Gretchen Whitmer 2013 decemberében volt a Demokrata Párt frakcióvezetője Michigan állam szenátusában, amikor megtett egy lépést, amellyel országos hírnévre tett szert. Egy abortuszellenes csoport mintegy 300 ezer aláírást gyűjtött össze egy olyan törvény támogatására, amelynek célja az volt, hogy a nőknek külön kötvényt kelljen vásárolniuk, ha azt szeretnék, hogy az egészségbiztosításuk fedezze az abortuszt. Elegendő aláírás gyűlt össze ahhoz, hogy népszavazást írjanak ki a törvényről, de a Republikánus Párt, amely akkoriban az állam kormányzói székét és a törvényhozás mindkét házát birtokolta, nem látta szükségét ennek. Ehelyett úgy döntöttek, hogy egyszerűen beiktatják a törvényt – írja a The Economist. 

A szenátusi vitán Whitmer azzal érvelt, hogy az intézkedés azt jelentené, hogy a nőket arra kényszerítsék, hogy „külön fizessenek azért, mert esetleg megerőszakolhatják őket”. Rámutatott, hogy egy népszavazáson biztosan elutasítanák a törvényt, így annak automatikus elfogadása nem összeegyeztethető a demokráciával. Ezután szünetet tartott. „Most olyasmit mondok el, amit életemben nem sok emberrel osztottam meg. Több mint 20 évvel ezelőtt nemi erőszak áldozata voltam – mondta elcsukló hangon. – Azt hittem, hogy ezen már túl vagyok. Tudjátok, milyen kemény tudok lenni. Azonban most érzem, hogy ez az emlék még mindig kísért.” Követelte, hogy a republikánusok „legalább hagyják, hogy az állam polgárai szavazhassanak a kérdésről. Hagyják, hogy Michigan népe döntsön”.

Whitmer beszéde a republikánusok szavazására nem volt hatással. De végül is elérte, amit akart. Napra pontosan egy évtizeddel később Whitmer, aki akkor már kormányzó volt, ismét megjelent a szenátusban, hogy bejelentse az általa aláírt, az abortuszjogokat kiterjesztő törvénycsomagot. Köztük azt, amelyik eltörölte a biztosítási kötelezettséget. A True Gretch: Mit tanultam az életről, a vezetésről és mindenről, ami a kettő között van című könyvében Whitmer azt írja:

Évekig nem akartam tudomást venni arról a szörnyűségről, amely az egyetemen történt velem. De most már látom, hogy ez is hozzájárult ahhoz, hogy azzá váljak, aki vagyok: egy nő, aki hajlandó küzdeni, és soha nem hajlandó feladni.

Tökéletes időzítés

A memoár megjelenését néhány hónapja jelentették be, de az időzítés aligha lehetne jobb. Mivel Joe Biden elnök kampánya akadozik, és egyre több demokrata követeli, hogy a 81 éves elnök még a párt augusztusi, chicagói országos konvenciója előtt lépjen vissza, a most 52 éves Whitmer az egyik legjobb alternatív jelöltnek számít, aki novemberben Donald Trump ellenfele lehet. Ennek oka részben az abortuszjogok iránti lankadatlan kiállása – amely első, 2000-ben indított kampánya óta része a programjának. Választási sikerei és előremutató eredményei a ciklus egyik legmeghatározóbb csatatérállamában igen jelentősek. De vajon készen áll-e a kormányzó arra, hogy megpróbáljon egy sokkal nagyobb választói tábort megszólítani?

Egyelőre mintha nem akarná ezt. Július 10-én a CNN-nek azt mondta: „Van egy elnökünk, aki megkapta a jelöltséget, méghozzá azért, mert megérdemelte”, és azzal vádolta azokat, akik Biden  visszalépését javasolták, hogy „csupán a fantáziájukkal játszanak”. De azt is felvetette, hogy nem ártana, ha az elnök elvégezne egy szellemi képességeit mérő tesztet (amit eddig elutasított), és elismerte, hogy az elnök, ha akarna, dönthetne másként.

Bármi történjék is, Whitmer ambíciói egyértelműek. Tavaly elindította saját országos politikai akcióbizottságát „Fight Like Hell” néven („Küzdjünk utolsó vérig”), amely eddig tíz képviselőházi kampányt támogatott, elsősorban a külvárosi körzetekben élő mérsékelt nőket célozva meg. Csaknem 2 millió dollárral rendelkezik. Új könyve pedig legegyértelműbb jele szándékának. Könnyed olvasmány, amely ambiciózus, magabiztos, az X generációhoz tartozó politikusról fest képet. Két felnőtt lánya van, akik közül az egyik meleg; egy életnagyságú kivágott képet tart magáról a szekrényében; zenei ízlését pedig nagyrészt az 1980-as és 1990-es évek powerballadái határozzák meg.

Valódi karrierpolitikus

Whitmer igazi karrierpolitikus, aki politikusdinasztiából származik. Apja, aki republikánus, az 1970-es években Michigan állam kereskedelmi minisztériumát vezette, majd egy egészségbiztosítót irányított. Édesanyja az állam főügyészhelyettese volt. A mottója, ahogy a könyvben mondja, az, hogy „csak toljuk keményen”. Kormányzóként eltörölte a kannabisz használatáért kiszabott ítéleteket, hatályon kívül helyezte az állam szakszervezet-ellenes, munkához való jogról szóló törvényét, és szigorította a fegyvertartás ellenőrzését – a progresszívek nagy örömére. Ezeket a győzelmeket azonban arra alapozta, hogy a külvárosi szavazókat egyszerű üzenetekkel bombázta: abortuszjogok, munkahelyek és infrastruktúra. Nem radikális: egy olyan államban, ahol Amerika egyik legnagyobb arab–amerikai lakossága él, „egyértelműen” Izrael pártján áll.

Politikai vonzerejének jelentős részét az adja, hogy nem okoz neki gondot, hogy harcoljon Trumppal. A koronavírus-járvány kezdetén azzal vádolta az akkori elnököt, hogy visszatartotta a Michigan államnak nyújtott támogatásokat. A férfi nem volt hajlandó beszélni vele, sőt még a nevét sem volt hajlandó kimondani, csak úgy hivatkozott rá, hogy „az a nő Michiganből”. Ő elfogadta ezt a jelzőt, és televíziós interjúkban ezzel a felirattal ellátott pólót viselt, hogy bosszantsa Trumpot.

Kilenc hónappal a január 6-i zavargás előtt Trump több száz rajongója – sokan közülük puskával és testpáncéllal felszerelkezve – megrohamozta az állam fővárosát, hogy tiltakozzanak a zárlatok ellen. Trump támogatásul csupa nagybetűvel azt tweetelte, hogy „felszabadítjuk Michigant”. Később kilenc embert elítéltek emberrablás kísérlete miatt. Korábban fogorvosként dolgozó férje a fenyegetések miatt kénytelen volt nyugdíjba vonulni.

Michiganben azt sejtik, hogy kormányzójuk ragaszkodni akar régóta ismert tervéhez, hogy négy év múlva induljon az elnökválasztáson – nem pedig most. Életkora és energiája azonban éles ellentétben áll a Bidenről kialakult képpel. Lehet, hogy ez elég lesz ahhoz, hogy megnyerje a küldötteket augusztusban Chicagóban? Ha igen, Whitmer történelmet írhat.

(Borítókép: Gretchen Whitmer a Huntington Place-ben 2024. május 19-én Detroitban, Michigan államban. Fotó: Monica Morgan / Getty Images)