Bár az első felmérések Hillary Clintont hozták ki a második elnökjelölti vita győzteseként, de a megosztott értékelések alapján úgy tűnt, hogy a várakozásokat felülmúló Donald Trump azért összességében döntetlenre hozhatta az összecsapást. Viszont még ez is az előnyben lévő Clintonnak kedvezett volna, és az elmúlt napokban publikált – azaz nagyrészt még a vita előtti, sőt, részben a 11 évvel ezelőtt a nőkre tett becsmérlő megjegyzései miatt kirobbant botrány előtti adatokra támaszkodó – közvélemény-kutatások azt mutatják

A botrány és a vita hatása még csak most jelenhet meg a felmérésekben, amiket azonban az is befolyásolhat, hogy az elmúlt napokban minden más hírt agyonnyomott a Trump és a republikánus pártelit egy része között kibontakozó kvázi polgárháború, aminek már akár az elnökválasztáson túlnyúlva is komoly következményei lehetnek.

 

Már most komoly előnyben van Clinton

A média által előszeretettel emlegetett/felpanaszolt teflon mostanra lekopott Trumpról, és az elmúlt hetek botrányai már jelentős nyomot hagytak támogatottságán. A napokban érkezett különféle mérések alapján országosan 4-11 százalékpontos hátrányba került – így a RealClearPolitics összesítése szerint most 5,5-6,2 százalékponttal vezet Clinton országosan –, és szerdán a 11 billegő államból már csak kettőben volt előnyben a milliárdos.

A FiveThirtyEight felméréseket összesítő modellje alapján 86,2, a gazdasági mutatókkal súlyozott verzióban 83 százalék esélye van Clintonnak megnyerni a választást, és lényegében a csatatérállamok mindegyikében esélyes. A mostani kép alapján még akár olyan hagyományosan republikánus államban is veszélybe kerülhet Trump, mint Arizona.

És ami Trump stratégáinak a legbosszantóbb lehet: valószínű, hogy a Clintonra nézve kellemetlen Wikileaks-szivárogtatások keltette hullámok eltörpülnek a zaklatás-maelström mellett, miközben valami elképesztő változásnak kellene beállnia, hogy megforduljanak a botrány előtt is egy irányba mutató trendek.

A 2005-ös felvétel betett Trumpnak

Ez a Clinton-stáb és a demokratákhoz közeli lapok által kavart vihar a milliárdos jelölt törvénytelenség határán egyensúlyozó vagy erkölcsileg kétes üzleti ügyeinek megszellőztetésével indult. De aztán a Wahington Post által publikált hangfelvétel robbant pénteken igazán nagyot, melyen Trump egy 2005-ös tévészereplés előtt, de már bekapcsolt mikrofonba hencegett nők letámadásával.

Az eset után az első reakció ráadásul a tagadás volt, amit suta bocsánatkérés követett. De ez nem csitította a felháborodást, amit tetézett például, hogy a CNN egyik újságírónője is beszámolt arról az esetről, amikor egy ismerőse együtt utazott a későbbi jelölttel egy liftben,

Trump bekapott két tiktakot, azt mondta, hogy neki is be kéne vennie, majd megpróbálta megcsókolni.

A mennykőcsapás nem épp a derült égből érkezett, hiszen Trump többször tett már felháborító kijelentéseket nőkkel kapcsolatban, a demokraták kampánystábja pedig igyekezett is szépen beterelni őt a nőkkel való konfliktusokba (például az Alicia Machado latino szépségkirálynővel folytatott érthetetlen és értelmetlen Twitter-háborúba az első elnökjelölti vita után). De nem is volt szükség körmönfont csapdákra, mivel Trump régebben szívesen mesélt Howard Sternnek arról, milyen jó bula a lánya, akit meg is dugna, ha nem lenne rokoni kapcsolatban vele.

A nők Clinton mögött állnak

Az simán elképzelhető, hogy egy közvélemény-kutató téved, de az elmúlt napokban szinte az összes cég mérései egy irányba mutattak. Trump még olyan kutatóintézeteknél is hátrányba került (például a Rasmussen Reports), melyek a kampány kezdete óta inkább a republikánus (ex-republikánus?) jelölt fölényét mérték, és a rendszerint Trump több pontos előnyét mutató USC Dornsife/LA Times követéses mérése is országos döntetlent hozott szerdára.

