Rendhagyó filmkritika következik. Ilyet még senki nem látott, nem olvasott. Ennek oka hamarosan kiderül. Mindenesetre most úgy olvassák ezt az írást, hogy közben hagyják, hogy a film története peregjen a lelki szemeik előtt. Függöny fel, kezdődjék a vetítés: Tízparancsolat 2.0!

Olvasok egy filmet. Igen, egy filmet. Egy olyan mozifilmet, ami el sem készült. Nem készülhetett el. Az alkotók hiába pályáztak a Nemzeti Filmintézetnél (NFI), nem kaptak zöld utat.

Herendi Gábor rendező forgatókönyveit az utóbbi időkben sorra dobja vissza az NFI. Hétnél tart. Nem kap lehetőséget arra, hogy a magyar állam támogatásával filmet forgasson. Pedig nem kezdő, számos siker- és közönségfilmmel bizonyított már. Olyan kultikussá vált filmek fűződnek a nevéhez, mint 

• a Valami Amerika-trilógia, a Magyar vándor, a Lora, a Kincsem vagy a Toxikoma.

A rendező ezért arra gondolt, hogy a történeteit nem hagyja veszni. A Bűnös várost például saját pénzből leforgatta, most pedig szerzőtársaival az egyik visszadobott forgatókönyvet adta közre regényesített formában. Azt ugyan nem tudni, hogy az NFI-nél ülő döntnökök közül bárkinek is feltűnik-e majd, hogy él az országban egy megmagyarázhatatlan okok miatt mellőzött filmrendező, de a regényesített forgatókönyv ötlete nem rossz. Csak kár, hogy ez egyben egy korszak központi kultúraelosztási gyakorlatának szomorú lenyomata is.

Bűn az van, de vajon bűnhődés is? 

Ilyen előzmények után került kezembe a Tízparancsolat 2.0. Szerzője a Balázs Béla-díjas Herendi Gábor rendező, a Balázs Béla-díjas Divinyi Réka író, forgatókönyvíró, dramaturg (filmjei például a Csak szex és más semmi, a Szabadság, szerelem, a Kaméleon, a Veszettek) és Réti László (számos regényt írt, például Panda, Az elnök, Célpont Párizsban, Megölni Telekit, Európa falak mögött). A Tízparancsolat 2.0 a Jaffa Kiadó gondozásában jelent meg.

De lássuk végre, milyen is ez a papírra nyomtatott film! Csengőszó, függöny fel! 

Ennyi bűn nincs is – gondolnánk elsőre, aztán kiderül, hogy egy frászt. A tízparancsolatról a zsidó-keresztény kultúra világában úgy tartják, hogy azt az ember Istentől kapta, és pontjait nem feltétlenül azért illenék betartani, mert mind örök érvényű, hanem mert általuk az élet, a mindennapi, sokkal könnyebb volna.

Ám az ember – mivel gyarló – mintha folyton szembemenne az isteni törvényekkel. Erről szól a Tízparancsolat 2.0. Főshőse – már amennyiben hős, és nem inkább áldozat – Kandó József polgármester lánya, Mara. Gyűlöli, ha Marikázzák, és azt sem nagyon tudja hova tenni, hogy nevét Jézus anyja után kapta. Mara erősen traumatizált nagykamasz, édesanyja meghalt, apja meg alig egy hónapra rá hazavitte Terikét az önkormányzattól, miközben már az új kolléganőt, Adélt hajtotta.

Megszegni a parancsolatot

Egy ilyen alapsztoriból kiindulva, közeledve az önkormányzati választáshoz keveredünk az élet sűrűjébe. Az amúgy keresztény-konzervatív polgármester, Kandó be akarja záratni a kocsmákat – vasárnaponként. Merthogy az a nap legyen az Úré, legyen a családé. A kerületi fiatalok viszont mást gondolnak erkölcsről, jelenről és jövőről. Z generációs lázadás az övék, és tagadva minden hatalmi logikát, megbotránkoztató flashmobokkal heccelik a város lakóit. Ezeket az akciókat videóra veszik, majd megigézve várják, hogy a világhálón megosztott tartalmak minél több emberhez eljussanak. 

