Mintha kottából játszottak volna, úgy álltak ki egymás után a kulturális intézmények vezetői Vidnyánszky Attila mellett, és egy, az Index birtokába került levél szerint valóban kottából is játszottak. Miután a Nemzeti Színház vezérigazgatója a teátrumban történt súlyos baleset miatt lemondott, hasonló gondolatokat megfogalmazva próbálták őt maradásra bírni, amelyek mind ugyanarra a szövegre épültek: Fekete Péter cirkuszigazgató, volt kulturális államtitkár levelére, amelyet eredetileg a Nemzeti Kulturális Tanács tagjainak írt, közös állásfoglalásra bírva őket. A kormánymédiában üdvözölt kiállás több szempontól is problémás. Közben információink szerint a Nemzeti Színházban is egységes nyilatkozatra készülnek, kérdés, hányan fogják aláírni.
Hamar örültek azok, akik úgy vélték, Vidnyánszky Attila becsülettel vállalta a felelősséget, és a színházban történt súlyos baleset után lemondott az általa vezetett Nemzeti Színház vezérigazgatói posztjáról. A bejelentés után Csák János kulturális és innovációs miniszter szinte azonnal közölte, hogy a lemondást nem fogadja el, de még ennél is érdekesebb ami ezután történt: a kulturális élet szereplői, vezetői egymást túllicitálva igyekeztek őt maradásra bírni és a szolidaritásukról biztosítani.
Ennek eredője pedig nem más, mint egy levél, amelyet Fekete Péter cirkuszigazgató, volt kulturális államtitkár írt a tizenhét kulturális intézmény vezetőit tömörítő Nemzeti Kulturális Tanács tagjainak, közös fellépésre bírva többek között a Magyar Állami Operaház, a Budapesti Operettszínház, a Müpa vagy a Petőfi Irodalmi Múzeum igazgatóját.
Az Index birtokába jutott levél így szól: „A Nemzeti Kulturális Tanács tagjaként kötelességünk figyelemmel kísérni a kulturális ágazat kiemelt történéseit, és megnyilvánulni olyan esetekben, amikor megítélésünk szerint ennek helye van. Megdöbbenéssel és sajnálattal értesültünk arról, hogy Vidnyánszky Attila a mai napon benyújtotta lemondását a Nemzeti Színház vezérigazgatói posztjáról, és döntéséről értesítette Csák János minisztert.
Több igazgatótársammal egyeztetve kérjük a Nemzeti Kulturális Tanács tagjait,
hogy e nehéz helyzetben biztosítsuk támogatásunkról tagtársunkat, nemzeti kulturális életünk megkerülhetetlen és kiemelkedő személyiségét, aki pótolhatatlan értékteremtő munkát folytat első színházunk élén. Álljunk ki Vidnyánszky Attila mellett és közös fellépéssel kérjük a minisztert arra, hogy vezérigazgató úr lemondását ne fogadja el. Mindez közös nemzeti érdek, kulturális életünk fontos bástyájának megtartása. Kérlek, amennyiben a fentiekkel azonosulsz, támogató soraiddal, aláírásoddal jelezd ezt számunkra, még a mai nap folyamán.”
A levél tanúsága szerint tehát Fekete Péter, aki a Nemzeti Artista-, Előadó- és Cirkuszművészeti Központ igazgatójaként szintén a Nemzeti Kulturális Tanács tagja, azt akarta elérni, hogy a grémium egységesen álljon ki Vidnyánszky mellett, ami valamilyen okból nem valósult meg. Talán azért, mert a közvetlenül a kormány alá tartozó testület feladatai között – javaslatot tesz a kormány részére a kultúra kormányzati stratégiájára; véleményezi és összehangolja a kulturális ágazati fejlesztési terveket; meghatározza ügyrendjét és működési elveit – nem szerepel olyasmi, hogy vizsgálat előtt álló vezetőtársukat a
vizsgálat lezárulta előtt nyilvánosan mentegessék, pozíciójában maradásra bírják.
Ha közös állásfoglalás nem született is, a kulturális vezetők – érezve és elfogadva a nyomást – egymás után álltak ki Vidnyánszyk Attila mellett. „Attila, maradj! A traumán átvezetni a társulatot is Te vagy hivatott – írta elsőként a Facebook-oldalán Ókovács Szilveszter, a Magyar Állami Operaház főigazgatója. – Az Opera kiáll a Nemzeti mellett. Szükség van rá – és Rád!”
A többi vezető mind az Origónak nyilatkozott: „A színház rendkívül veszélyes üzem, még a legnagyobb körültekintéssel is előfordulhatnak szomorú balesetek. Ezúton is szeretnék jobbulást és gyors felépülést kívánni Szász Júliának és Horváth Lajos Ottónak! Vidnyánszky Attila lemondását emberi, tisztességes gesztusnak tartom, de ebben a nehéz helyzeteben éppen most van szükség olyan vezetőre, mint Vidnyánszky Attila. Remélem, hogy a döntéshozók is így fogják gondolni, és nem fogadják el Vidnyánszky Attila lemondását” – mondta Káel Csaba, a Müpa vezérigazgatója, a mozgóképipar fejlesztéséért felelős kormánybiztos, a Nemzeti Filmintézet (NFI) vezetője.
Szintén az Origónak nyilatkozott Demeter Szilárd, a Petőfi Irodalmi Múzeum főigazgatója:
Felelős vezetőként ez olyan gesztus volt, ami ritka a mai világban – az, hogy vállalja a felelősséget. Ugyanakkor remélem, hogy a miniszter úr nem fogadja el a felajánlott lemondást, mert Vidnyánszky Attila kiváló vezetője a Nemzeti Színháznak és a nemzeti színi életnek.
