Bűnözők vagy szentek? Sok kérdés vetődik fel a Hells Angels motorosbandával kapcsolatban. Az emberek előítéletesek a két keréken száguldozó, tetovált, szakállas férfiegylettel szemben, ám jóval mélyebb a történetük, mint azt első pillantásra gondolnánk. Íratlan, de teljes mértékben elvárt szabályaikon keresztül megismerhetjük ars poeticájukat.
Nemrég mutatták be a Motorosok című filmet, ami pont a két keréken száguldó fenegyerekekről szól, és remekül bemutatja a teljes szubkultúrát, amely még a gonzó újságírás atyját, a sokat megélt Hunter S. Thompsont is meglepte. Ő is felhívta a figyelmet arra, hogy mindenki tartsa távol magát az egyesülettől. Ennek ellenére rengetegen élik mindennapjaikat az országutakon. Na de hogyan is néz ki ez az egész a valóságban?
A Hells Angels, avagy a Pokol Angyalai klubba nem lehet csak úgy bekerülni.
Sőt, még a weboldalukon sem árulják el, mit kell ahhoz tenni, hogy a világ egyik leghíresebb egyletének büszke tagjaivá válhassunk. Igazából még a weboldalt sem találja meg az, aki nem tagja a csoportnak. A Facts and Fun azonban megírta, hogy az egyedüli mód, ha meghívást kapunk a tagoktól, és időt kell velük tölteni, majd végül eldöntik, beleillünk-e a klubba vagy sem.
Ha sikeres volt a kiválasztás, akkor is temérdek betartandó szabállyal szembesülünk. Az egyik első és legfontosabb a kölcsönös tisztelet megadása. Abban hisznek, hogy úgy kell bánnunk mással, ahogy szeretnénk, hogy velünk is bánjanak. Ez nemcsak a klub tagjaira vonatkozik, hanem a szomszédokkal, riporterekkel, civilekkel szemben is elvárt, így a környezetük is barátságosnak és vendégszeretőnek írta le őket.
A brand mindenek előtt! A Hells Angels tagjai megtiszteltetésnek veszik, hogy a klub logóját magukon viselhetik, így igyekeznek méltók lenni hozzá. Mivel ez igazából kitüntetés, nem engedik, hogy kívülállók a logójukkal ellátott ruhadarabokat hordjanak, és az sem tetszik nekik, ahogyan a média ábrázolja őket. A Disney-t is beperelték, mert a Faterok motoron című filmben valótlan képet festettek a klubról.
Rendkívül szigorú szabály, hogy a tagokon kívül senki sem viselheti a Hells Angels árucikkeit. Ha valaki mégis megpróbálja megszegni ezt az előírást, a Pokol Angyalai nem haboznak, és alaposan helyreteszik az illetőt. Ha valaki a bejutás reményében hordaná a márkával fémjelzett cuccokat, rossz irányba halad, ezzel ugyanis nem imponál a klubnak, sokkal inkább a csatlakozás esélyeit csökkenti.
Mindenesetre, ha sikerül bekerülni, kemény beavató rituálén kell átesnie a kiválasztottnak, és olyan dolgokat kell megtenniük, amiket az idősebb tagok nem szeretnének. Az elszenvedett kínzás és megszégyenítés hatására is tilos az ellenszegülés vagy a visszatámadás – ez automatikus kizárást von maga után.
Ezek után nem gondolná az ember, de
a klub tagjainál elvárás, hogy jótékonykodjanak.
Próbálnak visszaadni a közösségnek, amelyben mozognak és motoroznak. Folyamatosan motiválják a tagokat az adakozásra, egyes egységeknél ez a tagság előfeltétele. Van, akinek még saját jótékonysági szervezete is van. Az alcsoportoknak, megvan a maguk területe. Ezt tiszteletben is tartják, csak akkor motorozhatnak másik fennhatósága alattin, ha arra engedélyük van. Ez nem szigorú szabály, természetesen szabadon közlekedhetnek, az engedélyt meg szokták adni egymásnak, de más térségében nem avatkozhatnak bele semmibe.
Van azonban egy ennél jóval szigorúbb kikötés, amelyet mindenáron be kell tartaniuk, ez pedig az, hogy amint elfogadnak egy meghívást bármilyen eseményre, meg kell jelenniük. Minden rangidős vagy kezdő tag komolyan veszi a klubot, és ha nincs rá valami nagyon nyomós oka, nem hagyhatja ki a motoros családi eseményt. A Hells Angels a testvériségről és a tiszteletről szól, és ha bármelyik tag másképpen viselkedne vagy gondolkodna, a többiek megbántódnának.
A klubon belül nagyon erős a kötelék, senkit sem hagynak hátra. Árulásról szó sem lehet, közösek az érdekek. A bujkáló tagokat sem adják ki,
hogy a törvény ne sújthasson le rájuk.
