Az árvíz otthonokat tehet tönkre, emberéleteket veszélyeztethet, és sokszor kárt tesz olyan műemlékekben is, amelyek akár ezer évig rendületlenül álltak. Egyik napról a másikra szimplán elmoshatja őket a víz. A teljesség igénye nélkül megvizsgáltuk, hogy milyen kulturális örökségek, felbecsülhetetlennek titulált tárgyi emlékek pusztultak el egyes áradások alkalmával.
Hazánkban több nagy árvíz is volt, ha csak az olyan éveket nézzük, mint 1838, 1879, 1970 vagy 2013, amikor jelentős károkat okozott, rosszabb esetben emberéleteket is követelt a féktelen áradás. Bár az 1838-as pesti árvíz rengeteg épületet tett tönkre, a Nemzeti Múzeum akkori dolgozói számos műemléket, felbecsülhetetlen értékű kincset megmentettek. Sajnos nem mindig sikerül, hiszen a világ hatalmas árvizeikor rengeteg olyan kulturális örökség pusztult el, amely évtizedeken, századokon vagy akár ezredeken át kiállta az idők próbáját.
Az 1928-as londoni árvíz több tényezőnek köszönhetően alakult ki. A Temze forrásánál lévő erős havazások, a kora tavaszi kimagasló mennyiségű eső a tavaszi dagállyal és egy trópusi ciklonnal megerősítve elegendő volt ahhoz, hogy a folyó kilépjen a medréből, és ne csupán a part menti, hanem a város belsőbb területeit is elárassza. A Milbank városrészben található Tate galériát elöntötte a víz, és számos értékes festmény megsérült, köztük J. M. W. Turner alkotásai.
Az olyan, történelmi szempontból jelentős épületek sem úszták meg, mint a Westminster-palota nagycsarnoka vagy a szintén az épületben székelő alsóház ülésterme. Eljutott a víz az Egyiptomból elhozott obeliszkig (Cleopatra's Needle) és a királyi légierő emlékművéig is, azonban maradandó kárt nem tett bennük.
Kevésbé járt jól Firenze, ahol az Arno folyó 1966-os áradása óriási károkat okozott a városban és annak kulturális kincseiben, örökségeiben.
A kár majdhogynem felbecsülhetetlen volt, ezért nemzetközi összefogás született, hogy a lehető legtöbb sérült műremeket helyreállítsák, de évtizedekkel később sem sikerült az árvíz hatásait semmissé tenni.
A Gabinetto Vieusseux könyvtár mintegy 250 ezer példánya sérült. A Firenzei Központi Nemzeti Könyvtár még nagyobb károkat szenvedett: az ár elvágta őket a város más részeitől, így a gyűjteményüket alig lehetett menteni. Az ott tárolt alkotások egyharmada, hozzávetőlegesen 1 300 000 mű sérült, többek közt térképek, plakátok, újságok, különféle nyomtatványok. Az Állami Levéltár mintegy negyven százaléka szintén kárt szenvedett, itt többek között gazdasági és tulajdonpapírok, születési anyakönyvi kivonatok, házassági és halotti bizonyítványok is voltak. Ezeken kívül a Risorgimento Könyvtár és Levéltár 7000 kötete is víz alá került, azonban 1969-re sikerült a létesítményt és a gyűjteményt helyreállítani, így az intézmény újranyithatott.
Hiába a sok korábbi tapasztalat, napjainkban is kihívást jelent a természet erőivel megküzdeni. Kínában, ahol a Sárga-folyó áradásai évszázadokon át sorra okozták a károkat, és vettek el emberéleteket – ezek közül többet a világ leggyilkosabb természeti katasztrófái közt tartanak számon – a kormányzat folyamatosan fejlesztette az árvízvédelmet, de még 2020-ban is kihívás elé állították őket a megduzzadt folyók. Dél-Kína számos területét elárasztotta a Jangce és a hozzá kapcsolódó vizek, amelyek rengeteg kárt okoztak az ország kulturális örökségeiben.
Nagyjából egy tucat tartományban sérültek olyan történelmi emlékek, amelyek évtizedeket, rosszabb esetben századokat is kibírtak addig.
Anhui tartományában a Yuecheng híd leomlott, amit még az 1500-as években építettek, a Csing-dinasztia idején. Hasonló történt a 400 éves Zhenhai híddal, amit az egyik hegyi özönvíz döntött le. Szecsuan tartományában a víz elérte az óriás, nagyjából 1300 éves kő-Buddha lábait, ahol homokzsákokkal pakolták körbe a szobrot, hogy megóvják a sérülésektől, de ezeken felül is számos kár esett a kínai örökségvédelem által oltalmazott műemlékekben.
Szintén hatalmas károkkal nézett szembe Pakisztán, ahol a 2022-es áradások veszélyeztettek történelmi emlékeket.
Több monszun is lecsapott a térségre, az ország számos területén okozott áradásokat. Milliók veszítették el otthonaikat, és olyan jelentős kulturális hagyatékok sérültek, mint az UNESCO által a világörökség részévé nyilvánított Mohendzsodáró romjai, amelyek cirka négy évezredes múltra tekintenek vissza, vagy a Makli holtak városa. Az UNESCO úgy döntött, hogy anyagi támogatást nyújt a történelmi emlékek védelméhez, helyreállításához, ezért összesen 350 ezer dollárt (mintegy 125 millió forintot) folyósított az akcióra.
Listánkat a közelmúlt egyik európai kulturális veszteségével zárjuk, az ukrajnai Kahovka víztározójának gátszakadásával. A tározó még tavaly, 2023-ban szakadt át, az ukrán–orosz háború egyik fontos pontja volt. Ez azonban nem csak gazdasági és szociális problémákat okozott, hanem számos kulturális örökség is kárát látta a katasztrófának.
Templomok, emlékművek és múzeumok is víz alá kerültek. Helyrehozhatatlan károkat szenvedtek szkíta régészeti lelőhelyek, illetve egy korai görög település maradványai is – mindegyik több mint kétezer éves. A pontos kulturális kár azonban azóta sem tisztázott, mivel a terület egy része orosz, egy másik pedig ukrán fennhatóság alatt áll.
(Borítókép: Árvíz Lincsou Henan tartományban, Kínában 2016. július 19-én. Fotó: Lintao Zhang / Getty Images)