Ha bárki megkérdezett minket az utóbbi hetekben, akkor annak, hogy a Saul fia Oscar-díjat nyer, nagyjából 95-99 százalékos esélyt adtunk. Nemes László filmjének tökéletesre felépített menetelése csak ezzel a szoborral tud méltóan véget érni, kicsit olyan érzésünk volt az utóbbi évben, mintha minden – a Cannes-i díj, az elismerő kritikák hada, az amerikai premier, a Golden Globe-díj – mind ide tudna csak vezetni. Erről egyébként beszéltünk a nemrég indult podcastunkban is.

Habár egyértelmű, hogy az amerikai sajtóban, és az akadémia tagjai között a Saul fia a favorit, még mindig ott van négy másik, saját jogán akár esélyesnek is számító film, amik még jobbról beelőzhetik Magyarországot, és elhappolhatják tőlünk az ország második játékfilmért járó Oscarját.

Hiszen azért kisebb léptékben, de ebben a kategóriában azért voltak már meglepetések a közelmúltban:

• 2002-ben a német Hontalanul Afrikában lenyomta a Hőst,
• 2009-ben a japán Távozások győzött a Libanoni keringő és A Baader-Meinhof csoport ellenében,
• 2011-ben pedig a dán Egy jobb világ nyomta le a Felperzselt földet és a Dogtooth-t.

Szóval húzhat az Akadémia váratlant, és ha beüt az az 1-5 százalék, akkor érdemes tudni, hogy mi nyomta le a Saul fiát. Bemutatjuk a másik négy jelöltet. 

A kígyó ölelése  - Kolumbia

Mi ez: Egy kép többet mond ezer szónál, ebből a képből is látszik, hogy A kígyó ölelése kétségkívül az egyik legnehezebb darab a kategória történetében, a külföldi film kategóriájának Visszatérője. Ciro Guerra fekete-fehér filmje egy amazóniai őserdőben, az őslakosok világában és szertartásai között játszódik, ennek megfelelően a forgatása is jó nehéz volt, csak ezzel nincs tele a sajtó, mint a Visszatérő esetében. A film két szálon fut, mindkettőben az őslakos Karamakate a főszereplő, az egyikben 1909-ben Theodor Koch-Grunberg német tudóst kíséri el, a másikban az ő könyve nyomán érkező Richard Evans Schultes érkezik 1940-ben, ők mindketten valóban létező tudósok voltak, akik a dél-amerikai őserdők és őslakosok világát kutatták. A filmben ugyan yakrunának, egy titokzatos és tisztító növénynek nevezik, de valójában az ayahuasca nevű, nagyon erős, pszichoaktív szerről van szó a filmben, úgyhogy a filmet joggal írják le minden értelemben tripszerűnek, a végén még egy Űrodüsszeiára emlékeztető montázs is van. A film a Saulhoz hasonlóan Cannes-ban kezdte a karrierjét, a Rendezők Kéthetében nyert díjat, itthon a Cinefilco kft, azaz a magyarhangya forgalmazta, néhány moziban el lehet még csípni alkalmanként. 

Mennyi az esélye: A kétórás, fekete-fehér, "kosztümös" A kígyó ölelésének pozitív fogadtatása volt: ha írtak a filmről, akkor általában kiemelték a varázslatos világát és a fontos témáit (gyarmatosítás, kulturális örökség, hagyományok őrzése). Egy olyan évben, amikor a szintén az őslakosok kultúrájával foglalkozó Visszatérő is komoly esélyekkel indul a díjért, és Leonardo DiCaprio is arra használja fel a köszönőbeszédeit, hogy az őslakosok helyzetére hívja fel a figyelmet, talán még lehetne is esélye a filmnek, de sikerei eltörpülnek a Sauléhoz képest: összehasonlításképpen A kígyó eddig 16 díjat nyert a világban, a Saul 40-et. De ha az Akadémia szmókerei mindig is ayahuascára vágytak, az most rosszul jöhet a magyaroknak. 

Egy háború - Dánia

Mi ez: Tobias Lindholmot egyrészt lehet ismerni Thomas Vinterberg forgatókönyvírójaként (ő írta például A vadászatot vagy a nemrég Berlinben bemutatott Kollektivetet), de rendezőként a 2012-es Emberrablással és az idei Egy háborúval elég keményen letette a kézjegyét. Mindkét filmben idegileg felfokozott, élet-halál kérdésekkel foglalkozik a lehető legszenvtelenebb módon, az előbbiben egy teherhajó kalóztámadásával (mintha a Philips kapitány skandináv változatát néznénk), az utóbbiban pedig egy Afganisztánban állomásozó dán hadosztályról. Vezetőjük, Claus Pedersen (Pilou Asbæk a Borgiákból) nem a tökéletes felettes, néha megkérdőjelezhető döntéseket hoz, és kicsit túl nagy hangsúlyt helyez a járőrözésekre, de a katonái bírják. Még akkor is, amikor egy olyan dillemába kerül, amitől Lindholm filmje kap egy szinte Szoba-szerű lórugást, és a második felére teljesen megváltozik.

