Január 23-án, kedden folytatódik a republikánus előválasztás az Egyesült Államokban, ahol ezúttal New Hampshire-ben fognak arról dönteni, ki legyen a demokrata Joe Biden kihívója a november 5-i elnökválasztáson. Míg Trump célja, hogy lényegében most lezárja az előválasztást, addig az immáron egyedüliként talpon maradt Nikki Haley lendületet szeretne adni kampányának és csökkenteni kettejük között a különbséget.

Iowához – ahol Trump egy rendkívül alacsony, 14 százalékos részvétel mellett hatalmasat nyert – képest New Hampshire-ben nem kaukuszt tartanak, hanem választást, emellett szintén nagy különbség a két korán szavazó állam között, hogy New Hampshire-ben nem kizárólag regisztrált republikánus szavazók vehetnek részt, hanem a magukat függetlenként regisztráltak is.

Az állam többségét pedig utóbbiak adják – a választók negyven százaléka ugyanis magát ily módon regisztráltatta –, vagyis ők azok, akik dönthetnek, hogy a republikánus vagy a demokrata előválasztáson vesznek majd részt.

Ez pedig lehetőséget ad az Iowában harmadik helyet megcsípő Nikki Haley-nek, hogy akár csökkentse hátrányát Trumppal szemben – az egykori dél-karolinai kormányzónak és Trump elnöksége alatt ENSZ-nagykövetnek ugyanis ez az egyáltalán nem titkolt célja. De sikerülhet-e neki?

Egy lapra feltenni mindent – de most sikerülhet-e?

Mint azt már az Iowában megrendezett kaukusz kapcsán írt felvezetőnkben megjegyeztük, az amerikai előválasztások során az országosan gyengébbre mért elnökjelölt-aspiránsok egyik leggyakoribb stratégiája, hogy az először választó államokra szentelik a legtöbb figyelmet és itt használják fel erőforrásaik legjavát, hogy egy esetleges meglepetésgyőzelem után kampányuk lendületet kapjon – a választók győzteshez való húzása mellett a megemelkedő médiafigyelemben, illetve a bővülő pénzügyi támogatókban bízva.

Míg a floridai kormányzó, Ron DeSantis a rendkívül republikánus Iowára tette fel legtöbb zsetonját – és elbukott –, addig a korábbi ENSZ-nagykövet az ottani elvárásokat csökkentve inkább New Hampshire-re koncentrált.

ellentétben DeSantisszal, aki ugyan önmagában jó eredményt ért el Iowában a maga 21,2 százalékával, de Trumphoz képest a közel 30 százalékpontos hátránya óriási vereség. A napfényes állam kormányzója így nem meglepő módon időközben már fel is függesztette kampányát, annak ellenére, hogy a kaukusz után az eredményét még úgy értékelte, Iowa megmutatta, versenyben van.

Az elmúlt fél évben magasan Haley költött a legtöbbet az államban reklámokra – a jelöltek az elmúlt hat hónapban összesen 55 millió dollárt használtak el ily módon az államban, aminek 40 százalékáért egyedül Haley felelős.

Ennek pedig meg is lett az eredménye: az egykori kormányzó a közvélemény-kutatásokban közelít a 40 százalékponthoz, de ami ennél is fontosabb, hogy

Ezenkívül pedig a már fentebb említett függetlenek támogatásában bízik, azonban e tervének nagy problémája, hogy ellentétben a hiedelmekkel, a függetlenek nem egy önálló választói csoport. A magukat függetlennek vallóknak ugyanúgy megvannak saját politikai preferenciáik, és eleve valamelyik párt felé húznak, így e választói csoportot nem lehet egy olyan masszaként kezelni, mint akik azonos politikai nézetekkel rendelkeznek.

Azaz kampánystratégia szempontjából nehéz egy ennyire heterogén csoporthoz szólni és meggyőzni őket a jelölt támogatásáról, azonban ez nem jelenti azt, hogy lehetetlen – Haley pedig az országos hátránya miatt kénytelen volt egy ilyen kockázatos stratégiát választani, ha valóban meglepetést szeretne okozni a gránitállamnak is nevezett észak-keleti államban.

Az utóbbi időben többször is elég kritikusan nyilatkozott az egykori elnökről – például azt mondva, ahová Trump megy, ott káosz van, és azt implikálta, hogy Trump gyáva, amiért eddig nem állt ki vitára –, illetve Iowában elért harmadik helye ellenére már másnap úgy próbálta beállítani az előválasztást, hogy az egy Trump és közte lévő verseny. Ez DeSantis visszalépésével már technikailag is igaz, de érvelése abból a szempontból már azelőtt is jogos volt, hogy DeSantis még két számjegyű eredményt sem tudott felmutatni a New Hampshire-i kutatásokban, ahogy több, szintén korai választó államban is rosszul állt Trumphoz képest.

