• Hillary Clinton az első női elnökjelöltként mondott győzelmi beszédet
• Hat államban szavaztak kedden, ezek közül megnyerte New Jersey-t, Új-Mexikót és Dél-Dakotát, míg Bernie Sanders győzött Észak-Dakotában, és várhatóan Montanában is. Kaliforniában még számolnak, de 90 százaléknál Clinton vezet, nagyon biztosan nyeri a legnagyobb államot
• A szuperdelegáltakkal a volt first lady már hétfőn bebiztosította a jelöltségét, de kedden az államokban elnyerhető delegáltak többségét is megszerezte
• A demokrata előválasztás több mint négy hónap után Washingtont leszámítva véget ért, de Sanders azt mondta, talpon maradna a júliusi konvencióig is
• A demokrata vezetés viszont már a pártegyesítésre akar koncentrálni, amiben Barack Obamának is fontos szerep juthat

Nektek köszönhetően mérföldkőhöz értünk, országunk történetében először lesz egy nő az egyik nagy párt elnökjelöltje

– mondta támogatóinak a magát hivatalosan is a demokraták leendő elnökjelöltjének nyilvánító Hillary Clinton brooklyni nagygyűlésén tartott győzelmi beszédében, és a Twitter avatárján is feltűntette, hogy „Történelmet írtunk". Szerinte üzenet ez minden kislánynak, aki nagy dolgokról álmodik: bárki lehet belőlük, akár még elnök is.

Clinton gratulált riválisának, Bernie Sanders vermonti szenátornak, amiért kampányával milliókat ért el, és lelkesíteni tudta a fiatalokat. Egységre szólította fel a demokratákat, szerinte Sanders több programpontja az egész párt programja is. Emellett pedig nekiment Donald Trumpnak is, aki majd a republikánus ellenfele lesz a november 8-i elnökválasztáson. „Jobbak vagyunk ennél. Nem fogjuk engedni, hogy ez történjen Amerikával" – üzente. Clinton szerint Trump vérmérséklete miatt nem alkalmas elnöknek, sem pedig főparancsnoknak.

A kedden szavazó államok közül Clinton megnyerte New Jersey-t, Új-Mexikót, Dél-Dakotát és a szimbolikus fontosságú Kaliforniát, míg Sanders győzött Észak-Dakotában és Montanában.

de csak az utolsó államok előtti napon ugrotta meg a jelöltséghez szükséges küszöböt, és a keddi államokkal gyűjti csak be az államokban elnyerhető, kötött mandátumú delegáltak abszolút többségét.

Sanders azt ígérte, hogy továbbra is küzdeni fog a politikai forradalomért.

Jövő kedden folytatjuk a küzdelmet az utolsó előválasztáson Washingtonban

– mondta még a kaliforniai eredmények beérkezése közben. Megismételte, hogy a lezáruló előválasztás után – már csak a főváros maradt hátra, ott pedig Clinton a toronymagas favorit – is versenyben marad, elmegy egészen a július végén tartott demokrata jelöltállító gyűlésig. A két kampánycsapat emberei viszont már felvették a kapcsolatot az elmúlt napokban, és a két jelölt hamarosan személyesen is beszélni fog egymással. Az is kiderült, hogy a vermonti szenátor saját kérésére csütörtökön találkozni fog Barack Obama elnökkel, aki erőteljes kampányra készül Clinton mellett.

Azonban az előválasztáson tényleg túllépve innentől már az elnökválasztási kampány jön. Trump is tartott egy saját győzelmi beszédet, aminek különlegessége volt, hogy súgógépet használt. „Ősszel győzelemre vezethetem a Republikánus Pártot. Tisztában vagyok a felelősséggel, de ígérem, soha nem hagylak cserben benneteket" – mondta Trump, aki egyetlen jelöltként az összes kedden szavazó államot megnyerte, de már korábban, május elején biztosította jelöltségét. Azt is belengette, hogy hétfőn várhatóan tart majd egy rendezvényt, amin részletesen előveszi Clintonékat.

A szuperdelegáltakkal már megvolt

Végül furán-sután még a várt nagy finálé előtt valójában vége is lett a demokrata előválasztásnak. Clinton szombaton megnyerte a Virgin-szigeteket, vasárnap pedig nagy fölénnyel legyőzte Sanderst Puerto Ricón, amivel a mellette felsorakozó szuperdelegáltakkal – pártvezetők, kongresszusi képviselők, szenátorok – együtt már nagyon közel került a jelöltséghez szükséges bűvös 2383 delegálthoz.

Az biztos volt, hogy a kedden szavazó államok közül elsőként záró New Jersey-ben Clinton átlépi a határt, és így a brooklyni győzelmi beszédét is azelőtt megtartotta, hogy például Kaliforniában egyáltalán véget ért volna a szavazás. Az AP azonban még hétfő este bejelentette, hogy számításai szerint újabb szuperdelegáltak segítségével Clinton valójában már be is gyűjtötte a 2383 delegáltas támogatást, vagyis lényegében bebiztosította a jelöltségét.