Bizonyos trendek is afelé mutatnak, hogy a távolság nemhogy nem fog csökkenni a következő felmérésekben, hanem tovább nőhet. Az eddig érkezett októberi pollok alapján Clinton átlagosan 15 százalékponttal vezet a nők között, míg Trump csupán 5 pontos előnyben van a férfiakat tekintve, és ebben még a pénteki botrány hatása is csak minimálisan van benne. Ez önmagában is rettentő fontos lehet, hiszen a szavazók 53 százaléka nő, és ha tovább nő a különbség, akkor az eldöntheti a választást.

A FiveThirtyEight viszont összehasonlításul azt is hozzátette, hogy 2012-ben a választás előtti utolsó hetekben készített felmérések alapján Mitt Romney 7 ponttal vezetett a férfiak között, míg Barack Obama csak 8 ponttal a nők között. Vagyis messze nem volt akkora a különbség, mint most Clinton és Trump között, míg a végeredmény egy meglehetősen biztos Obama-győzelem lett.

A belső harcokról szóltak az elmúlt napok

Miközben a hét második felében megérkezhetnek azok a felmérések, amik már teljes egészében a pénteki botrány után készültek, a Trumpról szóló negatív híreket fogja szaporítani a republikánus párttal való szakítása, hiszen még nem volt példa arra, hogy egy elnökjelölt a kampányhajrában fordítson hátat a pártnak, a párt meg neki. Kicsit csúsztatás az analógia, de

Republikánus politikusok tömegesen hátráltak ki Trump mögül a pénteki botrány után – igaz, azóta már olyan szenátor is van, aki a vita után előállt, hogy mégis inkább a milliárdosra szavazna. Viszont az egyik legbefolyásosabb republikánus politikus, a házelnök Paul Ryan hétfőn a kongresszusi képviselőknek tartott konferenciahíváson kijelentette: a jövőben nem akarja védeni Donald Trumpot, és az energiáit sokkal inkább a képviselőházi és szenátusi többségük megvédésére fordítja majd, habár a támogatását hivatalosan nem vonta vissza.

Trump kedden azzal reagált, hogy így végre ledobhatja láncait, majd keményen kikelt Ryan, és az őt elhagyó republikánusok ellen. A házelnököt gyenge és eredménytelen vezetőnek nevezte, és John McCain 2008-as elnökjelöltnek is nekiment a Twitterén.

Trump már az előválasztásokon is többek között a washingtoni elit ellen kampányolva tudott győzni, azonban ez a szembenállás alsóbb szinteken is megint kézzel fogható lett. A RealClearPolitics-nek egy veterán republikánus stratéga arról beszélt, hogy Trump nem is republikánus, és most a házelnököt és megválasztott tisztviselőket egy olyan valaki támadja, aki még évekkel ezelőtt pénzzel segítette Hillary Clinton kampányát. 

„Megérdemlik, elárulták a republikánus választókat az előválasztások alatt" – írta ki a másik oldalról a Twitterre a Putyin-barát Dana Rohrabacher kaliforniai kongresszusi képviselő, Trump egyik hangos támogatója. Szerinte egyes republikánus vezetők támadták be Trumpot, ő pedig csak nem hagyta magát. Mike Pence, Trump alelnökjelöltje a barátjának nevezte Ryant, de jelezte, hogy nem ért egyet a mostani döntésével.

Reince Priebus, a pártvezetésnek megfelelő RNC elnöke közben próbált egyensúlyozni, és azért jelezte a Trumpot a botrány nyomán nemcsak elítélő, hanem támogatásukat is visszavonó politikusoknak, hogy a Politico múlt heti felmérése szerint a szavazóik közel háromnegyede nem akarja, hogy eltávolodjanak az elnökjelölttől.