Az Egy háború nagyon kemény film, főleg az előbb említett szenvtelen stílusa miatt, itt ugyanolyan hűvös szemszögből láthatjuk az otthon maradt, három gyerekkel megbirkózó anyukát, mint egy lábát vesztett zsoldos haldoklását. És könnyű válaszokat sem nagyon kínál, sőt, a film végére van egy olyan érzése az embernek tőle, hogy innentől sokkal, de sokkal rosszabb lesz a szereplők élete. A filmet a Vertigo Média forgalmazza a magyar mozikban, március 3-tól meg is lehet majd nézni. 

Mennyi az esélye: Ha nem lenne a Saul fia, azt mondanám, hogy sok. Háborús film, de nem politikai állásfoglalás, skandináv, de valami tőlük szokatlan dologgal foglalkozik. Ha szigorúan a film minősége lenne a mérvadó az Oscaron, akkor meg tudná szorongatni a magyar jelöltet.

Mustang – Franciaország

Mi ez: Franciaország idei Oscar-nevezése történetesen egy török nyelvű film:  Deniz Gamze Ergüven filmje is Cannesban,  a Rendezők Kéthetében kezdte a karrierjét, megnyerte a LUX-díjat és a péntek esti Césár-gáláról is négy elismeréssel távozott. A Mustang szintén nagyon fontos témával, a női egyenjogúsággal foglalkozik, és mindezt nem lehangoló és kioktató stílusban teszi, hanem egy teljesen zabolátlan, szabadságvágytól fűtött, hol vicces, hol drámai filmben, amiben öt lánytestvér sorsát követjük, akiket a szigorú apjuk próbál szó szerint rácsok között tartani, de a fiatal lányokat nem lehet visszafogni, ha kell, az ablakon másznak ki, hogy eljussanak a focimeccsre, szégyenkező nagymamájuk kínjában az áramot is elvágja, nehogy az apjuk meglássa a tévében, hol is vannak valójában a szobafogságra ítélt lányok. A sorsukat azonban ők sem kerülhetik el, a feleséggyárban nap mint nap próbálják őket olyanra formálni, amit a többségi társadalom is el tud fogadni, és nem mindegyik testvér bírja ezt a nyomást, mindenki a maga módján próbál lázadni és kiszállni. A Mustangot január 21 óta vetítik a magyar mozik, a Mozinet a forgalmazója. 

Mennyi az esélye: Ha a Saul fia elveszíti az Oscar-díjat, arról a Mustang tehet majd. Női rendező filmje egy elnyomástól hangos gálán, egy olyan évben, ami a női egyenjogúságtól és egyenlő fizetésekről volt hangos. Lehet megint haragudni a törökökre. 

Theeb (A sivatagon át) - Jordánia

Mi ez: Jordánia első Oscar-jelöltje jobb, mint a hasonló kuriózumok egy-egy filmfesztiválon, de annyira nem, hogy komolyan labdába rúgjon ebben a mezőnyben. Theeb a főszereplő fiatal srác neve, aki az első világháború alatt az Oszmán Birodalom egyik részében segít a testvérével egy angol tisztnek, majd nem sokkal később egyedül találja magát a sziklás sivatagban. Ez is kicsit olyan, mint A visszatérő, csak nem hidegben, hanem a melegben játszódik, a főszereplő meg egy kisfiú lenne, de valójában ez csak a film középső harmadára érvényes. Az első és utolsó része inkább olyan, mint egy arab környezetbe átültetett westernfilm, gyönyörű tájakkal, egészen kompetens akciójelenetekkel, viszont olyan tempóval, amitől szerintem nagyon sok szavazónak elment a kedve a filmtől olyan 20 perc után. Pedig annyira nem rossz, de tényleg türelem kell hozzá. Viszont fent van az HBO Go-n, úgyhogy bárki megnézheti magyar szinkronnal (vagy eredeti nyelven)

Mennyi az esélye: Nagyon kevés, valószínűleg erről a filmről hallott legkevésbé az akadémia tagsága.