A fontos fordulópontot jelentő szuperkeddhez érkezett az amerikai előválasztási küzdelem, aminek végén júliusban majd a demokraták és a republikánusok is döntenek arról, melyik jelöltek képviseljék pártjukat a november 8-i elnökválasztáson. A szuperkedden mindkét oldalon egyszerre szavaznak 11 államban, így az eddig egy-egy pontra koncentráló versengés hirtelen országossá szélesedik ki Alaszkától Vermontig.

A republikánusoknál Mitt Romney legutóbb lényegében a szuperkedden biztosította be jelöltségét 2012-ben, és még ha most nem is lesz várhatóan ennyire sorsdöntő, de Hillary Clinton és Donald Trump is arra készül, hogy különböző mértékben, de bebetonozza előnyét. A szuperkedd után pedig hamar felgyorsul majd az eddig szimbolikus győzelmekről, és fontos második helyekről is szóló előválasztás.

Így jutottak el a szuperkeddig

Sok minden történt az előválasztások első hónapjában a szuperkeddig elvezető kaukuszokon és előválasztásokon. A demokratáknál a nagy esélyes Hillary Clintont meglepte kihívója, a főként a fiatalok, és a fehér liberális szavazók támogatására építő Bernie Sanders vermonti szenátor, akit Iowában csak hajszállal tudott legyőzni a volt first lady, New Hampshire-ben pedig alaposan ki is kapott tőle. Nevadában azonban végül Clinton került ki győztesen a szorosnak ígérkező versengésükből, ez pedig fordulópontot is jelenthetett. Dél-Karolinában mindig is biztos volt a győzelme, de végül a fekete szavazók elsöprő támogatásának is köszönhetően 74-26 arányban verte Sanderst, amivel jókora előnyből várhatta a szuperkedd államait, amik egyébként is többségében neki kedveznek.

A republikánusoknál a milliárdos Donald Trump Iowában még kapott egy pofont második helyével, de azóta nagyon biztosan húzta be magának New Hampshire-t, Dél-Karolinát és Nevadát is. Ezzel bizonyította, hogy az ország legkülönfélébb pontjain tud egészen különböző államokban győzni. Közben pedig az egykor még rekordnépesnek induló republikánus mezőny alaposan megcsappant mögötte. A Tea Party-vonalat képviselő Ted Cruz texasi szenátor megnyerte Iowát, de azóta a neki kedvező választói csoportokban sem tudott remekelni, és Dél-Karolinában, valamint Nevadában is a pártelit támogatását kereső, magát Trump egyetlen reális ellenfeleként beállító Marco Rubio mögé szorult. Szintén versenyben van még John Kasich ohiói kormányzó, és Ben Carson visszavonult idegsebész is, de az ő céluk a végső győzelem már nehezen lehetne.

Ha azt is visszaolvasná, hogyan jutottak el idáig a jelöltek, és milyen fordulatok keretezték az elnökválasztási küzdelmet, akkor pörgesse át az eseményeket összefoglaló, és a szuperkedd utáni menetrendet is felvázoló timeline-unkat:

Nézzük a delegáltakat!

Idáig azonban elsősorban csak egy-egy államra kellett koncentrálniuk a jelölteknek, viszont a szuperkedd előtt már meg kellett osztaniuk az erőforrásaikat, és figyelmüket, és a sok különböző állammal ez lesz a majdani országos választás első főpróbája, ami már konkrét fogódzót adhat a jelöltek országos esélyeiről.

A februári első négy államnak ilyen szempontból inkább szimbolikus jelentősége volt, de a szuperkedd után már mindenkinek el kell kezdenie számolni a delegáltakat. Az elnökjelöltségre pályázó jelöltek ugyanis az előválasztások alatt az egyes államokban valójában olyan küldöttekért küzdenek, akik majd képviselik őket a pártok júliusban esedékes jelöltállító gyűlésein.

(a demokratáknál ráadásul vannak úgynevezett szuperdelegáltak is, a párt vezető tisztviselői, szenátorai, kongresszusi képviselői, akik többségében eddig Clinton mellett álltak ki).

