Donald Trump nyolc év után ismét visszatér a Fehér Házba, ugyanakkor 2017-hez képest idén teljesen más politikai helyzetben lesz az amerikai elnök: míg nyolc éve a megválasztott elnök nagyban függött a Republikánus Párttól és annak elitjétől, addigra már tavaly sikerült azt teljesen saját arcképére formálnia. Ennek ellenére Trumpnak így sem lesz egyszerű feladata, ha programját meg szeretné valósítani.

Január 20-án magyar idő szerint délután hat órakor iktatják be Donald Trumpot az Egyesült Államok 47. elnökeként, miután a Capitoliumban rendezett ceremónián leteszi az elnöki esküt.

Trumpnak ez egyáltalán nem idegen helyzet, hiszen nyolc évvel ezelőtt szintén ő lett az elnök, ráadásul csakúgy, mint akkor, idén is úgy veszi át a posztot a republikánus politikus, hogy a törvényhozás mindkét házában, a 435 tagú képviselőházban, valamint a 100 tagú szenátusban is pártja van többségben.

Ugyanis Trump és a Republikánus Párt is sokat változott az elmúlt nyolc évben, ahogy a politikai helyzet is másképp fest, mint 2017-ben.

Ezúttal Trump kezében lesznek a lapok

2017. január 20-án úgy vette át az elnökséget, hogy arra nem voltak teljesen felkészülve. Trump ugyan republikánus elnökjelöltként győzte le Hillary Clintont, de nem tagja a pártnak, politikai nézetei pedig sokszor nem is voltak kompatibilisek a párt mainstream elitjével, így nemcsak a republikánus előválasztáson, hanem az elnökválasztáson is egyfajta kívülálló szerepben győzött.

Annak tagja volt többek között lánya, Ivanka és veje, Jared Kushner is. A káderhiányt pedig a Trumppal nem mindenben egy platformon lévő párt azzal próbálta pótolni, hogy többek között az elnök kabinetfőnökének Reince Priebus pártelnököt tették meg, akit mindössze fél év után John F. Kelly tábornok váltott.

Ez pedig a Fehér Ház és az ország működésére is kihatott: Trump üzleti életből hozott tapasztalatai alapján szándékosan egymással egyet nem értő kabinettagokat választott, míg a Fehér Házban egyszerre versengett a republikánus elit nézeteit valló Priebus, a populista Steve Bannon, valamint a Jared Kushner és Ivanka Trump nevekből összetoldott Jarvanka-féle liberálisok.

– elvégre Priebus is azért került a Fehér Házba, hogy a pártnak minél nagyobb befolyása legyen az elnök döntéseire.

Így sikerült a pártnak több évtizedes terveit megvalósítani: a történelmi adócsökkentést, valamint a szövetségi bíróságok – köztük a Legfelsőbb Bíróságot is – konzervatív bírókkal való feltöltését. Mitch McConnell, a szenátusi republikánusok akkori vezetője lényegében egész politikai karrierje során ezt a célt kergette.

Míg nyolc évvel ezelőtt a Republikánus Párt használta fel Trumpot céljai elérésére, addig 2025-re ez már teljesen megfordult. Nem véletlen, hogy a képviselőház republikánus elnöke, Mike Johnson, valamint a szenátus republikánusok frakcióvezetője, John Thune is arról beszélt, hogy ezúttal a párt fogja teljesíteni az elnök politikai programját.

Trump hatalmát a párton belül jól mutatja, hogy a 2024-es elnökválasztás előtt az ő kérésére mondott le a párt elnöke, Ronna McDaniel, hogy azután az akkor még csak elnökjelölt Trump válassza ki a számára tetsző társpártelnököket Michael Whatley és menye, Lara Trump személyében.