A bejelentést Sanders kampánycsapata keményen elítélte, de Clinton is csak úgy utalt erre kampányrendezvényein, hogy ugyan a médiában már sokan odaadták neki a jelöltséget, de még hátra vannak a kedden szavazó államok. Clintonék sem feltétlen örülhettek, hiszen nem lehetett tudni, hogy melyik jelölt támogatói közül döntenek egyesek esetleg az otthonmaradás mellett a fejlemények fényében. A legfontosabb, és legtöbb delegáltat kiosztó Kaliforniában szimbolikusan nem volt mindegy, hogy a volt first lady, vagy Sanders tud-e nyerni.

Clinton azonban a szuperdelegáltakat leszámítva, csak az államokban elnyerhető kötött mandátumú delegáltak között még akkor is több százas előnyben zárt volna Sandersszel szemben, ha a vermonti szenátor szűken megnyerte volna Kaliforniát, amit azonban a volt first lady vitt. Clinton minden tekintetben egyértelműen megnyerte az előválasztást:

• több kötött mandátumú delegáltat szerzett
• több, és fontosabb államokat nyert meg
• több mint hárommillióval több szavazatot kapott, nagyjából 56 százalékot ért el.

Sanders korábban utalt már arra, hogy ennek ellenére azért is maradna versenyben, mert a szuperdelegáltak mandátuma nem kötött, valójában bármikor változtathatnának a véleményükön, és a konvencióig megpróbálja majd meggyőzni őket, hogy inkább mellette sorakozzanak fel. Azonban többen is rámutattak, hogy nem túl reális Sanders érvelése, hiszen ezzel pont a szuperdelegáltak írnák felül a szavazók akaratát, amire nem nagyon volt példa az elmúlt évtizedekből. Sandersből csak abban az esetben lehetne már a demokraták jelöltje, ha valami mindent megrengető fordulat következne, például Clinton ellen vádat emelnének az emailbotránya ügyében.

A demokratáknál egyébként a republikánusokkal ellentétben minden egyes államban arányosan osztják el a küldötteket, ezért lényegében lehetetlen az összes delegált 18 százalékát adó szuperdelegáltak nélkül megszerezni a jelöltséget – ez Barack Obamának sem sikerült 2008-ban – egy egészen a végéig elhúzódó előválasztás alatt.

Fordulatos négy hónap volt

Clinton az elejétől a nagy esélyesként futott neki a demokrata jelöltségnek, és míg a republikánusoknál rekordnépes mezőny gyűlt össze a másik oldalon, addig a demokratáknál az erősnek tűnő nevek mind felemelt kézzel hátráltak, a pártvezetés pedig pillanatok alatt felsorakozott Clinton mögött. A várható jelöltsége azonban már kezdettől sem állt betonbiztos lábakon, például az elmúlt hetekben megint hangsúlyosabban előkerülő emailbotránya már több mint egy éve rányomja a bélyegét az indulására.

A Clintonnal elégedetlen demokrata tömegek pedig megtalálták azt a jelöltet, akivel fricskát mutathattak a washingtoni elitnek. A magát demokratikus szocialistának valló, 74 éves Bernie Sanders nemcsak alternatívát kínált, hanem lelkesíteni tudta a fiatalokat, tömegek jelentek meg kampányrendezvényein. Az emailügy miatt nem, de támadta a Wall Streethez fűződő szálak miatt is ellenfelét, ami pedig még kínosabb volt Clintonnak, a sok kis adományozótól hónapokon át több pénzből gazdálkodhatott, mint a volt first lady.

Clinton csak egy hajszállal tudta megnyerni a nyitóállamot, Iowát, a neki kedvező New Hampshire-t pedig letarolta Sanders. Azonban Nevadából végül nem lett fordulópont: Clinton nem nagy, de biztos előnnyel zárta az államot, onnantól pedig lényegében végig ő vezetett. Összességében a demokrata bázison belül egyértelmű volt a volt first lady előnye, a feketék elsöprő többségben támogatták, és a latinókat is hatékonyabban tudta megszólítani, mint Sanders, aki viszont meg tudta szólítani a függetleneket.

A képlet a februárban szavazó államok után nagyjából úgy nézett ki, hogy Clinton menetrendszerűen fel tudott mutatni látványos győzelmeket, amikkel behozhatatlan delegáltelőnyt épített, azonban hiába nyerte meg előbb a szuperkeddet, aztán a második szuperkeddnek kikiáltott március 15-i államokat Floridával és Ohióval, végül pedig tarolta le a keleti partot, Sanders nem hagyta magát, és sorra húzta be a clintoni győzelmek között a neki kedvezőbb államokat. Ezzel végig életben tudta tartani kampányát, és hiába gyűjtött Clinton már több pénzt is áprilisban, nem tudott teljes erővel Trumpra koncentrálni.

