A nyelvi divatok folyamatosan változnak. Generációk között, de van, hogy már generációkon belül is megjelennek új irányok, kifejezések, stílusok. Az olyan szavak, mint például a YOLO vagy a SWAG, noha tíz éve menőnek számítottak, mára kikoptak – idejétmúlt szleng maradványai. Lapunk egy szakember segítségével arra kereste a választ, vajon mi alapján maradnak meg vagy tűnnek el kifejezések, miként kap szárnyra egy-egy új divat, és a mostanában gyakran emlegetett Z generáció szófordulatai meggyökeresednek-e a köznyelvben, vagy sem.
Egyszer már nekiestünk: összehasonlítottuk, milyen is, amikor ugyanazt a szöveget leírjuk normál fogalmazással, vagy a most divatos kifejezésekkel teletűzdelve. Kollégánk egy rövid Oscar-gála-ismertetést készített Al Pacino – utólag szándékosnak mondott – záróbeszédéről és annak visszhangjáról.
Az eredmény annyira szokatlanra sikeredett, hogy elgondolkodtunk: vajon megmaradnak ezek a sokak számára korántsem befogadható kifejezések a mindennapi nyelvben, vagy – akár a YOLO és a SWAG esetében – szimplán kikopnak az idő múlásával?
Az Index megkereste a Corvinus Egyetem docensét, Bokor Tamást, akivel korábban már beszélgettünk az emojik és az online kommunikáció néhány elemének megváltozott jelentéstartalmáról. A szakembert arról kérdeztük, vajon hogy dől el, hogy egy szlengből érkező szó bennragad a köznyelvben vagy kikopik.
Bokor Tamás elmondta, hogy a nyelv, mivel egy folyton változó társadalmi konstrukció, ezért attól függően, hogy mikor vizsgáljuk, különböző állapotait láthatjuk. A Corvinus Egyetem docense megfogalmazta, több tényező van, amely ezeknek az állapotoknak a változásáért felel, de a kutatott témakörben elsősorban két dolgot érdemes kiemelni:
Az első pontnál az a fontos, hogy például a magyar nyelv esetében egy új kifejezés mennyire üt el a nyelvtől, legyen szó kiejtésről, szövegkörnyezetbe való ágyazásról, kompatibilitásról. Rengeteg anglomán kifejezés található a szlengszavak között, amelyek sokszor kiejtésükben vagy stílusukban leválnak a magyarról, ami nehezíti megmaradásukat.
Az ilyen típusú kifejezések, mint mondjuk a YOLO, könnyen esnek áldozatául ennek, ugyanis a magyar nyelv nem nagyon tűri meg a rövid o, ö, ü magánhangzóra végződő szavakat. Ha egy ilyen szó megpróbál beépülni, akkor rövid ideig van esélye szervesülni, ha hosszú ó-val ejtjük, de írásban nagyon furcsán néz ki magyar szövegkörnyezetben. Könnyen kirostálódik, szemben az olyan kifejezésekkel, amik meg tudtak honosodni, úgy mint a „gagyi”, amely a XIX. század óta jelen van a magyar nyelvben. Először csak a szlengben, tolvajnyelvben és cigány nyelvjárásokban, de mivel ennek az írás- és kiejtésmódja bele tudott simulni a magyar nyelvbe, ezért megmaradt
– fejtette ki a szakember.
A második pontnál azt emelte ki Bokor Tamás, hogy amikor egy adott szó számos helyzetben, széles körben, sokféle kontextusban használható, akkor az szintén könnyebben marad fenn.
A specifikusság vagy szűk értelmezési tartomány ugyanúgy rontja az új kifejezések túlélési esélyeit.
A Corvinus Egyetem docensének elmondása alapján amikor a tág értelmezési tartomány és a nyelvi simulékonyság összeér, akkor egy-egy szlengszó jó eséllyel indul a fennmaradásért vívott harcban. Példának a „király” kifejezést hozta, amelynek új jelentéstartalma lett a szlengben a nagyon jó szinonimájaként, és évtizedek óta velünk van, hiszen minden adott ahhoz, hogy fennmaradjon. Ebben az esetben egy jelentésátvitel történt, ahol az uralkodóról nagyon jóra formálódott a szó értelmezése.
Bokor Tamás hangsúlyozta, hogy amikor szlengről beszélünk, nemcsak az angolból vagy más idegen nyelvből átvett kifejezésekre kell gondolni, hanem ilyen jelentésátvitelekre is – ahogy a királynál is történt. Szintén a szleng körébe tartozik az új nyelvi fordulatok megjelenése, úgy mint az elmúlt években divatossá vált: „szia, uram” vagy „mindent is” fordulatok.