Kálomista Gábor producer, a Thália Színház igazgatója a színészeknek mihamarabbi felépülést kíván, és osztozik a fájdalmukban. „Ezen túl azt gondolom, hogy most kell bölcs döntést hozni a fenntartónak, vagyis a Minisztériumnak, mert Vidnyánszky Attila megkerülhetetlen alakja a magyar színházi világnak, és mint a Nemzeti Színház igazgatója, véleményem szerint egy igazodási pont. Átgondoltan és megfontoltan kellene dönteni, és meggyőzni őt, hogy maradjon. Mindenképpen azt gondolom, hogy meg kell vizsgálni a balesetet, de a bölcs döntés az, ha maradásra tudjuk bírni Vidnyánszky Attilát a színház élén.”
Vidnyánszky Attila európai módon járt el. Nem ismerem a baleset körülményeit, de azt tudni kell, hogy minden intézményben van veszélyes üzem, ahol előfordulhat baleset. Véleményem szerint Vidnyánszky Attilának folytatnia kell azt a nagyszerű munkát, amit végzett, ugyanis ez a baleset nem az ő közvetlen felelőssége
– nyilatkozta Turi Attila, a Magyar Művészeti Akadémia elnöke.
Hasonló nyilatkozatot tett Zsuráfszky Zoltán, a Magyar Nemzeti Táncegyüttes művészeti vezetője, Kiss János, a Magyar Táncművészeti Egyetem kuratóriumi elnöke, Kiss-B. Atilla, a Budapesti Operettszínház főigazgatója, és maga Fekete Péter, a Nemzeti Cirkuszművészeti Központ főigazgatója, korábbi kultúráért felelős államtitkár is.
A Magyar Teátrumi Társaság – melynek az elnöke Vidnyánszky Attila – közleményben fordult a minisztériumhoz, kérve, hogy ne fogadja el a Nemzeti Színház vezérigazgatójának lemondását. A beadványt Cseke Péter, Oberfrank Pál, Pataki András és Szabó Ágnes írta alá. Hasonlóan kiállt a Nemzeti vezérigazgatója mellett az Országos Színháztörténeti Múzeum és Intézet, amely 2021-ben a Vidnyánszky Attila vezette Színház- és Filmművészetért Alapítványhoz került.
A kormányzathoz közeli médiában üdvözölt „példátlan kiállás” azonban nem csupán azért problémás, mert mintegy központi utasításra, szervezetten történt. Az intézményvezetők egybecsengő szavai a Nemzeti Színház vezérigazgatóját mentegetik, és néhány odavetett jókívánság mellett alig-alig foglalkoznak a két súlyosan megsérült színész állapotával, akiknek az élete és a további pályája forgott és forog kockán.
Nem a tisztánlátás szándékát erősítik meg a levelek, hogy a belső vizsgálat minden részletre kiterjedően tárja fel a baleset körülményeit, hanem szinte előre felmentik Vidnyánszky Attilát, mondván, ilyen balesetek előfordulnak.
A „kiállás” továbbá azért is problémás, mert a kulturális élet egyik legnagyobb anyagi és hatalmi befolyással rendelkező szereplőjét mentegetik, akitől a szóban forgó intézmények egy részének működése is függ. Az egységes fellépés továbbá azt a látszatot is kelti, mintha befolyásolni akarnák a fenntartói és a belső vizsgálatot, illetve az időközben megindult rendőrségi vizsgálatot is.
Csák János kulturális és innovációs miniszter nem arra használta a tragédiát, hogy a színészek biztonságát növelve vizsgálatot kezdeményezzen az összes, a Kulturális és Innovációs Minisztérium alá tartozó színházban, hogy a továbbiakban megelőzhetők legyenek az ilyen tragédiák. Hanem – amellett, hogy nem fogadta el Vidnyánszky lemondását – bement a kórházba a sérültekhez, és Ács Eszterrel, Horváth Lajos Ottó szemmel láthatóan megviselt feleségével fényképezkedett, vigyázva, hogy a Facebook-poszton előnyös szögben látszódjon, amikor átnyújtja neki a virágcsokrot.
Fekete Péter egyébként nem sokkal a rendkívüli társulati ülés után megjelent a Nemzeti Színházban: egy terepjáróval érkezett nagy sebességgel, majd kipattant belőle és berohant a színházba. Egy hölgy követte laptoppal a kezében, majd egy fél óra múlva távoztak.
Közben a Nemzeti Színházban is született egy belső levél, amely szintén Vidnyánszky Attila maradása mellett szól,
aki, a levél szerint, a korábbi, az egész színházi életet, így a Nemzeti Színházat is megrázó válságokból – a Covid és az orosz–ukrán háború okozta gazdasági nehézségekből – is kivezette a társulatot, és biztosította az egzisztenciális körülményeket. „A Nemzeti Színház 1837-es alapítása óta soha ilyen széles sávban nem működött” – írja a levél, hangsúlyozva, hogy a színház az elmúlt tíz évben európai jelentőségű műhellyé vált – ez a munka mehet pillanatok alatt veszendőbe, írják.
A nyilatkozatot a Nemzeti Színház művészeinek ma, azaz november 14. kedd délig van lehetőségük aláírni, és azt az aláírók számával fogják majd nyilvánosságra hozni. Erre azért is szükség lehet, mert a társulatot nagyon megviselték a történtek, a kollégáik tragédiája, és a hétfői társulati ülésen sokan feszegették a biztonságos munkavégzés feltételeinek kérdését. Ezzel a közös nyilatkozattal elejét lehet venni a találgatásoknak, hogy vajon a társulat kezdeményezte-e a rendkívüli társulati ülés összehívását, vagy Vidnyánszky Attila, és hogy kiállnak-e mellette.
(Borítókép: Kolumbán Kitti / Index)