Húsz éve változatlan felállásban dolgozik a Show&Game, a magyar televíziós piac legrégebben működő, magyar tulajdonban lévő műsorgyártó cége. A három tulajdonos szerint stabilitásuk titka a munkamegosztás: egyikük szerzi a pénzt, a másik vigyáz rá, a harmadik meg elszórja. De mi lesz velük, ha a tévé végképp kimegy a divatból?
Alapító társtulajdonosokként Závodszky Zoltán, a cég elnöke, Koós György rendező-producer, valamint Oláh Károly producer-főgyártásvezető 1997 óta dolgozik együtt, 2002-óta saját vállalkozásukban. Hány műsoruk fut most a képernyőkön?
Závodszky Zoltán: A magyar közmédián látható a Virtuózok komolyzenei tehetségkutató műsor, illetve ezzel párhuzamosan a Virtuózok V4+ további négy országban. A Viasat3-on látható az Észbontók 11. szériája. Ez utóbbi saját fejlesztésű formátum, és a leghosszabb ideje futó magyarországi műsorsorozat. A TV2-n pedig nemrég fejeződött be a Város vs. Vidék.
Valamiféle rekordot jelenthet a műsorvezető, Kovács Áron személye is, aki kilenc évad után elment, de visszajött?
Závodszky: Kilenc évadot megcsináltunk közösen, egyre átment egy másik csatornához, majd szerencsére visszatért, mi pedig a régi barátságunkra való tekintettel örültünk, hogy ismét ő vezeti a műsort.
Hány műsorvezetőt „találtak ki”?
Oláh Károly: Sokan vannak. Például Rákóczi Ferit, aki már régóta rádiózott, mi csalogattuk képernyő elé.
Závodszky: Kovács Áront egy általunk gyártott zenei tehetségkutató műsorban, a Kifutóban fedeztük fel. Először versenyző volt, utána bemelegítő ember lett, majd műsorvezető. Szente Vajk is nálunk vezetett először műsort. Sokan kezdték velünk a tévés pályafutásukat.
Hogy látják meg valakiben a lehetőséget, milyen tulajdonságokat keresnek?
Koós György: Minden úgy kezdődik, hogy egy adott feladathoz keresünk megfelelő „arcot”, és az esetek többségében sikerrel is választunk. Valószínűleg lehet hozzá szemünk, érzékünk és emberismeretünk.
Oláh: Bocsánat, azt muszáj hozzátenni, hogy rengeteg tréning előzi meg azt, hogy valaki kamera elé kerüljön. Tehát bevonulunk velük a stúdióba, és ott végigpróbáljuk a különböző szituációkat.
Závodszky: Gundel Takács Gábor a kereskedelmi televíziók elindulása után nálunk mutatkozott be először műsorvezetőként a Dalnokok Ligájában, amit aztán rengeteg közös munka, közös vetélkedő követett.
Miért pont őt választották?
Koós: Ő volt az, aki sikeresen ötvözte a sportriporteri tapasztalatait a szórakoztató műsorhoz elengedhetetlen humorral. Amikor felvetődött, hogy kellene egy sportban járatos műsorvezető, aki közvetített már mérkőzéseket, javasoltam, hogy próbáljuk ki őt is. A próbafelvételen azonnal kiderült, hogy nem kell tovább keresnünk.
Oláh: Szulák Andi is nálunk debütált állandó képernyősként, a Ki vagyok én? csapatkapitányi pozíciójában. Aztán később saját műsort is készítettünk neki Szulák és más címmel.
Závodszky: Az pedig újabb varázslat, hogyan tudsz működő közeget létrehozni azáltal, hogy összeeresztesz egy csapat már ismert embert. Ilyen volt Az ének iskolája, amit Friderikusz Sándor vezetett, és Szulák Andrea, Hajós András, Király Viktor és Szandi voltak a mentorok. Az volt a feladatunk, hogy olyan csapatot állítsunk össze, ahol a résztvevők közti kémia, a humor, a hitelesség olyan eleggyé válik, ami tetszik a nézőknek. Velük ez maradéktalanul sikerült.
Az ének iskolája veszélyes műfaj, hiszen gyerekek versenyeztek.
Závodszky: Az elmúlt húsz évben mi csináltuk a legtöbb gyerekekkel kapcsolatos hasonló műsort. Ilyen volt még a Virtuózok, a Vásott kölykök és A legokosabb osztály is. Egyértelmű, hogy ezek teljesen másfajta hozzáállást igényelnek.
