Mértékadó kormányzati források szerint sem sikerült jól kiírni a Kulturális és Innovációs Minisztériumnak a Zeneakadémia rektori pályázatát, pedig ha nem szűkítik a lehetséges pályázók körét – megsértve ezzel a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem autonómiáját –, akkor az elmúlt két hét nyilatkozatháborúja is megspórolható lett volna. A tárca azonban „túltolta”, és ezzel nem várt ellenállást váltott ki, ami elfedi azokat a problémákat, amelyek évek óta jelen vannak a magyar zeneoktatásban, és amelyek orvoslását a tárca a rektorváltásban látja. Az Opera főigazgatói pályázata után ez a második olyan ügy Csák János minisztersége alatt, amire kiemelt figyelem hárul – de annál sokkal fontosabb.
Nehéz átlátni a kialakult helyzetet, mert miközben érezhetően két szereplő feszül egymásnak – a Kulturális és Innovációs Minisztérium, illetve a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem –, közülük csak az egyik kommunikál. A kormányoldalról nem találtunk egyetlen olyan szereplőt sem, aki névvel és arccal vállalta volna a véleményét. A történetet így azokból a háttérbeszélgetésekből próbáltuk összerakni, amelyeket az elmúlt napokban folytattunk – magas pozíciót betöltő vezetőktől a magyar zenei életet jól ismerő, elkötelezetten konzervatív „civilekig”.
Az ügy előzménye, hogy mivel a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem (Zeneakadémia) élén Vigh Andrea hárfaművész, tanszékvezető egyetemi tanár mandátuma 2023. október 31-én lejár, a Kulturális és Innovációs Minisztérium július 3-án kiírta a pályázatot a rektori pozíció betöltésére. A kiírás megjelenése után tiltakozását fejezte ki az egyetem szenátusa és tanszékvezetői, a zeneszerzők, a jazz-zenészek és az egyetem hallgatói önkormányzata (ahogy az a Papagenón megjelent), „külső” támogatóként pedig a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia is.
Minden tiltakozó a rektori pályázat súlyosan diszkriminatív voltát kifogásolta,
vagyis hogy a jelentkezők köréből kizárattak a zenetudósok, a zenepedagógusok, a jazz- és népzenészek, a kiírás szerint ugyanis csak magas nemzetközi színvonalon teljesítő előadóművész jelentkezhet. A tiltakozási hullám csúcsa az Indexen megjelent oktatói nyilatkozat volt, amelyet 171 oktató írt alá – ezek után nincs értelme politikai cirkuszt vagy liberális összeesküvést emlegetni, a nevek magukért beszélnek. (A névsor azóta újabb 35 névvel bővül, olyanokéval, akikhez eddig az idő rövidsége miatt nem jutott el a dokumentum. A belinkelt cikkben már a frissített listát közöljük.)
A kulturális kormányzat, illetve Csák János miniszter tanácsadói úgy látják, hogy jelen pillanatban olyan vezetőre van szüksége a Zeneakadémiának, aki aktívan jelen van a világ zenei életében, akinek emiatt kapuk nyílnak meg, és Keller András karmester, hegedűművész, a Concerto Budapest zeneigazgatója, a londoni Guildhall School of Music and Drama professzora kétségkívül ilyen formátumú muzsikus. A napokban a Kossuth-díjára alapozva a Vashegyi György vezette Magyar Művészeti Akadémia (MMA) felterjesztésére megkapta Csák János kulturális és innovációs minisztertől az egyetemi tanári címet is, így tehát elhárult minden akadály az elől, hogy megpályázza a rektori címet.
Ha a minisztérium nem korlátozza a pályázók körét, akkor sem biztos, hogy jelentkezett volna bárki mondjuk a zenepedagógusok vagy a jazz-zenészek közül, a két esélyes pályázó valószínűleg akkor is Keller András, illetve az egyetem jelöltje, Kutnyánszky Csaba jelenlegi oktatási rektorhelyettes lett volna. A szűkítéssel viszont a tárca megsértette az egyetem autonómiáját, és tiltakozási hullámot váltott ki a diszkriminatív pályázati kiírás miatt. A vita tehát gyakorlatilag ekörül forog, bár az adok-kapokban előkerült sokféle vád a buborékban élő, változást nem akaró, a pozíciójához ragaszkodó egyetemi vezetéssel szemben.