Nem a Hells Angels az egyetlen motorosbanda a világon, sok másik létezik, ilyen például a Bandidos. Míg a klubon belüli társaikat teljes mértékben tisztelik, ez a másik bandák motorosaira nem igaz. A rivális csoportok tagjait nem engedik be a saját területeikre, ám ha azok behatolnak, akár összecsapás is lehet belőle.
A motorozás nem részmunkaidős tevékenység. Bár mi mást is csinálnának? Bizonyos egységek évi 12 ezer mérföldet tesznek meg, ez azt jelenti, hogy átlagosan napi 33-at kell teljesíteniük. Nem is akármilyen járgánnyal, ugyanis a Harley Davidson motorkerékpár elvárás. Előbb a járművet kell megvenni, csak utána lehet próbálkozni az Angyaloknál, akiknél a nyelvtant sem érdemes firtatni. Az angol helyesírás szabályai szerint Hell’s Angelsként kellene írni a csapat nevét, de a „szelíd” motorosok ezzel egyáltalán nem törődnek, aposztróf nélkül, egybeírják nevük első felét.
Minden tagnak szigorúan be kell tartania a dress code-ot, ami nem más, mint a klub logójával és nevével feliratozott mellény. Ez segít abban, hogy beazonosítható legyen, melyik alklubhoz tartozik valaki. Míg az Egyesült Államokban ez területi szinten van lebontva, Európában például csak az országot kell ráírni. Minden angyal nagyra becsüli a szent mellényt, és néhányan még azt is
megtagadják, hogy a mentősök bármilyen vészhelyzet esetén levágják róluk.
Ezenkívül a különböző alklubok más-más ruházatot engedélyeznek. Vannak, akik csak feketébe öltözhetnek, míg másoknál megengedett a farmer is.
Az sem mindegy, ki megy elöl. A Hells Angels motorosai meghatározott sorrendben közlekednek, bár mivel többen is egymás mellett kapnak helyet, alkalmanként az egész utat elfoglalják. Az elnök halad a falka élén a charter kapitányokkal együtt. Utána jönnek a rangidős tagok, az újoncok hátul, a potenciális tagok pedig a sor legvégén, bár az igen ritka, hogy bárki hozzájuk csapódhat.
Nem szabad félvállról venni a Hells Angelst, mert nagyon szigorúan ügyelnek a testvériségük büszkeségének megőrzésére. Az Angyalok nem helyeslik, ha a tagjaik más bandákhoz vagy klubokhoz csatlakoznak. Nem osztják meg tevékenységeiket, rendezvényeik menetrendjét vagy a cirkálást külső emberekkel, ebben rejlik titokzatosságuk.
A Hells Angels titoktartási politikájának egyik feltétele, hogy a klub imázsa és a tagok védelme érdekében egyetlen angyal sem beszélhet a médiával. Csak a szervezet tagjai tudják, mire készülnek, ezt pedig nem adhatják ki.
Kizáró ok a tagfelvételnél, ha valakinek bármiféle hatósági kötődése van, egy börtönőr például nem kerülhet be a bandába. Mindez azért alakult ki, mert nem ápolnak túl jó viszonyt a rendfenntartó erőkkel, mivel állítólag a motorosok törvénybe ütköző tevékenységet is végeznek. És itt kerülnének bajba a hatóságok emberei, ugyanis egyik tag sem köpheti be a társát. Ez is a testvériség része. Akárcsak az, hogy ha az úton egy rendőr megállítja a klub egyik tagját, a teljes társaság félrehúzódik. Ezzel mutatják ki a támogatásukat a lekapcsolt felé, valamint titokban ezzel akarnak ráijeszteni a törvény emberére. A rajtuk lévő bélyeg ellenére a Hells Angelsnél zéró tolerancia van érvényben a kábítószerekkel kapcsolatban, mind a fogyasztással, mind a terjesztéssel szemben.
Ugyanez a szexuális zaklatásra is igaz.
Ha bármelyik tagot ilyen tevékenységen kapják, azonnal kizárják a „rendből”.
Itt nincs nyugdíj, ha valaki egyszer angyallá válik, az is marad egészen a haláláig – majd tiszteletteljesen búcsúznak elhunyt társaiktól. Aki a csapat része lesz, annak onnantól kezdve a Hells Angels a prioritás. Nincs nyaralás, nincs focimeccs, nincs múzeum. Ha motorosprogram van, az minden mást felülír.
Szintén a szabályzat része, hogy nők nem válhatnak a Hells Angels tagjává, de a barátnők és feleségek csatlakozhatnak a motorosok programjaihoz, így valamennyi időt a családra is tudnak fordítani.
(Borítókép: A Hells Angels motorosklub tagjai 2016. június 3-án Ryniában, Lengyelországban. Fotó: Karol Serewis / Gallo Images Poland / Getty Images)