Amennyiben Donald Trump vereséget szenvedne az elnökválasztáson, két dolog biztos: először csalást fog kiáltani, utána pedig – a republikánus elnökjelölt sikerességétől függően – a pártban elindulna egy hosszú, kemény belső harc, ami már évek óta zajlik a trumpista és a moderált republikánusok között. Ugyanakkor egy választási vereség során az eddig Trumphoz lojális, ám maguk is elnökjelölti célokkal rendelkezők is megpróbálhatnák letaszítani az egykori elnököt a trónról.

November 5-én lesz az amerikai elnökválasztás, ugyanakkor eredményt valószínűleg majd csak pár nappal később lehet hirdetni, hiszen például Pennsylvaniában csak a választás napján kezdik megszámolni a levélszavazatokat, de Arizonában és Nevadában is több napot vehet igénybe az, amíg megszámlálják a szavazatokat.

Ennek ellenére sajtóhírek szerint Donald Trump arra készül,

A demokraták ettől tartanak, hiszen már négy évvel ezelőtt is elhamarkodottan hirdette magát győztesnek az egykori elnök, majd utána azt terjesztette, hogy a demokraták elcsalták a választást, ami végül a Capitolium ostromával végződött.

Trump továbbra is erre kondicionálja választóit, hiszen korábban még azt is nyilatkozta, hogy ha Jézus számolná meg a szavazatokat, akkor még a demokrata bástyának számító Kaliforniát is megnyerné. A MAGA-mozgalom szerint Trump földcsuszamlásszerű győzelemet fog aratni.

A Fox News egyik szakértője például azt jósolta, hogy Trump mind a hét csatatérállamot meg fogja nyerni, míg Greg Gutfeld műsorvezető már bejelentette, hogy a versenynek igazából vége, azt Trump be fogja húzni – annak ellenére, hogy a kutatások alapján George W. Bush és Al Gore 2000. évi versenye óta idén a legszorosabb elnökválasztásra van kilátás.

A republikánus elnökjelöltnek jó esélye van győzni – jelenleg országosan hibahatáron belül van lemaradva Harristől, a csatatérállamokban egál a verseny, az elektori kollégium pedig továbbra is a korábbi elnöknek kedvez –, ugyanakkor valószínű,

Megismételni 2020-at, de ezúttal sikeresnek lenni

Donald Trump eddig még egy választási vereségét sem fogadta el. Már 2016-ban is csalással vádolta meg a demokratákat, amiért országosan nem ő, hanem Hillary Clinton szerezte a több szavazatot, miközben sem akkor, sem azóta nem mutatott be bizonyítékot arra, hogy valóban több millió illegális bevándorló szavazott volna törvénytelenül a demokrata elnökjelöltekre – 2024-ben pedig már nem is e többször cáfolt álhírt terjesztik, hanem hogy a demokraták rendszerszintű csalást követnek el.

Az idei kampány során többször is kijelentette, hogy akár veszíthet is a választáson, de mindig hozzátette, hogy csak abban az esetben, ha a demokraták csalnak. Szavazóit is azzal motiválja a voksoláson való részvételre, hogy ha győzelme Harrishez képest túl nagy lesz, akkor a demokratáknak nem lesz lehetőségük elcsalni a választásokat – miközben ekkora méretű konspirációra sem idén nincs, sem pedig négy éve nem volt.

– sokan pedig már kezdtek is megágyazni e kísérletének.

Trumpnak ugyanis elég lehet, ha az amerikaiak egy jelentős részében kételyt kelt a választás tisztaságát illetően, erre pedig mások is segítségére lennének – a Republikánus Párt idén eddig 120 pert indított a választás kapcsán 26 államban, közülük 100-at a csatatérállamokban, ami szintén alááshatja a választóknak a választási rendszerbe vetett hitét.

Mindkét párt sok választási felügyelőt toborzott, akiknek célja, hogy a legapróbb technikai hibákat is választási csalásnak állítsák be, ráadásul

Két csatatérállamban, Pennsylvaniában és Michiganben apróbb technikai hibáról már el is kezdtek összeesküvés-elméletek terjedni a közösségi médiában, annak ellenére, hogy azokat végül kijavították, és még az országos Republikánus Párt is cáfolta a hibát.