A legfontosabb kérdés azonban mégiscsak az oktatás színvonala, és erről már 2021-ben dokumentált vita bontakozott ki egy konferencián elhangzott kerekasztal-beszélgetés nyomán. „A jelen lévő szimfonikus zenekarok vezetői megkongatták a vészharangot: az utóbbi időszak próbajátékai tragikusan rossz színvonalat mutatnak, a frissen végzett zeneakadémisták egyértelműen nem tudják az elvárt szintet megugrani” – írta 2021/6. számában a ZeneKar magazin.
A vita kirajzolta a terület minden nehézségét a forráshiányos alapfokú zeneoktatástól a komolyzene csökkenő közönségén át a zeneakadémiai képzésig,
és bár a résztvevők szerint is összetett problémáról van szó, és egyik a másik nélkül nem orvosolható, most csupán a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetemmel kapcsolatos kritikákat idézzük fel.
2021. november 19-én tehát a Bach 2 Future elnevezésű konferencián elhangzott, hogy Budapesten évek óta rekordszámú szimfonikus zenekar küzd a közönség figyelméért. A szóban forgó beszélgetést Zsoldos Dávid, a Magyar Zenei Tanács elnöke vezette, és négy zenekarvezető vett benne részt: Hámori Máté (Óbudai Danubia Zenekar), Hollerung Gábor (Budafoki Dohnányi Zenekar), Lendvai György (MÁV Szimfonikus Zenekar) és Keller András (Concerto Budapest).
A vitában a ZeneKar magazin beszámolója szerint az fogalmazódott meg, hogy „a pénzbeli támogatás kérdésénél is nagyobb problémával néz szembe a magyar zenei élet, ez pedig a zenei képzés látványos lejtmenete”. Ebben szerepet játszik az alap- és középfokú zeneoktatás minőségének hosszú ideje tartó, egyre gyorsabb ütemben történő romlása is, de a részt vevő zenekarvezetők szerint a legnagyobb probléma a zenészutánpótlásban az, hogy a Zeneakadémián frissen végzett hangszeresek hosszú évek óta egyre inkább képtelenek megugrani a próbajátékok követelményeit.
Nemcsak a zenekari munkára nem készítik fel őket, de a hangszerjáték technikai elvárásait is jelentősen alulmúlják.
A magazin beszámolója szerint elhangzott az is, hogy eközben azok a magyar fiatalok, akik külföldön tanulnak a zeneművészeti felsőoktatásban, általában sokkal jobb esélyekkel, használhatóbb tudással rendelkeznek.
A nagy port felvert beszámolót követően a ZeneKar a 2022/1. számában folytatta a témát. Hámori Máté karmester, az Óbudai Danubia Zenekar művészeti vezetője ekkor ezt nyilatkozta:
Amikor zeneakadémista voltam és annak az időszaknak a nagy karmesterei irányították a zenei életet, és itt Kocsis Zoltán neve is eszembe jut, akkor azért a szakmai felkészültség, vagyis gondos kottaolvasás, stílusismeret, műismeret olyan alapvető elvárások voltak, hogy szóba nem került, hogy valaki ezekkel ne legyen tisztában. Én azt érzékeltem az elmúlt évek alatt, hogy ez a része a felkészültségnek egyre pongyolább.
A szaklap megkereste a Zeneakadémiát is. Vigh Andrea rektor azt mondta, „tények bizonyítják a zeneakadémiai képzés sikerességét, hiszen, ha csak az elmúlt két évben végzett és jelenlegi növendékeinket tekintjük is, mintegy kilencvenen nyertek felvételt neves hazai és külföldi zenekarokba egyaránt. De említhetném versenygyőzelmeinket nemzetközi szinten, vagy azokat a fiatalokat, akik itt tanulnak, viszik a jóhírünket, és bekerülnek különböző európai, több lábon álló, több országot érintő nagy zenei projektekbe, az ECMA-tól kezdve a Kodály-módszeren át rengeteg nemzetközi együttműködési megállapodásunk van.”
A rektor szavai szerint mindent elkövetnek, hogy a fiataljaikat felkészítsék a valós zenekari életre is.
