A legjobb nemzetközi játékfilm kategóriában dán, kínai, román, tunéziai és bosnyák produkciók versenyeztek az arany szobrocskáért. Érdekesség, hogy idén kimondottan sok olyan film szerepelt az Oscar-gála jelöltjei között, amely a való életben is megtörtént eseményt dolgoz fel.

A Nyertes:

Még egy kört mindenkinek

A dán tragikomédia négy férfi mindennapjaiba enged betekintést, akik kipróbálják azt a furcsa teóriát, miszerint az életük nyugodtabb, boldogabb és sikeresebb lesz, ha egy bizonyos mennyiségű alkohol van a szervezetükben. A véralkoholszint fenntartása érdekében naponta meghúzzák a flaskát, de van egy aranyszabályuk: este 8 óra után tilos a pia, akárcsak Hemingwaynél. De miért pont az amerikai novellista neve merül fel? Nos, Ernest Hemingway nemcsak páratlan író, de páratlan alkoholista is volt. Soha nem ivott írás közben, de az itallal – akárcsak a nőkkel – egész életében viharos kapcsolata volt. Legtöbbet mégis a baráti körében ivott, ő volt a társaság legszomjasabb tagja. 

Nevezettek maradtak

Better Days

Nyálasnak tűnő – és a cím alapján nyálasnak is hangzó – film a kínai produkció, ám a látszat néha csal. Két fiatal nem mesés, hanem inkább egy horrorsztoriba illő életút közben talál egymásra. A film hosszú utat tett meg az Oscar-jelölésig. Tavaly például visszavonták a Berlinalén való indulását, sőt a kínai bemutató dátumát is eltolták. A közvélemény szerint ennek az lehetett az oka, hogy az események egybeestek volna a népköztársaság megalapításának hetvenedik évfordulójával. A másik oldal szerint csak azért nem indulhatott a berlini fesztiválon, mert a 2019-es film nem készült el időben. 

Kollektíva

Halálos tűz pusztított 2015-ben a bukaresti Colectív szórakozóhelyen. A helyszínen 27 fiatal halt meg, míg legalább 180-an szenvedtek égési sérüléseket. Igen ám, de a sebesültek közül 37-en csak napokkal, hetekkel később kórházi fertőzésben haltak meg. Tömegek vonultak az utcára, a tüntetések pedig elérték a céljukat: lemondott a korrupt kormány. A kórházi halálesetek nem véletlenek: a katasztrófa és az azt követő vizsgálatok során kiderült, a sérülteken használt, fertőtlenítőszernek beállított folyadék csupán közönséges víz volt – nem csoda hát, hogy a sebek tovább fertőződtek, a páciensek pedig belehaltak a sérüléseikbe. A lefizetett igazgatók persze mindvégig tudtak a dologról...

The Man Who Sold His Skin 

A saját bőrét vásárra vivő szír menekült történetét elnézve hiba lenne azt hinni, hogy ez csak egy film, és hasonló képsorok nem történtek meg a való életben. Megtörténtek. A tetovált emberek dísztárgyként való mutogatása évszázadokra nyúlik vissza. A szétvarrt emberek cirkuszi mutatványosként keresték a kenyerüket. Amerikában és Angliában az 1800-as évektől kezdve a vándorcirkuszok és a mutatványosok ezekből a „szörnyszülöttekből” éltek – a tetovált férfiaknak és nőknek mindössze annyi volt a feladatuk, hogy kiálljanak a kíváncsi tekintetek elé.

Quo Vadis, Aida?

1995 júliusában a boszniai szerb hadsereg Ratko Mladić tábornok irányításával lerohanta az ENSZ által biztonságos menedékké nyilvánított Srebrenica városát. Több mint 8000 embert, főleg férfiakat és fiúkat gyilkoltak meg, testüket tömegsírokban temették el. Ez volt a Jugoszláviát megrázó háborúsorozat egyik legkegyetlenebb időszaka. Jasmila Žbanić drámai filmje megmutatja, hogyan fajult el idáig a helyzet. Nem a történtek miértjére keresi a választ, hanem a brutalitás mértékét igyekszik bemutatni: a rendező szerint sokkal fontosabb megérteni a tragédiához vezető utat, mint magát a tömegmészárlást.