A naplóírás segíthet kitisztítani a fejünket? Julia Samuel pszichoterapeuta szerint bizonyított tény, hogy ha leírjuk azt, amit érzünk, akkor ugyanúgy kiadjuk az érzelmeinket, mintha beszélnénk azokról. Ez akár az immunrendszerünkre is jó hatással lehet, és a közérzetünket is javíthatja.
Nagy-Britanniában a kormány tudományos főtanácsadója, Patrick Vallance orvos a koronavírus-járvány ideje alatt kezdett naplóírásba. Úgy érezte, hogy minden egyes gondolat, amit esténként lejegyez, segít neki „a következő napra koncentrálni”.
A járvány lecsengése után naplóját a fiókba tette, és azt tervezte, hogy „soha többé nem néz bele”. Feljegyzései azonban később napvilágot láttak, és személyes gondolatai a brit kormány világjárványra adott válaszlépéseivel kapcsolatos nyilvános kritikákká váltak.
A mai modern világban – a digitalizáció és a mindennapok gyors tempója miatt – nem egyszerű kézzel írott naplót vezetni, de úgy tűnik, egyre nagyobb szükség lenne rá. Arról, hogy az írás valóban segíthet-e kitisztítani a fejünket, Julia Samuel pszichoterapeuta, a Grief Works című könyv szerzője beszélt a BBC-nek.
A pszichoterapeuta a BBC Today című műsorában elmondta: „Bizonyított tény, hogy ha leírjuk azt, amit érzünk, akkor ugyanúgy kiadjuk az érzelmeinket, mintha beszélnénk.”
Valójában a naplóírás ugyanolyan hatékony, mint a beszélgetős terápiák. Segít szabályozni az érzelmeket, a szorongást és a stresszt, sőt javítja az immunrendszerünket, a hangulatunkat, és gyakran segít problémáink megoldásában is.
Samuel hozzátette: függetlenül attól, hogy a naplót utólag elolvassuk-e vagy sem, „az érzelmek felszabadulása és az írás által történő tisztázása az, ami megnyugtat minket”. Ám azok is élvezhetik a naplóírás megnyugtató hatását, akik annak tudatában vagy reményében írnak, hogy gondolataikat mások is elolvassák majd.
Adam Kay egykori orvos szerint azonban a szélesebb közönségnek szóló írás nem feltétlenül hasznosabb. A Today műsorban elmondta: „A naplóim már sokkal jobban meg vannak írva, de pszichológiailag kevésbé hasznosak számomra, mert pontosan tudom, hogy el fogom küldeni azokat e-mailben egy kiadónak.”
A bejegyzéseiből, amelyeket először 2016-ban az Edinburgh Festival Fringe-en olvasott fel próbaképpen, azóta könyv és sorozat lett This Is Going to Hurt címmel. A szerző úgy véli, hogy a naplóírás segített neki megbirkózni a rohanó munkával járó mindennapokkal.
A naplóírás nem új keletű, elég csak a zsidó származású német lány, Anne Frank feljegyzéseire gondolni. A néhai Erzsébet királynő magánnaplója – ha valaha is kiadnák – is kétségtelenül nagy port kavarna, különösen azért, mert állítólag nagy jelentőséget tulajdonított a feljegyzéseinek.
Travis Elborough szerző is úgy véli, hogy a naplóírás a társadalomnak és az egyénnek is előnyére válhat most és a jövőben egyaránt. Kiemelte, hogy „a rendszeres naplóírás erőfeszítést és fegyelmet igényel”.
Alun Withey, az Exeteri Egyetem történésze szerint a naplók „rendkívül gazdag történelmi források”, amelyek a mindennapi élet hasznos feljegyzései vagy személyes történetek emlékei lehetnek. Kathryn Carter, a Wilfrid Laurier Egyetem professzora hangsúlyozta: a naplók valójában soha nem magánjellegűek, függetlenül attól, hogy a szerzőnek mi a szándéka.
Az Indexen már írtunk arról, hogy hamarosan érkezik a mozikba egy magyar film, amely éppen azt a folyamatot mutatja be, hogy az íráson keresztül hogyan tudjuk feldolgozni a traumáinkat vagy gyerekkori veszteségeinket. A Véletlenül írtam egy könyvet című alkotást várhatóan 2025-ben mutatják be.