Jó nagy meghasonlás jöhet

Trump elsődleges célpontja továbbra is Clinton maradt, akinek a Wikileaksen kikerült leveleire is minél nagyobb figyelmet próbál irányítani. Viszont a demokrata jelöltet is részben olyan ügyekkel támadja – például Bill Clinton afférjaival –, amikkel republikánus stratégák szerint elidegeníthet potenciális, de nem az eltökélt táborába tartozó szavazókat. Trump a vitán is láthatóan a saját táborát akarta elsősorban mozgósítani – például amikor belengette, hogy megválasztása esetén különleges ügyészi vizsgálatot indíthat Clinton ellen, akit akár börtönbe is csukathat –, de ezzel nehezen tudna megszólítani bizonytalan szavazókat.

Közben pedig a pártelit egy részével kirobbant belső harc egyébként is könnyen a republikánusok mozgósításának rovására mehet országszerte. Trump támogatóinak egy része fityiszt mutathat majd más republikánus jelölteknek, míg a Ryan-féle vonalat képviselő szavazók az elnökjelöltnek fordíthatnak hátat. A belső meghasonlás ráadásul adott esetben sokkal nagyobb lehet, mint a Watergate-botrány utáni válság, mivel nem a párteliten belül jelentkezik. 2015-2016-ban lényegében az történt, hogy egy külsős populista jelölt elhappolta a republikánusok szélsőséges szárnyát, ami a legaktívabb, legjobban mozgósítható bázist jelentette. 

Kicsit messzire szaladva, de egyáltalán nem lenne kizárt, hogy Trump például egy elvesztett elnökválasztás után önálló mozgalmat szervez belőlük, melyet a vereségért nyilván felelős pártelit ellen fog vezényelni az állami előválasztásokon. Az elmúlt években ráadásul a fehér, rasszizmus felé kacsingató férfiak váltak az amúgy igen sokszínű republikánus párt legnagyobb szavazói csoportjává. Közben pedig nemcsak Trump, hanem minden republikánus szeme előtt ott lebeghet a 2014-es virginiai republikánus előválasztás, melyen Dave Brat, a Tea Party jelöltje kiejtette Eric Cantor frakcióvezetőt, dacára annak, hogy a pártelit képviselője negyvenszer többet költött kampányára mint a tök ismeretlen Brat.

És ha mindez nem lenne elég, akkor a republikánusoknak valahogy kezdeniük kell valamit azzal a kőkemény demográfiai ténnyel, hogy Trump az elnökválasztás kimenetelétől függetlenül akár több ciklusra is elidegenítheti a párttól a választóknak már ma is 31 százalékát kitevő, és arányaiban növekvő kisebbségeket – rosszabb esetben aktivizálhatja is őket a demokraták oldalán.

Többen csapdahelyzettől félnek

A Republikánus Párton belül sokan azonban most azért aggódnak, és többek között ezért fordult el Ryan Trumptól, mert a kongresszusi többségüket is veszélyben érezték a botrányai miatt. Az elnökválasztással párhuzamosan ugyanis 34 államban a felsőházról is szavaznak, és a demokratáknak egyébként is volt esélyük a szenátus visszaszerzésére.

Eddig abban bízhattak, hogy a helyi politika az Egyesült Államokban sokszor nagyon elválik az országos történésektől, viszont a Trump és Ryanék közötti belső harc kirobbanása miatt nehéz helyzetben találták magukat a választásokon induló képviselők, szenátorok és kormányzójelöltek. Ugyanúgy visszaüthet, ha szembefordulnak Trumppal, vagy ha kitartanak mögötte, miközben a demokraták hirtelen vérszemet kaptak, és sorra támadják be a milliárdos botrányával, vagy a vitákon tett kijelentéseivel a szoros versenyre készülő republikánusokat.

Az korábban teljesen kizártnak tűnt, hogy a szenátus mellett a képviselőház megszerzése is belátható távolságba kerüljön a demokratáknak. Ez továbbra is a republikánusoknak áll, de demokrata stratégák úgy számolnak, hogy ha Clinton előnye országosan esetleg a mostani 6 pontról 8-10 pont körülire nőne a következő hetekben, akkor az egész kongresszusért is öldöklő harc kezdődne. Egyelőre viszont minden attól függ, hogy az elmúlt napok történései hogyan csapódnak le a hét második felében érkező, már a pénteki felvételt és a második vitát is beárazó felmérésekben.