Annak ellenére, hogy amerikai viszonylat szerint némiképp lassan indult el a jövő februárban startoló republikánus előválasztás – a választás előtt egy évvel az elnök évértékelő beszédénél általában már többen is hivatalosan bejelentik indulásukat –, az utóbbi időben kicsit felgyorsultak az események.

Donald Trump tavaly novemberi bejelentése után sokáig egyedüli jelölt volt, amit aztán korábbi ENSZ-nagykövete, Nikki Haley tört meg februári bejelentésével, akit az elmondása szerint „anti-woke” üzletember és aktivista, Vivek Ramaswamy követett.

Azonban az utóbbi hetekben felgyorsultak az események az amerikai politikai paletta jobboldalán, hiszen

Trumpista rádiós és egy Trump-ellenes konzervatív is ringbe száll

Először Larry Elder korábbi rádiós műsorvezető jelentette be indulását az időközben váratlanul munkanélkülivé vált Tucker Carlson műsorában április 20-án.

Elder lelkes támogatója a korábbi elnöknek, Donald Trumpnak, műsoraiban gyakran teret adott olyan – akár saját – véleményeknek, ami a kétszer is megimpeachelt elnököt magasztalta és védte.

Emellett a 2016-os előválasztáson is elég hamar beállt a magát outsiderként, a republikánus elittől távol pozícionáló Trump mögé, de a 2020-as elnökválasztás is támogatta az elnököt azon hamis narratívájában, hogy Joe Bidenék elcsalták volna előle a választást, illetve az öt – bizonyos olvasatok szerint hét – emberi életet követelő, Capitolium elleni ostrom kapcsán is úgy fogalmazott: Trumpot igazságtalanul vádolják, amiért követői január 6-án – sokan felfegyverkezve – behatoltak az Egyesült Államok törvényhozásának épületébe, amikor a megválasztott képviselők és szenátorok épp szentesítették volna Joe Biden elnökké választását.

Ugyanakkor a kaliforniai Los Angeles déli részén felnövő Elder eddig nem vállalt sok politikai szerepet:

Kampánya rendkívül hasonlított Trumpéhoz: Newsomról azt állította, ő a demokrata elit cinizmusának a megtestesítője, amiért a szigorú lockdownpárti kormányzó a lezárások ideje alatt fényűző vacsorán vett részt támogatóival. Legfőbb témája a rendpártiság mellett leginkább a bevándorlásellenességről szólt, sőt annak ellenére, hogy ő maga is a hátrányos helyzetű, többségében Los Angeles déli, afroamerikaiak lakta részéből származik, többször kritizálta saját közösségét.

Azonban a jelenleg 71 éves rádiós kampánya közel sem volt tökéletes, azt mind a demokraták, mind a republikánusok kritizálták. A demokraták eleve úgy keretezték a választást, hogy az egy újabb színtér a visszatérésre készülő Trump ellen, mivel Elder Trumphoz hasonlóan egy rendpárti, bevándorlásellenes nacionalista-populista platformot vezetett, míg párttársai azért kritizálták, mert szerinte csak egy tapasztalatlan, törtető opportunista, aki eljátszotta a Republikánus Párt esélyét, hogy Arnold Schwarzenegger után ismét egy konzervatív vezetője legyen a demokrata bástyának számító nyugati parti államnak.

Elder most első körben az esélytelenek nyugalmával vághat neki az elnökjelölt-aspiránsi kampányának, hiszen az eddig Donald Trumpról és a jelöltségét sajtóhírek szerint május végén, június elején bejelentő Ron DeSantis és az ő csörtéjükről szólt.

Mind az egykori elnök, mind a floridai kormányzó elsősorban a Trump-szavazókat, a Make America Great Again szlogen miatt MAGA-nak is nevezett szavazói csoportot kívánja megszólítani – emellett DeSantis azzal, hogy sokszor „Trump, csak ő okos” jelzőkkel illetik, a moderáltakkal próbálja szélesíteni szavazói koalícióját –,

Ezzel teljesen ellentétes karakter, illetve kampánnyal fut majd neki Asa Hutchinson korábbi arkansasi kormányzó, aki 2001 és 2005 között még George W. Bush kormányaiban is pozíciókat vállalt. Hutchinson a Trump előtti Republikánus Párt konzervatívabb szárnyához tartozott, azonban azzal, hogy Trump beemelte a szélsőjobboldalt a párt szavazói közé, egyfajta moderált jelöltként is értelmezhető.

