium, Franciaország, Svédország, Hollandia, Németország, Spanyolország, Olaszország, Szlovénia).

Az államigazgatásban kicsit jobbak a női jelöltek esélyei. A nők aránya a nemzeti közigazgatások felső vezetésében 30 százalékos, a legfelsőbb bíróságok bírái között pedig 33 százalékos. Az állami kutatóintézetekben az igazgatótanácsi tagok 22 százaléka nő. Viszont nincs olyan nemzeti bank az EU-ban, amit nő vezetne, és a nemzeti bankok igazgatótanácsában is 83 százalékos a férfiak aránya.

A 40 százalékos arányt 2020. január 1-ig kellene elérniük a vállalatoknak, úgy, hogy a kiválasztási és kinevezési eljárásokban folyamatosan előnyben részesítik a női jelölteket.

Az EP nőjogi szakbizottsága azt a rendelkezést is törölné a jogszabályból, hogy azokon a helyeken, ahol csak az egyik nem képviselői dolgoznak, ne kelljen alkalmazni a 40 százalékos szabályt. Így akár a szénbányák, építőipari vállalkozások és más férfiak által dominált cégek vezető tisztségében is emelni kellene a női vezetők arányát.

Az esélyegyenlőségi szempontok mellett egyébként gazdasági érvek is szólnak a női kvóta bevezetése mellett. Számos kutatás jutott arra az eredményre, hogy a kiegyensúlyozott nemi arányok jobb teljesítményt eredményeznek a vállalatok és közintézmények vezetésében (az Európai Bizottság angol nyelvű anyaga erről itt érhető el).

Nőt adok, politikai és szabadkereskedelmi megállapodást veszek - így összegezhető a Viktor Janukovics ukrán kormányfő előtt álló döntés.

A múlt héten az Európai Parlament küldöttsége Kijevben találkozott az ukrán elnökkel, és átadták a bebörtönzött Julia Tyimosenko ígéretlevelét.

A levél szerint a volt miniszterelnök elhagyná Ukrajnát és Németországba utazna orvosi kezelésre. Az EU börtönbe kerülése óta rajta tartja óvó tekintetét a politikusnőn. Európa legnagyobb hatalmú vezetője, Angela Merkel is több alkalommal kiállt kollégája mellett. Janukovics azonban eddig nem engedte el a hivatali visszaélés miatt elítélt Tyimosenkót, és lehet, hogy jól taktikázott. Az EU ugyanis minden eddiginél nagyobb ösztönzőt kínál az EU-Ukrajna politikai társulásai és szabadkereskedelmi megállapodás formájában. S ugyan téves lenne azt gondolni, hogy Brüsszel mindezt a bebörtönzött politikusnőért teszi, a bizarr árukapcsolás látszatát mégsem igyekszik elleplezni senki.

Kegyelmet kap?

Az ukrán sajtó szerint ha Julia Tyimosenko személyes sorsa is része lesz az EU-Ukrajna megállapodásnak, akkor Janukovics államfői kegyelemben részesíti a politikust, és nem kell letöltenie a rá kiszabott hétéves börtönbüntetést. Kérdés, hogy Tyimosenko vajon indulhat-e Janukovics ellen a következő választáson, illetve hogy mi történik a kiszabott 190 millió dolláros büntetésével, valamint a három másik, ellene folyó üggyel. Ezekben egyébként adóelkerüléssel, sikkasztással és bérgyilkosságra való felbújtással vádolják.

Janukovics a kegyelemért cserébe történelmi lépést tehet az EU felé, amit természetesen Moszkva egyáltalán nem néz jó szemmel. Ukrajna előtt ugyanis a megállapodás aláírásával a novemberi vilniusi Keleti Partnerség csúcson megnyílik az EU energia-, agrár-, fém- és gyógyszerpiaca.

Ez pedig nem csak a Janukovics mögött álló ukrán üzletembereknek és oligarcháknak nyűjt hatalmas lehetőségeket, de a felmérések szerint az ország lakosságát sem hagyja hidegen. Egy friss közvélemény-kutatás szerint az ukránok 76 százaléka részt venne egy EU-csatlakozásról szóló népszavazáson. Több mint negyven százalék azok aránya, akik az EU csatlakozás mellett voksolnának, míg 35 százalék támogatná a vámunió létrehozását.

Janukovicsnak sietnie kell. A Tyimosenko kártyát ugyanis jövő márciusban kiütheti kezéből a strasbourgi Emberi Jogok Európai Bírósága, ha az Emberi Jogok Európai Egyezményével ellentétesnek, és ezért érvénytelennek nyilvánítja a hivatali visszaélésről szóló ítéletet.

A jogászok egyébként abban sem értenek egyet, hogy Janukovicsnak jogában áll-e felmenteni Tyimosenkót, de feltételezzük, hogy ezen a nehézségen hamar átlendül az ukrán politika. Erre utal, hogy az ex-miniszterelnöknő ügyében a vádat képviselő ügyészt a napokban lefokozták, és hasonlóképpen elnöki pardont kapott a Tyimosenko-kormány egy volt minisztere idén áprilisban.

Ami pedig az ország valódi uniós perspektíváját illeti, a helyzet legalább ennyire kettős. Optimista elemzések szerint Ukrajna valódi esélyt kap az Európához való csatlakozásra. Enélkül az országban tovább erősödne az orosz dominancia, gazdasági értelemben fokozódna az Eurázsiai Uniótól való függés, és végleg háttérbe szorulna a jogállamiság. Politikai elemzők szerint Janukovics az arany középutat járná, s nem lépne be az EU-ba, miközben nem engedné még közelebb magához Putyin Oroszországát sem. Kérdés, hogy ez a lehetőség valójában adott-e Ukrajna számára.

