Petőfi Sándor születésének kétszázadik évfordulójára ünnepi számmal állít emléket az Országút.
Ahogy az irodalmi lapok többsége, úgy a művészet, a tudomány és a közélet világában is utat mutató Országút is fontosnak érezte, hogy kiemelten megemlékezzen Petőfi Sándor születésének 200. évfordulójáról.
A lap idei első számának vezércikkében Mezey Katalin – miközben számba veszi az elmúlt esztendő emberpróbáló nehézségeit – várakozással tekint a 2023-as új év, a Petőfi-év elébe. Vajon mit hoznak az ünnepi események? – teszi fel a kérdést abban a reményben, hogy a fiatalok is megismerik és felismerik Petőfi életművének értékeit, s a régóta hiányzó memoriterek is visszatérnek az irodalomórák világába.
A PIM Mozgó múzeumbuszának egyik állomását kereste fel a kiváló kortárs költő, író Rónai Balázs Zoltán, hogy meglesse, az interaktív kiállítás révén hogyan kerül gyerekek és felnőttek számára Petőfi Sándor testközelbe. A múzeumbusz létrejöttéről és különlegességeiről Sóki Diánával, a kiállítás egyik kurátorával beszélgetett, aki úgy véli, bár a tárlat nem forradalmian új, a busz kialakításában, látványában azonban érdekes, újszerű perspektívából mutatja be Petőfit.
Átkozódó Apostol című írásában Szörényi László irodalomtörténész annak ered nyomába, miért átkozza meg Szilveszter azt az Istent, amelyhez korábban igaz bensőséggel fordult. Az apostol különleges istenképe esetében említi a Petőfi történelemszemléletét meghatározó angol romantikát, elsősorban Shelley-t és Byront, s a költő tanulmányaiban kutakodva eljut az evangélikus filozófus Herderhez,
felfedezve az eddig aligha ismert tényt, hogy ő volt a gyermek Petőfi sárszentlőrinci hittankönyvének szerzője.
Az 1845 novembere és 1846 márciusa között született hatvanhat kis költeményből a Felhők ciklus verseiből című válogatás Petőfi talán kevésbé ismert, korántsem megszokott költőiségű műveibe enged betekintést.
A mai celebek szóhasználatával élve reformkori álompárnak nevezi Borzák Tibor a „feleségek felesége”, Szendrey Júlia és Petőfi Sándor párosát. Az ő kapcsolatukat, házasságukat s nem mindennapi személyiségüket többek között Szendrey Júlia naplóinak fényében mutatja be irodalomtörténész beszélgetőtársaival, Gyimesi Emesével és Owaimer Oliverrel.
Az Országút főszerkesztő-helyettesét, Király Farkast Szedmák Tamás alpolgármester kalauzolja a kiskőrösi várostörténeti látogatótúra állomásainak digitális tábláihoz, a Petőfi Sándor életéről rendezett 3D-s kültéri kiállításon, a Petőfi-emlékmúzeumban, végül bemutatva a Petőfi-verseket magyar és kínai nyelven szavaló automatát is.
Réfi Zsuzsanna Tóth Péterrel készített interjújában (Hortyogó fúga és Manoson, János vitéz barátja) egy számos műfajban alkotó művésszel ismertet meg, aki írt Petőfi-indulót, egyfelvonásos kórusoperát A helység kalapácsából, Az apostolhoz komponál zenét, és egy izlandi operába beleszőtte János vitéz alakját.
A diákszínjátszás önfeledt játékossága járja át a Vecsei H. Miklós és ifj. Vidnyánszky Attila eredetileg az Arany-bicentenáriumra színpadra állított Kinek az ég alatt már senkije sincsen című produkcióját, amelynek szövegét Arany és Petőfi levelezése adja. Róna Katalin írása a most újra, immár a Petőfi-év ünnepe okán a Pesti Színház programjára került darab Petőfi-vonatkozásait állítja középpontba.
Krómer István „magánföldrajza” Petőfi Pápán töltött diákévei látványát szembesíti a későbbi korok épületeivel, az említésre méltó és az inkább feledésre ítélhető városfejlesztés nyomaival. És megemlékezik Tarczy Lajosról, a filozófiai tudományok művelőjéről, az irodalom és a művészetek pártolójáról, a kitűnő pedagógusról, akinek érdemei elévülhetetlenek az ifjú Petrovics Sándor Petőfivé válásában.
Jankó Judit E. Csorba Csillával és Flesch Bálinttal készült beszélgetése a Petőfi-dagerrotípia kalandos sorsát mutatja be, felvillantva a fényképészeti eljárás történetét is. Bár sok éndokumentum maradt fenn Petőfitől és Szendrey Júliától is, ezek egyikében sem említik az egyetlen hiteles Petőfi-ábrázolást, a dagerrotípiát. Az Escher Károly restaurálta kép szerzőségének sokáig találgatásokra hagyatkozó kérdését a fotográfus-fotórestaurátor Flesch Bálint oldotta meg, amikor rátalált a színész Egressy Gábor dagerrotípiáira.
A kecskeméti Cifrapalota kortárs képzőművészeti kiállítása – Petőfi költészete a kortárs képző- és iparművészetben – apropóján a nemzet művésze címmel kitüntetett, Kossuth-díjas grafikusművész, Orosz István számba veszi az idealizáló művészképektől – többek között Orlai Petrich Soma és Barabás Miklós festményeitől – az élethű dagerrotípiáig a Petőfi-ábrázolatokat, arról is megemlékezve, hogy a meglehetősen hiú költő miként vélekedett róluk.
Fábián László Festészet és költészet romantikus rokonsága címmel a másod-unokatestvér, a szintén Pápán diákoskodó Orlai Petrich Soma és Petőfi, valamint Jókai kapcsolatát eleveníti fel, emlékeztetve arra is, hogy a Petőfi Mezőberényben című, két változatban ismert festmény eszményített Petőfi-alakja utolsó találkozásuknak is emléke lett, hiszen a költő innen indult a végzetes csatába.
A Petőfi Sándor születésének százötvenedik évfordulójára készült, Petőfi ’73 című filmről Szigethy Gábor Kossuth-díjas magyar színháztörténész, rendező, egyetemi tanár ír.
A lap tudományrovatának szerkesztője, Pásztor Péter Hermann Róbert történésszel a Petőfi halála körüli rejtélyt és az ennek nyomán újra meg újra lábra kapó legendákat járja körül korabeli és későbbi történeti és irodalomtörténeti forrásokat értékelve.
Petőfi Sándor születésének 200. évfordulójával az Indexen is sokat foglalkoztunk. Többször írtunk a készülőMost, vagy soha című filmről, sőt egy remek kvízben játékra is hívtuk olvasóinkat a legnépszerűbb magyar költő élete nyomán.