Az egyes államok súlyúknak megfelelően érnek több, vagy kevesebb delegáltatá, ráadásul legtöbbször nem is pont ugyanannyit a demokratáknál, mint a republikánusoknál. Az eddigi államok után még százig sem jutott el sem a demokratáknál vezető Clinton, sem pedig a republikánusoknál Trump, ehhez képest a szuperkedd államaiban a demokratáknál 865, a republikánusoknál 595 delegált sorsa dől el. Ez ahhoz képest nem is annyira sok, hogy 2008-ban majdnem az összes delegált felét kiosztották a szuperkedden, de így is az ötödük, a másik oldalon pedig a negyedük gazdára talál.

A delegáltakat mindkét oldalon arányosan osztják el, ami azt jelenti, hogy a győzteseknek minél nagyobb különbséggel kell nyerniük, hogy igazi előnybe kerüljenek, a republikánusoknál pedig a második, de akár a harmadik helyezett is kaphat delegáltakat az államokban, így tartva életben továbbra is reményeit. Viszont van még egy nehezítés, a legtöbb államban el kell érni egy küszöböt, jellemzően 15-20 százalékot a vesztes jelölteknek, különben megnyert küldöttek nélkül maradnak, és a küszöb felett végzők járnak jobban.

Clinton nagyot nyerhet

A demokratáknál Clinton a felmérésekben jelzettnél is nagyobb különbséggel nyerte meg a demokraták dél-karolinai előválasztását, és az első déli államban tízből több mint nyolc fekete szavazó őt választotta. Ez fontos fegyvertény volt a szuperkedd előtt, hiszen a 11 most szavazó állam többsége olyan déli állam, ahol a demokrata szavazóbázis fontos részét teszik ki a feketék. Alabama, Arkansas, Georgia, Tennessee, Texas és Virginia mind Clintonnak kedvez.

a felmérések, ami a legtöbb delegáltat adó Texasban és Georgiában már különösen sokat érhet neki az elszámolásnál.

Már ezekkel is boritékolható, hogy Clinton fogja szerezni a több delegáltat, de a célja ennél sokkal több: minél több helyen próbál majd ahhoz hasonló átütő győzelmet aratni, mint szombaton Dél-Karolinában, hogy minél közelebb kerüljön egy szinte behozhatatlan előnyhöz. Hiába lehet ugyanis sokat elnyerni, van, hogy száz delegált is ledolgozhatatlan hátrányt jelent – ennyivel gyűjtött csak többet 2008-ban Barack Obama a volt first ladynél a demokrata előválasztáson, mégis egyre reménytelenebb lett Clinton helyzete. Számszerűleg lebontva, Clinton már azzal is elégedett lehet, ha a delegáltak 55 százalékát megszerzi most, amire nagyon jó esélye van.

A magát demokratikus szocialistának valló Sanders az előbb említett hat államban lényegében csak a kármentesére ment rá, de az igazi energiákat a maradék ötre mozgósította (a legutóbbi kaukuszon rekordszámú, 285 résztvevőt felvonultató Amerikai Szamoán az esélyek megtippelésétől most tekintsünk el). Sanders célja egyértelmű, a szuperkeddet túlélve valahogy ott akar maradni Clinton nyomában. Felesége lényegében már előre lefestette, nagyjából milyen narratívával készülnek: veszítettek államokat, nyertek is államokat, a szuperkedd után hamarosan pedig a főként a fiatalok, és a fehér, liberális szavazók között kiugróan népszerű Sandersnek kedvezőbb államok jönnek.

Ehhez azonban egyrészt nem igazán maradhatna le annyival a Clintonnak kedvező összes szuperkeddes államban, amennyit a felmérések mutattak, másrészt a maradék öt megnyerésére kellene törekednie. A volt first lady szempontjából pedig szintén egyszerű a képlet, minél többet tud megnyerni ebből a maradék öt államból is, annál közelebb kerül ahhoz, hogy biztos úton legyen a demokrata elnökjelöltség felé, szerdán pedig a csapból is az folyjon, hogy ő a szuperkedd abszolút győztese.