Hutchinson az első olyan komolyabb jelölt, aki a többiekkel ellentétben próbál minél nagyobb távolságot tartani Trumptól, sőt Trump-ellenes: az Arkansast két cikluson keresztül kormányzó Hutchinson korábban felszólította az egykori elnököt, hogy ne induljon el az elnökválasztáson, sőt a MAGA-szavazók egyik alapját adó, fehér felsőbbrendűséget hirdető csoportokba is beleszállt – egy beszédében kiemelte, amikor ügyészként, illetve a DEA vezetőjeként (Drug Enforcement Administration, Szövetségi Kábítószer-ellenes Hivatal) fellépett a drogkartellek mellett e csoportok ellenében is.

A korábbi arkansasi kormányzó annak ellenére próbálja magát moderált jelöltként bemutatni, hogy az abortusz kérdésében például olyan nézeteket vall, amelyeket az amerikaiak többsége elutasít – eddig Hutchinson az egyetlen jelölt, aki bejelentette:

Ami abból a szemszögből is érdekes, hogy a nyilatkozata előtt egy hónappal még azt állította, szerinte az abortuszhoz való kvázi alkotmányos jogot szövetségi szinten garantáló Roe kontra Wade döntés felülírása után az államoknak kellene dönteni a föderatív államban – elnökként ő ezt ismét szövetségi szintre emelné.

A korábbi kormányzó emellett klasszikus republikánus nézeteket vall: minél kisebb adóterhek, cserébe még amerikai mércével is alacsony szociális támogatások, illetve üzletpártiként a piacot is jobban deregulálná.

Arkansas vezetőjeként 2021-ben sokáig országos szinten foglalkozott vele a sajtó, amikor több transzellenes törvényt is aláírt: először megtiltotta a biológiailag férfi, ám magukat nőknek valló transz nőknek, hogy középiskolai szinten a biológiai nőkkel együtt versenyezhetnek, később pedig államában betiltotta, hogy 18 év alatt valaki nemátalakító műtéten vagy terápián vegyen részt.

 

Hutchinson egyébként emellett klasszikus, mára a pártra már egyáltalán nem jellemző külpolitikai nézeteket vall: Trump és az új republikánus mainstreamhez képest ő visszatérne Amerika kapuőri szerepéhez a nemzetközi porondon, és szorosan együttműködne az ország szövetségeseivel – ehhez képest a republikánusok többsége vagy az America First vagy az America Only nézetet vallja, ha külpolitikáról van szó.

Elderhez hasonlóan eleinte ő is az esélytelenek nyugalmával tekinthet a versenyre, csak ő nem amiatt, mert a platform, amire pályázik, telített lenne:

A republikánus elnökjelöltséghez vezető út pedig jelenleg a MAGA-szavazókon keresztül van kikövezve: Trump 2016-os színre lépése óta e szavazói csoport a legaktívabb, emiatt a legtöbb republikánus jelölt – nem csak elnök, hanem akár képviselő – az ő kegyeiket keresi, hiszen több moderált, Trumppal nem egyetértő republikánus kibukott már Washingtonból, amiért nem állt be a párt vezetését 2016 és 2022 között teljesen átvevő elnök mögé.

Ilyen például az előző választást tekintve Liz Chaney, aki a 2000-es évek legbefolyásosabb republikánus politikusának, Dick Cheney korábbi alelnöknek a lánya, és aki korábban nem zárta ki, hogy szintén elindul, ha Trump lesz a vezető elnökjelölt-aspiráns. De ott van a Trump elleni impeachmenteljárásokat megszavazó, a Capitolium ostromát vizsgáló bizottságban aktív szerepet vállaló Adam Kenzinger, aki inkább el se indult a 2022-es választáson.

Nyárig tovább sűrűsödik a mezőny

Azonban a nemrég indulásukat bejelentő Eldernél és Hutchinsonnál fajsúlyosabb jelöltek később állhatnak fel a rajtvonalhoz.