A Clinton-kampány az előválasztási szezonban többször is alábecsülte Sanderst, és ezzel képtelen volt pontot tenni a küzdelem végére. Jól jelezte ezt az is, amikor Clinton inkább az elnökválasztásra koncentrálva nem kampányolt elég erősen Indianában, amiért azonban megbüntette Sanders. A vermonti szenátor a jelöltség megszerzésében valójában már egy jó ideje nem reménykedhetett reálisan, abban viszont igen, hogy a végsőkig kitartva elég teret nyerhet az üzenetének akár a konvención is. Valódi célját, a demokrata tábor ideológiai arcélének újrarajzolását, sokkal balosabb irányba tolását a felmérések szerint meglehetősen hatékonyan hajtotta végre.

Obama is pártegyesítőként lépne fel

A demokrata vezetők közül többen viszont elsősorban attól félnek, hogy ha Sanders nem lép vissza, akkor júliusban a philadelphiai jelöltállító gyűlésen is a megosztottságé lenne a főszerep, esetleg egymásnak is feszülhetnek Clinton és Sanders hívei, ami több millió néző szeme láttára katasztrofális következményekkel járhatna, miközben a konvenció után úgyis egyesülniük kellene. Az biztos, hogy egyre több irányból erősödhetnek majd fel a Sanders visszalépését sürgető hangok. Nancy Pelosi, a demokraták képviselőházi vezetője már bejelentette hétfőn Clinton támogatását, de hasonló kiállást várnak a héten Barack Obama elnöktől, vagy éppen Joe Biden alelnöktől is.

Azonban magának Sandersnek a támogatására is nagy szüksége lenne az emailügy, vagy a Clinton-alapítvány külföldi támogatásai miatt is támadott Clintonnak, hiszen az előválasztás alatt nem igazán tudta megszólítani a fiatalokat, és a függetlenek között is ellenfele tarolt. Ugyan többségük szinte biztosan beállna a volt first lady mögé, de ezen kell majd még dolgoznia Clintonnak – Indianában például találkoztunk olyan Sanders-hívővel, aki késznek mondta magát Trump támogatására is Clintonnal szemben. Ebben próbálhat majd segíteni a kampányban aktív szerepre készülő, de az elhúzódó előválasztás miatt kiváró Obama is.

Jön az igazi elnökválasztási kampány

Ahogy a republikánusoknál, úgy a demokratáknál is kulcskérdés lesz, hogy a megosztó előválasztás után mennyire tudják egyesíteni a pártot. Sűrű hetek jönnek, hiszen július 18-21. között tartják majd a Republikánus Párt Nemzeti Konvencióját Clevelandben, nem sokkal később, július 25-28. között pedig jönnek a demokraták is Philadelphiában. Addigra pedig mindkét oldalon már az alelnökjelölteknek is ki kell derülniük.

Trump jól látható lökést kapott a felmérésekben, miután május elején bebiztosította jelöltségét, miközben Clinton többször sem tudta rövidre zárni az előválasztást. A milliárdossal már lehetett számolni, míg Clintont behozhatatlan előnye ellenére körbelengte egyfajta bizonytalanság. Néhány hét alatt sokat tisztult a kép a republikánusoknál: többen kategorikusan kizárták a támogatását, mások viszont megbékéltek a milliárdossal, a múlt héten pedig már a támogatásával kezdetben kiváró Paul Ryan házelnök is beállt a republikánusok jelöltje mögé. Az elmúlt napokban aztán megint felforrt a levegő, a Trump Egyetem ügyében vizsgálódó bíró mexikói származását támadó Trumpot kemény bírálatok érték, Lindsey Graham dél-karolinai szenátor pedig visszavonta korábban bejelentett támogatását is.

Az igazi kérdés azonban az lesz, hogy hogyan alakulnak az esélyek, miután már mindkét jelölt tényleg az elnökválasztási kampányra koncentrálhat. Országosan most Clinton vezet 44-42-re Trumppal szemben, de volt olyan pillanat az elmúlt hetekben, amikor már a milliárdos volt hajszálvékony előnyben a RealClearPolitics összesítésében. Az országos pollokkal szemben azonban leginkább a hagyományos csataterekre – azok az államok, ahol mindkét pártnak volt esélye az elmúlt elnökválasztásokon –, és a nem szokványos felállásból adódóan elhódíthatónak ítélt államokra helyeződik majd a hangsúly.

A legfontosabb csataterek többségében Clinton vezet, azonban minimális az előnye Floridában, Ohióban, vagy éppen New Hampshire-ben is. A következő hetekben sok múlik majd például azon, hogy melyik jelölt kit választ alelnökjelöltjének, melyiküktől vesz el néhány szavazatot a súlytalan harmadik jelölt Gary Johnson, de az előválasztásnak vége, és innentől már előbb, vagy utóbb biztosan az lesz a kérdés, hogy