• Massachusetts elvesztése külön pofont jelentene Sandersnek, mert itt a FiveThirtyEight szerint a demokrata választók többsége fehér, liberális nézetű, ráadásul közel van Vermonthoz. Azonban a felmérések szerint kicsivel Clinton vezetett.
• Oklahomában sem vezet egyértelműen Sanders, de ezt nagyobb esélye van megnyerni.
• A kaukuszt rendező Colorado állam választói összetétele is kedvez Sandersnek, aki komoly pénzeket is ölt hirdetésekbe az államban, ami 2008-ban már egyszer Clinton ellen szavazott.
• Minnesotában is a fiatal támogatóit könnyebben mozgósító Sandersnek kedvezhet a kaukusz, de felmérések nélkül nem nagyon lehet biztosat mondani.
• Saját államában, Vermontban nyilván Sanders fog tarolni, az egyetlen kérdés, hogy Clinton szerez-e 15 százalékot, amivel már kaphatna abból az államból is delegáltakat.

Sűrű héten vannak túl a republikánusok

A republikánusoknál múlt kedden volt az utolsó szavazás Nevadában a szuperkedd előtt, az azóta eltelt egy hétben pedig megint Trump körül forgott minden, azonban fontos változást jelentett, hogy riválisai a korábbiakhoz képest sokkal keményebben próbáltak fogást találni az első négy államból hármat behúzó milliárdoson. Már a csütörtöki tévévitán is mindent megpróbált Rubio és Cruz is, a floridai szenátor például pont azt fordította Trump ellen, amivel New Hampshire-ben még ő került bajba az akkori tévévitán, hogy a milliárdos robot módjára ismételgeti magát.

Azzal is támadták, miért nem hozza nyilvánosságra adóbevallását, miért nem ítélte el egyértelműen, hogy a Ku Klux Klan egyik volt vezetője állt ki mellette, és a Twitterére kiposztolt Mussolini-idézettel is bekerült a hírekbe. Hétfőn abból is balhé lett, hogy állítólag nem hivatalosan megsúgta a New York Timesnak, hogy a bevándorlást érintő kemény ígéreteivel szemben sokkal rugalmasabb lenne, ha megválasztanák elnöknek. Cruz, Rubio, de még a legutóbbi republikánus elnökjelölt Mitt Romney is követelte, hogy hozzák nyilvánosságra az erről készült esetleges hangfelvételt, de a lap szerint ezt csak a milliárdos hozzájárulásával tehetnék.

Rubio ennél is tovább ment, szerinte a vita után a színfalak mögött lehullott Trump álarca, és már azt is pedzegette, vajon mi következik még Trump „kis kezeiből". Nagyon úgy tűnik, hogy Rubio személyeskedve, saját terepén próbálja betámadni a milliárdost, és a kubai-amerikai származású szenátor egyik tanácsadója a stílusváltást így írta le a Washington Postnak:

ha be kell szállnunk a cirkuszba, hogy végül aztán tartalmi kérdésekről beszélhessünk, akkor ezt fogjuk tenni.

Trump viszont közben fontos lépést tett előre, amikor a nemrég még szintén a jelöltségért versengő Chris Christie New Jersey-i kormányzó vezetésével jó pár republikánus potentát nyilvánosan kiállt mellette. Ez azért különösen fontos Trumpnak, és csapás a párt fősodrának, mert ezzel jelzi, hogy a republikánusok fontos arcai sem ellenzik egységesen jelöltségét, sőt, egyesek kezdenek megbékélni a lehetőséggel, hogy tényleg őt állítsák csatasorba a november 8-i elnökválasztásra. Persze erre válaszul Rubio is kapott pár támogatót, Ben Sasse nebraskai szenátor pedig egyenesen jelezte, hogy „harmadik lehetőség" után nézne az elnökválasztáson, ha Trumpból lesz a republikánusok jelöltje.

Trump csak Texast bukja el?

