Az idén 43. alkalommal adták át a Színházi Kritikusok Céhe tagjai által megszavazott díjakat október 18-án az Örkény Színházban. A tizennégy kategória győztesének kihirdetése mellett átadták az életműdíjat Cserhalmi Györgynek, a különdíjat az AlkalMáté Truppnak és a frissen alapított Jövő díjat két színházi nevelési társulatnak, a KÁVA Színháznak és a Kerekasztal Színháznak. A gálaműsort Mácsai Pál rendezte.
Kedd este, 2022. október 18-án átadták a színikritikusok díjait az Örkény Színházban, de maguk a kritikusok is rengeteget kaptak; hideget, meleget, langyosat kevésbé. A gálaműsort Mácsai Pál rendezte, és a színház társulata működött közre. Tanulságos este volt.
A Katona József Színház három produkciója, az Isten, haza, család négy, a Káli holtak hat, a Melancholy Rooms öt kategóriában volt jelölt, a díjátadónak helyet adó Örkény István Színház öt jelöléssel került a várományosok listájára. A megválaszolatlan kérdés már csak az, hogy ennyire Budapest-központú a magyar színházi szakma, vagy Szauron szeme nem szeret annyira kimozdulni a komfortzónából?
A díjazottak listája kevés meglepetést tartogatott, az este viszont annál többet. Mácsai Pál – akit a gála rendezésére kértek fel – úgy döntött, hogy az alkotókról magára a kritikusszakmára irányítja a figyelmet. Ehhez pedig segítségül hívta kollégáit.
felkért több mint kétszáz korábbi, a színikritikusok által díjazott alkotót, hogy röviden és tömören fogalmazzák meg, mit gondolnak a kritikusokról, vagyis inkább magáról a kritikáról.
Miközben az Örkény Színház mecénásai, támogatói és dolgozói kihirdették az idei díjazottakat, megszakítva a kitüntetettek listáját ezekből a szösszenetekből olvastak fel a teátrum művészei. A szellemestől a szarkasztikuson át remek humorú, néhol bántó, esetleg lenéző, fájdalommal, sértettséggel átitatott írások is születtek, és legnagyobb meglepetésre akadtak tisztelettel teli vagy kifejezetten hálás vallomások is.
Az idei gála életműdíjasa, Cserhalmi György Mányai Lajos nyomán a következőt üzente a szakmának:
Tisztelt Uram! Itt ülök lakásom legszűkebb helyiségében. Előttem az Ön kritikája. Nemsokára mögöttem lesz.
Akadtak ironikus, esetleg önironikus vallomások is. Hegedűs D. Géza például elmesélte, hogy miként vigasztalta meg egyszer Várkonyi Zoltán egy történettel, amikor még nem szokott hozzá a negatív kritikához:
Sugár Károly egy alkalommal meglátogatta Szegeden élő szüleit. A papája, aki úri szabó volt, a vasárnapi ebédre várva újságot olvasott. Hirtelen felnézett az újságból, és azt mondja: Karcsi! Itt azt írja az újság, hogy »Sugár Károly rosszul játszotta szerepét«. Majd pillanatnyi gondolkodás után hozzátette: Fiam! Játssz jól!
Ugyan az összegyűlt írásokat a színikritikusok összefűzött füzetben megkapták, ez a gyűjtés messze nagyobb figyelmet igényelne. Egyrészt azért, mert a legtöbb tényleg vicces, másrészt azért, mert valóban akadnak bennük megfontolandó szempontok, harmadrészt pedig azért, mert ez így lenne fair: az alkotók a lelküket beleteszik – jobb esetben – egy előadásba, amire a kritikus nyilvánosan reagál, ám párbeszédre nincs lehetőség. Viszont ami miatt ez a kezdeményezés egy pillanatig sem esett át a bántó szándék oldalára, az a tény, hogy mind a kritikusok, mind az alkotók ugyanazt a dolgot éltetik. A színházat. A közös ügy pedig szövetségest kovácsol.
Mácsai Pál állítása szerint nem kedveli, hogy a díjátadókon a valakik szerint kevésbé fontos kitüntetésektől haladnak a szintén csak valakik szerint jelentős díjakig, így ő Pogány Juditot kérte meg, hogy egy külön erre a célra véletlenszerűen kiválasztott műanyag pohárból húzza ki a kategóriák sorrendjét, így mi is ebben a sorrendben tesszük közzé a nyerteseket.
Káli holtak – Katona József Színház; rendező: Dömötör András
Melancholy Rooms – Katona József Színház; rendező: Tarnóczi Jakab
Fullajtár Andrea – Káli holtak; Katona József Színház
Tasnádi Bence – Káli holtak; Katona József Színház
Mészáros Béla – Isten, haza, család; Katona József Színház
Demerung (Csehov Meggyeskertje) – Narratíva Kollektíva; rendező: Hegymegi Máté, Kovács D. Dániel
Spiró György: Főtitkárok
Térey János – Bíró Bence – Dömötör András: Káli holtak
Producerek – Miskolci Nemzeti Színház; rendező: Béres Attila
Melancholy Rooms – Katona József Színház; tervező: Giliga Ilka
Lili és a bátorság – Kőszegi Várszínház – Mesebolt Bábszínház, Szombathely – Vojtina Bábszínház, Debrecen; rendező: Somogyi Tamás
Pallagi Melitta – Heilbronni Katica; Stúdió K Színház
Káli holtak – Katona József Színház; rendező: Dömötör András
33 változat Haydn-koponyára – Örkény István Színház; tervező: Nagy Fruzsina
Melancholy Rooms – Katona József Színház; zeneszerző: Bencsik Levente, Hunyadi Máté
Borsi-Balogh Máté – Örkény István Színház
Életműdíjjal Cserhalmi Györgyöt jutalmazták, aki utolsó díjazottként ment fel a színpadra, természetesen szűnni nem akaró taps kíséretében. Amikor a taps után a teljes figyelmet jelentő csönddel is kitüntették, végignézett a közönségen.
Nagyon rég álltam színpadon
– mondta, és szeme előtt valószínűleg pár pillanat alatt pörgött le ötven év, amit a közönség előtt töltött, a mi szemünk előtt pedig öt évtized, alakításai puzzle-darabkáival.
Mácsai Pál azzal a gondolattal zárta beszédét, illetve a 43. Színikritikus-díjátadót, hogy készülvén az estére végigolvasta az előző évek díjazottjait is, és úgy gondolja, hogy a lista tükrözi a szakma nagy megmozdulásait, a gála kvalitását pedig az, hogy itt mindenki átvette a díjat.
(Borítókép: Bodnár Patrícia / Index)