A Terror Háza főigazgatója 2016 decemberében vette meg a nagy múltú, de súlyos anyagi gondokkal küszködő gazdasági hetilapot, amiből néhány hónap leforgása alatt botrányokkal övezett kormányszócsőt csinált. Az átalakítást a 2017 februárjában kinevezett főszerkesztő, Lánczi Tamás - korábban és mellette a Századvég vezető elemzője - vezényelte le. A lap történetének mélypontja 2018 tavaszán jött el, amikor egy névtelen cikkben listázták Soros György állítólagos magyarországi embereit, de júniusban is listáztak, akkor túlzottan liberálisnak minősített akadémiai kutatókat.

Na, ez a korszak ért most véget. Lánczi Tamás március 26-án távozott közös megegyezéssel a főszerkesztői székből, helyét Deák Bálint, a Világgazdaság főszerkesztője vette át.

A történetben az a legérdekesebb, hogy a Figyelő legújabb irányváltásához nem is kellett a lapnak politikailag új fennhatóság alá kerülnie. A kormánypárti médián belül zajlik a Közép-európai Sajtó- és Média Alapítvány (KESMA) tavaly év végi létrehozása óta egy nagyobb átrendeződés, aminek része az Echo TV és a HírTV összevonása (a HírTV brandje alatt, de valójában a HírTV stábjának kirúgásával), vagy éppen Dirk Gerkens tegnapi menesztése - közös megegyezéssel, persze - a TV2 éléről.

A Figyelőnél mindez több lépésben zajlott. A lap előbb a többi kormányközeli sajtótermékkel együtt a Fidesz új médiabirodalma, a KESMA része lett, de 2018 novemberében még úgy tűnt, hogy Schmidt Mária csapata meg kívánja tartani a szakmai irányítást, ugyanis más beolvadó médiumokkal ellentétben kiadtak egy közleményt, amiben bejelentették egy szerkesztőbizottság megalakulását. Erről akkoriban azt írták, hogy a szerkesztőbizottság garantálja a lap folyamatos és zavartalan működését.

Ez a szerkesztőbizottság február végén távozásra kényszerült, nyilvánvalóan azért, mert a Liszkay Gábor vezette KESMA másként képzelte el a lap jövőjét.

 A mai nappal a Figyelő szerkesztőbizottsága lemond és átadja a lap irányítását az új tulajdonosnak. Köszönjük, hogy munkatársaink segítségével ilyen színvonalas és korszerű lapot tudtunk létrehozni. Öröm és megtiszteltetés volt a közös munka. Köszönjük olvasóink támogatását, biztatását, kitartását. Minden erőnkkel igyekeztünk azt megszolgálni. A Figyelő jövőjéről az új tulajdonos fog határozni. A mi munkánk itt befejeződött. „Jó mulatság, férfimunka volt!”

- írták búcsúzójukban.

Nem sokkal ezután mutatták be - az információink szerint meglehetősen leforrázott hangulatú szerkesztőségnek - Deák Bálintot, akit Liszkayék megbíztak a lap átalakításával. Egy hónappal később aztán Lánczi is távozott, Schmidt Mária körének kiszorítása a hetilap működéséből a mostani főszerkesztőváltással vált teljessé. Az április 4-én megjelent lapszám impresszumából már hiányzik az eddigi egyik főmunkatárs, Deák Dániel neve, és a korábban sokat publikáló Kiszelly Zoltán neve is csak egy teljesen belpolitikamentes gazdasági cikk fölött szerepel. Ők mindketten a Schmidt Mária vezette XXI. század Intézet munkatársai.

És akkor nézzük az újabb identitásváltáson átesett lapot!

Az új Figyelő harcos kormányszócső helyett mértékadó, higgadt gazdasági lap szeretne lenni, vagyis visszatérne a gyökereihez, de persze azért a KESMA védett öbléből fürkészné az üzleti világ tengerét.

Ismét változás előtt áll a több mint hatvanéves múltra visszatekintő Figyelő. A változás - vagy inkább irányváltás - lényege, hogy a jövőben erőteljesebben jelennek meg a gazdasági témák a lapunkban, ahogyan ez már a mostani számunkból is látszik. Mielőtt azonban bárki pánikszerűen menekülne a gazdaság szó hallatán, érdemes beleolvasni a Figyelő mostani számába. [...] A kiadó gazdasági kiadványai tökéletesen megférnek egymás mellett, hiszen a Figyelő mindig is közéletibb, színesebb témákat feldolgozó újság volt, amelyen nem szeretnénk változtatni. Így olvasóink a jövőben is tájékozódhatnak kultúráról, sportról, sőt szeretnénk gasztronómiában is erősíteni

- áll Deák Bálint főszerkesztői beköszöntőjében.

