Vissza tudnak térni a romokból a demokraták?
További Fehér ház cikkek
- Elfogadták az Egyesült Államok költségvetését, nem áll le a kormányzat
- Az elektori kollégium is megválasztotta Donald Trumpot az Egyesült Államok következő elnökének
- Donald Trump változásokat ígért, a NATO-ból való kilépést is megfontolná
- Az FBI új igazgatója szerint Amerikát sátánimádó pedofilok összeesküvése irányítja
- Hunter Biden megúszhatja a felelősségre vonást, elnöki kegyelmet kapott az apjától
A vereség a Demokrata Pártot számvetésre késztette. A választás előtt sok demokrata nem tudta elképzelni, hogy Trump győzni tud, nemhogy megnyerné a választást. Most megkezdődött az okok keresése.
Kezdjük néhány alapvetéssel! Mi is volt a választási környezet a hivatalban lévő párt számára? Joe Biden elnök tetszési indexe a választás napján 40 százalékos pozitív és 59 százalékos negatív értéket mutatott a hálózati exit pollok szerint. Még egy olyan korszakban is, amikor a politikusoknak egységesen alacsony a népszerűségi indexük, ez az 59 százalékos negatív megítélés tehertként nehezedett Kamala Harris alelnökre.
Átrendeződött a szavazói bázis
Mindemellett a választás rávilágított arra, hogy a demokratáknak milyen kihívásokkal kell szembenézniük ahhoz, hogy visszaszerezzék a hatalmat. Trump felgyorsította az amerikai választók végzettség szerinti átrendeződését, ami 2016-os első kampánya óta a politika legjelentősebb törésvonala. Ez 2024-ben fontosabbnak bizonyult, mint a nemek közötti különbség, amely hatalmas figyelmet kapott, de kiderült, hogy mégsem volt annyira meghatározó – írja a The Washington Post.
A főiskolai végzettséggel nem rendelkező szavazók 14 százalékpontos különbséggel támogatták Trumpot, ami 1984 óta bármelyik republikánus esetében a legnagyobb arány. Trumpnak sikerült megnyernie ezeket a munkásosztálybeli szavazókat.
A politikai pártok nem statikus intézmények. Organikusak, képesek alkalmazkodni és reagálni a hibáikra. Ehhez nem szabad bűnbakokat keresni vagy a szavazókat hibáztatni. Józan elemzésre, a a korekkcióhoz szükséges szilárd elméletre, és egy olyan vezetőre van szükség, aki ezt egy győztes kampányban hasznosítani tudja.
A leghatékonyabb elnökjelöltek gyakran azok, akik képesek definiálni vagy újraértelmezni a pártjukat – ahogy Trump és Obama tette –, ahelyett, hogy egyszerűen a párt határozná meg őket. Harrist, mivel a választási ciklusba későn lépett be, hiszen alelnök volt, és mivel a 2020-as kampányban való indulásakor még nem alakított ki önálló identitást, a pártja határozta meg egy olyan időszakban, amikor a választók elégedetlenek voltak a párt vezetésével.
Bizonyos szempontból a demokraták szembesültek már rosszabb pillanatokkal is. A republikánusok 1980-ban, 1984-ben és 1988-ban három hatalmas elnökválasztási győzelmet arattak, összesen 1437 elektori szavazatot szereztek a demokraták 173 szavazatával szemben. 1992-ben a választók egy hivatalban lévő republikánus elnököt, George H. W. Busht utasítottak el, és az elnökséget a demokrata Bill Clintonnak adták át. 1996-ra Clinton 14 százalékponttal nyerte meg a főiskolai végzettséggel nem rendelkező szavazókat – ez szinte teljesen megfordította Reagan 12 évvel korábbi eredményét.
De ez nem jelenti azt, hogy a demokraták problémái ne lennének súlyosak. Egy olyan korszakban, amikor kevés az ingadozó állam, a munkásosztálybeli szavazók megnyerése – legyenek azok fehérek északon vagy latinok délnyugaton – kritikus fontosságú. Ugyanakkor a demokratáknak a városokban élő fekete szavazókat és a külvárosi szavazókat is mozgósítaniuk kell.
Egymással versenyző stratégiák
Ma egymással versengő elképzelések léteznek arról, mit kell tennie a pártnak, hogy több munkásosztálybeli szavazót nyerjen vissza. A baloldalon egyesek – például Bernie Sanders – szerint ez egy erőteljesebb, populista gazdasági programot jelent. Sanders a 2020-as előválasztásokon elvesztette ezt a harcot Biden ellen, de a párt progresszív szárnya továbbra is erős. Mások számára azonban ez azt jelenti, hogy még inkább a balközép politikához kell igazodni, ami annak felismerése, hogy sok szavazó Harrist túlságosan baloldalinak ítélte.
A megújulás pillanataiban a politikai pártok túl gyakran keresik a könnyű megoldást – egy új üzenetet vagy egy karizmatikus vezetőt. Ezek szükségesek, de nem elegendőek. A demokratáknak most bonyolult és évek óta húzódó problémákkal kell szembenézniük. Az első annak megértése, hogy sokan miért voltak hajlandóak, sőt miért akartak Trumpra szavazni, tekintettel nyilvánvaló hibáira – és a tanulságokból építkezni. Csak ezután kezdhetik el visszaszerezni a bizalmat, ami ahhoz szükséges, hogy képesek legyenek győztesnek lenni a versenyben.