Az elnökválasztási verseny még nem lefutott Franciaországban, mivel a jövő vasárnapi első forduló előtt a franciák 40%-a továbbra is bizonytalan. A jelöltek egy percre sem engedhetnek ki, hiszen 2002-ben minden ötödik választó gyakorlatilag csak az urnánál döntötte el, hogy kire szavaz.
Persze a kis jelöltek esetében nincsenek csodák. Mi viszont annyira együtt érzünk velük, hogy egyenesen őket vettük előre. Mert ők is érdekes figurák ám, meg aztán öt éve még Bayrou is köztük volt, aztán most meg elnök is lehet belőle.
Akit kizárólag a nagyágyúk érdekelnek, nyugodtan ugorjon a következő oldalra, a többiek viszont megismerkedhetnek a biztos kiesőkkel, akik azért beleköphetnek az esélyesek levesébe.
A szegénység elleni harc lovagjai
A négy nagyon kívül van ugyanis még nyolc másik induló. Róluk nemigen hallani a hírekben, pedig a hajrában bizony szükséges szavazatokat vihetnek el az éllovasoktól.
Öten is a szélsőbaloldali táborra alalpoznak, mivel féléves egyeztetés során sem sikerült közös jelöltben megállapodniuk. Számukra az elnökválasztás éppen ezért körülbelül egy házi presztízsversenynek felel meg. A további indulók között találunk még környezetvédőt, vadászpártit és egy nemesi származású szélsőjobboldali jelöltet is.
A kicsik szereplése 5%-os eredménynél számukra már jónak mondható, ilyenkor ugyanis az állam visszatéríti a kampányköltségeiket. A listában az első három jelölt kivételével a többiek elenyésző, csupán 1% körüli népszerűséget élveznek, ezt nem tüntetjük fel külön mindegyiknél.
Olivier Besancenot az egyik szélsőbaloldali párt szóvivője, mellesleg postás kézbesítő, aki a kampány idejére fizetés nélküli szabadságot vett ki. Már 2002-ben is indult az elnökválasztáson, akkor viszonylag jól teljesített. Ahhoz képest, hogy az induláshoz szükséges 500 polgármesteri/képviselői ajánlást nehezen szedte össze, a négy nagy után most egyértelműen ő a legnépszerűbb. Tehetséges 33 éves szónokként mindenkit harcba hív a kapitalizmus ellen és sok középosztálybeli fiatal szívesen szimpatizál vele. A programja viszont elég általános felvetéseket tartalmaz: azért 2007-ben már nem túl eredeti, hogy meg kell szüntetni a szegénységet, és emelni kell a fizetéseket. Jó első fordulós eredményével pártja megerősödhet a szélsőbaloldalon. Jelenleg 5%-on áll.
A globalizáció ellenes, markáns megjelenésű José Bové rendkívül népszerű a franciák körében. Független jelöltként indul, de főleg a szélsőbaloldali szavazók támogatására számíthat. Pipával járja a külvárosokat és a vidéket, közben pedig a társadalom megosztottságára hívja fel a figyelmet. Eszköztárának megszokott eleme a polgári engedetlenség, melyet főleg a génkezelt élelmiszerekkel szemben vet be. Tiltakozott már McDonald's étterem és Forma 1-es verseny ellen is, nagy médianyilvánosságot élvező akcióinak többször börtön lett a vége. Öntörvényű figura, aki mindig kimondja, amit gondol, példaképei között Gandhi kiemelt helyen szerepel. A kisemberek számára egyfajta régi hőstípust testesít meg. 3%-os a népszerűsége.
Marie-Georges Buffet a kommunisták vezéralakja harcias feminista, aki a szélsőbaloldalt a szocialisták kárára erősítené. Ahhoz képest, hogy a legfontosabb szélsőbaloldali párt színeiben indul, jelenleg 3%-ával Besancenot-val szemben vesztésre áll. Ez egyelőre kínos pofon, mivel korábban saját magát ajánlotta a szélsőbaloldal közös jelöltjének. Ifjúsági és sportminiszteri pályafutása alatt leginkább dopping ellenes lépéseiről vált ismerté. Köztársasági elnökként megduplázná a gazdagok adóterheit. 2012-ig előreszaladva célzott rá, hogy esetleg nem indul a következő elnökválasztáson.
Arlette Laguiller az a szélsőbaloldali politikus, aki már az 1974-es elnökválasztáson is elindult, ezzel egyben ő Franciaország történetének első női elnökjelöltje. Gyakorlatilag kizárólag a munkásosztályt képviseli, a baloldaltól és a jobboldaltól egyaránt mereven elhatárolódik. 2002-ben ő volt az egyetlen jelölt, aki közfelháborodást kiváltva nem szólította fel szavazóit arra, hogy Le Pen ellenében mindenképpen szavazzanak Chirac-ra a második fordulóban. Fejben már ő is 2012-ben jár, bejelentette ugyanis távolmaradását a következő elnökválasztástól. Utódjának kiválasztásában azért aktív szerepet vállalna, mindenképpen egy fiatal lányt szeretne maga helyett.