Sajtóhírek szerint Trump korábbi alelnöke, a Capitolium ostroma alatt a tömeg a felakasztását követelő Mike Pence „nem hónapok, már csak hetek” kérdése, hogy mikor húzza meg a ravaszt és jelenti be elnökjelöltségét, de jelenleg az indulás irányába mutatnak Pence lépései: az elmúlt hónapban több, a republikánus előválasztást elsőkként megrendező államokban tartott beszédeket és politikai gyűléseket – az AP értesülései szerint már májusban, de valószínűleg júniusban kerülhet sor a hivatalos bejelentésre.

Pence-en kívül további két tapasztalt republikánus politikus is az indulást vizsgálja: az elnökjelölt-aspiránsi kampánynak már 2016-ban is nekifutó, majd hatalmasat bukó, korábbi New Jersey-i kormányzó, Chris Christie az utóbbi időben szintén sok időt tölt el New Hampshire-ben és Iowában.

Míg a jelenlegi dél-karolinai szenátor, az afroamerikai Tim Scott megalapított egy csapatot, amely azt vizsgálja, elinduljon-e a versenyen – az AP szerint Pencehez hasonlóan ő is májusban, legkésőbb júniusban dönthet erről, ahogy szintén készpénznek vehető, hogy Florida kormányzója, Ron DeSantis is ekkor jelenti be hivatalosan indulását.

Eddig Trump vezet

Ugyanakkor jelenleg nagy kérdés, hogy melyikük tud majd Trump mellé felnőni: a frissen bejelentett indulóknak – amerikaiasan szólva – longshot a verseny megnyerése, azaz nagyon csekély az esély, hogy a végén valóban ők győzedelmeskedjenek.

A korábban DeSantis mögé felsorakozó republikánusok Trump vádemelése után sorra állnak át a volt elnök mögé, köztük nagyon sokan DeSantis hazai pályáján, a napfényes államban döntenek így. Emellett az sem neki kedvez, hogy az egyébként republikánus donor Rupert Murdoch sajtótermékei már korábban egyfajta új messiásként harangozták be DeSantist a tavalyi félidős választások utáni rendkívül határozott floridai győzelmeivel, miközben e felhajtásnak nem tud megfelelni.

Sajtóhírek szerint DeSantis nem elég karizmatikus, nem tudja magával ragadni beszédei során a tömeget, emellett pedig több republikánus politikus sem kedveli – korábbi képviselőházi padtársa a Politicónak azt nyilatkozta, a floridai kormányzó nem ért az emberek közötti kapcsolatokhoz, és rosszak a kommunikációs képességei is.

DeSantisról korábban azt cikkezték, a floridai törvényhozás tavaszi ülésszaka után jelentheti be indulását, ugyanakkor a karakteréről szóló negatív hírek, emellett a Disney-vel való fiaskója miatt nehéz lesz lendületet szereznie a kampányának, miközben Trump az ellene indult eljárás miatt a szavazók szemében épp mártírként gyűjti az adományokat és prominens republikánus politikusok támogatását.

ami újabb kemény csapás lehet DeSantisnak. 

Emellett azt sem lehet kizárni, bár jelenleg ezt még senki sem tudja igazán, hogy a Fox Newstól váratlanul elbocsátott Tucker Carlson belép-e a politika mezőjére – egy Trump-ellenes, republikánus politikai think tank, a Lincoln Projekt vezetője, Rick Wilson szerint nem valószínű, de nem lehet kizárni sem, mivel hiába volt Carlsoné Amerika legnézettebb politikai műsora, egy ilyen palástolt rasszista műsort nem sok kábelcsatorna tűzne programjára.

Carlson kirúgása utáni első nyilatkozatába pedig bele lehet látni egyfajta politikai szerepvállalást: a két pártot, illetve az amerikai médiumokat kritizálva arról beszélt, el akarják őt hallgattatni, emellett korábbi tévés szerepvállalását is bírálva arról beszélt, hogy a műsorában szereplő napi politikai vitáknak nem sok értelme volt. De hogy ez egy tipikus carlsonos elitellenes monológ vagy egy nagyobb ambíciókat belebegtető nyilatkozat volt, ezt csak maga a korábbi műsorvezető tudhatja.