Az örömelv mozgatta fogyasztói társadalom tagjaiként többnyire nem vágyunk semmi másra, mint egy kis kikapcsolódásra, felhőtlen szórakozásra. A lényeg, hogy mindig legyen nagyon jó. Herendi Gábor új filmje, a Futni mentem az említett igényeket akarja kielégíteni: nevettetni, szórakoztatni akar. A kérdés nem más, mint hogy sikerül-e neki. 

Herendi Gábor rutinos rendező, ha a nézőszámot vesszük, akkor a legsikeresebb honi direktor, akinek olyan kasszasikereket köszönhetünk, mint a Valami Amerika, a Kincsem vagy a Toxikoma. Pontosan tudja, érzi, hogy mire vevő a nagyközönség. Boszorkánykonyhájából jól sikerült és kevésbé eltalált fogások is kikerültek már. 

Lehetetlennek tűnő vállalkozás

A Futni mentem egyértelműen a jobban sikerült alkotásai közé tartozik, mert nem akar több lenni, mint ami, profin megkomponált romantikus vígjáték, amire az ünnepek közeledtével, a karácsonyi ajándékok vásárlása közben szívesen beülnek az egyébként megtépázott idegrendszerű családtagok. 

Herendi Gábor mozija a Nők, ha futnak című cseh kasszasiker remake-je. Nem állíthatjuk, hogy az alaptörténet Lars von Trier-i mélységű: „A főszereplő egy anya (Udvaros Dorottya), aki férje halála után elhatározza, hogy teljesíti annak utolsó kívánságát, és lányaival (Lovas Rozi, Tenki Réka, Trill Beatrix) váltóban lefutja a maratont. Apró probléma, hogy egyikük sincs fizikálisan és mentálisan felkészülve a futásra. Az anya és lányai mellett ráadásul a rokonokat és barátokat is váratlanul éri a nők lehetetlennek tűnő vállalkozása.” 

Hazai sztárparádé

De akkor mégis mitől lett valóban szórakoztató vígjáték a Futni mentem? Nyilvánvalóan kellett hozzá a magabiztos rendezői kéz, de talán ennél is fontosabb, hogy remek színészi alakításokat látunk. Feltétlenül ki kell emelnünk Tenki Rékát, aki a tőle megszokott módon csillog, de Trill Beatrix üde tehetségéről, jelenlétéről is muszáj beszélnünk, hiszen sok esetben ő viszi a hátán a néha túl kiszámítható, sablonos cselekményt. 

Engem speciel kifejezetten zavart, hogy a karakterek által érintőlegesen megelevenített társadalmi problémákra – munkaalkoholizmus, kizsákmányolás, életkezdési nehézségek, elmagányosodás – a film lényegében egyáltalán nem reflektál. Ez megbocsátható, mert nem is akart. Mindemellett a nézőnek könnyen csömöre lehet a nyomokban reklámot, termékmegjelenítést tartalmazó jelentektől. De ahogyan a direktor is mondta az Indexnek adott nagyinterjújában, mérlegre kell tenni: van film vagy nincs film.

A Futni mentemben forgalommentes autópályán jutunk el a nagybetűs happy endig. A valósághoz sok köze nincsen, de néha ilyen is kell, jól érezni magad pedig ma már egyenesen kötelező. 

6/10