Számos magyar színész van, aki a szinkronszakmában is jelentős életúttal bír, pláne ha olyan jellegzetes az orgánuma, mint Gálvölgyi Jánosé. Noha rengeteg ismert színész és karakter magyar hangját adta korábban a művész, ma már ritkán vállal szinkronszerepeket, mert úgy véli, rossz irányba tolódott el a mesterség.
Dustin Hoffmann, Benny Hill, Danny De Vito, vagy Derrick hű társa, Harry Klein felügyelő. Csupán néhány azon színészek és szerepek listájából, akiknek Gálvölgyi János kölcsönözte a magyar hangját. Utánzó képessége jól ismert és legendás, még olyanra is volt példa, hogy magyar színészt kellett szinkronizáljon. Utóbbi akkor történt, amikor az 1972-es Szerelem jutányos áron című film felvételeit készítették, amit a filmben szereplő Pécsi Sándor már nem élt meg.
Főiskolás voltam, amikor szóltak, hogy menjek a szinkronba. Eléggé meglepődtem, amikor kiderült, hogy Pécsi Sándort kell utószinkronizálnom.
– emlékszik vissza Gálvölgyi János az ATV Heti Naplójában.
Ma már ritkán áll a szinkronstúdió mikrofonja mögé a színész, ami bevallása szerint a szakma megváltozásának köszönhető. Ahogy felidézi az esetet:
Jött egy olyan korszak, amikor azt mondták, hogy a 8. kerületben, a 64. emeleten, a Tóth-lakásba becsöngetsz, ott a WC mellett jobbra van egy szoba, ott megállsz reggel nyolckor, és este tízig 2 670 000 tekercset megcsinálsz 4 forint 50 fillérért. Na, akkor azt mondtam, hogy én ezt nem tudom megcsinálni, és nem is akarom megcsinálni.
Ahogy lapunk korábban is írt már róla, számos színészt bosszant a szinkronszakma változása, amelyben úgy érzik, silányulnak a fordítások, a fizetés arányosítva egyre kevesebb, miközben a munka csak nőttön nő.
Rajkai Zoltán egy korábbi interjúban úgy fogalmazott lapunknak:
Ki sem merem mondani, hogy egy-egy stúdió már milyen alacsony áron vállalja el egy teljes film szinkronját, mert senki nem hinné el, és persze emiatt a munkatársakat a végletekig kizsákmányolják. Az inflációt sem követő, alig látható béremelések nem kompenzálják az évtizedes értékvesztést.