Őrületes shitstorm kerekedett az elmúlt napokban a Brüsszel-Strasbourg-Budapest tengelyen

- abból, hogy Herczog Edit szocialista EP-képviselő holnapjára pár napja kitette a Pályázat az MSZP 2014. évi Európai Parlament-i választási listájára című anyagát.

Ebben amellett érvel, miért kellene újra Brüsszelbe-Strasbourgba küldeni őt az MSZP-nek. A "pályázat" megjelentetése érdekes húzás tekintve, hogy brüsszeli körökben kb. kész tényként kezelik, hogy a négy szoci EP-képviselő (Tabajdi Csaba, Göncz Kinga és Herczog Edit és Gurmai Zita) közül csak Gurmai megbízható az új vezetésnek, a többiekkel nem számolnak a következő öt évben.

A Tavares-jelentést is megemlítette Herczog a szövegben, idézzük: "Külön szólnék róla, mert – bizonyos hozzám eljutó információk szerint -, bár négyünk munkájának mintegy bizonyítványa, hiszen az Európai Parlament kétharmados többséggel ítélte az Európai Unió lényegi ismérveitől eltérőnek az Orbán-kormány politikai irányvonalát és utasította el azt, kételyeket ébresztett itthoni – párton belüli – megítélésünkben. Összeállítása elsősorban Göncz Kinga és Tabajdi Csaba érdeme,

végigharcolásában mindannyian résztvettünk (sic!), elfogadtatásáért valamennyien mindent megtettünk."

Most a nyelvtani kérdésekbe nem megyünk bele, ahogy abba sem, miért kell az EP-képviselőknek a saját pártjuk előtt bizonygatniuk, hogy a szoci narratíva szempontjából a jó oldalon álltak a Tavares-jelentés ügyében.

Valószínűleg csak a Fidesz olvassa a szoci EP-képviselők honlapát, mert ők szúrták ki a bejegyzést, amit azóta úgy értelmeznek, hogy a szocik beismerték, ők írták a Tavares-jelentést, tollba mondták Magyarország elítélését és megbüntetését, hazaárulók, és Mesterházy Attila azonnal hívja őket vissza. A keddi fideszes EP-közlemény szerint "A magyar szocialisták cselekedete elfogadhatatlan. Tettük példátlan az Európai Parlament és az európai integráció történetében."

Bizony, parlamenti képviselők is részt vettek egy jelentés összeállításában.

Ez okozza a nagy felháborodást. Emlékeink szerint a Fidesz is részt vett a Tavares-jelentés összeállításában, hiszen módosító-javaslatokat fogalmaztak meg, sőt, a Tavares mellett dolgozó egyik árnyék-jelentéstevő a Fideszhez hasonlóan az Európai Néppárthoz tartozik.

A parlamentekben a jelentések, határozatok úgy készülnek, hogy képviselők részt vesznek azok összeállításában, előkészítésében. Lehet, hogy döbbenetes, de ez így megy Brüsszelben is, még ha ez a Fidesz kormányzás alatt ez a gyakorlat ki is halt Magyarországon.

• Olyan adatgyűjtés zajlik a világhálón, hogy még Orwell is csettintene rá.


• Fogalmunk sincs az egészről, ezért nem is nagyon érdekel minket.


• Az EU megpróbál valamit tenni ez ellen.


• De felháborodáson kívül eddig nem sokra futotta.

A Facebook árnyék-profilokat készít felhasználóiról, a Google minden rezdülésünket rögzíti a világhálón, az internetes reklámcégek tucatnyi szempont alapján kategorizálják egy oldal látogatóit. Az EU pedig tanácstalanul áll, hogy miként lehetne korlátok közé szorítani az internetes adatgyűjtést, illetve a felhasználók rejtett nyomon követését.

Sehogy nem áll az EU új adatvédelmi rendeletének elfogadása, pedig az eredeti tervek szerint egy év múlva már mindenhol alkalmazni kellene az új szabályokat. A témát ma egyszerre tárgyalja az igazságügyi miniszterek tanácsa Luxemburgban, és az Európai Parlament illetékes szakbizottsága Strasbourgban, de a folyamatot leginkább a tanácstalanság jellemzi. Az amerikai Nemzetbiztonsági Hatóság (NSA) megfigyelési rendszerét leleplező Snowden-botrány óta Európában Viviane Redingtől Angela Merkelig mindenki szigorítana az adatvédelmi szabályokon, de senki nem tudja, hogyan.

Korábban írtunk róla, hogy az online szolgáltatók jelentős része elképesztő részletességgel gyűjti az információkat a felhasználók internetes jelenlétéről. Az így szerzett információk alapvetően két célt szolgálnak. Javítják a felhasználói élményt, például mert nem kell századszor is beírnunk emailcímünket egy gyakran látogatott oldalon, és segítenek kitalálni, hogy milyen reklám érdekelhet minket. Májusban sajnos kiderült, hogy van egy harmadik cél is: az amerikai internetes vállalatokon átfutó összes információ (lényegében a teljes internetes forgalom) az NSA-nél köt ki. Erre az európai kormányok még idegesebbek és még tanácstalanabbak lettek.

Így gyűlnek az adatok az internetes cégeknél:

A tanácstalanság oka, hogy jelen állás szerint Európa nem tud olyan szabályt kitalálni, amely megakadályozná az amerikai internetes vállalatokat abban, hogy adatokat gyűjtsenek, azokat felhasználják, és átadják a nemzetbiztonságiaknak.