A címlapon egyelőre félig sikerült megvalósítani a koncepciót. Politika tényleg nincs egy morzsányi sem rajta, ellentétben az előző évek kormányzati üzeneteket sulykoló címlapjaival, viszont egyáltalán nem színes és nem érdekes. Sőt, ilyen old school unalommal kiállni a nyilvánosság elé már-már punk dolog.

Stockfotó hangulatú (oké, biztos nem az, mert magyar érmék vannak a befőttesüvegben) címlapkép ezzel a szöveggel: Csúcson a megtakarítások. Elfekvő forintok. A címlapon három másik gazdasági témájú anyagot ajánlanak még: magyar tőkeexport, német bankfúzió és Zsiday Viktor-interjú. Sehol egy ütős cikk az európai kultúra hanyatlásáról, a határaink felé tartó migránskaravánról, az európai jobbközép pártok balra csúszásáról vagy Manfred Weber édesanyjának fiatalkori ballépéseiről.

Ami még árulkodó, hogy eltűnt a cím fölötti mottó: "A válasz csak akkor fontos, ha a kérdés jó". Ez annak idején szúrás volt Schmidték részéről a versenytársnak tekintett Heti Válasz felé, de kétségtelen, hogy annak tavaly nyári megszűnése után kissé okafogyottá vált. Új mottó nincs, csak egy rövid önmeghatározás: "Üzleti hetilap".

A cikkek döntő többsége szigorúan gazdasági témájú. Nem kormányellenesek persze, sőt hangsúlyosan szerepelnek bennük a jó hírek, de elemző hangvételűek. A vezető interjú Demkó Attila biztonságpolitikai szakértővel készült, és a nagyhatalmak geopolitikai versengéséről szól, született még cikk a brexit várható gazdasági hatásairól, az egyre növekvő kínai befolyásról Olaszországban, Trump romló újraválasztási esélyeiről, az első szlovák női államfőről, a magyarok idegennyelv-tudásáról, egy portré Berki Krisztián tornászról, az animációs filmekről, valamint Tóth József 'Füles' fotós kiállításáról. 

Árulkodó, hogy teljesen megszüntették az Oktogon című publicisztikai rovatot, ahol vetésforgóban jelentek meg az írások, többek között itt publikált 2018-ig Apáti Bence is. A lapban most egyetlen publicisztika található, Szajlai Csaba főszerkesztő-helyettes töpreng az erős vagy a gyenge forint hasznosságáról.

Az új Figyelő a jelek szerint civilizáltan kormánypárti gazdasági lap szeretne lenni, olyan újság, amit akkor sem dob el rémülten egy cégvezető, ha egyébként ellenzéki érzelmű, mert talál benne szakmai szempontból releváns anyagokat meg pár nem üzleti témájú érdekességet is.

Minek egyáltalán ilyen profilú nyomtatott lap a kormánypárti médiaholdingnak? Nem tudjuk, hogy miért vették el Schmidtéktől az újságot, hiszen hivatalos indoklás nem volt, de a lojalitással nyilvánvalóan nem lehettek problémák. Annál lojálisabbnak lenni, mint Láncziék voltak, nem lehet. Amivel bajok lehettek, az inkább a példányszám, bár a Figyelő nem auditáltatja magát, így erről nincs megbízható adat, de iparági pletykák szerint az újságból 3-4 ezer példány fogyott, és ennek jelentős részét is intézmények fizették elő.

A régi Figyelő, a Schmidt Mária-féle vásárlás előtti mértékadó, független gazdasági hetilap szintén nem fogyott túl jól, a példányszáma az utolsó évtizedben lassan csökkent, az eladás idején több mint 7000 darabot értékesítettek belőle. Ha mást nem is, Láncziék azt biztosan elérték, hogy az olvasótábor lecserélődött - akik korábban a Figyelő vásárlói voltak, azok ma többségükben valószínűleg HVG-t, Forbes-t vagy leginkább netes lapokat olvasnak. Nem valószínű, hogy Deák Bálinték rá tudnák őket venni, hogy három év kihagyás után térjenek vissza egykori lapjukhoz. Akik viszont a Lánczi-féle Figyelő karcosabb hangvételére voltak vevők, azoknak a megújult Figyelő lesz túl kevés.

És idén azt is megtanulhatták a kormányzati médiumok dolgozói, hogy a példányszám és az olvasottságban mégiscsak számít a kormánymédiában, céltalan hobbitermékekre szánt feneketlen kassza ugyanis nem létezik.

(Borítókép: Aradi László / Index)