Ráadásul míg nyolc évvel ezelőtt a párt vezető politikusai és arcai olyanok voltak, mint a kétpárti együttműködéseiről ismert John McCain egykori szenátor vagy a reageni konzervatív Mitch McConnell, addig az elmúlt években egyre inkább teret nyertek a tőlük még inkább jobbra álló, trumpista republikánusok – elég csak például Trump leendő alelnökére, J. D. Vance ohiói szenátorra gondolni, vagy például a 2020-as elnökválasztás eredményét el nem ismerő házelnökre, Mike Johnsonra.

hiszen a republikánus előválasztáson sokat számított, hogy a megválasztott elnök melyik jelöltet támogatta nyilvánosan. Ebben a választási ciklusban Trump 199 jelöltet támogatott az előválasztáson, közülük 191-en szerezték meg a jelöltséget is, ami szintén jól illusztrálja Trump kontrollját a párt felett.

Trump pedig kabinetjét és adminisztrációját ezúttal saját embereivel tölti fel, akik nem a Republikánus Párt egykori mainstreamjét képviselik, hanem az elnököt és az ő programját. Trump számára pedig nem a tapasztalat, hanem a hozzá való lojalitás a fontos, ami kabinetjének összetételén is meglátszik. 

Így sem lesz sétagalopp az elnökség

Annak ellenére, hogy immáron Trump teljesen saját arcképére formálta a Republikánus Pártot, és a pártban mindenki meghajol akarata előtt, így is bőven vannak akadályok, amiket az elnök lehet, hogy nem fog tudni könnyűszerrel átlépni.

Ugyan a Fehér Ház, a képviselőház és a szenátus is a republikánusok kezében van, de utóbbi kettőben nagyon szűk a többség. A 435 tagú képviselőházban például 220 republikánus szerzett mandátumot, ugyanakkor mivel Matt Gaetz lemondott, ezért jelenleg 219 képviselőjük van, azaz mindössze egyfős többséget élveznek a törvényhozás alsóházában.

Ráadásul a szavazáskor minden képviselőnek jelen kell lennie, így ha valaki például kórházi ellátásra szorul, vagy valami más miatt nem tud a képviselőházban tartózkodni, akkor nagyon könnyen elillanhat ez a rendkívül szűk többség.

Emellett kérdéseket vet fel Johnson házelnök, valamint a szenátusi republikánusokat vezető John Thune kapcsolata is. Ugyan a nyilvánosságban elismerő szavakkal beszélnek egymásról, de a háttérben valójában rivalizálnak.

Ennek jó példája, hogy Trump egy nagy törvényjavaslati csomag elfogadásával szeretné kezdeni az elnökséget, ugyanakkor míg Johnson támogatja a robusztus, a határvédelemtől egészen az energiapolitikán át az adócsökkentésekig kiterjedő csomagot, addig Thune vezetésével a szenátusi republikánusok ezekről külön-külön, egyenként szavaznának – hivatalosan azért, hogy a demokraták ne próbálják obstrukcióval ellehetetleníteni a megszavazásukat.

A republikánus szenátorok ugyanis a képviselőkhöz hasonlóan bizonyos kérdésekben megosztottak, ahogy világnézetük szerint is vannak moderáltak, valamint tőlük jobbra lévő jelöltek. Thune-t eleve csak egy vékony többséggel választották meg frakcióvezetőnek republikánus szenátortársai, így nem kizárólag a képviselőház házelnökével szemben kell majd taktikáznia, hanem saját posztja miatt a párt szenátusi frakciójában is. Trump eleve nem is őt, hanem Rick Scottot szerette volna erre a pozícióra.

Lehet tehát, hogy hiába a „legtrumpistább” a 118. kongresszus összetétele, a jövő novemberben rendezett félidős választásokig nem épp könnyű helyzetben kell majd Trumpnak, valamint a Republikánus Pártnak kormányoznia.

Hiszen amennyiben Trump szeretné programját megvalósítani, ahhoz egy nagyon vékony többségen keresztül vezet az út, amit minden egyes szavazásnál fel kell tudni mutatnia.