A közösségi médiában a legkedveltebb tartalmak között vannak az állatos képek és videók. Ezeken belül is extra módon izgalmas, amikor hatalmas vadakról látni olyan felvételeket, ahol szinte kezesbárányként viselkednek az emberrel, vagy épp pózolnak egy-egy jó képhez. Ám a valóság brutális számos ilyen közönségkedvenc tartalom mögött. Nemrég leplezték le az egyik legkeményebb intézményt, állatfarmot, amely mindenáron kiszolgálja a nézők igényeit, kerüljön akárhány vad életébe.
A küldetéstudat, az állatok szeretete sokáig elhomályosítja az ember látását. Úgy gondoljuk, néha szükséges drasztikus lépéseket tenni, hogy a rossz alaphelyzetből valami jót hozzunk ki. Ez történt Heather Keepersszel is, aki a Triple D állatfarmon dolgozott. A létesítmény egy több évtizede működő „játékfarm”, amelynek lényege, hogy kiszolgálja a közönség igényeit, az átlagemberekhez közelebb hozza a vadállatok világát.
Számos fajt tartanak a helyi ragadozóktól az egzotikus négylábúakig.
Az ott élő állatokat idomítják, betanítják arra, hogy ha fotózásra kerül a sor, hogyan álljanak mozdulatlanul a kamerába meredve, vagy egy-egy filmjelenet kedvéért miként tudnak a természetben élő többi fajtársukhoz hasonló viselkedést produkálni.
A kemény igazság azonban súlyos árnyékot vet a helyre, hiszen ezek az állatok a mindennapjaikat nem a természetben, hanem szűk, lebetonozott kennelekben töltik, és egyes példányok sosem hagyhatják el azt a néhány négyzetmétert, amelyet kiszabtak nekik. A Rolling Stone magazin leleplező cikkében két, az állatok érdekiért küzdő nő harcát mutatja be, akik szeretnék, ha az általuk nagy becsben tartott élőlényeknek jobb soruk lenne.
Heather Keepers azóta, hogy befejezte az egyetemet, nagyvadakkal, medvékkel, vadmacskákkal és farkasokkal foglalkozik. Amikor először kérték fel, hogy a Triple D-ben dolgozzon, nagyon izgatott lett, de minden illúziója szertefoszlott, meglátva az apró ketreceket, ahol az állatokat tartják. Mégis elfogadta az ajánlatot, mert az volt a fejében, hogy
képes lehet jobb életet biztosítani ezeknek a teremtményeknek.
Évekig keményen dolgozott. Ő lett a hely első számú kiképzője, aki szoros kapcsolatot ápolt minden ott tartott állattal. Tökéletesen betanította őket a feladatukra, miközben igyekezett, hogy az épségükre vigyázzon, az egészségükre figyeljen. A tulajdonosok egy ideig azzal hitegették, hogy majd beveszik az örökségbe és ráhagyják a Triple D fenntartását. Keepers bízott ebben, azt remélve, amikor sor kerül erre, megszünteti az apró ketreceket, és helyettük nagy kifutókat hoz létre négylábú barátainak.
Az évek alatt azonban ráébredt, ez inkább vágyálom a részéről, mintsem megvalósítható cél. Egyre nehezebben viselte azt a számos, etikailag és törvényesen is minimum aggályosnak mondható dolgot, amit a Triple D-ben tapasztalt. A töréspont egyik szeretett farkasának halála volt, akit születésétől ő nevelt. Egy másik, Európából frissen érkező állat végzett vele, akivel egy ketrecbe zárták. Ez volt Keepers számára az utolsó csepp a pohárban. Úgy döntött, kapcsolatba lép Melissa Groo természetfotóssal, aki már évek óta támadta a Jay Deist vezette Triple D-t, hogy közösen véget vethessenek az ott zajló eseményeknek.
Szervusz, Melissa!
Mivel nem igazán rajongok érted, elég nehéz most megfogalmaznom ezt a levelet… Te és én, noha nem vagyunk barátok, úgy adódott, hogy van egy közös ellenségünk… különbözőek az okaink, de néhány ponton ezek egyeznek. Ez a Triple D.
Az ott töltött idő számomra maga volt a menny és a pokol összecsomagolva. Jobban szerettem azokat az állatokat, mint ahogy bárki bármit szerethet. A lehető legjobbat adtam nekik abból, ami a rendelkezésemre állt. Kilenc évig dolgoztam azzal a meggyőződéssel, hogy egy nap megöröklöm a helyet. Ragaszkodtam ehhez a gondolathoz, mert igazán meg akartam változtatni azt, ami ott volt. Azt, ami ott van. Sok dologban tévedsz, ugyanakkor sok dologban igazad van
– idézi a lap Keeperst. A gondozó úgy folytatta:
„Egyelőre semmilyen konkrét információt nem osztok meg veled. Egyedül annyit, hogy VÉGTELEN mennyiségű információ, adat és létező bizonyíték van a birtokomban számos dologról. Illegális, etikátlan, morálisan végtelenül rossz és becstelen dolgokról.
Az ok, amiért kapcsolatba lépek veled, egyszerű. Azokat az állatokat meg kell menteni Jay Deisttől. Azok az állatok sokkal jobbat érdemelnek. Főként most, hogy már nem vagyok ott, hogy legalább a szükségleteik felét biztosítsam, sokuk csupán vár és pusztul.