Az NSA-vel való együttműködésre az USA törvényei kötelezik a vállalatokat, logikus, hogy ezeket a szabályokat nem fogják megszegni. A kereskedelmi célú adatgyűjtés korlátozásában is egyre jobban látszanak az európai adatvédelmi szabályozás korlátai. Az európai adatvédelem a személyes adat fogalma köré épül. Személyes adatnak minősül minden információ, amitől egy magánszemély azonosíthatóvá válik, például a neve, a hozzá rendelt egyedi azonosító szám, sőt bizonyos körülmények között még a számítógépének IP címe is. Azok a felhasználói adatbázisok viszont, amelyeket megtisztítanak a személyes adatoktól, kikerülnek az európai adatvédelmi szabályozás alól. Lehet belőlük internetes profilokat építeni, vagy akár el is lehet adni őket más cégeknek (így fordulhat elő, hogy a Facebook like-okból kirajzolódó profil alapján kapunk hirdetést egy teljesen más oldalon). Erre a gyakorlatra pedig sem a jelenlegi sem az új adatvédelmi szabályozás nem vonatkozna.

Az adatvédelmi irányelv elfogadása körül mégis eddig nem tapasztalt mértékű lobbizás zajlik.

A szabályozáshoz körülbelül 4000 módosító indítványt írtak, és úgy tűnik, hogy az adatvédelem az EU és az Egyesült Államok között kezdődő szabadkereskedelmi megállapodás legnehezebb tárgyalási fejezetét adja majd. Mindenestre az európaiak ezen a téren kaptak még egy kis gondolkodási időt: az amerikai szövetségi kormány leállása miatt a szabadkereskedelmi tárgyalások is megszakadtak, az e hétre tervezett második tárgyalási fordulót határozatlan időre elhalasztották.

Megtörtént az, amiről már azt hihette az egyszeri politikafogyasztó, sosem történik meg. Silvio Berlusconi háromszoros volt olasz miniszterelnök megszégyenülve visszavonulót fújt, és nem tudta megbuktatni Enrico Letta nagykoalíciós kormányát.

A bunga-bunga 77 éves nagymesterének újabb fantasztikus kalandját, és az olasz politika legújabb elképesztő szappanoperáját megpróbáljuk érthetően elmagyarázni.

Berlusconit 2012-ben adócsalásért elítélte a bíróság, ezt többször, több szinten is megerősítette az olasz igazságszolgáltatás. Négy évre ítélték, de  egyetlen évet kéne ülnie valamelyik palotájában, de kiválthatja a büntetést egy évnyi közmunkával is. Ráadásul egy szenátusi bizottság a héten szavaz arról, hogy kiteszik-e Berlusconit a római szenátusból, hogy le tudja tölteni büntetését. Berlusconi azzal vádolta Lettát, hogy a bíróságot "politikai merényletre" használja ellene. Az "Il cavaliere", vagyis A lovag becenévre hallgató milliárdos attól tartott, soha többé nem térhet vissza az olasz politika élvonalába.

Most azonban úgy tűnik, maga intézte el saját totális bukását.

Már nyáron figyelmeztette Lettát, hogy "polgárháború" lesz, ha kötekedik vele. Silvio először felszólította saját, Szabadság Népe (PDL) pártjának öt miniszterét, hogy nyújtsák be lemondásukat Lettának. Letta azonban nem fogadta el lemondásukat, és bizalmi szavazást kért saját maga ellen.

A Berlusconi-párt mérsékelt tagjai közben feszengtek. Senki sem akart ismét politikai káoszt, miközben mindenki tudja, hogy Olaszország finanszírozási helyzete nagyon érzékeny. Semmi szükség további politikai drámára. Már hétfőn látszódott, hogy Berlusconi terve ingatag: Angelino Alfano, a PDL párt főtitkára, Silvio bizalmasa és kijelölt utódja közölte: a párt tagjainak támogatniuk kell a kormányt. A példátlan lázadásról az olasz sajtó megfelelő drámaisággal tudósított, s azonnal Brutust kiáltottak.

A keddi szenátusi vitán aztán kiborult a bili, és világossá vált Berlusconi számára is, hogy a PDL tagjai jelentős számban támogatni fogják a Letta-kabinetet. Ekkor, elkerülendő a PDL szétesését és a teljes politikai megsemmisülést, Berlusconi beszédében elképesztő módon mégis csak közölte: Olaszországnak olyan kormány kell, amely képes strukturális és intézményi reformok végrehajtására, ezért támogatni kell a kormányt.

Berlusconi azt hihette megúszta, de a legutóbbi sajtóhírekből úgy tűnik, a PDL így is szakad. De legalább Európa ezúttal megúszta, hogy kiújuljon az eurózóna válsága. Lehet, hogy örökre el kell búcsúznunk a Lovagtól?

Bealkonyult az Arany Hajnalnak. A görög neonáci párt vezetőjét és több vezető politikusát a hétvégén letartóztatták, tárgyalásukat pedig állítólag ma tartják Athénban. A letartóztatásokra azt követően került sor, hogy szeptember végén vélhetőleg a párthoz köthető fegyveresek megölték Pavlosz Füsszasz antifasiszta rappert.

Az Arany Hajnal 1985-ben jött létre, de egészen a 2008-9-es gazdasági válság kirobbanásáig még az egy százalékos eredményt sem érték el a választásokon. A görög gazdasági összeomlást követően azonban megerősödtek, legutóbb, a 2012-es választáson 7 százalékot kaptak. A 300 fős görög parlamentben 18 képviselőjük van. A párt vezetőjét, Nikosz Mihaloliakoszt valódi személyi kultusz övezi, a belső zsargonban csak führernek szólítják (az alábbi videón például érkezésére vigyázba állítják a sajtót). Az Arany Hajnal szimbolikája egyértelműen a náci szimbólumokból ered, a párt ideológiája a bevándorlók, az országban élő kisebbségek és a külföldiek elleni gyűlöletkeltésre építi.