Haley-nek pedig így egyszerre kellett a Republikánus Párt választói tömbjéhez, az inkább a párthoz húzó jobbközép függetlenek, illetve a pártpreferenciáját választásról választásra változtató centristák felé szólnia. Ráadásul utóbbiak nem is biztos, hogy január 23-án elmennek a republikánus szavazóurnákhoz, azonban Haley-nek e kampánystratégiájával sikerült magát Trump célkeresztjébe helyeznie, aki ki is használta ezen pozicionálásából adott lehetőségeket.

Haley-t támadni mindenáron, bármivel

A különböző közvélemény-kutatások jelenleg elég nagy szórást mutatnak, hogyan is állhatnak a jelöltek New Hampshire-ben: egy január 12–15. között végzett kutatás szerint ugyanis Haley és Trump 40–40 százalékponton áll, de az utolsó, január 18–20-án készített kutatás szerint Trump 15 százalékpontos előnnyel várhatja az előválasztást: 50 százalékos támogatottsága után Haley 35 százalékponton áll, míg az azóta visszalépő DeSantis mindössze 8 százalékponton.

Míg az egykori elnök iowai győzelme után úgy nyilatkozott, hogy az akkor még rajta kívül két talpon maradt jelölt – Vivek Ramaswamy után nem meglepő módon visszalépett az egy százaléknál kevesebb szavazatot szerző Asa Hutchinson is – „nagyon ügyes, nagyon tehetséges”, addig New Hampshire-re fordulva Trump már teljesen más jelzőkkel illette az egykori ENSZ-nagykövetet.

Haley ugyanis indiai bevándorló szülőktől származik, eredeti neve pedig Nimarata Nikki Randhawa, amit házassága után változtatott Nikki Haley-re. Trump ezzel leginkább a szlogenje, a Make America Great Again után csak MAGA-tábornak nevezett, kizárólag hozzá hű szavazóit próbálja mozgósítani, amihez minden eszközt meg is ragad.

Haley-ről például – tévesen – azt állítja, hogy nem is lehetne elnök, mert nem amerikai állampolgár, miközben Haley valójában az, mivel Dél-Karolinában született – egyébként a 2010-es években az egykori demokrata elnökkel, Barack Obamával tett így, akit még mai napig sokszor kizárólag a középső nevén, a Husseinen szólít közösségi médiás posztjaiban.

Ezenkívül Haley-t egy korábbi, 2015-ös nyilatkozatával bevándorlópártinak próbálja beállítani, mivel kilenc évvel ezelőtt Haley még ellenezte Trump azon kampányígéretét, hogy elnökként a többségében muszlimok lakta országok állampolgárainak egyszerűen megtiltaná a beutazást – a végül ideiglenesen megvalósult tervet Haley immáron ENSZ-nagykövetként még védte is.

Az egykori elnök stábja úgy mérte fel, hogy az északnyugati államban a bevándorlás témájával tudja leginkább mozgósítani saját szavazótáborát, miközben a nem elkötelezett, ám Haley felé húzó szavazókat otthonmaradásra késztetni.

Ezeket pedig nem csupán kampányrendezvényein és Truth Social közösségi oldalán közzétett üzeneteiben hangoztatja, hanem nagyon sok negatív kampányt folytat online, a tévés és a rádiós reklámok során. Mint említettük, míg az elmúlt fél évben magasan Haley költötte a legtöbb pénzt reklámra, addig január elseje óta az olló ebben a tekintetben csökkent kettejük között.

Megalázva egyedül a sor végén és a pódiumon

A legnehezebb helyzetben egyértelműen a floridai kormányzó, Ron DeSantis volt, aki nem meglepő módon végül január 22-én, egy nappal az előválasztás előtt úgy döntött, hogy inkább vissza is lép a megmérettetésről.

Ez ugyanakkor több szempontból sem meglepő fejlemény. Kampánya már az előválasztás hivatalos megkezdése előtt sem állt túl jól, ezért a napfényes állam kormányzója leginkább abban bízott, hogy egy jó iowai eredménnyel hitet ad követőinek és donorjainak, hogy mégis lehet esélye legyőzni Trumpot. Azonban New Hampshire-ben a médián kívül szinte senki sem foglalkozott DeSantisszal. 

Haley Iowában elért harmadik helye ellenére arról beszélt már a kaukusz másnapján, hogy a republikánus előválasztás egy közte és az egykori elnök közötti verseny, míg Trump a szokásos kampánytémái mellett kizárólag Haley-t támadta.

