Egyre nehezebb helyzetben találja magát Nikki Haley, aki az iowai harmadik helye után New Hampshire-ben is alulmaradt Donald Trumppal szemben az immáron kétfősre csökkenő republikánus előválasztáson. De miért nem jött össze Haley áttörése a gránitállamnak is nevezett New Hampshire-ben, és van-e még esélye megmenteni kampányát az egykori ENSZ-nagykövetnek és dél-karolinai kormányzónak?

Január 23-án folytatódott a republikánus előválasztás, aminek második állomása a megszokott módon az északkeleti New Hampshire állam volt. Iowához hasonlóan Trump ezúttal is a szavazatok több mint 50 százalékát bezsebelve nyerte meg az előválasztást,

Trump ezt arra alapozza, hogy mindkét korai választó államban abszolút többséggel győzte le kihívóit – míg Iowában rajta kívül négy országosan is mért aspiránsra szavazhattak a kaukuszon résztvevők, addig New Hampshire-ben mindössze az Iowában harmadik helyre befutó, Trumppal szemben akkor közel 32 százalékponttal kevesebbet szerző Nikki Haley próbált alternatívát felmutatni a korábbi elnökkel szemben.

Az egykori ENSZ-nagykövet hiába próbált meglepetésgyőzelmet szerezni New Hampshire-ben – az elmúlt fél évben a jelöltek közül Haley költötte el magasan a legtöbb pénzt és fektette a legtöbb erőforrást kampányára a gránitállamban –, végül 11 százalékponttal alulmaradt Trumppal szemben. Ám ami ennél fontosabb, az elnökjelölt személyéről döntő delegáltak számában is egyre nagyobb hátrányban van.

Annak ellenére, hogy az ötven amerikai államból eddig mindössze kettőben döntöttek arról, ki legyen a november 5-i elnökválasztáson Joe Biden republikánus kihívója, sokan már most lefutott versenynek tartják, kivéve a Trumpon kívül egyedül talpon maradt Nikki Haley-t. De van-e esélye még labdába rúgnia Trump egykori ENSZ-nagykövetének?

New Hampshire-re tett fel mindent, vereség lett a vége

Mint azt már fentebb is megjegyeztük, a jelöltek közül magasan Haley költött a legtöbbet kampányára az államban. Trumphoz képest dupla annyi pénzt fordított reklámra, azonban ezt nem sikerült győzelemre váltania.

Január 1-ig bezáróan Haley és az őt támogató szervezetek 18,7 millió dollárt költöttek a jelölt reklámjaira, miközben Trump csapata 6 milliót, ugyanakkor januárban ez az olló kissé elkezdett záródni közöttük – a január 23-i előválasztásig Haley további 12,3 milliót áldozott erre, míg Trump 9,8 milliót.

Haley kampánystábja ugyanis helyesen úgy mérte fel, ha valahol meg tudja szorongatni Trumpot – sőt, akár le is győzheti –, az New Hampshire lehet, ezért ennek érdekében a legnagyobb hangsúlyt eleve erre az államra is helyezte: az iowai kaukusz fontosságát lekicsinyítette, tekintetét és kampányának bankszámláját pedig a gránitállamra szegezte.

Ennek két oka is volt:

• egyrészt Iowához képest itt nem kaukuszt tartanak, amin kizárólag a párttagok és a legelszántabb republikánus szavazók vesznek részt (arról, hogy választás helyett miért tűnik inkább egy lakógyűlésnek egy kaukusz, bővebben ebben a cikkünkben írtunk), hanem rendes, nyitott választást;
• másrészt pedig New Hampshire szavazói összetétele jóval kedvezőbb volt Haley számára, mint Iowáé.

New Hampshire ugyanis egy csatatérállam, ahol elnökválasztásonként változik, hogy a szavazók a Republikánus vagy a Demokrata Párt elnökjelöltjét támogatják. Ez pedig azt jelenti, hogy az állam választóinak többségét a függetlenek adják, akikkel – papíron – Haley akár össze tudott volna állítani egy olyan választói koalíciót, amivel legyűrhette volna Trump kizárólag hozzá lojális szavazótáborát,

Pedig ennél kedvezőbb állam nem is lehetett volna számára, ráadásul az előválasztás előtt a legnagyobb sikereket ő tudta felmutatni: őt támogatta az állam rendkívül népszerű kormányzója, Chris Sununu, emellett pedig az egyik legbefolyásosabb republikánus donor, a Koch család által pénzelt politikai hálózat is az egykori ENSZ-nagykövetet segítette a kampány során, azonban ez is kevésnek bizonyult.

Haley a fenti két endorsmenttel a klasszikus, moderált republikánus szavazókat célozta meg, emellett pedig kampánya nemcsak a párt felé hajló jobbközép függetleneknek és a változó centristáknak szólt, hanem kinyitotta azt a demokraták irányába hajló, ám el nem kötelezett szavazók felé is, abban reménykedve, hogy ezzel legyűrheti Trump Make America Great Again szlogenje után csak MAGA-tábornak nevezett szavazóbázisát.