Könnyen elmosódik a határ a szleng és a pongyola köznyelvhasználat között. Sokszor úgy válik valami szlenggé, hogy humorforrást látnak abban az emberek, hogy direkt igénytelenül használják a nyelvet. Az olyan szófordulatok túlhasználása, mint például a „nagyon korrekt” vagy a „nagyon egyben van”, szimplán pongyola köznyelvi használat vagy épp túlzó nyelvi modorosság,
amely sokszor nehezebben kopik ki, mint a többi szlengkifejezés.
Ezeknek terjedését az online tér – amely ma már alapvető forrása az új szleng kifejezéseknek – felerősíti, többek között mémek közreműködésével. Sokszor más művészeti ágazatok is átveszik őket, akár zeneszámok, filmes, illetve képzőművészeti alkotások.
Döntően háromféle módon jelenhet meg új szleng kifejezés egy nyelvben:
Bokor Tamás külön kiemelte, hogy ma már a szleng szavak elsöprő többsége az online térben születik vagy terjed. Emellett az anglomán nyelvhasználat erősödését a gyors, online tartalomterjedésen túl az olyan dolgok is segítik, mint maga a popkultúra. Bizonyos kifejezések megragadását, kevert nyelvi elemek létrejöttét elősegíthetik akár a kevert nyelvű dalszövegek is – ha csak Azahriah példáját vesszük –, ahol több, angol és magyar kifejezést vegyítő tartalmat kapunk.
Ezek mellett Bokor Tamás úgy véli, függetlenül generációtól és divattól, a szlenghasználatnál kiemelten fontos a hitelesség. Ugyanaz a divatnyelv nem biztos, hogy ugyanolyan eredményt hoz két különböző ember szájából. Itt példaként a reklámipart említette, ahol
gyakran próbálják bizonyos márkák fiatalítani a fogyasztók felé irányuló kommunikációt, ezért igyekeznek az ő nyelvezetükhöz igazodni, azonban a végeredmény hiteltelen lesz, ami fordított hatást eredményez.
Az egyetemi docens szerint művészeknél is tetten érhető ez, akár a színpadi megjelenés, akár kommunikáció szintjén, de fontos tudni, hogy adott korszak trendjeihez igazodni nem örök érvényű stratégiai döntés. A legfontosabb a hitelesség.
Egy-egy nyelvi közeg, legyen szó generációs vagy szubkulturális szóhasználatról, nem adaptálható mindenki számára, mert két fontos aspektust szolgál: az összetartozás érzetét és a többi csoporttól való elkülönülést. Régi példák közül a tolvajnyelvet említi a szakember, ahol a belsős kommunikáció volt a lényeg, amit külső fél nem érthetett, de valahol hasonló ehhez egészen máig az orvosi és a jogi szaknyelv is.
Bokor Tamás elmondása alapján a mai példák tekintetében ilyen a TikTok-használók köre, akik adaptálják az ott terjedő trendeket, szóhasználatot, nyelvi fordulatokat:
A TikTok az, aminek a videós tartalmai sok-sok nyelvi korpuszt tartalmaznak. Ezeket könnyű kihallani, megtanulni és elsajátítani. Ebben a nyelvi generációban is jól látható, hogy így képesek elkülöníteni magukat az öregektől, másrészt viszont ezzel, a korosztályon, a TikTok-használók körén belül teremtődik egy koherencia. Mintázat szerint ez semmiben nem különbözik egy kétszáz évvel ezelőtti szubkulturális nyelvhasználat kialakulásától.
A szakember annyit még hozzátesz, hogy a nyelv továbbra is egy folyton változó társadalmi konstrukció, így bármikor megjelenhetnek új kifejezések, kophatnak ki régiek, vagy olyan is történhet, hogy közszereplők sajátos nyelvhasználata folytán „kiutálunk” egy-egy olyan szót, amely negatív felhangot kap egy megosztó megnyilvánulás miatt. Ugyanez érvényes a szimbólumokra és a hétköznapi kifejezésekre is, amelyek folyamatosan ki vannak téve a társadalmi változásoknak.
Hogy a Z generáció sokak számára szokatlan szóhasználata mennyire marad meg a jövőben és éli túl az idő vasfogát, nehezen megjósolható, de a fentiek alapján – ha csak korábbi cikkünk kifejezéseit vizsgáljuk – a „hesszelni” és a „gatya” jó eséllyel indulnak.
(Borítókép: Jesse Underhill, Camb Buchanan, Marcus Olin, Alex King, Brandon Westenberg és Jack Riyn TikTok influenszerek a Hanging With TikTok's Kids Next Door rendezvényen Los Angelesben, Kaliforniában, 2020. május 19-én. Fotó: Jon Kopaloff / Getty Images Hungary)