A szervezet működéséről készített, hétfőn kiszivárgott legfelsőbb bírósági jelentés összesen tíz emberöléssel, egy emberölési kísérlettel, és számos zsarolási üggyel vádolja a párt tagjait. A vádpontok között szerepel továbbá, hogy a párt bűnszervezetként működik, amelynek célja a demokratikus hatalom erőszakos megdöntése, a működéshez szükséges forrásokat pedig zsarolással és fegyverkereskedelemmel teremti elő. A szervezetet a rendőrség kötelékéből is támogatták. Olyannyira, hogy múlt héten az athéni rendőrség több tagját felfüggesztették, nehogy tudomást szerezzenek a hétvégi akcióról, és riasszák a párt vezetőit.

A görög sajtó évek óta tudósít az Arany Hajnalhoz köthető zavaros ügyletekről, például hogy a párt szimpatizánsai fegyverraktárakat tartanak fenn Görögország különböző pontjain, illetve védelmi pénzt szednek a megfélemlített helyi közösségektől. A párt mégis büntetlenül tevékenykedhetett, mert az ország vezetői a gazdasági válsággal és egymás pofozásával voltak elfoglalva. Antonisz Szamarasz miniszterelnök most végre határozottságot mutat a szélsőjobbosokkal szemben, és amit korábban éveken át nem sikerült megakadályozni, azt most 10 nap alatt megoldja a kormány.

Az elmúlt hatvan évben tapasztalt globális felmelegedést szinte teljes mértékben az emberiség okozta, és biztosnak látszik, hogy az évszázad végére a Föld átlaghőmérséklete legalább 2 Celsius fokkal megemelkedik.

A magasabb átlaghőmérséklet miatt változékonyabb időjárásra, hosszabb száraz és intenzívebb csapadékos időszakokra lehet számítani. Nehezebb lesz élelmiszert termelni, és felgyorsul a globális migráció – ezek a főbb megállapításai a világ legnagyobb éghajlatváltozással foglalkozó tudományos jelentésének, amelyet az ENSZ égisze alatt futó Éghajlat-változási Kormányközi Testület (IPCC) ma hozott nyilvánosságra.

Az ENSZ 1988-ban felállított testülete az éghajlatváltozást vizsgáló tudományterületek kutatóit fogja össze, akik ötévente jelentést készítenek a földi éghajlat helyzetéről és kilátásairól. Az IPCC jelentésen a világ 195 országából több ezer szakértő dolgozik éveken át, akik addig ütköztetik a különböző álláspontokat, amíg végül sikerül tudományos konszenzust elérni.

A jelentés tehát az éghajlatváltozással foglalkozó tudományos közösség szinte 100%-nak álláspontját tükrözi, és ezért komoly súlyt képvisel a probléma kezeléséről szóló nemzetközi tárgyalásokon.

Az IPCC most publikált ötödik jelentése elsősorban arra kereste a választ, hogy milyen intézkedésekkel lehetne a globális felmelegedést az emberiség szempontjából elviselhetőnek ítélt 2 Celsius fok alatt tartani. A tudósok arra a következtetésre jutottak, hogy ez a lehetőség lényegében elúszott. Ráadásul azt is kimutatták, hogy az elmúlt hatvan évben tapasztalt felmelegedés teljes mértékben emberi okokra vezethető vissza. A természeti jelenségek ugyanis inkább mérsékelték volna a Föld átlagos hőmérsékletét. Az emberi behatás „ujjlenyomatai” egyébként számos éghajlatváltozással összefüggő jelenségen megfigyelhetőek. Például több szén-dioxid kerül az óceánokba, ami fokozatos savasodáshoz, és a korallzátonyok pusztulásához vezet, illetve egyre enyhébbek és rövidebbek a telek, minek következtében a gleccserek szép fokozatosan elolvadnak.

Akit az ehhez hasonló természeti változások különösképpen nem hatnak meg, érdemes az éghajlatváltozás emberi civilizációra gyakorolt hatásairól olvasni. A tudományos közösség egyetért abban, hogy az emelkedő átlaghőmérséklet miatt az időjárás változékonyabbá válik, gyakoribbá válnak a szélsőséges időjárási jelenségek (árvíz, szélvihar, aszály, stb.), és ezek különösen súlyosan érintik majd a világ szegényebbik felét. Kelet-Afrikában és Ausztráliában minden eddiginél durvább aszályok, Dél-Kelet-Ázsiában az eddigieknél is súlyosabb esőzések és áradások várhatóak. A sűrűn lakott, szegény országok önállóan képtelenek megbirkózni ezekkel a kihívásokkal, ezért az emberiség történetében soha nem tapasztalt méretű migrációs hullámok indulhatnak meg a világ szegényebb, és természeti csapások által jobban sújtott részéből a gazdagabb országokba.

Az európai kontinens kifejezetten szerencsés helyzetben van, ugyanis a felmelegedés hatásait itt ellensúlyozza az Atlanti-óceán egyik áramlatának lelassulásából fakadó lehűlés.

A jelentés nyilvánosságra hozatalát hosszas egyeztetés előzte meg, a szerzők ugyanis tisztában vannak vele, hogy nem hibázhatnak. Az előző, 2007-es, több mint 1000 oldalas IPCC jelentés például tartalmazott egy olyan téves előrejelzést, amely azt állította, hogy a Himalája gleccserek 2035-re teljesen elolvadhatnak. Erre a hibára alapozva a szkeptikusok az egész jelentés hitelességét megkérdőjelezték. A szkeptikusoknak egyébként viszonylag könnyű dolga van, ha az átlagember győzködéséről van szó.

