Milyen gondolatokkal küzdenek a kamaszok? Mi az, amit senkivel nem osztanak meg? Hogyan lehetne a problémák megoldásához kapaszkodókat nyújtani, a tudtukra adni, hogy nincsenek egyedül? Van-e még létjogosultsága az ifjúsági irodalomnak és az abból készült filmeknek? Míg Jocó bácsi könyvéből színdarab készül, addig Nógrádi Gábor író regényét megfilmesítik.
A különböző művészeti ágak a maguk módján mindig is próbáltak segítséget nyújtani azoknak, akik különböző lelki problémákkal küzdöttek. Beszélhetünk itt dalokról, filmekről vagy akár az ifjúsági irodalom kategóriájába eső könyvekről. Rengeteg olyan téma van, amelyet a különböző területek feldolgoztak: családon belüli erőszak, gyász, kiközösítés, egzisztenciális válság, depresszió, magány, szegénység, szerelmi csalódás. Olyan problémák, amelyek a felnőttek lelkivilágát is alaposan megtépázzák, nemhogy a még kialakulatlan személyiségű gyerekekét.
Több alkotó is próbál utat mutatni, hogy milyen módon lehet segíteni a lelki bajokon. Balatoni József – vagy ahogy a közösségi médiából többen ismerik: Jocó bácsi – arra tette fel az életét, hogy gyerekeket tanítson és segítsen. A történelemtanár 2023-ban a státusztörvény miatt hagyta el a pályáját, ahol a történelem mellett erkölcstant, hon- és népismeretet, valamint tanulásmódszertant is tanított, emellett osztályfőnök is volt.
A különböző portálokon hatalmas követőtáborral rendelkező Jocó bácsi 2017-ben adta ki sikerkönyvét, amely Kamaszharc címen jelent meg. A nagy példányszámban elkelt könyvből most színdarab készül, az alkotó pedig bízik benne, hogy így még szélesebb körökhöz juthat el a
fontos témákat feszegető mű.
„Milyen gondolatokkal küzd egy kamasz fiú? Mit ír abba a naplóba, amit csak ő láthat, és senki más? Mit kezd egy fiatal férfi a be nem teljesült álmaival? Hogyan szembesül a kamaszkori naplóján keresztül a saját életének félrecsúszásával?” – több más kérdés mellett ezeket is fejtegeti a darab, amely a Terminál Workhouse és a Pinceszínház gondozásában jön létre.
A könyvet szerették az olvasók, a legtöbb visszajelzés, amit kaptam, az, hogy nagyon sokaknak sokat adott. A regényből készült színdarabbal alkotói csapatunk ebben az eltérő, talán még több nézőt bevonzani képes formátumban is azt szeretné megmutatni, hogy minden fiatalnak szüksége van iránytűre a kamaszkor útvesztőjéhez
– nyilatkozta Balatoni József.
Bereczki Csilla, az előadás rendezője a következőket mondta arról az időszakról, amikor ő is küzdött saját magával:
A Kamaszharcot olvasva az jutott eszembe, hogy mennyivel egyszerűbb lett volna, ha ez a könyv 25 évvel ezelőtt a kezembe kerül, mennyivel kevesebb belső küzdelmem lett volna. Vagy ha nem is lett volna kevesebb, talán nem éreztem volna magam annyira egyedül sok esetben, nem éreztem volna sokszor ufónak magam – a saját közegemben.
Korábban rengeteg film készült az ifjúsági irodalom kategóriájába tartozó könyvekből. Vajon van még ezeknek tere a mai, modernebb világban? Megkérdeztük ezt Nógrádi Gábor írótól, aki a magyar ifjúsági irodalom megkerülhetetlen alakja.
Régebben rengeteg ifjúsági regényből készült film – ez mostanában már nem jellemző, és Nógrádi Gábor is csak találgatja, hogy mi lehet ennek az oka. „Nincs megfelelő téma, írói alapanyag a döntéshozók szerint? Nem hiszik, hogy a gyerekek, a fiatalok mozijegyet vennének magyar ifjúsági filmekre? Nem tudnak versenyezni a magyar filmesek az amerikai úgynevezett családi filmekkel meg a filmcsatornák kínálatával?
Ifjúsági filmekkel nem lehet úgy nevelni a neveletlen ifjúságot, mint a történelmi tömegfilmekkel?
A nyugati – elsősorban amerikai – filmkultúra, szemlélet, ábrázolásmód már közelebb áll a magyar ifjakhoz, mint a magyar?” Az író nem tudja, bármelyik kérdés jogos lehet talán.
Nógrádi biztos benne, hogy a magyar társadalom különböző rétegei szívesen nézik a saját maguk által ismert és megélt életet – képben és hangban –, a magyarul megszólaló történeteket. Egy nekik szóló filmre mindig szívesebben vettek jegyet régen is, mint egy nyugati alkotásra. Sorolhatná a saját filmjeit, de Bacsó Péter, Makk Károly, Timár Péter vagy éppen Koltai Róbert mozijait is. Nyugati filmekkel, kultúrával is jól lehet gyerekeket nevelni, ők jól fogják magukat érezni – Nyugaton.
A Gyerekrablás a Palánk utcában című regényem – amelyből 1985-ben film is készült – az elvált szülők gyerekeiről szólt. Azt hiszem, még ma is érvényes téma. Lehetne belőle remake. A mi Kinizsink című a gyerekek lázadásáról szól egy természetpusztító polgármester ellen. Aktuális lehet? Az Édes Munyimunyi! (A tengeren is túl) egy anya (látszólagos) elvesztéséről és a gyászmunkáról mesél egy – happy enddel végződő – történetben. Filmes téma? A Gyerünk haza! a toleranciáról, azaz egy másik – esetünkben a magyar falusi – kultúra elfogadásáról és a szeretetről beszél. A Petepite apa és fiú cseréjéről, az empátia fontosságáról, a másik ember megértéséről szól. Mellesleg, hogy jó hírt is mondjak a panasznap végén: Lajos Tamás producer és Köbli Norbert forgatókönyvíró, sikerfilmek alkotói most dolgoznak a Petepite megfilmesítésén
– mondja Nógrádi Gábor.
Az író a Gyerekrablás… óta minden regényét úgy írja, hogy egykor majd talán film készülhessen belőle. Meglehet, humorosan hat, de néha még a helyszíneket is úgy választotta meg, hogy vásznon vagy képernyőn hatásos legyen: nizzai tengerpart, a bécsi Práter, a magyar (egykori) Vidámpark, a názáreti dombok… És persze a témákat is úgy választotta, hogy más műfajokban is működjenek.