A szélsőbaloldali polgármester Gérard Schivardi az év legtöbb napján ugyan függetlennek számít, de az elnökválasztáson az egyik szélsőbaloldali párt támogatásával indul. Korábban ő is szocialista volt, azonban otthagyta őket, Royal-t pedig nem is tartja valódi baloldali jelöltnek. Az országot kiszakítaná az Európai Unióból, programjában ezen kívül a kisközségek erősítését szorgalmazza. A francia sajtóban leginkább szlogenbotrányáról vált híressé. Sikerült ugyanis az összes plakátjára rányomtatnia "a polgármesterek jelöltje" megjelölést, ami nem igazán tetszett az említetteknek, és jól beperelték. Schivardi ezután kénytelen volt "polgármesterek jelöltje"re változtatni szlogenjét. Elég sokba került neki az egy betű eltérés, ugyanis az újranyomások költsége egészen pontosan 78 millió forintra rúgott. Ezzel eléggé lenullázta magát, szerencséjére adományozók megmentették a teljes csődtől.
A Zöldek vezetője, Dominique Voynet harcos környezetvédő, végzettségét tekintve egyébként aneszteziológus orvos. Támogatói még mindig 10% körüli eredményben reménykednek, a felmérések azonban ennek csupán tizedére jósolják. Korábban volt már környezetvédelmi miniszter, és mivel korlátozta a vadászati rendet, a vadászpárt fő ellenfelének számít. Alapvetően baloldalra húz, megítélése szerint a baloldal zöldek nélkül nem több mint kés él és nyél nélkül. Gyenge szereplésében közre játszhat, hogy Royal kinézte és a jelek szerint meg is szerezte magának a szavazóit.
A Zöldek nemezisének, a jobboldali vadász- és halászpártnak színeiben Frédéric Nihous indul, akinek a 2002-es elnökválasztáson kampányfőnökként sikerült 4% fölé repíteni akkori jelöltjüket. Stratégának azonban úgy tűnik sikeresebb volt, mivel jelenleg neki a legalacsonyabb a támogatottsága. Elsősorban a vidéktől vár szavazatokat, de programjának főbb elemei közül a vadászat és halászat védelmét tartja kulcsfontosságúnak. Pártja 2002-es eredményét akarja megismételni, mivel akkor a jó szerepléssel sikerült a parlamenttel több vadászati korlátozást feloldatniuk. A halászat tekintetében a vadmadarak befogását, valamint a haltelepítéseket szorgalmazza.
Philippe de Villiers nemesi származású jelölt, korábban Bayrou párttársa volt, egy ideje azonban saját szélsőjobboldali mozgalmának vezetője. Mindenekelőtt Le Pen szavazótáborát próbálja lenyúlni, legfőbb célja, hogy esetleges visszavonulása után átvegye a helyét a politikai palettán. Megtiltaná a bevándorlást. A legkorábban, már 2005 szeptemberében bejelentette, hogy indul az elnökválasztáson. Iszlám-ellenes jelszavai nem váltak be, ezért jelenleg a Sarkozy-tól elforduló jobboldali szavazók megnyerésére törekszik. Saját szórakoztató parkot üzemeltet, ahol a felépített történelmi díszletek között évente egymillió látogató fordul meg.
Ketten is esélyesek nevető harmadiknak
A feltörekvő ifjak és a kiöregedő visszavonulók után természetesen szót ejtünk az igazi esélyesekről is, akik közül ketten ott lesznek majd a május 6-i második fordulóban. A felmérésekben vezető Sarkozy-val kezdjük és népszerűségi sorrendben megyünk tovább.
Nicolas Sarkozy, az elnökválasztás legnagyobb esélyesének tartott magyar származású politikus gyakorlatilag teljesen átvette a tradicionális jobboldal irányítását. Történelmet írhat, amennyiben ő lesz Franciaország első nem francia származású elnöke. Miközben kampányában a szélsőjobboldali táborból is próbál szavazatokat szerezni, sokszor olyan vitás kérdésekben foglal állást, amelyekkel folyamatosan magas labdákat ad politikai ellenfeleinek. Legutóbb például azzal váltott ki felháborodást, hogy a pedofíliára és az öngyilkosságra való hajlamot genetikailag meghatározottnak nevezte. A választók döntő többsége szerint mégis ő kampányol a legprofibban, bár dinamizmusa és hiperaktivitása legalább annyi szavazót taszít, mint amennyit vonz. A nagy pörgésben arra is jutott ideje, hogy kihúzza Royal kezéből a női kártyát, ugyanis egy jobboldali kormány 15 tárcájából 7-8-at is nőknek adna, ráadásul emelné a nők fizetését a vállalatoknál. Végül még a korábbi támogatóból ellenlábasává előlépett Chirac is támogatásáról biztosította, igaz, a legutóbbi kampányrendezvényen csak feleségét küldte be Sarkozy mellé egy közös fotó erejéig. A külföldön élő francia választók két harmada őt választaná. Jelenleg stabilan 30% körül áll a közvéleménykutatásokban.