Trump mozgástere két, egymást akár erősítő lehetőségre szűkült: egyrészt bíróságokon próbálhatják megtámadni a szerintük elcsalt választások eredményét, másrészt pedig 2020-hoz hasonlóan polgári zavargásokat szíthatnak – 2020-ban Arizonában, Georgiában és Wisconsinban is sokan tüntettek amiatt, hogy állítsák le a csalást, a legnagyobb próbálkozás pedig egyértelműen 2021. január 6-a, a Capitolium ostroma volt.

Az elcsalt választás narratívájában a republikánus voksolók többsége idén is támogathatja Trumpot, mivel

Ami jóval alacsonyabb, mint négy évvel ezelőtt volt: 2020-ban a választások előtt még a republikánus szavazók 75 százaléka gondolta azt, hogy minden tiszta és fair lesz.

Kemény belső harcokat hozna Trump bukása

Amennyiben Trump 2020 után idén is alulmaradna az elnökválasztáson, úgy a Republikánus Párton belül sok mindent kell kivizsgálni, hogy vajon a jelölt, az üzenet, vagy a párton belül az utóbbi években eluralkodó trumpista vonal lehet a felelős ezért.

akik vélhetően támogatni fogják a korábbi elnököt a választás tisztaságát megkérdőjelező narratívájában.

Ráadásul párton belüli ellenzéke az utóbbi időben megfogyatkozott: a jelenlegi Kongresszusban a republikánusok közel fele megkérdőjelezi a 2020-as elnökválasztás tisztaságát, a korábbi moderált képviselők egy jelentős része pedig már 2022-ben kiszállt a politikából, ha csak ideiglenesen is – így tett például az idén Kamala Harris mellett kampányoló Liz Cheney, vagy a demokrata jelölőgyűlésen felszólaló Adam Kinzinger.

De ez nem feltétlenül jelenti azt, hogy egy választási vereség után továbbra is Trump maradna a párt arca. Egy újabb vereség ugyanis azt jelentené, hogy a republikánusoknak 2016 óta négy választási ciklusban sem sikerült a vezetésével győznie – leszámítva 2022-t, amikor viszont Trump több szenátorjelöltje is elvérzett, és csak minimális többséget sikerült kihozni a Képviselőházban –, így 2022 után vélhetően egy mostani választási vereség után is a párton belül megpróbálnák valahogy úgy félreállítani, hogy közben a hozzá hű tábort megtartanák – 2022 után ez a kísérlet Ron DeSantisszal végül megbukott, pedig egy időben DeSantis még népszerűbb is volt a korábbi elnöknél.

A MAGA-n belül már így is jelentek meg olyan kihívók, akik ugyan támogatják Trumpot, de finoman kritikával illetik. Az említett DeSantis mellett Vivek Ramaswamy még az előválasztás elején többször is úgy kritizálta Trumpot, hogy alapvetően pozitívan beszélt róla – legnagyobb kritikája Trump felé az volt, hogy már túl öreg, és szerinte az ellene indított eljárások miatt megfáradt. Korábban többször is hangot adott annak, hogy szerinte a MAGA élére új vezér kellene, ahogy a trumpizmusnak is más irányba kellene mennie.

A már említett Ramaswamy mellett Ted Cruz, valamint a Trump által felemelt J. D. Vance próbálhat meg finoman versengeni a tábor vezetéséért, miközben a pártot félig-meddig elhagyó moderáltak is visszatérnének, hogy megpróbálják átvenni a párt irányítását – legalábbis közülük többen a sajtónak is arról beszélnek, hogy erre készülnek.

Ugyanakkor az kérdés, hogy a moderáltak labdába tudnak-e rúgni egy olyan új Republikánus Pártban, amelynek szavazói összetétele Ronald Reagan külpolitikája helyett egy befelé forduló Amerikát szeretnének, és ahol a kompromisszum helyett az abszolút győzelem a cél az ellenfél felett – a MAGA-szavazók számára pedig a Trumpot olvasatuk szerint eláruló Mike Pence ugyanolyan ellenség, mint a demokrata Nancy Pelosi vagy Joe Biden.