Koós: Az ének iskolájánál
az volt az egyik legfontosabb szempont, hogy a gyerekek ne sérüljenek.
Az sem véletlen, hogy sohasem hívtuk tehetségkutatónak, inkább tehetséggondozóként definiáltuk, hogy ne a versenyen legyen a hangsúly. A mentor tanárok elmondták a gyerekeknek, hogy mit kellene másképp csinálniuk, és mi volt nagyon jó, ezután osztályzatokat kaptak, mert az iskola világából nem lehetett kiesni.
Závodszky: Viszont továbbtanulni lehetett, sokan közülük népszerű zenei műsorokban tűnnek fel azóta is.
Régen nagyon népszerűek voltak, most pedig eltűnnek a televíziók kínálatából a tudásalapú vetélkedők. Ezt mivel magyarázzák?
Koós: Emelkedett az ingerküszöb. A tudásalapú vetélkedők nagy része nem klasszikus game-show, nincsenek benne színes fények, füstös pirotechnika. Még a Maradj talpon! című vetélkedő Gundival – ami ugyan részben bulvár, viszont erőteljesen műveltségi kérdésekkel dolgozott – sem lett volna ilyen sikeres a süllyesztő nélkül, ahova le lehetett esni.
Oláh: Soha nem árultuk el, mi történt azzal, aki leesett. Rengetegen kérdezték, de mindenkinek azt feleltem, hogy
akinek elmondjuk, azt le kell dobnunk vagy lőnünk.
Závodszky: A tudásalapú vetélkedőknél elengedhetetlen, hogy leülj a tévé elé, és odafigyelj arra a beszélgetésre, arra a kérdésre, ami ott zajlik. A saját gyerekeimen látom, hogy tévénézés közben a telefonjukat nyomogatják.
Koós: A televíziózás ugrásszerűen, exponenciálisan változik, ennek az egyik következménye, hogy műsortípusok tűnnek el. Ma már például a tévés talk-show műfaj nagyrészt podcastként él tovább. Amit ki tudott váltani az internet, azt kiváltotta. Az azonos időben történő on-air televíziózás jelentősen lecsökkent.
Kivéve a futball-világbajnokság idején.
Koós: Vannak olyan események, mint például a foci-vb, a Forma–1 vagy az olimpia, amelyek megismételhetetlenek, mert mire más csatornán odajutnál, már tudod az eredményt, és így veszítenek az értékükből. A másik lehetőség, ha létre tudsz hozni olyan produkciót vagy műsort, ahol a néző interaktivitására van szükség, mert mondjuk szavazhat, és ezzel el tudja dönteni valakinek a sorsát egy tehetségkutatóban.
Televíziós tartalomgyártóként ebben látják a jövőt?
Koós: Ebben is, de mindenképpen ki kell tekintenünk az online világába is. Egyre több az olyan on-air produkció, ami úgy fut televíziós műsorként, hogy van egy online lába a neten, akár párhuzamosan is.
Oláh: Sok megkeresést kapunk online platformokra. Tehát, hogy fejlesszünk oda akár talk-show-t, szórakoztató vagy fikciós műsort.
Van különbség a fejlesztésnél olyan szempontból, hogy hová készül a műsor?
Koós: Ez a nagy kérdés. A műsorkészítők tudják, hogy az internet egyre nagyobb teret hódít, de az élő műsorok varázsa örök. Van, aki előreszalad, és internetes tartalomba invesztál, de ma még nagyon kevés az, akinek meg is térül a beruházása a webes felületre történő gyártásnál.
Oláh: Mi abból élünk, hogy főműsoridős, nagy show-műsorokat készítünk. Számunkra egy átlagos költségvetés is nagyságrendekkel meghaladja azt, ami az interneten már nagynak számít, mert az online felületen még nincsenek meg azok a bevételi lehetőségek. Ehhez a hirdetők fejében is át kell állni valaminek.
Miközben az interneten nagyobb elérést lehet csinálni, mint egy kereskedelmi televízió műsorával.
Koós: Lehet, de az elérés nem kapcsolódik össze a bevétellel. Ennek nagyon sok oka van, de biztos, hogy a bizonyos esetekben a kisebb nézői elérést is nagyobb összegre tudják váltani a kereskedelmi televíziók, mint az internetes produkciók. Ameddig ez a kettő nem fog összeérni, addig az internetre nem lehet nagy költségvetésű műsorokat készíteni. Ez természetesen nem igaz a netes streamingplatformokra, de azok teljesen más piaci formában működnek. A szabad és ingyenes weben ez még nem működik, és ez a jég nagyon lassan olvad, de jön a változás, csak azt nem tudjuk, hogy mikor lesz érdemi áttörés.