A probléma ott kezdődik, amikor megérzik a tízparancsolat lényegét. Pontosabban annak tagadását. A helyét kereső Mara elemi erővel vágyik arra, hogy ez a lázadó világ befogadja, ám minél inkább a részesévé válik, annál nyilvánvalóbb lesz az is, hogy így éppen azzal a világgal megy szembe, amit az apja polgármesterként teremt és épít.

Végigmenni a tízparancsolaton kegyetlen játék és tapasztalás. Erről szól a film, a könyv. Azt a világot mutatja meg, hogy mivé vált a farizeusoktól hemzsegő hatalom, mivé az ellenük lázadó kamaszok, és mivé az akcióikért rajongó, az izgalomra vágyó virtuális közösség tagjai. Ebben a küzdelemben már nincsenek gátak, se tabuk, minden érték elpusztul, legyen az isteni vagy emberi.

A könyv, ismerve a Tízparancsolat 2.0 előzményeit, nem kifejezetten regény. Inkább regényesített forgatókönyv, amelyet megfelelő helyeken dramatizáltak, karakterizáltak, némileg háttereztek. Ennek ellenére mégis olyan, mintha egy filmet olvasnánk. Olvasva a könyvet nyilvánvalóvá válik, hogy jelenetekre kidolgozott, kibővített párbeszédek vonatán ülünk. Fut, robog velünk a történet, és a szerzők a fantáziánkra bízzák, hogy mennyire akarunk elmerülni a rémületben, meghagyják nekünk, hogy ezt a filmet most mi forgassuk le. Fejben. Lélekben.

Az isteni intések sorrendjét erősen keverve megyünk végi a stációkon, összevont pontokon időzhetünk: 

• Uradat, Istenedet imádd, és csak neki szolgálj!,  Isten nevét hiába ne vedd!, Az Úr napját szenteld meg!, Atyádat és anyádat tiszteld!, Ne ölj!, Ne paráználkodj!, Ne lopj!, Ne hazudj, mások becsületében kárt ne tégy!, Felebarátod házastársát ne kívánd!, Mások tulajdonát ne kívánd!

S ahogyan a történet fejlődik, egyre inkább közelebb kerülnünk egy másik tiltólistához, az Isten megszegett parancsolatait tartalmazó bűnök lajstromához. És innen már tényleg nincsen visszaút. Az események megáradt folyóként mindent elsodornak.

Ez veszélyes?

A könyvet olvasva nem nagyon érthető, hogy ez a történet miért nem kapott zöld utat a Nemzeti Filmintézetnél. Nincsen ebben semmi olyan, ami ne volna jelen a mindennapokban. Az persze érthető, hogy mindezt láttatni nem feltétlenül kellemes. Senkinek nem felemelő  érzés, ha egy társadalomban alapvető emberi és isteni törvények, morális alapok porladnak semmivé csak azért, mert azokat mintha senki nem akarná betartani, vagy folyton, újra és újra akarja fogalmazni. Éppen a pillanatnyi előny megszerzése, a hatalom megtartása érdekében, az uralom élvezetéért. Egyébként miért is gondolná úgy bárki, hogy Kandó József története a valóságon alapul – miközben tényleg nagyon valóságszagú… A film azokat idézi meg, akik folyton másokon kérik számon azt, amit ők maguk képtelenek betartani.

A film alkotói nyilvánvalóan erre a kettősségre hívják fel a figyelmet, oda irányítják a spotlámpák fénysugarait, amiről beszélni kell. Mert muszáj. A generációs árkokról, az alapvető társadalmi normák és a hatalom erkölcsi gyakorlata közti szakadékról, a családok széthullásának drámájáról, valamint az elvileg párbeszédekre épülő, de a másik embert soha meg nem halló közösségek tragédiájáról.

Ennek a filmnek ráadásul mi is a szereplői vagyunk. A mi városunkban játszódik. Ez a történet nem az orrunk előtt pereg. Velünk együtt forog. Csak rajtunk múlik, milyen lesz a következő jelenet, fejezet.

A regény, a Tízparancsolat 2.0, könyvlapra száműzött film. Egyszer talán levetítik nekünk – igaz, ahhoz le kellene forgatni.

Herendi Gábor, Divinyi Réka, Réti László: Tízparancsolat 2.0 (filmkönyv)
Jaffa Kiadó, Budapest, 2024 (306 oldal).