„Együttműködési megállapodásunk van nagy múltú zenekarokkal, például a Nemzeti Filharmonikus Zenekarral, a Magyar Rádió Szimfonikus Zenekarával vagy a Liszt Ferenc Kamarazenekarral, és szinte minden növendékünk vállal együttműködést, kisegítést valamelyik fővárosi zenekarban – mondta Vigh Andrea. – Nincs hiány zenekari munkában, fiataljaink felkészülten tudnak pályára állni, és olyan nagy karmestereket nyerünk meg hallgatói zenekarunk élére, mint Takács-Nagy Gábor, Kovács János, Kobajasi Kenicsiró vagy Medveczky Ádám, és még sorolhatnám, tényleg a magyar zenei élet legjava.”
Bársony Péter Liszt-díjas brácsaművész, a Zeneakadémia mélyhegedű csoportvezető docense, a Kunstuniversität Graz egyetemi tanára szerint a magyar zenei felsőoktatási intézmények közül a Zeneakadémiáról kerül ki a legtöbb olyan növendék, aki nemzetközi szinten is megállja a helyét.
Egyik nemrég végzett hallgatónk például a minap az osztrák rádiózenekarnál (ORF Radio Symphonieorchester Wien) nyert háromfordulós próbajátékot, szintén tavaly végzett növendékeink közül kettőt neves európai egyetemre vettek fel, mások kiváló hazai együttesekben nyertek próbajátékot. A brácsa tanszak mesterdiplomájával az esetek többségében nem okoz nehézséget az elhelyezkedés.
De érdekes módon a magazinban szintén megszólaltatott Keller András sem bírálta a Zeneakadémiát: „Fontos, hogy a tanárok egymást is támogassák a növendékek fejlődése érdekében, továbbá, hogy a főtárgytanítás, valamint a zenekari és kamarazenei oktatás egymást kiegészítsék, ezért örülök annak, amit látok: hogy a Zeneakadémián mindez még fontosabbá vált az utóbbi időszakban. (…)
Mindig is kiváló oktatás volt az intézményben, és most meglátásom szerint épp felszálló ágban van.
(…) Tapasztalataim szerint a Zeneakadémián frissen végzettek között nagyon sok a tehetséges, a jól képzett növendék. Többüknél felmerül egyfajta hiányosságként, hogy kevés a tapasztalatuk a kamarazenében és a szimfonikus együttesbeli életet tekintve, azonban ez voltaképp természetes, hiszen még nagyon fiatalok, ezt a zenekarba kerülve tudják megszerezni.”
Az idézett vélemények tehát már néhány éve megjelentek, és egyik informátorunk szerint ezek a hangok adódtak most össze és jutottak el a legmagasabb szintre is. A tárca változást szeretne, ami szerintük nem történhet meg úgy, hogy az eddigi vonal képviselői maradnak a vezetésben. A most kialakult vitában szóba került, hogy milyen sok pénzt kapott már eddig is a Zeneakadémia, a tavalyi 3,5-ről például 4,3 milliárdra nőtt az intézmény állami támogatása, ami valójában a kötelező közalkalmazotti bérnövekmény, és a pluszpénz el is ment a béreket terhelő járulékokra,
ezért nem tud az alaptevékenység, az oktatás mellett még koncerteket is szervezni a Zeneakadémia.
Vád, hogy nőtt a tanárok száma – az óraadók egy részét az Oktatási Hivatal jelzésére vették közalkalmazotti állományba –, illetve hogy csökkent a hallgatók létszáma: ez utóbbi pont ellentétes azzal, amit egy szintén név nélkül nyilatkozó forrásunk mondott, nevezetesen, hogy a fejkvóta miatt olyanokat is felvesznek a Zeneakadémiára, akik nem elég tehetségesek. A különböző „mutyik” emlegetése pedig arra utalhat, hogy Vigh Andrea férje, Jakobi László szervezte a Zeneakadémián az MVM Koncerteket, ahogy egyébként más budapesti helyszíneken is.
Ami pedig az előadó-művészeti felsőoktatási intézmények nemzetközi rangsorát illeti, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem nem esett vissza az 50. hely környékére, hanem mindig is ott volt. 2016-ban valamilyen véletlen folytán került a 30. helyre, talán a Zeneakadémia felújított épülete miatt esett akkor kiemeltebb nemzetközi figyelem rájuk. Ezen a százas listán egyáltalán nem szerepel más magyar művészeti egyetem, de Közép-Kelet-Európából sem sokan képviseltetik magukat.