Kérdés, hogy milyen hatása lesz az elmúlt, megint mozgalmas egy hét eseményeinek a szuperkedden, de az biztos, hogy az utolsó pillanatban is Trump vezetett az összes olyan államban, ahonnan felmérések érkeztek, egyedül a hazai pályájának számító Texasban volt előnyben Cruz. Ha a felmérésekben kinéző tarolás következik, akkor bizonyítja, hogy továbbra is egészen különböző államokban tud nyerni, és

Az előválasztások alatt az elnökválasztásokhoz képest sokkal gyorsabban változhatnak trendek, de ebben az esetben azért komoly előnyből várná Trump a két hét múlva következő, már győztes mindent visz elv alapján delegáltakat osztó államokat, amik mindenféleképpen sokatmondóak lesznek.

Ha a várakozásokkal szemben végül mégis elbukna államokat, az Iowához hasonló kellemetlen meglepetést jelentene neki, de valójában már Clintonhoz hasonlóan azzal is jó úton haladna, ha csak a delegáltak 55 százalékát megszerzi, erre pedig minden esélye megvan. A republikánusoknál fog ráadásul igazán számítani az említett küszöb, ugyanis több államban is előfordulhat, hogy Trump mögött nem ketten, hanem mondjuk csak egyik riválisa tud szintén delegáltakat gyűjteni, ami megint az ingatlanmágnásnak kedvez.

Cruznak és Rubiónak egyaránt az a célja, hogy ő maradjon talpon Trump egyetlen reális alternatívájaként, közben pedig a milliárdos minél kisebb delegáltelőnyt szerezzen. Cruz van azonban a nehezebb helyzetben kettőjük közül, neki ugyanis pont a most szavazó déli államok jelentenék a legfontosabb bázisát, azonban mégis szinte kivétel nélkül vesztésre áll, és a szuperkedd főpróbájának tekinthető Dél-Karolinában az evangéliumi szavazók ellenére Rubio mögé szorult a harmadik helyre. A hét elején már volt olyan felmérés is, amiben konkrétan elpárolgott az előnye Texasban is, de azóta azért úgy tűnik, hogy otthon nyerni tud majd. Ha azonban ez lesz az egyetlen győzelme, az is elég erősen megkérdőjelezné a további esélyeit.

Csakhogy Cruz eddig is azzal érvelt, hogy ő az egyetlen, aki tudott nyerni előválasztást Trump ellen. Rubio ellenben ezt egyelőre nem tudta felmutatni, és a felmérések alapján a szuperkedden sem lenne könnyű ezt véghezvinnie. Második helyekkel, Cruz elé kerülve és több delegáltat gyűjtve nyilván megerősíthetné a pozícióját, mint a pártvezetés támogatását célzó jelölt, azonban az egyelőre kiváró támogatók közül sokan már azt várják, hogy győzelmekkel bizonyítson. Persze neki egy fokkal kevesebbet számít a szuperkedd, mint Cruznak, mivel papíron abban bízik, hogy a március következő heteiben szavazó államokban kezdhet majd igazán felzárkózni. Ehhez képest problémát jelenthet, hogy a legutóbbi felmérések szerint Trump magabiztos előnnyel vezet ellene a két hét múlva, győztes mindent visz elven szavazó Floridában, saját állama pedig akkor ugyanannyit fog majd számítani, mint most Cruznak Texas.

Rajtuk kívül két jelölt maradt még talpon. A küszöb miatt könnyen lehet, hogy egyikük sem tud egyetlen delegáltat sem szerezni, habár a New Hampshire-i második John Kasich ohiói kormányzó Massachusetts-ben még bízik egy újabb második helyben. Kasich-en nagy a nyomás, hogy ne vegyen el szavazatokat Rubiótól, de egyelőre jelezte, hogy a szintén két hét múlva szavazó Ohióig még biztosan maradni akar. Ben Carson visszavonult idegsebész kampánya viszont már hetek óta lélegeztetőgépen van, és a kampánya állítólag már több médiumnak jelezte is, hogy a szuperkedd jelentheti neki a végállomást.

Élőben közvetítjük

Már magyar idő szerint éjjel egytől kezdenek beérkezni az eredmények, a legnyugatibb Alaszkában viszont egészen reggel hatig tart majd a kaukusz. Az így, vagy úgy, de fordulópontot jelentő szuperkedd eredményeinek beérkezését Fehér Ház blogunkon élőben közvetítjük majd, izguljanak velünk!