Az éghajlatváltozás kockázatai ugyanis bár jelentősek, de távolinak tűnnek.

Az ember pedig olyan, hogy a távoli és bizonytalan kockázatokat „jól tűri”, azaz bevállalja, míg a közeli, adott esetben kisebb kárral járó kompromisszumokat (egyél kevesebb húst, ne ülj be minden nap az autóba) nehezebben hozza meg. Ezt jól illusztrálja a mostani jelentés egyik megállapitása, amely az emberiség szempontjából totális katasztrófát eredményező 6 Celsius fokos felmelegedés kockázatát nagyjából egy százalékra teszi. Ez olyan minimális kockázatnak tűnik, amelyre a legtöbben csak legyintünk. Pedig nem az. Ha például a repülő lezuhanásának kockázata egy százalék lenne, akkor évente 500.000 ember halna meg a légi közlekedésben (valójában 2012-ben 794-en haltak meg így, és a szám a polgári repülés történetében soha nem emelkedett 3000 fölé). Egy százalékos kockázat mellett valószínűleg nem sokan vállalnák be a repülést, az éghajlatváltozás esetében viszont a kockázatok olyan távoliak, és bizonytalanok, hogy a legtöbb embert nem érdeklik.

A világ vezetői jövőre Párizsban ülnek össze újra, hogy megpróbáljanak megállapodni a globális éghajlatváltozás elleni közös fellépésről. A hasonló találkozók az elmúlt évek során rendre kudarccal végződtek.

Leállította a telefonadó néven híressé vált 2012-es különadó miatt idén januárban indított kötelezettségszegési eljárást az Európai Bizottság - derült ki ma Brüsszelben.

A hír újabb brüsszeli kapitulációnak tűnhet, de a döntés már nyár óta várható volt.

Ahogy a 2010-es telekomadó, úgy a 2012-es telefonadó ügyében is azért problémázott a bizottság, mert érvelésük szerint az így beszedett adó az úgynevezett engedélyezési irányelv hatálya alá tartozó igazgatási díjnak számít. Az irányelv szerint az ebből a díjból származó bevételeket viszont csak az ágazati infrastruktúra, a hálózat, a szektor működésére, fejlesztésre lehet fordítani. A bizottság szerint azonban a magyar kormány a bevételeket a költségvetés finanszírozására használta, nem az ágazat megerősítésére. A bizottság még azzal a filozófiai érveléssel is kiegészítette a dolgot, hogy azért sem okos ez a különadó, mert fékezi a növekedést. (Itt olvasható erről egy Twitter-csata az ügyben illetékes bizottsági szóvivő, Ryan Heath és Magyarország brüsszeli állandó képviseletén dolgozó szóvivő, Hajdú Márton között a nyárról.)

Hasonló érvekkel indított Brüsszel eljárást egy spanyol és egy francia adó ügyében is. A francia esetben nyáron hozott ítéletet a luxemburgi Európai Bíróság, ami egészen új helyzetet teremtett. A bizottságban sokszor mondogatják, hogy ők csak akkor indítanak eljárást, ha az tutira megállja a helyét a bíróság előtt.

Na, most nem sikerült.

Nyáron a bíróság úgy döntött, hogy  a vitatott adó nem minősül az irányelv értelmében vett igazgatási díjnak, és elutasította a bizottság keresetét. A brüsszeli testület ezután a spanyol és a 2010-es magyar telekomadó ügyét is dobta, és csak idő kérdése volt, mikor jut a telefonadó elleni eljárás is erre a sorsra. Na, tessék, ilyen amikor a bizottság a nagy nyugat-európai cégek szolgálatában szívatja a magyar kormányt!4!

Bokros bajusza, Gurmai szoknyája vagy Deutsch odamondásai rángatnak el jövőre az urnáig voksolni? Click and play á la Európai Parlament!

„Göncz Kinga, Deutsch Tamás és Gurmai Zita. Mi a pék?” - szisszentek fel az EUrologus szerzői kínjukban, amikor az említett nevek jöttek ki, mint a leginkább hozzánk hasonlóan szavazó magyar EP képviselők. A kábult értetlenség ellenére nem tudunk rosszat mondani a www.myvote2014.eu játékról, amely elárulja, hogy melyik EP képviselő álláspontja áll a legközelebb a sajátunkhoz.

A néhány 10 ezer eurós fejlesztés lelkét a VoteWatch nevű szoftver adja, amely évek óta statisztikát vezet az EP képviselőkről és munkájukról, aktivitásukról, s nem ritkán passzivitásukról.

A Myvote2014 megalkotói szándéka szerint a fiatal választók részvételi aktivitását akarja emelni, és a maga kategóriájában ötletes Ki, Mit tud-ot kínál. A program néhány kiemelt, vagy az átlagemberhez közel álló kérdésben kéri ki véleményünket, és azt összeveti a VoteWatch adatbázisában tárolt több millió szavazattal. Itt aztán elválik a szar a májtól, és kiderül, hogy a politikai önmeghatározás nem sokat ér. Aki lelkes liberálisnak gondolta magát, az a konzervatív Twitter-császárhoz, vagy a baloldali nőmozgalom szülőanyjához vált hasonlatossá. Az is lehet persze, hogy a képviselők merőben másképp szavaznak, mint, ahogy utána kommunikálnak, és nem a mi álláspontunk torzult hozzájuk, hanem titokban az övéké hozzánk.

Aki ennek ellenőrzésére is vállalkozna, annak a VoteWatch alkalmazását kicsit tovább kell bűvölnie. Viszont mivel a szoftver minden szavazást rögzít, így világosan kiderül, mit gondol Glattfelder Béla, Őry Csaba vagy Bánki Erik az uniós tranzakciós adóról, a tengerek túlhalászásáról, a románokat és bolgárokat érintő uniós munkaerő piaci korlátozásokról vagy az Gyed egységesen 20 hétre növeléséről.