Az államban két vitát is rendeztek volna a január 23-i előválasztás előtt, ugyanakkor Haley kijelentette, hogy ő csak Trumppal vagy Bidennel hajlandó vitába szállni, így amennyiben Trump nem áll fel a színpadra, akkor ő sem. Emiatt DeSantis végül egyedül maradt a pódiumon – a vita helyett végül egy X-re feltöltött üzenetben nevezte a választóit lenézőnek a két másik jelöltet, illetve a CNN-en tartottak egy fórumot, ahol Wolf Blitzer újságírón kívül a hallgatóság kérdezhette DeSantist.

A floridai kormányzó – aki egyébként az utóbbi időben sokat fejlődött kommunikációs képességeiben – ezen Haley-t azzal támadta, hogy szerinte az egykori ENSZ-nagykövet kizárólag az alelnöki jelöltségért cserébe folytatja kampányát.

Míg Trumppal szemben továbbra is a legfőbb érvét hangoztatta: DeSantis úgy fogalmazott, hogy ugyan Donald Trump elnökként sokat elért, de az eleve megosztó politikussal a Republikánus Párt el fogja veszteni az elnökválasztást, mivel akkor a kampány témája a Trump ellen indított négy büntetőjogi eljárás lesz, nem pedig a Biden-adminisztráció hibái. Ezek miatt kérte, hogy a New Hampshire-i választók inkább szavazzanak rá.

New Hampshire-ben továbbra is tetemes hátránya volt a másik két jelölthöz képest a 4–8 százalékpontra mért floridai kormányzónak, ráadásul a New Hampshire-t követő Nevadában (február 6.) és Dél-Karolinában (február 24.) is rendkívül rosszul állt – Nevadában egy január eleji kutatás szerint a választók 8 százaléka szavazott volna DeSantisra, míg Trumpra 73 (!) százaléknyian (Haley a nevadai kaukuszon el sem indul), de az egykoron Haley által kormányzott Dél-Karolinában is mindössze 7 százalékpontot tudott DeSantis felmutatni, míg az egykori elnök 54, az állam egykori kormányzója pedig 25 százalékpontot.

Akár január 23-án eldőlhet az elnökjelölt sorsa

Mivel a közvélemény-kutatások elég nagy szórást mutatnak New Hampshire-ben – ráadásul azok még DeSantis visszalépése előtt készültek –, így nehéz eldönteni, hogy mely kutatásnak lehet igaza: azoknak, amelyek szerint a független szavazók segítségével Haley megszorongathatja Trumpot, vagy amelyek azt vetítik előre, hogy Trump az alacsony részvételű iowai kaukusz után ismét erőt demonstrál, amivel lényegében le is zárná az előválasztás érdemi részét még a március 5-i szuperkedd előtt, amikor egyszerre 16 államban tartanak előválasztást.

Az egyetlen biztos dolog, hogy ez lesz az első igazi erőfelmérője Trumpnak, hogy valóban mögötte áll-e a republikánus szavazók többsége.

Ha ezúttal már viszonylag magas részvétel mellett is abszolút többséget szerez, akkor a verseny már lefutott, hiszen Haley csak abban az esetben mentheti meg kampányát, ha győz, vagy csak pár százalékponttal marad alul az egykori elnökkel szemben.

A legutolsó közvélemény-kutatások szerint Trumpnak nagyon jó esélye van, hogy már most lezárja az előválasztást: mellette szól, hogy a már visszalépő Ramaswamy- és DeSantis-szavazók második preferenciája is az egykori elnök, amivel így akár az abszolút többség is meglehet neki.

Azonban az állam szavazói összetétele miatt kérdéses, hogy az egykori ENSZ-nagykövet hogyan fog szerepelni. Haley-nek sikerül-e elég függetlent behúznia, akik nemcsak Trump, hanem Joe Biden ellenében is szívesebben szavaznának rá – elvégre a választói preferenciáit választásról választásra változtató centristákat, illetve a demokratákhoz húzó függetleneket már most meg kéne győznie arról, hogy jobb elnök lenne az inkumbens Bidennél –,

Ez a választói csoport ugyanis már a 2022-es félidős választásokat megelőző előválasztásokon is gyakran trumpista jelöltekre adta le a szavazatát, hogy utána az immáron valódi téttel bíró választáson a demokrata jelölt könnyebben győzhessen.

Trump 2016-ban a republikánus előválasztáson ugyan győzött a csatatérállamnak számító New Hampshire-ben – azaz az állam többsége az elnökválasztáson olykor a demokraták, olykor a republikánusok jelöltjére húzzák be az x-et –, azonban az elnökválasztáson 2016-ban és 2020-ban egyaránt alulmaradt a demokrata jelöltekkel szemben.