A sármör Sarkóról Leszámolás a múlt parasztjaival című cikkünkből többet is megtudhat.
A szocialista jelölt Ségolène Royal lehet az ország első köztársasági elnökasszonya. A szocialista pártvezér François Hollande felesége korábban volt már környezetvédelmi miniszter, és oktatási, családügyi államtitkár is. Maximálisan kihasználja a női mivoltából adódó előnyöket, azonban a kezdeti jó rajt után nem tudott szorosan Sarkozy nyomában maradni. Elsősorban a gondoskodó állam ideáját képviseli, már előre beszólt a bankoknak is, ennek ellenére baloldalról több kritika is érte határozatlansága miatt. Tőle sem állnak távol a meghökkentő kijelentések, a fiatalkorú visszaeső bűnelkövetőket például nevelőtáborokba küldené. A nők lealacsonyításának egyik forrását a japán rajzfilmekben és képregényekben látja, ezért ezeket élből utasítja el. Az első választók között ő vezet, összesítésben azonban jelenleg a számára nem túl megnyugtató 24%-on áll. A szocialisták rendkívül kínos helyzetbe kerülhetnek, ha nem jut be a második körbe, mivel így megismétlődne 2002-es betlijük. Akkor főleg a gyenge mozgósításon és a kis szélsőbaloldali pártok jó szereplésén múlott kiesésük. Royal-nak most ugyan sikerült begyűjtenie a kis pártok számos szavazóját, azonban nem számolt Bayrou térnyerésével, ez pedig könnyen a vesztét okozhatja.
Royal kisasszonyról bővebben olvashat Ségolène Royal találkozása az államszocializmussal és Keresik a nőt című cikkeinkben.
Mindkét történelmi tettnek útjába állhat François Bayrou. A jobbközép elnökjelölt gyerekkori dadogását legyőzve lett politikus, volt már sikeres oktatási miniszter, és pályája során végig megőrizte függetlenségét. A szabadidejében egyébként versenylovakat tenyészt. Célja a köztársaság megújítása, növelné a parlament hatáskörét, és szigorúan elszámoltatná a köztársasági elnököt. Megreformálná az egész politikai életet, a hagyományos bal- és jobboldali berendezkedés helyett tervei szerint nemzeti egységkormány vezetné az országot. Sokan túl általánosnak tartják ötleteit, hiányolják javaslataiból a konkrétumokat. Az elmúlt két hónapban neki nőtt a leggyorsabban a népszerűsége, azonban leginkább a korábbi bizonytalanok közül kikerülő szavazóinak fele nem biztos döntésében. Az első körben ennek következtében 12 és 29% között bárhol végezhet. Paradox módon, miközben a második körben bárkit legyőzne, könnyen előfordulhat, hogy el sem jut odáig. 2002-ben 7% körül teljesített, intő jel lehet, hogy az előzetes felmérések akkor többre jósolták. Egyelőre 20%-on áll.
Bayrouról bővebben olvashat Feri a hegyről című cikkünkben.
A szélsőjobboldal vezető személyisége, Jean-Marie Le Pen 2002-ben hatalmas meglepetésre kiütötte az esélyesebb szocialista jelöltet és bejutott a második körbe. Más kérdés, hogy ott aztán mindenki összefogott ellene, ezért most sincs sok esélye a végső győzelemre. Ugyanakkor nem szabad elfelejteni, hogy Franciaországban főleg a jobboldali és a szélsőjobboldali szavazók rejtőzködnek, Le Pen pedig most jobban áll a közvéleménykutatásokban mint öt éve ilyenkor. Legfőbb riválisának Sarkozy-t tartja, aki ellen már be is dobta a bevándorló kártyát, önmagát tősgyökeres franciának kikiáltva. Sokak szerint 80 évesen már túl idős a politikához és ezért a mostani az utolsó elnökválasztása. Bár elhessegeti az utódlásáról szóló pletykákat, kampányát már a lánya irányítja. A korábbiaktól eltérően, miközben beszédeiben a bevándorlók távozását követeli, választási plakátjain már feketék is megjelennek. Az előrejelzések alapján 14%-on áll, kiesése esetén szavazóinak háromnegyede a második körben Sarkozy-ra adhatja voksát.
