Szirtes Ági kapta 2023-ban az Almási Éva által alapított Psota-díjat. A pénzjutalommal is járó kitüntetést minden évben annak a színésznőnek adományozzák, akinek színpadi sokszínűsége, tehetsége és kiemelkedő képességei méltónak bizonyulnak Psota Irén örökségéhez. A budapesti Katona József Színház művésze szerényen, visszafogottan és a rá jellemző humorral nyilatkozott az Indexnek a kitüntetésről.
Szirtes Ági minden létező kitüntetést megkapott már a Jászai Mari-díjtól a Kossuth-díjon át a Prima Primissima díjig, és bár mindegyik elismerés fontos, a Psota-díj egészen különleges, hiszen egyrészt erősen szakmai díj, a kollégák adják, másrészt olyan legendás színésznőhöz kötődik, mint Psota Irén.
„Minden díj csodálatosan jól jön, és komoly önvizsgálatot tartok, hogy vajon megérdemeltem-e – mondta a Psota-díjról az Indexnek Szirtes Ági. – Tényleg nagyon nagy szó, hogy a kollégáktól kapom, nagyon hálás vagyok Almási Évának, és felnézek rá, hogy alapított egy díjat. Az, hogy Psota Irén nevével egy lapon említődöm, végképp nagy megtiszteltetés, mert ő igazi nagy színésznő volt. Szóval ez a lehető legnagyobb kitüntetés, ami létezik.”
A kiírásban az szerepel, hogy olyan színésznő kaphatja meg a díjat, aki színpadi sokszínűsége, tehetsége, kiemelkedő képessége miatt méltónak bizonyul Psota Irén örökségéhez. Arra a kérdésre, hogy ezt a sokszínűséget ő is meg tudta-e valósítani a pályáján, Szirtes Ági így válaszolt: „Nem, dehogy! Egészen elszégyelltem magam, amikor olvastam ezt a kitételt, mert szerintem nem felelek meg neki. Ott kezdődik, hogy énekelni csöppet sem tudok, nemhogy úgy, mint Psota. Mindenesetre nagyon jólesik, hogy mások úgy gondolják, megfelelek ennek.”
Szirtes Ági a budapesti Katona József Színház alapító tagja, évtizedek óta vezető színésze, 1982 óta hűségesen kitart a társulat mellett. Olyan ikonikus szerepek fűződnek a nevéhez, amelyeket talán azok is ismernek, akik nem járnak gyakran a Katonába: a Három nővér, az Elnöknők vagy a Portugál olyan darab, ami miatt sokan szeretik.
Ha valaki ilyen hosszú ideig, ennyire magas színvonalon teljesít egy helyen, akkor teljesen mindegy, hogy tud-e énekelni – vetettük föl neki –, hiszen így is sokféle szerepkörben, vígjátéki és drámai karakterekben is kipróbálhatta magát, tehát ha úgy tetszik, teljesíti a soksínűség feltételeit.
„Nagyon örülök, hogy ezt gondolja” – mondta Szirtes Ági, hozzátéve, hogy egy színész esetében alapvető követelmény, hogy amennyire csak lehet, széles skálán játsszon, „de hogy ez nekem mennyire sikerül, az olykor-olykor kérdéses számomra is. Hát, igyekszik az ember.”
Psota Irén sorsa, gyerekkora, az egész élete nagyon izgalmas és egyben drámai, erről sokat mesélt, ahogy arról is, hogy ezekből aztán építkezni tudott a művészetében. „A színészek szerintem másból sem tudnak építkezni, mint az életből, az olvasmányaikból meg a fantáziájukból – ez az alakítások három építőeleme” – mondta Szirtes Ági, és elmesélt egy anekdotát, amely szerint valamelyik kollégájának azt tanácsolták, hogy menjen el pszichológushoz, mert ez vagy az a baja van, mire ő azt mondta: dehogy megyek, akkor miből fogok dolgozni? Szerinte ha a színész csámpás, vagy nagy az orra, azt is fel tudja használni.
A hibáinkból is dolgozunk, abszolút.
Szirtes Áginak volt szerencséje együtt dolgozni Psota Irénnel Makk Károly Egy erkölcsös éjszaka című filmjében. „Én főiskolás voltam, ő pedig híres-neves nagy színésznő. Makay Margit is játszott benne, szóval voltak ott figyelni való színésznők, akiktől lehetett tanulni. Nagyon impulzív nő volt, és csak azt lestem, hogy annak ellenére, mennyire sodró és csapongó, a munkában mindig nagyon fegyelmezett volt.”
Arra a kérdésre, hogy kapott-e esetleg valamilyen tanácsot tőle, Szirtes Ági a rá jellemző humorral így válaszolt: „Dehogyis, én csak ültem egy sarokban, és néztem. Főiskolásként örültem, hogy benne vagyok Makk Károly filmjében, nemhogy még ott okvetetlenkedjek.”
Szirtes Ági édesapja, Szirtes Ádám is legendás színész volt, és lánya, Pálmai Anna is a Katona színésze, tehát mára színészdinasztiát alkotnak. Ritka, hogy anya és lánya egy színházban, egy színpadon lépjen föl, és bár ez hozhatna nehéz helyzeteket is, esetükben sok éve jól működik. Szirtes Ági a közös munkahely lehetőségéről egyértelműen pozitívan nyilatkozott. „Nagyon nagy áldásnak tekintem, mert van olyan időszak, amikor ő főpróbázik, én meg otthon ülök, élem a civil életemet, és van rá esély, hogy hónapokig nem látjuk egymást. Így viszont, amikor este bemegyek a színházba, legalább a menetszelével találkozom, amikor elmegy mellettem a folyosón” – mesélte nevetve.
„Jó színésznek tartom, és jó kollégának is, mivel együtt játszunk A kaukázusi krétakörben.
Ő alakítja Grusét, Psota Irén nagy szerepét.
Ugyanolyan jól tudunk együtt játszani, mint egy szeretett, jó kollégával. Szóval nem arra gondolok, hogy úristen, a lányom! Bár az is előfordul, hogy az előadás vége felé, amikor színészileg már nincs sok dolgom, elbűvölten nézem, mit csinál ez a gyerek. És aztán a végszóról le is maradok.” Szoktak otthon is beszélgetni, „de nem úgy apróra, hogy ezt a szerepet így építsd föl, meg szerintem amúgy kéne, hanem finoman, egy-két mondattal, mert befolyásolni sem akarnám, megvan neki is a maga baja. Igyekszem kiskanállal mérni a tanácsaimat.”
A Psota-díjat eddig Hegyi Barbara, Hernádi Judit, Für Anikó, Takács Katalin és Molnár Piroska kapta meg – ebbe a sorba tartozik most már Szirtes Ági is.
(Borítókép: Szirtes Ági 2019. június 24-én. Fotó: Keleti Éva / MTI)