A tévénézőkért folytatott harcban a tartalomgyártók fontos szövetségesek. Közös cél, hogy olyasmit teremtsenek, ami miatt a néző mégis odakapcsol?
Koós: Részben igen, de nekünk is kell keresni az irányvonalat mondjuk az említett streamingvilág felé.
Závodszky: Örök igazság, ahogy a szakmában mondják, hogy Content is King, azaz „a tartalom mindenek felett”, tehát nekünk a tartalmat elő kell állítani, és majd az élet hozza, hogy milyen platformon jut el a nézőkhöz. Úgy látom, hogy ez a váltás erősen generációhoz köthető.
Itt ül három délceg, jó svádájú, tapasztalt úriember, együtt 108 év televíziós tapasztalattal, de hol vannak a pofátlan húszévesek?
Oláh: A kreatívok között.
Koós: Vannak olyan volt tanítványaim, akik már népszerű projekteket készítenek a YouTube-ra, több sorozat számos szériája került ki a kezük közül, és már önálló producerként lépnek föl.
Oláh: Mi is kiadunk nekik részfeladatokat. A Virtuózokban például ők csinálták az egyik blokkot.
Koós: Ahogy említettem, tanítok, rendezői ismereteket és televíziós rendezést kifejezetten a többkamerás műsorokról, mint amilyenek a show-műsorok is. Minden új évfolyamot megkérek az első órán, hogy tegye föl a kezét, aki néz televíziót. Elenyészően kevesen jelentkeznek. Ez meglepő, bár közel sem mulatságos. Persze aztán kiderül, hogy néznek tévéműsorokat is, de túlnyomóan visszanézve a netről.
Milyen konkrét terveik vannak?
Závodszky: Van egy műsorötletünk, amiről természetesen azt gondoljuk, hogy megváltjuk vele a világot, és amin már nagyon hosszú ideje, nagyon sok munkával dolgozunk.
Oláh: És egy világkonszern támogatását is élvezi, de ha többet mondanánk róla, akkor magát le kéne ejtenünk a süllyesztőbe, ahol ki tudja, mi történne.
Azt még túlélhetem, ha megkérdezem, milyen típusú műsor?
Závodszky: Reality.
Oláh: Eljöttek hozzánk egy ötlettel ugyanúgy, ahogy a Virtuózok esetében, amit mi fejlesztettünk, és nagyon hiszünk abban, hogy ez egy komoly referencia.
Koós: De természetesen ezen túl is van jó pár műsorötletünk, ami megvalósítás előtt áll.
Mire van érdeklődés?
Oláh: Mindenre, ami új, nincs műfaji megjelölés.
Koós: Most a reality irányába tartanak a trendek.
Már mindenhol forgattak ilyet, talán csak a Holdon nem,
de előbb-utóbb egy holdbázison is összezárnak majd embereket.
Milyen realityket készít a saját cégük?
Koós: Például mi vezettük be a magyar piacra a Feleségek luxuskivitelben produkciót.
Lesznek luxusférjek is?
Oláh: Nemrég vetődött föl valami hasonló, nem is mondunk több részletet, de közel áll ahhoz, amit említett.
Mivel magyarázzák, hogy majd három évtizednyi közös munka után még mindig ilyen feltűnő harmóniában tudnak válaszolni minden kérdésre?
Závodszky: Mi a magyar kereskedelmi televíziózás indulása óta, 25 éve dolgozunk együtt, tökéletesen ki tudjuk egészíteni egymást, ennyi idő után is beszélő viszonyban vagyunk egymással, sőt kijelenthetem, hogy barátok vagyunk.
Ennek mi a titka?
Koós: Mindannyian más területről jöttünk, más területért felelünk.
Zoli szerzi a pénzt, Karcsi vigyáz rá, én meg szórom.
Ez ideális felállás.
Meddig akarják csinálni?
Závodszky: Az elmúlt években a X-Faktor volt az RTL, A Séfek Séfe a TV2 és a Virtuózok az MTVA egyik legsikeresebb műsora. Az a közös ezekben, hogy
mindegyiknek Koós Gyuri a rendezője,
ahogy megannyi műsornak 1985 óta. A minőségi szórakoztatás tehát kortalan.
(Borítókép: Koós György, Oláh Károly és Závodszky Zoltán. Fotó: Ruzsovics Dorina / Index)