Néhányuk hirtelen el is pusztult, miután eljöttem…
Kétségbeesetten próbálom megmenteni őket. És igen… ehhez szükség van olyanokra, akik épp annyira gyűlölik a Triple D-t, mint én. És nem csupán néhány állatról beszélek, hogy utána Jay majd pótolhassa őket újakkal. Az összes állatra gondolok. Akkor a ténykedése teljesen befejeződhet. Örökre.”
Természetesen Groo azonnal kapott a lehetőségen, azóta pedig a két nő teljes lendülettel küzd, hogy a farm kétes ügyeit napvilágra hozza. Melissa Groo természetfotósként már régóta próbálta a világ tudtára adni, hogy a Triple D égisze alatt készült felvételek nem mutatnak valós képet az állatokról: nem csupán egy erőltetett folyamat végtermékei, hanem véleménye szerint a teljes természetfotós közeg megcsúfolása is.
Ennek ellenére Keepers pozitívnak tartotta a farm jelenlétét, mert általa számos embernek adatott meg – akik anyagi vagy egészségügyi okokból nem tehették meg, hogy elutazzanak a vadak természetes szülőföldéjre, vagy részt vegyenek egy szafaritúrán –, hogy testközelből találkozhassanak ezekkel a különleges lényekkel.
A két nő eltérő világlátása között a metszéspont a Triple D kétes munkamódszere lett.
A Triple D esetében az apró ketreceken túl olyan dolgokról is vallott Keepers, illetve a Rolling Stone által felkutatott korábbi munkatársak, amelyek szerint például illegálisan vetették ki egy tigris karmait 2013-ban, hiszen ez 2006 óta tiltott beavatkozás az Egyesült Államokban, az eljárás képes életre szóló, konstans járási fájdalmat okozni az állatnak, rosszabb esetben pedig el is pusztulhat a nagymacska.
Emellett sokszor döntenek az altatás mellett ahelyett, hogy drága orvosi ellátásban részesítenék az állatokat, mivel a költséges kezelések sok esetben nem térülnek meg. Számos vadat csupán azért tartanak, hogy pároztassák őket – ezek közül van, amelyik szinte sosem hagyja el a ketrecét –, így ki tudják szolgálni a jelenleg nagyon népszerű állatkölykök iránti igényt, legyen szó videós-fotós tartalmakról, vagy épp egzotikus állatkereskedelemről.
A vadállatfarmok története egészen a múlt század közepéig nyúlik vissza, amikor még a nagy Walt Disney cégcsoport sem riadt vissza, hogy egy-egy „jó” filmért állatokat áldozzanak fel, vagy etikailag komolyan megkérdőjelezhető dolgokat tegyenek. Sok ilyen alkotás született, például a hírhedt Fehér vadon, ahol a drámai hatás kedvéért jó pár lemminget szimplán lelöktek egy sziklaszirtről.
A Triple D több évtizede működik, amit Lorney Deist hegyi oroszlánvadász és két fia alapított. Eleinte csak pároztatni és értékesíteni akarták az Egyesült Államok észak-nyugati területén honos fajokat, de miután megkereste őket egy filmes vállalat, hamar a szórakoztatóiparban találták magukat.
Azóta bevallásuk szerint dolgoztak a Disney-vel, a Nature-rel, a BBC-vel és a National GeographickEl is.
Utóbbi egykori főszerkesztője, Chris Johns fotóriporter, aki 2005 és 2014 között töltötte be a pozíciót a cégnél, úgy fogalmazott erről a Rolling Stone-nak, hogy számos olyan fotóst ismer, akik több ezer dollárt keresnek az ilyen farmokon lőtt képekkel, hiszen a természetfotózás még mindig multimillió dolláros üzletág. Kiemelte azonban, hogy bár stockfotókat és egy-egy videót lehet ilyen körülmények közt rögzíteni, az ágazat igazi, nagy pillanatait nem lehet megúszós módszerrel lencsevégre kapni.
Senki se essen tévedésbe, ezzel szimplán kihasználják az állatokat
– mondta Johns arról, ha valaki olyan állatfarmon készít képeket, ahol az ott tartott vadak jóléte másodlagos.
A Triple D esetében kiérkező ellenőrök mindig ugyanazt jelezték a központnak: „Az ellenőrzés során nem találtak semmilyen problémát.” 2021-ben végül sikerült elérni, hogy az ellenőr mellett egy állategészségügyi tiszt is kiérkezzen a helyszínre, aki látva az állapotokat 42 oldalas dokumentációban adott hangot szakmai aggályainak.
Sok edénynek zöld (algás) bevonata van a vízzel érintkező belső felületén, és néhány víztartályban elhullott legyek és lebegő törmelék található (…) Túlzottan felhalmozódik és rétegződik a szennyeződés, a mocsok, a szőrzet és a vizelet a műszaki ajtókon és a falakon
– idézi a magazin a szakvéleményt.
Ez is egy apró győzelem volt Keepers és Groo küzdelmében, ahogy az is, amikor időben sikerült értesíteni a hatóságokat, hogy Deist feltehetően veszélyeztetett hóleopárdkölyköket szeretne illegálisan felvásárolni. Noha a Triple D továbbra is aktív tevékenységet folytat, a két nő folyamatosan küzd azért, hogy az állatokat megóvhassák, és biztosítsák a jövőjüket.
A Rolling Stone magazin megkereste a Triple D fejét, Jay Deistet is, aki nem volt hajlandó interjút adni a magazinnak. A lap a tényeket ellenőrző kérdéseket is küldött a farm vezetőjének, de azokra sem válaszolt.
(Borítókép: Marcos del Mazo / LightRocket / Getty Images)