Papíron ugyanis hiába nézett ki impozánsan a terv, megvalósításába már hiba csúszott.

Jó célcsoport, rossz üzenetek

Haley kampányának a fókuszát leginkább a külpolitikára, illetve megválaszthatóságára hegyezte ki. Amellett érvelt, hogy Trumppal a republikánusok november 5-én alulmaradnának a demokrata Joe Bidennel szemben, ha pedig mégis az egykori elnök győzne, akkor az Amerika számára befelé forduló politikát hozna, ami véleménye szerint káros az országra nézve, ezért inkább szavazzanak őrá.

Az NBC exit poll adatai szerint a választókat döntésükben a gazdasági helyzet, de leginkább a migráció kérdése befolyásolta, e két témát illetően Haley-t dominálta Trump, aki Haley támadásán kívül e két témával kampányolt leginkább.

Haley – és Trump egykori kihívóinak – a legfőbb érvét, miszerint a szavatszerző-képessége nagyobb az egykori elnökénél, a választáson résztvevők mindössze 14 százaléka tartotta a legfontosabb kérdésnek, de még ők is többségében Trumpra szavaztak.

Ezenkívül szintén a kampány sikertelenségét mutatja, hogy a republikánus előválasztáson résztvevők 66 százaléka konzervatívnak vallotta magát, míg mindössze 28 százalékuk moderáltnak, 6 százalékuk pedig liberálisnak,

Ugyan a moderáltak és a liberálisok körében Haley messze felülmúlta Trumpot, de a választók többségét a konzervatívok adták, akik 70–28 arányban Trumpra szavaztak – ez ugyanakkor intő jel lehet Trump számára a novemberi választásokon, amennyiben ő szerzi meg a jelöltséget.

Ezenkívül Haley egy, a párt szavazóbázisát adó másik fontos választói csoportban, az egyetemi végzettséggel nem rendelkezők körében is rosszul szerepelt – a választók összesen 52 százalékát ez a csoport adta, aminek 66 százaléka Trumpra voksolt.

Azaz Iowához hasonlóan Haley továbbra sem tudja megszólítani a kékgalléros munkásokat, e szavazói réteg nélkül pedig senki sem nyerhet előválasztást.

A nehézségek csak most jönnek

A New Hampshire-i előválasztást követően Haley elismerte vereségét, és gratulált Trumpnak győzelméhez. Ugyanakkor kijelentette, hogy nem adja fel, kampánya teljes gőzzel megy tovább, és saját államában, Dél-Karolinában majd megmutatja, mire is képes igazán, hiszen az állam egykori kormányzójaként ott még soha sem veszített választáson.

Nevadában ugyanis lesz előválasztás és kaukusz is, de az utóbbi dönt a delegáltak kiosztásáról, azaz előbbi teljesen lényegtelen. Ennek oka, hogy a 2020-as botrányos demokrata kaukusz után az állam elfogadott egy mindkét párt által támogatott törvényt, hogy a kaukuszok helyett 2024-től előválasztáson döntsenek az elnökjelölt személyéről – míg előbbit a párt, utóbbit az állam szervezi.

Annak ellenére, hogy a javaslatot a nevadai Republikánus Párt is támogatta, a párt végül májusban beperelte az államot, mert szerinte a demokraták ezzel próbálnák befolyásolni az előválasztásukat – bár bizonyítékot erről nem mutattak be.

Haley-re majd a február 6-i előválasztáson lehet szavazni, azonban az teljesen tét nélküli, hiszen az állam 26 delegáltját a február 8-i kaukuszon lehet megszerezni, ahol pedig csak Trump indul.

Ezzel pedig Trump a delegáltak számában meg fogja duplázni előnyét – az egykori elnök jelenleg 31 delegálttal rendelkezik, míg Haley 16-tal, az elnökjelöltség megszerzéséhez pedig 1215 delegáltra van szüksége egy jelöltnek.

Azonban a Nevadát február végén követő Dél-Karolinában sem lesz könnyű helyzetben annak egykori kormányzója:

Trump támogatására buzdít az állam kormányzója, a kongresszusban az államot képviselő 8 republikánus képviselőből és szenátorból összesen 7-en, ezenkívül öt további állami tisztségviselő, míg Haley mindössze egy támogatást tud felmutatni.

Így jelenleg az is kérdéses, hogy Haley egyáltalán kihúzza-e a március 5-i szuperkeddig, amikor egyszerre 16 államban fognak előválasztást tartani. Ha Haley ugyanis saját államában sem tud győzni, akkor a jelenlegi csekély esélyei teljesen elszállnak – ahogy korábban Ron DeSantis kapcsán írtuk, leginkább ő is abban reménykedhet, hogy valami rendkívüli esemény miatt Trump mögül hirtelen kihátrálnak a szavazók.