Filippo Sorcinelli volt XVI. Benedek pápa sztájlisztja, és most ő Ferenc pápáé is. A világhírű olasz szabó emellett fest, zenél, ékszereket és parfümöket alkot. És olykor pajzán mód provokál.
1975-ben született, muzsikusnak indult, egyházzenei tanulmányai mellett művészeti diplomát szerzett Fanóban. A díszes alkalmi viseletek szépsége már gyermekként megragadta, családjában hagyománya volt a ruhakészítésnek. A szakrális motívumok és szimbólumrendszerek világát gyakorló templomi orgonistaként tizenhárom éves korától alkalma volt alaposan kifigyelni. Az első miseruhát 2001-ben varrta meg egy pap barátjának, innentől kezdve szájról szájra járt a híre a klérusban. Annyira sebesen érkeztek az újabb és újabb megrendelések, hogy még ugyanabban az évben családi vállalkozást alapított egyházi viseletek és kiegészítők készítésére.
Tehetségére hamar felfigyelt a Vatikán is, harmincévesen már XVI. Benedek pápa ruháit és kiegészítőit tervezte. Sorcinelli egyébként
nem szereti, ha a Vatikán szabójának nevezik,
mivel formálisan ilyen titulus nem létezik. Ő csupán ruhákat készít, történetesen pápáknak és a római katolikus papságnak. Márkája, a LAVS nemzetközi hírű, liturgikus szettjeit világszerte viselik. Egyik legismertebb miseruhája az, amelyet Ferenc pápa hordott a 2013-as beiktatási ceremóniáján.
Hogy mi a különbség XVI. Benedek és Ferenc pápa efféle igényei között, arra csak félmondatokkal utal, egyenesen sosem válaszol. Ám mintha az előd a díszesebb fazont preferálta volna, miként a jeles szabó is. Sorcinelli szerint a két pápa fő különbsége elsősorban nem esztétikai ízlésükben van, hanem az eltérő szociokulturális közegből fakad, amelyből érkeztek. A munkafolyamatról annyit árul el, hogy személyesen vesz méretet, majd három változatot készít, és végül egy bizottság mondja ki az áment.
Sorcinelli fékezhetetlen kreativitásából ered parfümházának indulása is: kezdetben azért készített illatokat, hogy azokkal tegye teljessé ruhakölteményei kibontásának élményét. Gótikus kreációi főként abban segítenek tehát, hogy viselői meditatív, spirituális állapotba kerüljenek. Parfümként és helyiségillatosítóként egyaránt használják őket Magyarországon is – a vevőkör részben a katolikus egyház alkalmazottaiból áll. Mondani sem kell talán, hogy a tömjénfüstölő aromája vissza-visszatérő motívum itt.
Eddig a papírforma, most jön a merész fordulat. Filippo Sorcinelli nemrég új parfümkollekciót dobott piacra, mely a buja testiség jelenségvilágát kísérli meg üvegbe zárni. Láttató keresetlenséggel a perverzió kivonatainak (extrait de perversion) nevezi négy új alkotását. Az egyik a szvingerklubok szabados izgalmát palackozza, a másik az olcsó, de fékevesztett aktus mámorát, a harmadik a tudatmódosító kemikáliáktól bódult szerepjátékok bukéját, a negyedik pedig nemes egyszerűséggel a nemtelen
kiberszex
örömét. Ez utóbbi volna a felhevült önkezűség hormonális párlatorgiája. Megszagoltuk, kábé tényleg. Annyira azért nem kell megijedni, a szerző fogalmazásmódja inkább stilizált, semmint fotorealisztikus.
Nyilván nem tudni, hogy e felettébb perverz parfümkollekció támogató vagy csupán leíró jelleggel született-e meg. Utólag belegondolva viszont voltak már fétisszexre utaló árulkodó jelek korábban is az első számú katolikus stílustanácsadónál. És most az olyan kliséket hagyjuk is, hogy privát megjelenése valahol a zarándok és a punk közt van félúton (Raszputyint idéző szakáll mellé inas, agyontetovált test).
2013-ban Sorcinellit egy névtelen levél próbálta bemószerolni a pápánál, azt állítva, hogy a vatikáni meleglobbi harcosa ő. Ugyanezen támadás sanda módon azon is értetlenkedett, hogy a tekintélyes Angelo Bagnasco bíboros (nyugalmazott genovai érsek, az Olasz Püspöki Konferencia akkori elnöke) miért védi ily kitartóan az ifjú szabót folyton, és honnan eredhet közismert barátságuk vajon.
Sorcinelli végül a helyén maradt, sőt utóbb úgy nyilatkozott, hogy ma már kifejezetten örül az akkori támadásoknak, isteni ajándéknak tekinti őket, mert segítettek neki abban, hogy végre hű legyen valódi önmagához. Szabályos újjászületésként írta le az altesti botrányt. Lojális támogatói a kléruson belülről pedig azt hangsúlyozták, hogy sok tízezer eurós tervezői és kivitelezői megbízásokról van szó egy vatikáni szabó esetében (forintban ezek tízmilliós tételek), egyáltalán nem csoda tehát, hogy a konkurencia megpróbálta besározni Sorcinellit, hiszen többen ácsingóznak a pozíciójára.
A legfrappánsabb választ azonban minden bizonnyal a Genovai főegyházmegye korabeli közleménye adta:
Először azzal vádolnak minket, hogy homofóbok vagyunk, aztán meg azzal, hogy mégsem?
(Borítókép: Ferenc pápa a beiktatása napján 2013. március 19-én. Fotó: Dan Kitwood / Getty Images)