Hogy kevesebb 18 éves jelentkezik-e a Zeneakadémiára, mint bármelyik másik egyetemre – mert „itt nem kapja meg azt a szintű oktatást, a képzésünk ódivatú, rosszul megszervezett, ezer teher alatt nyög”, ahogy egy háttérbeszélgetésen hallottuk –, szintén kérdés, hiszen a külföldön való továbbtanulás minden más területen is adott, és egyre többen élnek vele. Ezzel együtt a zeneakadémiai képzés még mindig vonzó a külföldi diákok számára, évről évre húsz százalék fölött van az arányuk.
A világon kevés az olyan igazán kiemelkedő zenekar, amelyikben ne ülne magyar zenész. A Bécsi Filharmonikusoknál például mind a három szólócsellista magyar. Ők a Zeneakadémián végeztek, de a bírálók szerint ők már a középgeneráció: az a kérdés, hogy a ma 25 évesek mit tudnak. „Még az országon belül is elvándorlás indult – állítják –, a vidéki tudományegyetemek zeneművészeti karára is szívesebben mennek, mint a Zeneakadémiára.”
De a számháborúnak valójában nincs értelme: ha a fenntartó eldöntötte, hogy változást akar, akkor a pro és kontra megjelenő érvek nem fogják ezt befolyásolni.
Az Opera és a Zeneakadémia is nagyon súlyos probléma, de a magyar zenei élet szempontjából a Zeneakadémia a legsürgősebb, a 24. órában vagyunk
– mondta egyik forrásunk.
Az látszik, hogy az Opera ügyénél – ahol a kezdeti változtatási szándék után maradt Ókovács Szilveszter a főigazgató – sokkal fontosabbnak tartják a Zeneakadémiát: ez a zenei életünk alapintézménye. Már csak az a kérdés, hogy a sokak által üdvösnek tartott reform eléréséhez jó eszközöket választott-e a minisztérium. Az első lépés az lenne, hogy Keller András kerüljön a rektori székbe – erre a jelenleg hatályos felsőoktatási törvény alapján nincs esély, mert aszerint a szenátus dönt a rektorjelölt személyéről, márpedig ők nem fogják támogatni a muzsikust, aki korábban konfliktusok közepette távozott a Zeneakadémiáról. De a pályázatok elbírálási határideje 2023. október 31., addig akár még törvényt is módosíthatnak.
A következő kérdés pedig az, hogy ha Keller lesz a rektor, akit azok is megosztó személyiségnek tartanak, akik messzemenően tisztelik a munkásságát, akkor milyen módon fogja levezényelni a kívánatos átalakulást. Erős, konfrontatív személyiségként biztosan nem riad vissza a népszerűtlen intézkedésektől. Az borítékolható, hogy a sokat emlegetett modellváltásra is sor kerül, és az egyetem alapítványi formában több pénzhez fog jutni. Az alapítványi forma nem ördögtől való, mondja a kormányoldal, sikertörténet is lehet, mint a MOME esetében, ha nem befeszüléssel jár.
A kormánynak az az álláspontja, hogy egy rossz rendszerre több pénzt önteni felesleges
– a támogatásnak viszont feltételei vannak. Ha pedig lesz több pénz, növekedhet a nemzetközi jelenlét, jöhetnek külföldi vendégprofesszorok, így azon a bizonyos listán is előrébb kerülhet a Zeneakadémia.
Eddig azonban még el kell jutni, és jelen pillanatban úgy tűnik, hogy egyik fél sem akar engedni. Egyik forrásunk egyenesen úgy fogalmazott, hogy az egyetem szenátusa a Freeszfe lankadó parazsaira akar benzines palackot dobni, ami jelzi a teljes – és egyébként kölcsönös – bizalmatlanságot és a patthelyzetet. De bármennyire is erős alapokat rakott le Liszt Ferenc, majd Kodály Zoltán és Bartók Béla, a nemzetközi hírű magyar zenei életnek egy, a Színház- és Filmművészeti Egyetem (SZFE) esetéhez hasonlatos botrány biztosan a végét jelentené, úgyhogy kompromisszumra lesz szükség, mindkét oldalon.
(Borítókép: Index)