Pár órával a Trump jelöltségét véglegesítő clevelandi republikánus konvenció előtt komoly gyomrost vittek be Donald Trumpnak:

Tony Schwartz, a mára klasszikussá váló Art of the Deal társszerzője a New Yorkernek adott interjújában - amit helyesebb inkább önmarcangolásnak nevezni -szörnyülködik a lehetőség miatt, hogy Donald Trumpot tényleg megválaszthatják az Egyesült Államok elnökének. Persze emiatt sokan szörnyülködnek, de Schwartz szavainak azért lehet súlya, mert Trump 1987-es könyvének ő volt a ghostwriter-e (az az ember, aki egy híresség elejtett megjegyzéseiből és önvallomásaiból szépen megírja a könyvet), ezért hónapokon keresztül gyakorlatilag együtt élt az akkor még csak ingatlanokkal foglalkozó vállalkozóval, hallgatta, ahogy telefonon intézi az ügyeit és beülhetett a tárgyalásaira. 

Mára viszont igencsak szégyenli azt, hogy "kirúzsozta  a disznót", azaz felépítette Trump ügyes üzletemberi imázsát, mellyel sikerült meggyőznie a republikánus szavazók többségét, hogy ő az az ember, aki az országot is képes helyrerázni. Csakhogy Schwartz szerint ha ma kéne megírnia a könyvet, akkor a címe az lenne: "A szociopata". Ugyanis véleménye szerint

 ha Trump győz és megkapja az atomkódot, az simán a civilizáció végét jelentheti.

Schwartz szerint Trump "patologikusan impulzív és önző", egy adott embert vagy gyűlöl és pocskondiáz, vagy pedig istenít. Schwartz leszögezi, hogy ő a második kategóriába esett bele. Vezetői képességeit nem csak indulatossága miatt vonja kétségbe, hanem - más riporterek által is említett - krónikus figyelemzavara miatt. Schwartznak komoly akadályt jelentett a közös könyvön való munka során, hogy Trumpnak saját bevallása szerint még a címek elolvasásához sincs türelme. 

Az interjúban egyébként egy csomó érdekes apróságra is fény derül Trump amúgy is részletekbe menően feltárt életéből. A kedvencem, hogy amikor a kiadója győzködte Trumpot az Art of Deal megjelentetéséről, akkor az egyetlen kikötése az volt, hogy a nevének a lehető legnagyobb méretben kell szerepelnie a borítón. 

A minősítés azért jelent nagy gyomrost Trumpnak, mivel a Clintonnal való vetélkedésének egyik fő kérdése az, vajon az óriási külpolitikai tapasztalattal rendelkező egykori külügyminiszter, vagy pedig a totálisan fogalmatlan, de az elmúlt évek hibáit joggal kritizáló vállalkozó tudja-e magát beállítani megbízhatóbb és erélyesebb vezetőnek. Másfelől viszont Trumpra nem véletlenül használták az elemzők a "teflonjelölt" kifejezést, mert a legdurvább botrány- és hazugságspirálokból is szinte sértetlenül keveredett ki.