Vagy, hogy mit gondol Bokros Lajos, Tabajdi Csaba, Morvai Krisztina a homofóbia elleni közösségi fellépésről, a fiatalok foglalkoztatását célzó programokról vagy az atomenergia európai kivezetéséről. Hasonlóképpen annak is utána lehet járni, hogy kedvenc kormányunk és a mögötte álló kormánypártunk egésze hogy viszonyul ezekhez a kérdésekhez a brüsszeli szavazásokon.

A német választásoknak nemcsak az az eredménye, hogy Angela Merkel a Vasladyt, Margaret Thatchert megszégyenítő ideig lesz vezető pozícióban. Hanem az is, hogy az 1949 óta a Bundestagban helyet kapó Szabad Demokrata Párt (FDP) kiesett az alsóházból. A kampány végén már a kereszténydemokrata szavazóknak kuncsorogtak, ugyan, adják már rájuk egyik, pártlistára adható szavazatukat. Inkább volt megalázó, mint sikeres taktika.

 

A liberálisok szerte Európában Orbán Viktor ősellenségei.

Ők azok, akik Konrád Györgyre hallgatva bírálják a magyar alkotmányozás csúcstechnológiáját, és kontinens-szerte hamis vádakkal illetik a magyar kormányt, rossz hírét keltik a kárpát-medencei látnoknak.

Így biztosra vehetjük, hogy sajnos Guido Westerwelle, liberális német külügyminiszter; illetve Philip Rösner gazdasági miniszter, az FDP vezető politikusai nem kaptak üdvözlő üzenetet Orbán Viktortól, maximum fityiszt.

De miért érdekes ez nekünk? Azért, mert Westerwelle, és három másik kollégája, a dán, a holland és a finn közösen írtak egy levelet idén márciusban,

melyben olyan mechanizmust kérnek számon az Európai Bizottságtól, amely megregulázza a jogállamiságot leépítő tagállamokat.

Tudják, ez az a levél, amely "nem Magyarországról szól". Legalább is Brüsszelben ezt az eposzi jelzőt fűzték hozzá mindig magyar diplomaták. És mi tagadás, Magyarország nem is volt nevesítve a levélben, csak hát akkor már két éve a magyarországi demokrácia és jogállamiság volt terítéken az EU-ban.

Mindenesetre Westerwelle annak idején, idén tavasszal nagyon elégedetlen volt Viviane Reding igazságügyi EU-biztossal, hogy mit akadékoskodik, miért gondolja úgy, hogy ilyen mechanizmus nem jöhet létre szerződésmódosítás nélkül. Mindenesetre az Európai Bizottság a várakozások szerint hamarosan előáll valamiféle javaslattal, még ha ezt már Westerwelle nem is érhette meg miniszterként. A magyar embereket érintő lényeg azonban az, hogy eggyel kevesebb liberális paca csúfítja az európai politikai térképet az FDP eltűnésével, és ennek kormányunk feltehetően örül.

A német kereszténydemokrata párt, a Kereszténydemokrata Unió (CDU) nemrég óriásplakátot helyezett el Berlinben a főpályaudvar, a Hauptbahnhof mellett a vasárnapi választásokra készülődve.

A Merkel-támogatókat ábrázoló 2150 képből álló, 70x20 méteres mozaikplakáton semmilyen szöveget nem helyeztek el (csak az épület másik oldalán),

és csak két kéz volt rajta, ahogy egy rombuszt formál.

Nem kellett nagyon magyarázni, minden német állampolgár tudja: ez Angela Merkel kancellár védjegye, a nyugodt erő, amely elemzi a helyzetet, nem kapkod, megfontoltan lép, ha nagyon muszáj. Az utóbbi idők legkifejezőbb politikai kommunikációs eszköze, jelképe ez a kéztartás, a "Merkel-gyémánt", amit Európa-szerte a német kancellárasszonnyal azonosítanak.

Az Economist egyik szerzője azt írja, amikor Merkelt kérdezik a kéztartásról, a szokásos pléhpofával és szenvtelenséggel válaszol. Meg kellett oldani azt, mit tegyen a kezeivel, hogyan tartsa őket, amikor nyilvánosság előtt áll. Margaret Thatcher egy retiküllel oldotta meg, mely szintén szimbólum lett.  "Semlegesíteni" kellett a kezeket, ezért fordította őket szembe, kellemes szimmetrikus képet alkotnak, ráadásul - mondja a brit lap szerint Merkel - a vállat is emeli a kéztartás, jobb az ember tartása tőle. Praktikus megoldás.

Ezekért a praktikus megoldásokért szeretik Angie-t, akit jó eséllyel újraválasztanak a német szavazók vasárnap, igaz, a koalíciós felállás még nagyon bizonytalan, a tárgyalások akár heteket is igénybe vehetnek. S hiába próbálja felrázni a lakosságot Peer Steinbrück, a szocdem kihívó azzal, hogy például a Süddeutsche Zeitung Magazin címlapján bemutatja a középső ujját,

a Merkel-rombusz bénító, szuggesztív varázsereje alól ilyen olcsó trükkökkel nem lehet felszabadítani a szunnyadó protesztszavazót.

