Egyre többen fordulnak el Doland Trumptól a republikánus elit tagjai közül. Ahogy azt hétfőn megírtuk, nem kevesebb, mint 50, a republikánus kormányzatok alatt komoly nemzetbiztonsági pozíciót betöltő ember írta le nyílt levélben azt már többek által is hangoztatott kritikát, miszerint Trump alkalmatlan, nincs „karaktere”, sem tapasztalata, képtelen a „tanulásra”, ő lenne az USA legrosszabb elnöke, satöbbi.

De persze nem sokáig kellett arra várni, hogy Trump stábja kijöjjön a jelöltre jellemző ellentámadással.

A jelölt közleménye szerint ezek az emberek azok, akiknek a világban tapasztalható „zűrzavart” köszönhetjük,

Az elit ezen tagjai [insiders] – Hillary Clintonhoz hasonlóan – a felelősek a katasztrofális döntésekért, azért, hogy megtámadták Irakot, hogy amerikaiakat hagytak meghalni a bengázi konzulátuson, ők azok, akik lehetővé tették az IS felemelkedését.

Az a 2012-es bengázi támadást vizsgáló bizottság jelentéséből is kiderül, hogy pont Hillary Clinton nem felelős az iszlamista merényletért, de az amúgy tényleg ijesztő külpolitikai dilettantizmust villogtató Donald Trumpnak két fronton igenis igaza van:

• igaza van abban, hogy a republikánus és a demokrata biztonságpolitikai elit között nem kis folytonosság van az elkúrások tekintetében, és egy iraki háború vagy egy szíriai szöszmötölés után tényleg elég vastag bőr kell a „szakértői alapról” való szörnyülködéshez
• politikai szempontból is igaza van, hiszen pont az ilyen figurák azok, akik a republikánus bázis szemében megtestesítik az elhasználódott, korrumpálódott politikai elitet – azokat, akiket az előválasztás során Donald Trump móresre tanított

Ugyanígy a látszólagosnál kisebb jelentősége lehet annak, hogy Lindsey Graham, Mark Kirk, Ben Sasse, Dean Heller és Jeff Flake után újabb republikánus szenátor nyilvánította ki, hogy nem szavaz Trumpra. A Maine államot képviselő, igen mérsékelt Susan Collins a liberális Wahington Postban publikált véleménycikkben döntését „élethosszig tartó republikánus elkötelezettsége” miatt igen nehéznek írta le, de végül nem kis részben a Khizr Khan-botrány miatt döntött úgy, hogy Trump

önmérsékletre való alkalmatlansága, hamis információkon alapuló szitokáradatai csak még veszedelmesebbé tennének egy eleve veszedelmes világot. Felelőtlenség egy elnökjeölt részéről az is, hogy nyíltan megkérdőjelezze szövetségeseikkel kötött egyezményeket.

A sok apróbb botrány és támadás azonban egy dologra jó: arra, hogy megakadályozza Trumpot bázisának bővítésében és kampányának konszolidációjában. Hiszen miközben ez utóbbira kísérletett tett – klasszikus republikánus értékeket csillogtató - gazdasági programjának meghirdetésévél, az ilyen eseményeknek mindig osztozniuk kell azokkal a hírekkel a címlapon, melyek Trump kampányának válságáról szólnak. Ahogy arról korábban írtam, az agresszív üzleti sikerkommunikáción iskolázott jelölt meglepetésszerű eredményeit 2015 nyarán villámgyorsan bele tudta építeni kampányába, és a botrányok miatti negatív visszhangokat a médiában gyorsan elnyomták a siker jeleiről/okairól/következményeiről szóló tudósítások, elemzések. Azonban Trump jelenleg nem talál olyan sikert, melybe belekapaszkodhat, a demokrata elnökjelölő gyűlést követően Cinton támogatottsága stabilizálódott, és jelenleg átlag 7,5 százalékponttal vezet a közvélemény-kutatásokban.

És bár isten ments, hogy a már százszor leírt, és százszor feltámadt Trumpot pont én kezdjem el temetni, de mégiscsak árulkodó, hogy pont ő, a tökéletes médiaarc fordult a napokban többször is a "hazug" média ellen. És az is kétségbeesett lépésnek tűnik, hogy előkerült a 2012-es kampányban használt - egyébként becsődölt - érv is, miszerint a közvéleménykutatók "elferdítik" az adatokat - pontosabban a mintavétel alapjául szolgáló emberek közé tudatosan több demokrata-szimpatizánst emelnek be.