A pandémia alatt a szépirodalom beleállt a földbe, míg a gyerekirodalom és a pszichológia felfutott. Ezt nem e sorok írója mondja, hanem a Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesztők Egyesülete az elmúlt időszak adatai alapján. Valahol érthető, hiszen a gyerekek otthon voltak, le kellett őket foglalni, és nyilván az önsegítő könyvek iránti kereslet is megnőtt a megváltozott viszonyok, a fokozott stressz vagy épp az ingerszegénység miatt.
Utóbbira persze tökéletes gyógyír a szépirodalom, de ez egyelőre még nem jelentkezik az eladási statisztikákban. Ehhez jön, hogy az irodalom közönség előtti megnyilvánulása (fellépések, szereplések) a nullára redukálódtak.
Írónak lenni és az írásból megélni sosem volt egyszerű Magyarországon, ahogy az összes kis piaccal rendelkező országban sem. Az ösztöndíjak sokszor átpolitizált visszhangot kapnak, a díjakhoz (egy ideje például az Artisjushoz is) már sokszor nem jár pénz, csak a dicsőség, a legtöbb írónak tehát fizető foglalkozást, másodállást kellett mindig is vállalnia, s jó, ha ennek még köze van az íráshoz (szerkesztés, fordítás, egyéb publikálás).
Pusztán a piacról megélni szinte lehetetlen, néhány ezer eladott példány alatt pedig még nem is beszélhetünk anyagilag látszódó haszonról. Aki tagja a Digitális Akadémiának (DIA), az az írótársadalom arisztokráciájába tartozónak vallhatja magát a minimálbér négyszeresének havi összegével, illetve egy éve sokakon segít a Térey-ösztöndíj is.
Most létrejött egy alap, a Szépírók Társasága Szociális Alapja, kifejezetten azzal a céllal, hogy segítse a rászoruló írókat. Az alap a lehető legjobbkor jött létre, hiszen
a pandémia miatt az irodalom szó szerint a könyvesboltok polcán maradt (és azok is hónapokig zárva voltak), ahogy a könyvtárak is, a felolvasások, író-olvasó találkozók pedig teljesen befulladtak.
Balogh Endre, a Szépírók Társasága szociális munkacsoportjának vezetője az Indexnek azt mondta, hogy eddig tizenhárom író adta be pályázatát az egyszeri segélyre, a pénzt nekik már át is utalták. (Magát az utalást és a dolog operatív részét a Summa Artium Alapítvány intézi.)
Ez az összeg természetesen a megélhetést nem segíti elő, inkább kórházi vagy gyógyszerköltségre, esetleg lakbérre, vagy még szomorúbb esetben temetési segélyre elegendő, vagy ahhoz járul hozzá. A maximum kiutalható összeg 150 ezer forint, de volt, aki 100, volt, aki 80 ezer forintot igényelt, illetve kapott.
A munkacsoport vezetője egyébként azt is mondta, hogy van olyan író, aki korábban takarításból élt vagy abból, hogy múzeumban volt teremőr, ám a pandémia kitörtével már nem mehettek takarítani, és a teremőri állás is megszűnt. Az írók egyébként a pályázás során jövedelmi helyzetüket nyugdíjszelvénnyel, illetve a költségeikről szóló csekkekkel igazolták, és mindvégig annak tudatában tehették ezt, hogy ez az egész teljesen anonim módon zajlik, nevüket nem hozzák nyilvánosságra.
A támogatás a tagok, illetve magánszemélyek kisebb-nagyobb adományaiból jött össze, tételenként a kétezertől az egymillió forintig, de a támogatók is anonimitást élveznek, egyrészt mert így akarták, másrészt a társaság is úgy gondolta, jobb, ha nem ismert az adományozó személye, hogy ha esetleg később egy konfliktus vagy akár csak egy megosztó kérdés lép fel, ez a véleménynyilvánítást ne befolyásolja. Eddig 2,7 millió forint gyűlt össze, de a társaság várja a cégek kis adományait is, hogy hosszú távon működni tudjon.
A segélyt korlátozott számban lehet igényelni, nem rendszeresen, egy író általában egy évben egynél többször ilyet nem kap.
Az odaítélés viszont kizárólag szociális alapon történik, tehát egyáltalán nem számít, kinek hány kötete van, hol publikált, illetve a Térey-ösztöndíj sem jelent kizáró okot, bár Balogh azt mondja, nem volt jellemző az ösztöndíjasok jelentkezése, itt a valódi rászorulók kértek segítséget.
Próbáltunk megszólítani számos írót, de valahogy mindenki szemérmes, és senki sem akar beszélni a szegénységéről, a kiszolgáltatott helyzetről, pedig a színészek, művészek sosem szégyellték, hogy pizzafutárkodnak, adatot rögzítenek vagy épp étteremben felszolgálnak. Lehet, hogy az írólélek más.
Bán Zoltán András többek között Artisjus és Baumgarten-díjas nyolckötetes szerző, és jelenleg legfőképpen fordításból él, nem szégyenli, hogy korábban egy-két alkalommal fordult már az Artisjus szociális alapjához, és kapott is tőlük pénzt, de ezek nem oldják meg nyilván a problémát, egy-egy ilyen alkalomszerű megsegélyezés néhány tízezer forintos összeget jelentett akkor is.
Benedek Szabolcs szintén több regénnyel, illetve kötettel rendelkezik, így nyilatkozott az Indexnek:
Hiába publikálok rendszeresen, pusztán a megjelenések utáni honoráriumokból nem tudnék megélni. Szerencsés helyzetben vagyok, mert van egy állandó állásom, ami biztosítja a napi betevőt. Ugyanakkor, miután a járványhelyzet miatt nem volt, illetve sok esetben még most sincs lehetőség író-olvasó találkozók és az egyéb, személyes jelenléttel járó fellépések megtartására, azok számára, akiknek az írói tevékenységük adja az elsődleges bevételi forrást, a szereplések utáni honorárium elmaradása komoly veszteséget jelent, úgyhogy egy ilyen szolidaritási alap mindenképpen üdvözlendő.
Az Index a közelmúltban közölt interjút az Artisjus Irodalmi Nagydíját elnyert Márton Lászlóval, aki elmondta, ha a Térey-ösztöndíj nem volna, nagy bajban volna, és pénzkereséses munkákat kéne vállalnia.
Egyik, névtelenséget kérő forrásunk pedig úgy nyilatkozott, hogy az utóbbi években csak Esterházy Péternek sikerült a műveiből megélnie, de nyilván ott sem volt elhanyagolható a „családi háttér”. Ugyanő azt mondta, mivel őt a mostani kurzus nem kedveli, afféle „feketeseggűként tartja” számon, ő ösztöndíjat soha nem fog kapni, a lapok pedig, ahol publikálhat, nem fizetnek honoráriumot, mert nincs miből.
Balogh Endre úgy látja, a Szépírók Társasága ezzel az alappal felnőttkorba lépett, és ez az európai szolidaritás gyökereihez megy vissza, például amikor Angliában a biztosítótársaságok megsegítették a hajótörést szenvedő hajósokat.
(Borítókép: A Margó Irodalmi Fesztivál és Könyvvásár Budapesten a Várkert Bazárban 2019. október 10-én. Fotó: Balogh Zoltán / MTI)