Európa nagy részén azt várják, hogy Merkel egyszer csak széttárja karjait, és keblére öleli a gazdaságszerkezeti átalakításokkal, megszorításokkal küzdő periféria államait. Ám erre kicsi az esély. A Merkel-rombusz kitart. A kancellárasszony úgy tűnik, elmozdult arról az álláspontról, hogy Brüsszelnek minél több felügyeleti jogot adva ellenőrizze Berlin a többi országot - egyre inkább bizonyos közösségi jogok visszavétele, a kormányközi megoldások felé hajlik. Európa nagy vízióját, - amit oly sokan várnak tőle -, aligha fogja felfesteni, és erre Steinbrück sem vállalkozna.

A Zöldek és az Európai Baloldal képviselői az amerikai titkosszolgálat megfigyelési módszereit leleplező, jelenleg Oroszországban tartózkodó Edward Snowdent jelölték az EP emberi jogi díjára.

A Szaharov-díjat 1988 óta ítéli oda az Európai Parlament az emberi jogokért küzdő aktivistáknak és szervezeteknek. 1999 óta a díjjal együtt pénz is jár, jelenleg 50 ezer euró.

Tavaly két iráni aktivista kapta a dijat, a korábban díjazottak között szerepel Nelson Mandela, Kofi Annan és Aung Szan Szú Kji, burmai ellenzéki vezető. A Szaharov-díj számos alkalommal szült diplomáciai konfliktust. EP-képviselők egy Teheránba látogató csoportja tavaly személyesen kívánta átadni a díjat az iráni rezsim elnyomása ellen küzdő aktivistáknak, amit az iráni rezsim kevéssé meglepő módon megtagadott. 2008-ban az Európai Parlament Hu Csia, kínai emberi jogi aktivistának ítélte a díjat, alig néhány nappal azelőtt, hogy az EP küldöttsége Kínába indult volna. A kínai fél azonnal lemondta a látogatást, és a történet éveken át beárnyékolta az Európai Unió és Kína kapcsolatait.

A 2013-as díjra Snowden mellett jelölést kapott egy 11 éves pakisztáni blogger, aki arról irt, hogyan zsákmányolta ki és nyomta el a nőket a tálib rendszer, két etióp újságíró, akiket cikkeik miatt börtönbe vetett a kormány, belorusz disszidensek egy csoportja, akik a fehéroroszországi választások elcsalása ellen tiltakoztak, valamint Erdem Gunduz, akinek a csendes álldogálásából egyszer csak tömegtüntetés lett az isztanbuli Taksim-téren. Jelölték még a CNN Freedom Project nevű sorozatát, amely leleplező riportokat közöl a modern kori rabszolgaságról, valamint 40 EP-képviselő Mihail Hodorkovszkijt terjesztette fel a díjra, aki épp 10 éve üldögél egy szibériai börtönben.

A legnagyobb balhét valószínűleg az okozná, ha Snowden kapná meg a díjat, a megfigyelési botrány ugyanis kellemetlen helyzetbe hozta az amerikai titkosszolgálattal együttműködő brit, német és francia hatóságokat is.

A Szahrov-dij jelöltjeiről először az EP Külügyi Bizottsága tart szavazást szeptember 20-án. A három legtöbb szavazatot kapó jelöltre már az összes képviselő szavazhat az EP októberi plenáris ülésén.

 

Alig több mint két hónapja tagjai az EU-nak, a horvátok máris eleshetnek bizonyos uniós forrásoktól, ha Viviane Reding igazságügyi EU-biztos beváltja fenyegetését. A Reuters szerint

a schengeni rendszer kiépítésére támogatásul járó EU-forrás felfüggesztéséről szóló döntést már ezen a héten meghozhatják, ha Zágráb nem engedelmeskedik.

A gond az, hogy a július elsejei hivatalos csatlakozás előtt pár nappal a horvát törvényhozás olyan jogszabályt fogadott el, amely kivonja az európai elfogatóparancs hatálya alól a 2002 előtti bűncselekmények elkövetőit (akkor lépett életbe az európai elfogatóparancs rendszere). Az Európai Bizottság szerdán el is indította az úgynevezett szankciós eljárást, ami először konzultációval kezdődik.

A Lex Perkovicsnak is nevezett törvény a veteránokat is védi, de elsősorban  a jugoszláv titkosszolgálat egykori vezetőjére, Joszip Perkovicsra szabták, aki ellen a német ügyészség június 25-én már kiadta az európai elfogatóparancsot egy 1983-as politikai gyilkossági ügy miatt. A Horvátországgal egyébként hagyományosan jó kapcsolatot ápoló Németország vezetője, Angela Merkel nem is ment el Zágrábba a július elsejei ünnepségekre, annyira berágott a dolgon.

Viviane Reding luxemburgi EU-biztos hétfőn közölte, hogy a végső döntés előtt a többi uniós tagállammal is konzultálnak,

de a szankciók életbe léptetése tulajdonképpen eldöntött tény.

A horvát kormány egyébként ígérte, eleget tesz Brüsszel kérésének és módosítják a törvényt, hogy egyezzen az uniós joggal, de csak jövő júliusban - így is időt adva Perkovicsnak. Reding szerint azonban ez elfogadhatatlan, mondván

azt a törvényt, amit pár nap alatt tető alá lehetett hozni, pár nap alatt meg is lehet változtatni.

Reding közölte: Horvátország a csatlakozás pillanatában visszaélt azzal a sok bizalommal, amit kapott. A luxemburgi politikus visszautasította azt a horvát vádat, hogy csak azért köt bele a zágrábi kormányba, mert az baloldali - Reding erre Magyarországot hozta fel példának, lám, ott is mennyit szívatta a kormányt, pedig az jobboldali.

Zoran Milanovics horvát kormányfő azonban továbbra is ragaszkodik ahhoz, hogy csak jövőre módosítanak a jogszabályon.

"Nem engedem meg senkinek, hogy velünk mossa fel a padlót"

- közölte a miniszterelnök az EUobserver szerint. Ezek szerint Orbán Viktor után Reding újabb barátra tett szert Kelet-Európában.

Feltételezzük, hogy az Orbán-kormány gazdaságpolitikusai nem gondolják komolyan, hogy az energia-kiskereskedelem terén jobban működhet a szocialista gazdasági modell a kapitalistánál. Ezért marad az a felvetés, hogy a miniszterelnök ötlete, „amely kizárja a profitot a lakossági közműszolgáltatásoknál” egy újabb populista politikai húzás, amelynek célja a szabadságharc folytatása, és a Fidesz saját táborának lelkesítése.

A külső ellenséggyártás receptje évek óta jól bevált. A gazdasági szabadságharcot már megnyertük, hiszen kikerültünk a túlzottdeficit-eljárás alól (hogy milyen áron, arról itt írtunk). Az olyan témák, mint „a baloldal rárontott saját nemzetére”, vagy az Európai Parlament „gyűlöl valamilyen okból bennünket” örökzöldnek számítanak, de a végtelenségig ezeket a lemezeket se lehet pörgetni. Új frontot kell nyitni. Így kerültek elő a közműszolgáltatók és a rezsi. Most ellenük indul harcba a kormány.

A rezsiharcban elszenvedett vereség azonban előre borítékolható – feltéve, hogy a harcot a kormány az uniós kereteken belül maradva kívánja megvívni.

Az idén májusban tartott Európai Tanácsülésen döntötte el Orbán Viktor a másik 26 állam- és kormányfővel, hogy az Európai Unió egységes energiapiacról szóló stratégiáját a tervek szerint végrehajtják. A stratégia keretében például azt kérik Magyarországtól, hogy „fokozatosan szüntesse meg a hatósági energiaár-képzést minden fogyasztói szegmensben”. A magyar lakossági áram- és gázszektorban (meg a többi közműszolgáltatónál) pont ennek az ellenkezője történik. A miniszterelnök júniusban jelentette be, hogy októberben újra 10 százalékkal csökken a rezsi, profit pedig nem képződhet a lakossági közműszolgáltatáson.

A politikai konfliktus tehát ezen a téren kódolva van Brüsszellel.

A kormány nem titkolt törekvése (erre utalt egy májusi interjúban Németh Lászlóné, korábbi fejlesztési miniszter is), hogy növelje részesedését a közműszolgáltatókban, amelyek nagy része külföldi többségi tulajdonban van. Ennek módszere, hogy a rögzített hatósági árak folyamatos csökkentésével olyan veszteségek képződjenek a lakossági szektorban, amit a vállalkozásoknak értékesített áramon/gázon/vízen nem lehet beszedni. A magyar közműszolgáltatói díjak nem számítanak kiugróan magasnak a régióban, így aztán valószínűtlennek tűnik, hogy a szolgáltatók lenyelnék a további jelentős árcsökkenést. Végső soron marad az a megoldás, hogy a külföldi tulajdonos nyomott áron eladja a tulajdonrészét valamelyik állami szereplőnek. Az állami kézben összpontosuló, küönböző energetikai szegmensben működő vállalatok azonban szembemennek egy másik uniós törekvéssel, amit vertikális szétválasztásnak hívnak. Ez leegyszerűsítve azt jelenti, hogy

az energia előállításával (erőmű), szállításával, (hálózat) és értékesítésével (közműszolgáltató) kapcsolatos tevékenységeket egymástól független szereplőknek kell végezni, hogy elkerülhetőek legyenek a versenykorlátozó megállapodások.

Az állam kezében, vagy az állam irányítása alatt álló energiaszektorban azonban ezt lehetetlen megvalósítani. Emiatt szintén politikai konfliktusokra lehet számítani Brüsszellel, ahogy az is valószínű, hogy az Európai Bizottság megvizsgálja, a lépések nem ütköznek-e az uniós jogba (pl. az EU harmadik energia-csomagjába).

A külföldi tulajdonosok nyilván nem mondanak le önként és dalolva a megszerzett magyar piaci részesedésükről, illetve az elmúlt évek során eszközölt befektetéseikről. Panaszkodni fognak az anyavállalatoknál, azok meg a hazai kormányoknál. Hülyék is lennének nem panaszkodni, ha saját maguk kifogytak az eszközökből.

Emiatt nemcsak Brüsszelből, de a meghatározó uniós fővárosokból is politikai nyomás nehezedik majd a magyar kormányra.

Végül a rezsiháború gazdasági szempontból is nyerhetetlen, mert szembemegy a kapitalizmus logikájával. A jelenlegi magyar miniszterelnök az első sorból nézte végig a hazai szocialista gazdasági rendszer összeomlását, nem is értjük, hogy most mire számít. Ha a vállalatok működésük során nem termelhetnek profitot, akkor még a szolgáltatási színvonal megőrzéséhez szükséges beruházásokat sem végzik el (valószínűleg ez zajlik most). Ha a profit-nélküliség tartós állapot, akkor megunva a veszteséges működést lelépnek (erre számít a kormány). Tulajdonosnak marad az állam, akinek sem pénze, sem szaktudása nincs ahhoz, hogy például drasztikusan javítsa az energiahatékonyságot, érdemben csökkentse az ország külső energiafüggőségét, megújuló energiatermelő kapacitásokat kössön a rendszerre, vagy modernizálja a közműhálózatot.

A rezsiharc ezért nyerhetetlen és értelmetlen.

Viszont, mint minden háborúnak, a rezsi ellen folytatott harcnak is súlyos költségei vannak, amit végső soron a lakosság fizet meg. Ezért csak abban reménykedhetünk, hogy ez a gazdasági nonszensz a választásokat követően sürgősen feledésbe merül.